A november 1-jén az újvidéki vasútállomáson történt, 15 ember életét követelő tragédia körülményeiről szóló dokumentumok nyilvánosságra hozását ígérte meg szerda esti televíziós beszédében Aleksandar Vučić. A szerbiai elnök teátrális megnyilatkozása közben az utcáról behallatszott azoknak az egyetemistáknak a skandálása, akik a tragédia visszásságainak feltárását követelik az egyetemeik blokádja révén.

Vučić elnök – akinek naponta van valami fontos mondandója és állandó vendége az állami és kereskedelmi adóknak – ígéretet tett az egyetemeket elfoglaló hallgatóknak, hogy a követeléseik meghallgatásra találnak. Miközben arra utalt, hogy az ország és ő maga is külföldről szervezett, a szerbiai sajtón keresztül is gyakorolt „hibrid támadás” alatt áll, kilenc irattartót mutatott meg a tévénézőknek, melyekben – az elnök közlése szerint – a vasúti felújítással kapcsolatos 195 dokumentum lapult. Minden átlátható és rendezett, nyilvánvalóan ezt a képet kívánta sugározni az államfő. Már csak az a kérdés, hogy a lázongó egyetemisták kit választanak ki, akinek az elnök átadhatja a paksamétákat, „hogy ne csak úgy valakinek találomra az utcán kelljen a kezébe nyomnia” az iratokat.

Ám az elnöki beszámolóból a nyilvánosság nem értesülhetett arról, hogy az államfő milyen forrásokból gyűjtötte az iratokat, vagy hogy hogyan fért hozzá az újvidéki állomás négy évig tartott átalakításának részben éppen a kormányzat által titkosított dokumentumaihoz. Mivel a mindenszentek napján történt tragédia – vagy gyilkosság – kivizsgálása az ügyészség részéről még a vádemelés szakába sem jutott el, kivált aggodalomra ad okot, hogy azokat az iratokat, melyek meglehet a kormány és az állami szervek érintettségét taglalják, az országot immár 12 esztendeje uraló Szerb Haladó Párt (Srpska napredna stranka, SNS) első embere teszi közzé.

A tragédia

Az újvidéki vasútállomáson történt tragédia kivizsgálásáról sok minden elmondható, de hogy átlátható és rendezett módon történik – az aligha.

A Budapest–Belgrád-gyorsvasút Újvidék és Szabadka közti 108 kilométeres szakaszának felújításával egyidőben az újvidéki vasútállomás hatvanéves épülete is megújult. S bár a 2020 és 2024 közt végzett munka során az állomás épületét egy-egy választási kampány során kétszer is átadták az utasoknak, a későmodernista stílusban épült állomás 300 tonnás súlyú, függő előtető-szerkezete a legutóbbi átadás után négy hónappal november 1-jén leszakadt.

A mindenszentek napján történt tragédia során a helyszínen 14 ember, köztük több kisgyermek, zömmel külvárosi vagy a közeli településekről származó személy vesztette életét. Később a három életveszélyes sérült közül egy ember elhunyt a kórházban.

Átláthatatlan viszonyok

Idestova negyven nappal a tragédia után pusztán annyit tudunk az előtető leszakadásának okairól, amennyit az oknyomozó újságírók, az építkezéseken egykor megfordult munkások feltártak. (Ezekről átfogó riportot közölt az Insajder oknyomozó oldal.) Eszerint bár a hozzáférhető dokumentumokban nem volt nyoma annak, hogy az előtetőhöz bárki is hozzányúlt volna, a szerkezet új elemeket kapott. Az is világossá vált, hogy az állomást idén nyáron másodszorra anélkül adták át az SNS politikusai a közlekedőknek, hogy a Szerbiában bejegyzett kínai kivitelező konzorcium igazolása mellett az épület felújítását végző felügyeleti szervek is helyben hagyták volna az átadást.

Vélhetőleg az átépítés és tatarozás el sem kezdődhetett volna, hiszen az 1964-ben épült állomás eredeti tervei nem álltak rendelkezésre, így a teljes épület gondos átvizsgálásának kellett volna megelőznie bármiféle munkálatokat. Nyilvánvalóan a vizsgálódás alól a felfüggesztéses előtető, mely alatt évente százezrek haladnak el a vasútállomásra tartva, sem maradhatott volna ki. Továbbá mindenki számára világossá válhatott, hogy a külföldi és belföldi magáncégek kezébe adott tervezés, kivitelezés és ellenőrzés ellehetetlenítette, hogy visszamenőleg könnyűszerrel vizsgálható legyen a felelősség.

Bár a tragédia után a kormány két tagja benyújtotta a lemondását, a politikai felelősségvállalás elmaradt. Újvidék városvezetése, Miloš Vučević kormányfő és Újvidék egykori polgármestere, Ana Brnabić volt miniszterelnök és mostani házelnök, Maja Gojković, Vajdaság tartomány kormányának volt elnöke, vagy az államfő lemondása nem merült fel.

A tüntetések

A háromnapos újvidéki és egynapos országos gyász után Újvidéken és Belgrádban is több, hevesebb tüntetésre került sor. Újvidéken november 5-én húszezren vonultak utcára, hogy „Véres a kezetek” feliratú molinókkal a kormányzati korrupció ellen tiltakozzanak. A felvonulók egy része vörös festékkel színezte össze a városháza épületét és megtámadta a haladó párt helyi irodáját, amire a rendőrség könnygázgránátokat lőtt a tömegbe, jelzés nélküli rendőrök és csendőrök pedig számos tiltakozót előállítottak. A november folyamán Újvidéken és Belgrádban letartóztatott tiltakozók közül többen még ma is előzetes letartóztatásban vannak. Némely protestáló csak azután szabadult, hogy ellenzéki politikusok és aktivisták az újvidéki ügyészség előtt követelték a kiengedésüket, vagy az egyetemista társaik széles támogató közösséget építettek a szabadon bocsátásuk érdekében.

Míg a tüntetőket az előírásokon túl is előzetes letartóztatásban tartották a hatóságok, az ügyészség elrendelésére pusztán a tragédia után három héttel állítottak elő egy tucatnyi embert, akiknek a felelőssége felmerült a tragédiával kapcsolatban. Értelemszerűen a szerbiai vasút részlegeinek igazgatói és a házi őrizetbe utalt politikusok a három hét alatt a vasútállomással kapcsolatos dokumentumok zöméhez hozzáférhettek, a tetszésük szerint módosíthattak rajtuk, befolyásolhatták a lehetséges tanúkat.

A tiltakozó társaik letartóztatása, az újvidéki vasútállomás munkálatairól szóló dokumentumok rejtegetése, a felelősségvállalás elhárítása a kormányzat részéről az egyetemistákat december elején az egyetemek kezdetben részleges, majd mind teljesebb blokád alá vonására késztette. A minap már a legnagyobb szerbiai egyetemek mindegyike bekapcsolódott a tiltakozásokba, az állami egyetemek karainak felét elfoglalták a hallgatók. A Belgrádi Egyetem 31 kara közül 25, az Újvidéki Egyetemnek pedig az összes kara a hallgatók zárlata alatt áll. Noha a rendőrség több egyetemre is betört súlyosan megsértve a kampuszok autonómiáját, a tiltakozások kitartanak.

S úgy tűnik, az egyetemistákhoz a tanáraik is csatlakoznak. Több egyetem vezetősége is arról biztosította a hallgatókat, hogy az elmaradó órák miatt nem éri őket büntetés, a felháborodásukat jogosnak tartják. Szintúgy az egyetemisták mellé álltak az általános és középiskolai tanárok, akik magasabb béreket követelnek. A mai tiltakozó sétájuk az elfoglalt belgrádi egyetemhez fog vezetni. Mint minden évben, a szelektív támogatási rendszer miatt a mezőgazdasági munkások is tiltakoznak, egyben szimpátiájukat fejezték ki az egyetemisták iránt. S az ügyvédi lehetőségek korlátozása miatt a szerbiai ügyvédi kamarák is szüneteltetik a munkát, egyben pedig a tüntetőkkel szembeni aránytalan büntetésekre hívták fel a figyelmet.

Kétségkívül az államfő performansza a kedélyeket kívánta csillapítani. Ám nem őrá kell figyelnünk. A tét az, hogy a szerbiai tiltakozások összeérnek-e, s az intézményesült politikán túl képesek lesznek-e ösvényt vágni maguknak.