Az összes szakszervezeti és jogi lehetőséggel élni fog, és tüntetést is szervez a a szerkesztsőég érdekképvisletét is ellátó Függetlenség szakszervezet a tervezett elbocsátások miatt.
A szerb cég sem élelmet, sem bért nem ad pár hét után, ők pedig haza szeretnének menni.
A propagandagépezet monoton zúgása olyan lármát támaszt, hogy indokolt a félelem: a mégoly határozott egyenes bírálatok sem ejthetnek karcolást a rendszeren.
Egy rakás, kormánnyal kritikus szervezet és személy banki adatait kérte be elvileg a pénzmosás és a terrorizmus elleni harc jegyében.
Rendőrök és tüntetők is többször bántalmazták a sajtó munkatársait.
A tüntetőket a rendőrök erőszakkal kényszerítették meghátrálásra.
1995. július 11. és 22. közt legalább 8.300 bosnyák fiút és férfit öltek meg szerb katonák, a halálos áldozatok mellett 25-30 ezer nőt és gyermeket deportáltak, több ezren eltűntek.
Harmadik napja tartanak a tüntetések, egyesek szerint Milosevic óta nem volt ekkora a rendőri brutalitás, mint most.
A szerb ellenzék nagy része úgy döntött, bojkottálja a választásokat, az eredmény azonban Vučić totális győzelme lett.
Az Orbánnal jó viszonyt ápoló, a munkások jogait viszont fokozatosan leépítő Vučić pártja aratott.
