Rend és erőszak: az amerikai tüntetésekről
Ahhoz, hogy az államhatalomnak mind alávessük magunkat, az államhatalomnak értünk és nem ellenünk kell dolgoznia.
Ahhoz, hogy az államhatalomnak mind alávessük magunkat, az államhatalomnak értünk és nem ellenünk kell dolgoznia.
A járvány és az annak nyomán kialakuló válság rámutattak a fennálló rend elégtelenségeire és darabokra zúzták a globális világrend legitimációját – a kérdés most az, miként képzeljük el azt a világot, amelynek létrehozására a jelenkor kihívásai alkalmat teremtenek.
Egy olyan kormányzat, amely a vészhelyzetet saját hatalmának önkényes kiterjesztésére és zsarnoki hatalom megszerzésére használja fel, aláássa a politikai intézményekkel való együttműködés szándékát is, amely létfontosságú egy vészhelyzet esetén.
Az antifasizmus központjában nem valamiféle artikulálatlan gyűlölet- és erőszakpolitika áll, mely tárgyát véletlenszerűen az általa „fasisztának” titulált ellenségben találja meg, hanem az adott történelmi szituáció egy specifikus értelmezése.
A közelmúlt filmsikerei több-kevesebb érzékenységgel reflektálnak az egyenlőtlenség egyéni emberi következményeire, politikai álláspontjuk azonban igencsak problematikus.
Ezekre az eseményekre igenis úgy kell tekintenünk, mint a saját ügyünkre, saját történelmünk egy fejezetére.
Mi volna a klímaváltozással kapcsolatos helyénvaló érzelmi reakció, és mi ezeknek az érzelmeknek a politikai jelentősége?
Ha nem asszisztáltok a háborús bűneimhez, én nem asszisztálok többé az emberjogi bűneitekhez” – ez Erdoğan fenyegetése.
A francia forradalmárok 1789-ben úgy vélték, nincs köztük feszültség, de még ha van is, akkor sem annyira számottevő, hogy a két fogalom ne férjen bele ugyanabba a híres, háromszavas mottóba. Ebben persze sokan kételkedtek, és sokan kételkednek ma is.
A nép- és nemzeti szuverenitás elve a jobb és a baloldalon egyaránt népszerűségnek örvend. Jó-e ez így?