Hollandia • A politikai patthelyzet Hollandiában megoldódni látszik: 200 napig tartó átmeneti kormányzás után hamarosan újra lesz miniszterelnöke az országnak. A negyedik Rutte-kormány lemondását követő 2023 novemberi időközi választások után, melyet a Geert Wilders vezette holland szélsőjobboldali Szabadságpárt (PVV) nyert meg, egyértelmű volt, hogy Orbán Viktor szövetségese nem fog tudni egy saját miniszterelnöki ambícióit támogató koalíciót összeállítani. Ugyanis a volt hollandiai miniszterelnök, Mark Rutte visszavonulása után belső válsággal küzdő Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD) váltig állította, hogy semmilyen körülmények között nem lépne koalícióra a szélsőjobbal.

Ennek ellenére most pont a VVD belépése a koalícióba jelentheti a hosszú – amennyiben július 5-ig nem sikerül az új kormánynak felállnia, Hollandia történetének leghosszabb – átmeneti időszak végét. Az újonnan összeálló PVV-VDD-NSC (Új Társadalmi Szerződés)-BBB (Farmerek és Polgárok Mozgalma) koalíció 2024 májusában Dick Schoofot, a munkáspárt volt tagját, a terrorelhárítás és a hírszerzés volt igazgatóját és 2020-tól a Rutte kormányok Igazságügyi és Biztonsági Minisztériumának államtitkárát jelölte miniszterelnöknek. Schoof személyében a PVV-nek sikerült egy olyan jelöltet találni, amely a koalíció összes pártja számára elfogadható. Ezzel Hollandia történelmének egyik legjobboldalibb kormánykoalíciója állhat fel.

Az elmúlt évben tartott regionális és parlamenti választásokon is mindkétszer nagy meglepetés született a BBB és a PVV elsöprő győzelmével, ezért

nagy kérdés volt az EP-választások előtt, hogy vajon a már több mint fél éve tartó koalíciós cirkusz hogyan hat a pártok támogatottságára.

Az előzetes közvélemény-kutatások a Zöld Baloldal és Munkáspárt választási szövetségét, valamint a Szabadságpártot fej-fej mellett mérték az élen. Ezeknek a várakozásoknak Wilders örülhetett jobban, hiszen a 2019-es választásokon a pártja nagyon súlyosan leszerepelt, a szavazatok 3,5%-ával egy helyet se tudtak szerezni az Európai Parlamentben, majd csak a brexit után a brit képviselők helyeinek újraosztásakor jutottak egy székhez.

Érdekes kérdés továbbá, hogy a farmertüntetésekkor alakult, a 2023-as regionális választásokon a tüntetéseket a legjobban tematizáló, és a szenátusban legtöbb helyet szerző Farmerek és Polgárok Mozgalma, valamint a 2023-as parlamenti választásokkor megalakuló, a választásokon negyedik helyet elérő, és ezzel a Tweede Kamer-ben (alsóház) 20 helyet szerző konzervatív-liberális, ám bizonyos policy témákban akár baloldali álláspontokat is képviselő Új Társadalmi Szerződés mennyire tudja megtartani a bázisát, és hogyan hat a választóikra a kormánykoalícióban való részvételük. Előzetesen az NSC is csatlakozott a VVD-hez a PVV-től való elhatárolódásban, azonban végül a saját politikai érdekeik az ő esetükben is felülírták a korábbi morális távolságtartásukat a szélsőjobbtól, ás beléptek a koalíciós tárgyalásokba Wilders pártjával.

Hollandiában június 6-án tartották az EP-választásokat, és bár a hivatalos eredményeket csak 9-én este fogják publikálni minden tagállamban egyszerre,

az exit pollok alapján már sejthető, hogy a választásokat végül a Munkáspárt és a Zöld Baloldal szövetsége nyerte, akik előreláthatóan 8 helyet szereztek. A

koalíciót követi a PVV 7 hellyel, majd Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért 4 hellyel, a Kereszténydemokrata Szövetség és a liberális D66 3-3 hellyel, a BBB 2 hellyel és végül az EU-párti, magát több országban is megmérettető VOLT, az Új Társadalmi Szerződés, a Református Politikai Párt és a baloldali-zöld Párt az Állatokért szerzett még 1-1 helyet.

Bár a Zöld Baloldal–Munkáspárt szövetség a 2019-es eredményeikhez képest – mikor 3 illetve 6 helyet szedett össze a két párt külön indulva – egy helyet elvesztett, azonban a szövetséget vezető Frans Timmermans mégis pozitívan értékelte a helyzetet a hírek hallatán, hiszen egyrészről nem igazolódtak be azok a várakozások, melyek szerint a szélsőjobb elsöprő győzelmet aratna, másrészről pedig a holland képviselői helyek 2/3-át EU-párti pártok szerezték meg. Az látszik az eredményekből, hogy a holland lakosság nagy többsége továbbra is EU-párti, így a magas részvételi arány végül nekik kedvezett.

Wilders szintén pozitívan értékelte a pártja szereplését. Szerinte az eredmények azt mutatják, a holland társadalom jelentős része szeretné, ha változás történne Brüsszelben, és leváltanák a mostani politikai elitet.

A mostani választások egyik nagy vesztese a másik nagyobb szélsőjobboldali párt, a Fórum a Demokráciáért, amely a 2019-ben szerzett 4 helyéből egyet se tudott megtartani. Az már a 2023-mas parlamenti választásokkor is látszott, hogy a Szabadságpárt nagy sikere az összes többi szélsőjobboldali párt kárára történt, hiszen a Fórum a Demokráciáért és a JA21 (Helyes Válasz 21) párt is elvesztette a képviselői helyei jelentős részét. A másik nagy vesztes pedig az Új Társadalmi Szerződés, amely a parlamenti választások után nagy reményekkel vágott bele az EP-kampányba, azonban az eredmények azt mutatják, hogy a szavazóik megbüntették őket a koalícióba való belépés miatt. Ezt az összeomlást a VVD-nek sikerült elkerülnie: képes volt megismételni a 2019-es eredményét úgy, hogy Rutte után a párt még mindig keresi az identitását.

A baloldali szövetség győzelme azt jelenti, hogy továbbra is ők maradnak a legerősebb holland erő az EP-ben, annak ellenére hogy a választási szövetség két pártja különböző frakciókba fog beülni (a 4 munkáspárti képviselő az S&D pártba, a Zöld Baloldal 4 politikusa pedig a Zöldek frakciójába). A szövetség a zöld megállapodás mellett kampányolt, a jogállamiság és a kisebbségek védelmének megerősítését kívánta, valamint az Oroszország és Kína jelentette fenyegetések ellenében egy erősebb és egységesebb európai védelmi politika mellett törtek lándzsát.

Annak ellenére, hogy a baloldal szerezte a legtöbb helyet, a választások legnagyobb nyertese a Szabadságpárt.

Wilders EU-szkeptikus, bevándorlásellenes platformjának sikere azt mutatja, hogy ami 5 éve nem működött, az mostanra már jelentős támogatást élvez. Ilyen formán Orbán Viktor egy újabb fontos szövetségest nyert az Európai Parlamentben. Wilders pártja az olasz Liga és a francia Nemzeti Tömörülés pártok mellé az Identitás és Demokrácia frakcióba fog beülni.