Nem Magyarország az Európai Unió egyetlen tagállama, ahol az EP-vel egyidőben más választásokra is sort kerítettek a mai napon. A bonyolult szövetségi államberendezkedésű Belgiumban, ahol ráadásul kötelező részt venni a választásokon, az EP-képviselők mellett a szavazók dönthettek a 150 fős szövetségi Képviselőház (Kamer van Volksvertegenwoordigers/ Chambre des représentants/ Abgeordnetenkammer), illetve a négy saját kormányzattal rendelkező régió, a hollandajkú Flandria, a frankofón Vallónia, a hivatalosan kétnyelvű Brüsszel fővárosi régió és a német nyelvközösség ( Deutschsprachige Gemeinschaft Belgiens) parlamentjeinek összetételéről.

Miközben a belga himnusz, a Brabançonne a nyugat-európai ország „legyőzhetetlen egységéről” dalol, Belgium politikai értelemben talán nem is lehetne megosztottabb. Ez látszik azon is, hogy a korábbi nagy országos pártok helyét a hetvenes évek végén átvették a nyelvi-regionális szinten szerveződő formációk, ráadásul a hollandajkú és frankofón területeken az elmúlt évtizedekben merően más politikai tendenciák voltak megfigyelhetők.

Míg a vagyonos északon választásról választásra erősödtek a Flandria függetlenségét, vagy legalábbis az eddiginél is szélesebb körű autonómiát követelő, jobboldali-szélsőjobboldali pártok, addig a súlyos egyenlőtlenségek és munkanélküliség sújtotta Brüsszelben és Vallóniában eddig tartották magukat a baloldali erők, kiváltképp a balközép Szocialista Párt (Parti socialiste).

A fentiek fényében nem meglepő módon Belgium egyre inkább kormányozhatatlanná válik szövetségi szinten, a 2010-es és 2019-es választások után is közel másfél év kellett az új kormány felállásához. A Belgiumot jelenleg vezető koalíciót, melyet a résztvevő pártok színei után gyakran Vivaldi/Négy évszak kormánynak is neveznek, vezetője az Open VLD nevű flamand liberális párt színeiben politizáló Alexandre de Croo, tagjai pedig a frankofón liberálisok, a balközép és zöld pártok, valamint a flamand kereszténydemokraták.

Az eredmények jelenlegi állása szerint úgy tűnik, hogy az előzetes közvéleménykutatások csak részben igazolódtak be. Az elmúlt hónapokban főleg arról szóltak a hírek, hogy Flandriában a szélsőjobboldali-szeparatista Vlaams Beelang (Flamand érdek) válhat a régió legnagyobb pártjává, letaszítva ezzel a trónjáról az erősen jobboldali, szeparatista álláspontját az utóbbi években autonomistára finomító Nieuw-Vlaamse Alliantét (Új Flamand Szövetség, N-VA).

A flamand parlament választási eredménye alapján azonban jelenleg úgy néz ki, hogy a Bart De Wever antwerpeni polgármester vezette N-VA 24 százalék körüli eredménnyel megőrizheti Flandria, és ezzel az ország legnagyobb pártjának címét. Bár igaz, hogy a Vlaams Beelang a maga 22,8 százalékos eredményével szintén jelentősen megerősödött, ráadásul országosan az EP-választásokon a Tom Van Grieken vezette szélsőjobbos formáció végzett az élen 14, 8 százalékkal.

A hollandajkú Belgium balközép pártja, a Vooruit (Előre) szintén növelte a támogatottságát, annak ellenére, hogy a pártot 2023 novemberéig vezető Conner Rousseau-hoz számos botrány kapcsolódott a bevándorlásellenes álláspontja és nyíltan rasszista, a rendőröket a belgiumi romák fizikai bántalmazására felszólító kijelentései miatt, melyek végül a 31 éves politikus bukásához vezettek.

Az eddigi eredmények alapján úgy tűnik, hogy a Vooruit lehet a jelenlegi kormánykoalíció egyetlen olyan flandriai pártja, ami növelni tudta a támogatottságát, a flamand zöldek (Groen) és kereszténydemokraták (CD&V) egyaránt visszaestek, nem is beszélve a miniszterelnök pártjáról, az Open VLD-ről, amelynek majdnem a felére csökkent az amúgy sem túl nagy szavazótábora.

A választási eredményekre reagálván Alexander De Croo be is jelentette könnyek között a lemondását.

Bár a szavazatszámlálás még nem ért véget, de úgy tűnik, a vártnál kevésbé erősödött meg a radikális baloldali, kapitalizmuskritikus Belga Munkáspárt (Parti du travail de Belgique/ Partij van de Arbeid van België), amely az egyetlen olyan belga párt, amely Flandriában és a frankofón területeken egyaránt megméretteti magát. A párt a flandriai parlamenti választáson a 2019-es eredményén 3 százalékot javítva 8,3 százalékot szerzett, Brüsszelben 5,8 százalékkal erősödve 17,2 százalékot és a harmadik helyet szerezték meg, de a vallon törvényhozási választásokon várható 11-12 százalékos eredményük enyhe visszaesés a legutóbb elért 13 százalékhoz képest. Ennek ellenére országosan a PTB/PVDA lehet Belgium harmadik-negyedik legerősebb pártja. A Belga Munkáspártnak egyébként 2021-ben  egy hosszabb riportot is szenteltünk.

Az ország déli részén komoly hatalmi átrendeződést eredményezett a választás. A Namur városában székelő vallon parlamentben a legnagyobb frakciója várhatóan a jobboldali-liberális Reformer Mozgalomnak (Mouvement réformateur) lehet. A Charles Michel leköszönő Európai Tanács elnököt (és Belgium 2014-2019 közötti miniszterelnökét) is a sorai között tudó párt több mint nyolc százalékkal erősödve 29 százalékos eredménnyel végzett az élen. A második helyet a több mint 3 ponttal gyengülő Szocialista Párt szerezte meg 23 százalékkal, amely a brüsszeli régió parlamentjében is a Reformer Mozgalom mögé került.

Őket követik a legutóbbi voksoláson súlyos vereséget elszenvedő, magukat Les Engagés (Az „Elkötelezettek”) néven újrabrendelő vallon kereszténydemokraták 20 százalékkal, míg a frankofón zöldek pártja, az Ecolo 7 százalékot vesztve mindössze 7,4 százalékot szerzett – a párt ennél nagyobbat csak Brüsszelben bukott, ott 16-ről 8 százalékra estek vissza.