A Nyugat-Balkán tőkeszegény, relatív gyenge államokkal, forráshiányos egészségügyi rendszerekkel néz szembe a koronavírussal. A jószomszédság előnyei sem mindenhol adottak.
A dán kormány a járvány és a várható recesszió megfékezésére eddig 287 milliárd koronát költött, ami vélhetően többszörösen megtérül majd.
A demokrata pártelit úgy döntött, elsősorban azokat az amerikaiakat fogja képviselni, akik a kertvárosi otthonaik kényelmében a Trump-elnökség összes negatívumától megszabadulhatnának a tévéik kikapcsolásával.
Az Öt Csillag Mozgalmat vezető Luigi Di Maio nem csak az alapító Vaffanculo-Day-eit hagyta hátra, hanem azt az álláspontot is, hogy a hatalomvágy nem előzheti meg az emberek szolgálatát.
A valódi kérdés leginkább az, hogy melyik oldal profitál politikailag az eljárásból.
A világelit 1999-ben Seattle-ben túl magabiztosnak bizonyult: a hatalmas és kockázatvállaló tüntetések hatására december 3-án bármiféle hivatalos dokumentum aláírása nélkül zárult a Világkereskedelmi Szervezet csúcstalálkozója.
A látszólagos „rutineljárásnak” tűnő egyezmény számos, súlyos buktatót takarhat az Európai Unió számára.
Hamar kiderült, hogy marketingfogásai mögött nincs valódi tartalom, és a progresszív reformokról és merőben más stílusú politizálásról szóló ígéretei nem voltak többek puszta kampányfogásnál.
Jelenleg nem áll fenn az, mint Richard Nixon esetében, aki kevesebb mint két évvel a földcsuszamlásszerű, 60 százalékos újraválasztása után sikeresen maga ellen hangolta az amerikaiak kétharmadát a Watergate-üggyel.
Giuseppe Conte kormányfő tegnap lemondott. Salvini-ellenes koalíció jöhet, vagy előrehozott választás: rövid távon egyik sem vezethet ki a válságból.