Csaknem egy hét telt el a tragédia és a botrányos megemlékezés között. Egy hét alatt pedig sem a rendőrség, sem ellenzéki politikusok (akik ennek a városnak a vezetői!), sőt, a dezinformáció miatt általában aggódó sajtó munkatársai sem érezték úgy, hogy a futótűzként terjedő, rasszista uszítást megalapozó rágalmat megcáfolják.
A fogalom ismerős lehet bárki számára, aki végigkövette a magyar belpolitika elmúlt nagyjából 15 évét, de a kifejezés már jó pár éve kiszorult a közbeszéd fősodrából.
Pirotechnikai eszköz is volt, a rendőrök mégsem avatkoztak közbe.
A járvány miatt hozott gyülekezési tilalom értelmében szabálysértést követ el, aki részt vesz az eseményen, a Mi Hazánk szerint szó sincs felvonulásról.
A lakosságot jogkövető magatartásra hívták fel.
Józan ésszel belátható az is, hogy az etnikai feszültségek tudatos gerjesztése és a bosszú követelése nem hogy csökkentené, de növeli annak a valószínűségét, hogy a nem túl távoli jövőben ismét hasonló tragédiák történnek.
Ahogy a két világháború között a nyilasok, úgy a mai szélsőjobboldal sem a rendszert találja hibásnak, hanem kizárólag a zsidókat, a cigányokat és a migránsokat.
Két helyen is csoportosulnak az ellentüntetők, Karácsony Gergely főpolgármester is tiltakozott a Horthyra emlékező felvonulás ellen.
Az esemény szervezői szerint nincs helye a magyar fővárosban a náci masírozásnak, és annak hogy a százezrek haláláért felelős Horthy Miklós kormányzót ünnepeljék.
A tüntetők csak kijelölt útvonalon haladhattak, a rendőrök nem engedték be őket a romák lakta részre.
