A kampányfinisben, május 30-án beszélgettünk a Budapest vezetéséért egy megfogyatkozott koalíció élén újra megküzdő Karácsony Gergellyel:

• Mit gondol a közgyűlésbe készülő új erőkről? Demokratikusabb lesz a működés, ha velük is együtt kell működni? Hogyan lehet kezelni a kerületi és fővárosi szinten megjelenő lobbicsoportok nyomását?
• Miben más a Vitézy nevével fémjelzett frakció, mint a korábbi koalíciós partner LMP? Mi a különbség a lakhatási programjuk között, mit lehet kezdeni az Airbnb-vel?
• Mi a gondja a Déli Körvasúttal, és mire lehet jó a főváros újdonsült stratégiája a családon belüli erőszak megelőzéséről?
• Vajon miért nem sikerül baloldali alternatívát építeni a kormánnyal szemben, és miért sodorja magával a Tisza Párt az ellenzéki választók tömegeit?
• Mi lehet a béke feltétele Ukrajnában, és mit üzen az, hogy a palesztinokkal is szolidáris tüntetések betiltása ellen nem emel szót „Budapest Köztársaság”?

Mérce: Öt évvel ezelőtt a kampányban arról volt szó, hogy az ellenzéki önkormányzatiság az egész országban demokratikus alternatíva, sőt: ellenhatalom lesz. Látjuk, hogy ebből nem sok minden valósult meg, sem a vidéki városok, sem Budapest esetében. Létezik ez az ellenhatalom, vagy egyáltalán embrionálisan van ilyen Budapesten jelenleg?

Karácsony Gergely: Nem ellenhatalomnak nevezném, inkább egy másik Magyarország lehetőségének. Amikor arról beszélek, hogy Budapest Köztársaság, az arról szól, hogy ennek a városnak van egy történelmi küldetése. Még ha valaki szeretné is „levenni” ezt a város válláról, nem nagyon fog menni. A magyar történelemben minden fontos változás Budapestről indult. Ez most is így van abban az értelemben, hogy ennek a városnak fel kell mutatnia egy olyan lehetőséget, hogy hogyan is élhetnénk együtt ebben az országban. Ez nem azt jelenti, hogy Budapest felette áll a vidéknek, vagy azt, hogy Budapest jobb vagy okosabb, hanem egyszerűen van egy történelmi szerep, amit hordoz nagyon-nagyon régóta.

A Budapest Köztársaság nekem azt jelenti, itt és most, a NER 14. évében, hogy egyszerűen nem lehetünk közömbösek ebben a városban azzal kapcsolatosan, hogy mi történik az ország egészében, és azokat a politikai értékeket, amikben hinni lehet, amelyek az értelmes emberi életet jelentik, nekünk nap mint nap képviselnünk kell, és ilyen szempontból egy kicsit tartani azt a zászlót, hogy milyen lehetne egy másik Magyarország.

Sok olyan próbálkozás volt, kampányidőszakban sokszor elhangzott, hogy a kormányzati beruházásokat szűrni kell, vagy éppenséggel megállítani. De azt látjuk, hogy megépült az atlétikai stadion, a Liget-projekt elég jól megy, terjeszkedik a Közszolgálati Egyetem, tervben van a mini-Dubaj. Van-e olyan helyzet, amikor valóban azt mondja a fővárosi önkormányzat, hogy egy kormányzati terv semmilyen módon nem valósul meg?

Egyrészt szomorú vagyok, hogy erőforrásainkat arra kell használnunk, hogy valami ne legyen, és nem arra, hogy valami legyen. Ameddig ennek a kormánynak Budapest egy hatalmi reprezentációs színpad, és nem egy város, ahol emberek százezrei élnek, és nem egy hely, ami a nemzet fővárosaként Európához csatolja Magyarországot, addig sajnos küzdenünk kell bizonyos dolgok ellen. Az én mérlegem viszont sokkal pozitívabb.

A Liget-projekt kapcsán 2019-ben csak azt tudtam mondani, hogy amit már elkezdtek, azt fejezzék be, és aztán felejtsék el az egészet. Jelenleg is küzdünk. A nagy kérdés nyilván a Nemzeti Galéria megépítése. Én minden erőmmel azon leszek, hogy ez ne épüljön meg, és azt is gondolom, hogy nem is fog megépülni. A másik, hogy megakadályoztuk a Fudan-beruházást, ezzel fenntartottuk az elvi lehetőséget arra, hogy a diákváros megépüljön, és a mini Dubaj-beruházás kapcsán is minden nemzetközi, politikai, jogi és minden eszközt meg fogunk ragadni azért, hogy ez ne legyen. Nagyon messze van még a megvalósítástól: van egy aláírt papír, a Fudanról is volt, és mégse lett Fudan.

A Diószegi utca kapcsán pedig azt gondolom, hogy azt már sikerült elérni a tiltakozások hatására, hogy sokkal hosszabb legyen ez az átmenet, és azt remélem, hogy ezt az átmeneti időszakot fel tudjuk használni arra, hogy ez a projekt ne valósuljon meg.

A ’19-es koalíció  valóban többpártinak volt nevezhető. Jelenleg ebből, nagyon úgy tűnik, hogy csak a Demokratikus Koalíció maradt. 

Miért is? Miből tűnik ez így?

Nagyobb részben csak ők láthatók, nekik van messze a legtöbb polgármesterük, néhány kivételt – a második, hatodik, nyolcadik kerületet – kivéve ők a domináns erő. Ők lesznek a fővárosi listán is többségben.

Miért? Az első hat helyen három párbeszédes jelölt van. Én ezt árnyaltabban látom. Egyrészt ennek a koalíciónak része a Momentum is, ugyan külön listán indulunk, de egy csapatban, hiszen főpolgármesterként ők engem támogatnak. A támogatás kölcsönös, így lesz Pikó András, Soproni Tamás esetében is. Nekem és Budapestnek is érdeke, hogy erős Momentum-frakció legyen a következő közgyűlésben és más kerületekben is. A DK nyilván fontos párt Budapesten, de egy koalíciónak a része, és a többi párt nélkül ugyanúgy nem lesz koalíciós többség, ahogy a DK nélkül sem.

Mi a jobb Budapestnek? Ha a jelenleg induló több frakció, a Tisza, Vitézy Dávidék és a Kétfarkú Kutyapárt is bekerül, és velük kell egyeztetni, vagy ha ismét többségbe kerül az eddigi „koalíció”?

Nyilván egyszerűbb képlet lenne, ha azoknak a pártoknak lenne többsége, akiknek eddig is volt, hiszen az elmúlt öt év teljesítményére szerintem joggal vagyunk büszkék. Itt van egy kipróbált együttműködés. Azokért a pártokért tudok felelősséget vállalni, akikkel együtt dolgoztam az elmúlt öt évben. A többiekért nem. Ráadásul vannak aggasztó jelek. Például szerintem az minimum súlyos kérdéseket vet fel, hogy van egy konkrét új politikai szereplő a városi közgyűlésben, Vitézy Dávid és az LMP, aminek a finanszírozója egy Budapesten nagyon jelentős ingatlanberuházó. Lesz egy saját frakciója, de vajon mire fogja majd használni?

A Tisza Párt esetében pedig Magyar Péter mondott néhány mondatot Budapestről, amelyekről finoman szólva csak a kialvatlanságra és a felkészületlenségre tudok gondolni, és akkor még nagyon-nagyon jószándékú voltam. Halvány dunsztunk nincs arról, hogy a Tisza Párt mit képvisel. Hogy legyen gyaloghíd a Dunán? Ez egy kicsit felszínesnek tűnik. Az meg különösen aggasztó, hogy a Tisza Párt fővárosi listáján a második helyezett konkrétan egy kartellező jogtanácsos, aki a hajózási lobbit képviselte a Duna-part felszabadításáért vívott küzdelmünkben. Ezért én nem tudok garanciát vállalni arra, hogy velük konfliktusmentes lesz az együttműködésem.

Rendben, van ingatlanlobbi, van hajózási lobbi. Nyilván tudjuk, hogy eddig is volt. Eddig egy frakció többségi szavazattal mindent meg tudott csinálni, de most meg a választók által beküldött képviselőknek egyre több dologban egyeztetni kell. Ez demokratikusabb, mint a jelenlegi felállás, nem?

Amennyiben a pártokkal kell egyeztetni, akik a közérdeket képviselik, csak esetleg vitánk van velük arról, hogy mi a közérdek, ez egy jobb helyzet. Ha viszont ők valójában magánérdekeket képviselnek, és a magánérdekek alá akarják helyezni a közérdeket, az egy rossz helyzet. Nem tudom, hogy melyikkel kell majd szembenéznünk. Én egy dolgot tudok mondani, velem csak az nem tud együttműködni, aki nem akar, vagy aki nem a közérdeket képviseli, hanem a magánérdeket.

De a magánérdekek nyilvánvalóan eddig is megjelentek.

Nem. Mondok egy konkrét példát. Tudomásunkra jutott, hogy a Vitézy Dávid listáján szereplő carsharing cég nagyon aktívan lobbizott annak érdekében, hogy egy nekik kedvezőbb, egyéb autómegosztó szolgáltatások számára pedig előnytelen parkolási szabályozás legyen, nem sikerült.

Tehát az elmúlt öt évben minket lobbitevékenységgel a város érdekét szolgáló elképzeléseinktől eltéríteni senkinek nem sikerült. Voltak rá próbálkozások. Én büszke vagyok arra, hogy száz százalékban védtük a döntéshozatalunkat ezektől a külső befolyásoktól.

Ha a városban járunk, például a VII. kerületben a romkocsmák táján, akkor azt látjuk, hogy valószínűleg mégis elég sikeresek ezek a lobbik, szabályozási szempontból kevés akadályba ütköznek. Ez a befolyás tehát már most is létezik akár a kerületeken keresztül, akár a Fővárosi Önkormányzaton keresztül…

A VII. kerületben a romkocsma egy nagyon bonyolult ügy. Ott nem világos az, hogy összességében mi  jó a városnak. Nyilván a turizmus jó a városnak, a túlturizmus rossz a városnak, ebben az arányokat megtalálni nem annyira egyszerű. De kétségtelen, hogy ez a vendéglátóipari lobbi szintén megjelent. A Színes Erzsébetváros szerintem teljesen egyértelműen ennek a lobbinak a képviselője. Ez egy köztudomású információ, és még senki nem cáfolta.

A Tisza Párt egyik polgármesterjelöltje is ehhez a körhöz tartozik a XVIII. kerületben. Ezt mi érzékeljük. Én ezt egy negatív folyamatnak tartom. Az előző ciklusban ezer bajunk volt, de ilyen problémánk nem.

Az, hogy a demokrácia ünnepe jön-e, vagy politikai érdeknek álcázott lobbiérdekek jönnek be, ez szerintem még nem dőlt el. De ezt is meg fogjuk oldani. És nálam senki ne lobbizzon, mert teljesen eredménytelen lesz. És nagyon-nagyon nyíltan ki fogom rakni az asztalra ezeket a szempontokat.

Ha viszont csupán egy sokszínű politikai közgyűléssel kell zöldágra vergődni, az számomra nem lesz probléma. A sors egy olyan életúton keresztül vezetett, hogy szót tudok érteni a DK-s külső kerületi polgármesterrel is, a vegán biciklisfutárral is, a hajléktalanság felszámolásáért dolgozó civilekkel is, és a konzervatív, az épített örökséget védő lokálpatriótákkal is.

Hallottam olyan civil követelést is, hogy milyen jó lenne például a vendéglátóipart, ingatlanszabályozást teljesen egységesíteni a kerületek között. Nem lenne tényleg egyszerűbb, ha egész Budapesten mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznának?

Ez tök jó lenne, persze, csakhogy én nem tudok fölülírni bizonyos parlamenti szabályokat. Erre az egyik legfontosabb példa az Airbnb. Az Airbnb szabályozás végül is megszületett, részben közösségi jogi kényszerek miatt, és a budapesti szabályozást sikerült az utolsó pillanatban úgy megváltoztatni, hogy nem a főváros alkotja meg, hanem a kerületek. Ez nyilvánvalóan semmit nem jelent.

A parkolásnál valahogy mégiscsak sikerült egy közös budapesti zónarendszert kialakítani, pedig a végső szó ott sem a fővárosé.

A parkolásnál az a helyzet, hogy a szabályozás fővárosi feladat. A kerületekkel egyeztetett módon, de ott mi hozzuk meg a rendeletet, és az üzemeltetés van a kerületeknél. De ott sokkal több jogszabály által kialakított ösztönző van arra, hogy egy jobb rendszert csináljunk.

Ebből is látszik, hogy ott, ahol van a fővárosnak jogi értelemben vett mozgástere, azt mi mindig kimaxoljuk. De például az Airbnb vagy a vendéglátás szabályozásánál ezek kerületi döntések, utóbbi esetében ez nagyon nehéz ügy. Nem teljesen világos, hogy közösségi szempontból mi az optimális szabályozás. Ez sajnos bonyolultabb

az Airbnbnél, ahol például bevezetni azt a szabályozást, hogy valaki csak egy tulajdonában álló lakást adhat bérbe, az teljesen fair és arányos korlátozás. Szerintem amellett is lehet felhozni érveket, hogy időben valamilyen korlát legyen. Ha mindez folytatódik, akkor ugyanis egy Patyomkin-belváros fog kialakulni.

Tudok hozni egy elvi döntést arról, hogy ez ne így legyen. Bár ez semmire nem kötelezi a kerületeket, én azért nagyon remélem, hogy a következő ciklusban a kerületi vezetésekkel sikerül majd valamilyen egységes szabályozást kialakítani. Nekünk erre van koncepciónk, nagyjából az, amit az előbb elmondtam.

Utalt arra, hogy egy kerületi vezető szembemenne a szavazók jelentős részével, ha szigorítaná az Airbnb szabályozást. Kérdés, hogy hány olyan szavazója van, aki elszenvedi ezt, de nyilván ez az ő döntése. Okoz koalíciós feszültséget itt a városházán, hogy egyes polgármesterek mást gondolnak a kérdésről?

Persze, de ez szintén a demokrácia része. Például amikor arról beszélgetünk, hogy legyen-e kerékpársáv az Üllői úton, a belvárosi polgármester azt mondja, hogy legyen. A külvárosi nem biztos, hogy ennek nagyon örül. Az a nagy kérdés, hogy hogyan tudunk olyan döntéseket hozni, ami a város egészének jó, és ebben szerintem sikerült fenntartani az egyensúlyt az elmúlt években. Egy koalíciós együttműködés  mindig az akár a nyilvánosságot is elérő vitákkal járhat együtt.

Mivel mi nagyon erősen ki vagyunk téve egy propagandagépezetnek, nekem az volt a célom, hogy ezeket a vitákat lehetőleg ne a nyilvánosság előtt folytassuk. Lehet, hogy ha nem ilyen lenne nyilvánosságszerkezet, akkor lehetne ezekről érvelni a nyilvánosságban is. Én büszke vagyok arra, hogy ezeket a konfliktusokat belül tartottuk.

Az ingatlanlobbit is említette, de az LMP eddig is bent volt a Fővárosi Közgyűlésben. Mennyiben volt más ez az LMP mint a mostani, amelyikkel már nem szeretnének együttműködni? 

A közgyűlésben az LMP része volt a koalíciónak abban az értelemben, hogy közösen indultunk. Nem volt képviselőjük a közgyűlésben, de bizottsági szinten jelen voltak. Nem arról van szó, hogy nem szeretnénk együttműködni. 2019-ben az LMP támogatta az én főpolgármester-jelöltségemet, és 2021-ben az LMP miniszterelnök-jelöltje voltam. Tehát most kígyót, békát kiabálnak rám, de ennek az ellenkezőjét mondták pár éve, ezt én nem tudom komolyan venni.

Pártpolitikai érdek, hogy az LMP bármilyen szempontból tényező legyen még a magyar belpolitikában, de ez nem a város érdeke. Van egy másik szempont, hogy szívességet tegyenek a NER-nek azáltal, hogy az ellenzéki szavazókat potenciális megosztó politikát folytatnak Vitézy Dávid jelöltségével. Ez Fidesz-érdek, de nem városi érdek, és az egészet átszövi egy NER-es gazdasági érdek,

hiszen Ungár Péter azokkal a plakátokkal, amikből nagyjából tizenötször annyi van, mint nekem, és Vitézy Dávid található rajtuk, egy NER-vagyonból kivett osztalékot finanszíroz. Ez nagyon messze van attól, amit egy ilyen típusú autoriter rezsimben ellenzéki politikának lehetne nevezni. Olyan plakáthelyeken mosolyog Vitézy Dávid, amelyeken én akkor sem tudnék megjelenni, ha lenne rá pénzem – ami nincs. Olyan típusú összjáték van az LMP, a Fidesz és a gazdasági érdekkörök között, amelyek nagyon messze vannak a város érdekeitől.

’19-ben azt mondta, hogy szívesen működne továbbra is együtt Vitézy Dáviddal mint közlekedési szakemberrel. Most pedig Vitézy kezdte el ezt pedzegetni, hogy szívesen működne együtt a választások után. Erről most mit gondol? Vitézy a Fidesz jelöltje? 

Abban az értelemben igen, hogy ha a Fidesznek nem lenne érdeke, hogy Vitézy Dávid elinduljon, akkor Vitézy Dávid nem indult volna el. Teljesen más elvárásaim vannak egy főpolgármester-helyettessel, mint egy cégvezetővel szemben. A legnagyobb problémám az, hogy Vitézy Dávid, aki egyszerre járja meg az utat a szakértőtől a politikusig, és a NER-ből az ellenzékig, egy egyenes mondatot nem tudott mondani arról, hogy mi a viszonya ahhoz az elmúlt 14 évhez, amikor végig, szakmai feladatokon keresztül, de mégiscsak egy fogaskereke volt egy olyan rendszernek, ami szerintem Magyarországot sokkal rosszabb hellyé tette. Ha valaki megunt fogaskeréknek lenni, és közhatalmat akar gyakorolni, akkor ott más erkölcsi sztenderdek vannak.

A vele való együttműködésnek számomra az egyik minimumfeltétele az, hogy elnézést kér azért, hogy egy gonosz és korrupt rendszert szolgált 14 évig. Ezt én nem kérem számon egy közlekedési szakértőtől, de számonkérem egy potenciális politikai szereplőtől, aki velem koalícióban akar dolgozni.

Térjünk vissza a lakhatási kérdésekre. Hangsúlyos szerepük van a programjában, és egyébként Vitézy programjában is. Ezek között nagy hasonlóságok vannak, csak az egyik hosszabban fejti ki, a másik rövidebben. 

A fő különbség abban van, hogy amit én vállalok, azt meg tudom csinálni, amit Vitézy Dávid vállal, abból nem lesz semmi.

Mindenki ezt mondja.

Azoknak a programoknak, amiket a Fővárosi Önkormányzat meg fog csinálni a következő öt évben, megvolt a szakmai előkészítése, és van hozzá finanszírozás. Vitézy Dávid pedig arról beszél, hogy állami területen magántőke bevonásával épít tízezer bérlakást. Az államnak, amely a tulajdonosa ennek a területnek, a vezetője egy olyan miniszterelnök, aki elvből és élesen ellenzi a bérlakásépítést. Ez szerintem egy apró probléma.

Önnél is szerepel a rákosrendezői beépítés, pedig ott már el van döntve, hogy mini-maxi-Dubajt épít az állam. 

Én azt ígérem meg, hogy mi küzdeni fogunk azért, hogy ne épüljön meg az állam által erőltetett beruházás, és elmondjuk azt, hogy szerintünk minek kéne épülni, de én nem teszek arra ígéretet, hogy hol fogok építeni tízezer bérlakást. Hanem arról beszélek, hogy ott lakásoknak kell épülniük, akár magántőke-beruházással is, akár egyébként nem is feltétlenül bérlakások, mert én nem szeretném a budapestieket félrevezetni, szerintem ez tisztességtelen. Tisztességtelenség azt mondani, hogy ha én leszek a főpolgármester, tízezer lakás fog épülni Budapesten, állami területen, magántőke bevonásával. A tisztességtelenség mértékét csak tovább fokozza, hogy valójában ez egy olyan ígéret, amire ennek a városnak tényleg szüksége lenne.

A bérlakásprogramban fontos szerepet játszott már öt évvel ezelőtt is a lakásügynökség felállítása, ami nemrég indult el. Itt voltaképpen a politikai akarat hiányzott a koalícióból, vagy a források? 

A politikai akarat nem hiányzott. Először hiányzott a részletes szakmai koncepció. Amikor elfogadtuk az Otthon Budapesten – Integrált Településfejlesztési Stratégiát, akkor nagyjából összeállt az a szakmai tartalom, amivel a lakásügynökség működik. Igazából a pénz hiányzott, és abból sajnos most sincs elég. Arra vártunk, mivel európai uniós forrásból akartuk finanszírozni, és szerepel is a TOP Plusz programban hárommilliárd forint a lakásügynökség működtetésére. Naivak voltunk, és azt gondoltuk, hogy ha minden magyar település megkapta a TOP Plusz program előleg összegeinek legalább egy részét, esetleg hozzánk is megérkeznek. Ezért kezdtük el saját költségen csinálni, ez nagyjából egy féléves különbséget jelent az indulásban.

Viszont elkezdtünk egy kampányt, ennek megfelelően nagyon sok állampolgárral, lakástulajdonossal elkezdtünk tárgyalni, az első bérleti szerződéseket megkötöttük. Ez egy kultúraváltást is jelent, egy olyan intézményt próbálunk ki, aminek voltak már pilotjai kisebb léptékben, de keveset tudunk arról, hogy ez hogyan fog tudni jól működni. Leigazoltuk ehhez Kovács Verát, akinek a legtöbb tapasztalata van a civil világból ezzel a házkezelői, lakásügynökségi problémával kapcsolatosan. Én ebben nagyon hiszek, hogy szépen kinövi majd magát.

Tud akkora lakbértámogatási kompenzációt adni a tulajdonosoknak az önkormányzat, amennyivel kompenzálná az Airbnb-ztetéstől várható bevételeket? 

Nem. A lakásügynökségi modell arról szól, hogy a mi célcsoportunk a tulajdonosi oldalon azok, akik nem akarnak vesződni az albérlettel, és egy piaci árnál néhány százalékkal alacsonyabb árat is el tudnak fogadni a bérleményükért. Cserébe viszont egy kiszámítható viszonyt kapnak, és egy olyan partnert, aki nem tud lelépni, hiszen a fővárosi önkormányzat itt van, és számonkérhető. Úgy lesz olcsóbb a piaci lakbérnél, hogy maga a tulajdonos is egy picit a piaci ár alatt van. Mi azt gondoljuk, hogy

akkor tudjuk valakinek kivenni a lakását, ha a mi becslésünk által felmért piaci ár alatt vagyunk 15 százalékkal. Mi adunk további 15 százalékos kedvezményt saját forrásból lakbértámogatásként, így jön ki a piaci árnál 30 százalékkal alacsonyabb bérleti ár. Sokkal jobb lenne, ha ez nem harminc százalék, hanem ötven lenne, de ez a 30 százalék egy tipikusan alsó-középosztálybeli fizetéssel bíró embernél pont a megfizethetőség határán van. Ezt a modellt szeretnénk továbbvinni, nem lemondva arról, hogy közben a saját bérlakás-állományunkat is bővítjük.

Itt két közvetlen uniós projektben is bent vagyunk, ami lehetővé teszi ma üresen álló, nem lakáscélú ingatlanok átalakítását Újpesten, illetve bérlakás-felújításra, a bérlakás szektor bővítésére is 8 milliárd forint európai uniós forrás áll rendelkezésre.

Említette, hogy ezek uniós források lesznek, amelyek meg nem érkezése gátolta a lakásügynökség elindítását. Mi a garancia arra, hogy ha nem érkeznek meg, akkor ezek a grandiózus programok megvalósulhatnak? 

Ha nem érkeznek meg az európai uniós források, akkor nagyon nagy bajba kerül Magyarország és benne Budapest is, ezért én nem számolok ezzel a lehetőséggel. Miközben politikailag elképzelhető, hogy további forrásmegvonás legyen, úgy látom a magyar költségvetés helyzetét meg a Fidesz helyzetét az európai politikában, hogy nem lesz más módjuk, mint a már meglévő megállapodást betartani. Hiszen megállapodtak a Bizottságban a mérföldkövekről, amelyek az európai uniós források felszabadítását eredményeznék. Szerintem nem lesz ebben mozgásterük, hiszen ezt a pénzt jelentős részben előre elköltötték.

A programban szerepel az is, hogy egy ingatlanfejlesztési kódexet adtak ki. Zajlottak-e vagy zajlanak-e tárgyalások konkrét nagybefektetőkkel arról, hogy milyen lakhatási vagy urbanisztikai fejlesztéseket kell végrehajtaniuk egyes projektek során, hogy engedélyt kapjanak, hogy megkapják a főváros támogatását? 

Túl vagyunk egy nagy megállapodáson, elindult a Duna-parton Marina-part néven egy nagyon nagy ingatlanberuházás, ahol a beruházó meg akart velünk állapodni. Hogy azért, mert nem kapott kiemelt beruházási besorolást, vagy pedig egyszerűen csak úgy érezte, hogy gazdasági érdeke, hogy ne legyen konfliktusos a viszony az önkormányzattal, ezt nem tudom, de itt nagyon sok mindent elértünk. Többek között azt is, hogy az önkormányzatnak a listaárnál jóval alacsonyabb áron van lakásvásárlási opciója, illetve a teljes Duna-part gyakorlatilag közterületté válik majd a beruházás révén.

Ez az egyik legnagyobb ingatlanfejlesztés, ami Budapesten az elmúlt időszakban történt. Nagyon borsos ingatlanárak lesznek, nem állítom, hogy ez lesz a lakhatási politikánkban az alsó középosztályt célzó legfontosabb elem. De azt mutatja, hogy a beruházói érdeket igenis összhangba lehet hozni a közérdekkel. Ehhez az kell, hogy ne az állam döntse el, hogy egy fejlesztés kiemelt nemzetgazdasági beruházás-e, így legyen módunk arra, hogy a beruházóval egyeztessünk. Ezek mindig nagyon nehéz alkufolyamatok, de ezúttal a már említett lakásvásárlási lehetőségen túl egy mindenki által elérhető, magas zöldfelületi minőséget képviselő Duna-partot is kapunk.

Vannak nyugati példák, ahol a magánbefektetőknek kötelező átadniuk lakásokat az önkormányzat tulajdonába. Ezek városi szabályrendszerben vannak rögzítve. Budapesten elképzelhető ilyen? 

Ha egy másik kormány lesz, akkor ez meg fog valósulni, mert ezeket nem helyi rendeletekben, hanem magasabb szintű jogszabályokban rögzítik.

Budapesten évi tízezer lakást fel kéne építeni a magánszektornak is. Azt látjuk, hogy az urbanizáció elsősorban az agglomerációs településeken okoz népességnövekedést, ez óriási kockázat Budapest szempontjából. Rákosrendező, Józsefváros, Külső Ferencváros, Csepel – tele vagyunk olyan rozsdazónákkal, amelyeket fejleszteni kellene. Budapest jövője valójában ott dől el, hogy ezek a rozsdaövezetek lakhatást célzó funkciót kapjanak.

Ehhez rengeteg magántulajdonú, profitorientált beruházásra van szükség. Ezzel párhuzamosan kellene a bérlakásszektort bővíteni, és nagyon nem mindegy, hogy a beruházót milyen szabályozásokkal motiváljuk.

Magyarországon nagyjából úgy néz ki az ingatlanpiac, hogy valaki elmegy valahova, lefizet valakit, és hirtelen megjelenik egy titkos kormányrendelet arról, hogy ő kiemelt gazdasági beruházás, és onnantól kezdve az önkormányzat hiába képviseli a választópolgárok érdekeit. Amíg ez van, addig ez egy nagyon-nagyon torz piac, arra lenne szükség, hogy a beruházóknak legyenek közérdekű, kötelező vállalásaik.

Akár úgy, hogy ezt közösségi tulajdonba kerülő lakásokkal tudják le, akár építenek egy óvodát, egy utat, egy Duna-partot, tehát hozzájárulnak a közöshöz, lehetőleg normatív, szabályozott, módon. Vagy fizetnek egy értéknövekedési adót, mondjuk egy számukra kedvező átsorolásnál, vagy valamilyen közérdekű beruházásnál. Éppen a minap jött ki a hír, hogy az állam 580 milliárd forint értékben vásárol a miniszterelnök vejétől, illetve az ő gazdasági holdudvarától irodaházakat. Csodálkozom, hogy nem tört még ki a forradalom, mert ez fölfoghatatlan mennyiségű pénz. De az is felháborító, hogy Garancsi megépíti a Mol-tornyot, és a fővárosnak oda kellene vinnie a villamost. Miért nem ő építette meg a villamost is?

Magyarország a rosszhiszemű ingatlanberuházók mekkája. Amíg ez nem változik meg, addig nem tudom azt ígérni, hogy sokkal jobb vagy sokkal etikusabb, a város és a beruházó érdekeit jobban egyensúlyba hozó rendszer lesz, mert ezek az érdekek el lettek borítva a magánberuházó irányába. Vannak Magyarországon és a nemzetközi piacon is olyan ingatlanberuházók, akikkel lehetne együttműködni. Csak ezek nem piaci, hanem egy parazita állam logikájával születő döntések. Amikor a Fővárosi Önkormányzat helyzetbe kerül, mindig tudja érvényesíteni a budapestiek érdekeit. Amikor meg kispadra kerül, akkor csak kiabálni tud.

Említette a szuburbanizáció problémáját, vagyis azt, hogy már a középrétegek is kénytelenek kiköltözni, ha saját lakást akarnak. Nagyon fontos lenne, a programjában is szerepelt korábban, az elővárosi közlekedésnek kötött pályára és tömegközlekedésre terelése, a belvárosi dugók megszüntetése, a külvárosi utak tehermentesítése miatt. Van most két olyan fejlesztés, amit a kormány a HÉV fejlesztéssel ellentétben nem gátol, hanem kifejezetten támogatna: ez a Déli Körvasút, illetve a lajosmizsei vasútnak a felújítása, hogy több embert lehessen vasútra terelni. Miért kritizálja ezeket a terveket az önkormányzat? 

A Déli Körvasútnál a mi elvi támogatásunk továbbra is megvan, de az szerintem rohadtul nem járja, hogy a magyar állam egy 350 milliárd környéki beruházás esetében képtelen szerezni egy jogerős környezetvédelmi engedélyt. Egy ekkora volumenű projektnél nem sikerül a helyi lakosság által mindenképp elszenvedett környezeti károkat legalább annyira mérsékelni, amit a bíróság elvár. Elsőre sem, másodikra sem.

Nem az a válasz, hogy biztosítják a passzív zajvédelmet a helyi lakóknak, hanem katonai beruházássá teszik. Miközben olyan áron történik ez a beruházás, ami sokszorosa annak, amennyiért Németországban vasúti alagutat fúrnak, az egész egy irgalmatlan nagy lopás.

És a magyar kormány nem azért tolja, hogy Vitézy Dávid koncepciója megvalósuljon az elővárosi vasútról, hiszen ez a Budapest-Belgrád vasútvonal legfontosabb szűk keresztmetszetének a kitágításáról szól. Ha nem lenne ez az érdek, akkor nem lenne olyan fontos a kormánynak. A lajosmizsei vonalnál meg van két önkormányzat. Egyébként egy fideszes és egy DK-s polgármester, tehát ez nem pártpolitikai kérdés. A XVIII. kerületnek érdeke, hogy ott ne úgy legyen, meg Maglódnak is. Tárgyalni kell ezekkel az önkormányzatokkal és megoldásokat találni. Nyilván az egy nagyon fontos vasútvonal, teljesen egyetértek, de azon kívül, hogy sértegetik ezeket a polgármestereket, érdemben nem tárgyaltak velük arról, hogy mit kéne csinálni.

De nincs olyan közösségi közlekedés, ami ki tudja szolgálni ezt a népességrobbanást, ami az agglomerációban kinéz. Ha Budapestet nem tudjuk vonzóbb hellyé tenni, és ezt a folyamatot visszafordítani, itt kialakítva újabb, a kompakt város filozófiájának megfelelő városrészeket, ha nem építünk új lakásokat, akkor akármilyen szuper lesz az elővárosi vasút, ez a város élhetetlenné fog válni.

A belvárosban azért kell radikálisan javítani az életminőséget, mert van olyan kerület, ahol 50 százalékkal csökkent a lakosság. Vissza kell tudni hozni, főleg a belvárosba a lakosságot, a rozsdaövezetekben pedig új lakónegyedeket csinálni. Ez sokkal fontosabb, mint maga a közlekedés, mert a modern várostervezés elsősorban nem azt nézi, hogy mivel közlekedünk, hanem azt, hogy mennyit.

Év elején fogadták el a főváros stratégiáját a családon belüli erőszak megelőzése és az áldozatok védelme érdekében. Mi tartott ennyi ideig? 

Ez nagyon sok más téma kapcsán is felmerülő kérdés. Én tudom, hogy hál’ Istennek már nem emlékszünk arra, hogy milyen időszak van mögöttünk, de ennek az önkormányzati ciklusnak az első másfél éve arról szólt, hogy az emberek ne haljanak meg a járványban. Elég eredményesen, hiszen Budapesten a Covid idején a többlethalálozás töredéke volt az országosnak. Nem voltak adottak a körülmények ahhoz, hogy minden vállalásunkat azonnal teljesítsük. De én büszke vagyok arra, hogy elindult ez a stratégiaalkotás, és elindultak azok az intézmények is, amelyek ennek a stratégiának a végrehajtását szolgálják.

Milyen lépéseket terveznek az újraválasztása esetén?

A fővárosi önkormányzatnak van egy nagyon fontos szerepe: van egy közös asztal, ahol a tapasztalatok összehangolásra kerülnek. Az áldozatvédelmi fórum arról szól, hogy hogyan tudjuk összehangolni az állam, a kerületek és a különféle intézmények munkáját. A Fővárosi Szolidaritási Alap évi 300 millió forinttal támogat ilyen célokat, mint a drogprevencióval vagy a családon belüli erőszakkal kapcsolatos politikák. Ezt a programot szeretnénk továbbvinni, és így tudunk forrásokat biztosítani arra, hogy olyan, elsősorban civil szervezeti projekteket támogassunk, amelyek a családon belüli erőszakkal szemben hathatós védelmet jelentenek.

Sok mindenről beszéltünk, sok mindenről nem, de EP-választás is van június 9-én. Előfordulhat, hogy a Tisza második helyen fog végezni ezen az EP-választáson, és mondjuk harmadik helyre csúszik az eddigi ellenzék. Miért választanak a választók másik ellenzéket?

Az európai parlamenti választás mindig ugródeszka a belpolitikai viszonyok újrarajzolásához. Ez így van egész Európában, és itthon is.
Ez egy pillanatkép, hogy úgy marad-e a pillanat, vagy nem, azt nem tudjuk. Ráadásul talán van némi hitelem abban, amikor a közvélemény-kutatások kapcsán mértékletességre intem a szereplőket. Lássuk meg, hogy mi lesz június 9-én, egy nagyon-nagyon képlékeny helyzetben vagyunk, és az ellenzéki szavazók mindig is nagyon csapongóak voltak az ellenzéken belül.

Mi ennek az oka?

Nyilván 2022-ben volt egy nagyfokú kiábrándultság, amire nehéz volt jó választ adni azoknak a szereplőknek, akikhez kötődött ez a kudarcélmény. Az ellenzékben nagyon régóta jelen van egy új keresése, hiszen ne felejtsük el, 2009-ben az EP-választáson még az LMP volt az újdonság. 2011-ben Bajnai Gordon, aztán a Szolidaritás mozgalom, aztán az Együtt. Mindenkinek volt egy momentuma.
Most éppen Magyar Péternek van, de hogy ez mennyire fenntartható politikai állapot, és lesz-e ebből valós politikai, közösségi szervezeti erő, egy nagy kérdés.

Nyilván az ellenzéknek nem árt, ha van belül verseny. Én értem a pszichológiai oldalát is a jelenségnek: hiszen mennyivel érdekesebb valaki, akinek a telefonján miniszterekkel való beszélgetések vannak, mint azok a politikusok, akik 14 éve ugyanazt a politikát képviselik. Csakhogy a következetesség ugyanannyira érték a politikában, mint az újdonság varázsa.

De nem ezzel a 14 éve képviselt politikával van akkor a baj?

Lehet, de én nem gondolom azt, hogy Magyarországon lesz kormányváltás jobboldali, jobbközép politikával. Lehet, hogy Magyarország is a lengyel útra lép. De ez a kutyaharapást szőrével-megközelítés: az emberek azt gondolják, hogy Orbánt csak belülről lehet leváltani.

Nem sikerült a baloldali politikát országosan meghonosítani, vagy ez lehetetlen?

Én egy baloldali főpolgármester vagyok. Minden döntésünk, mindig arról szólt, hogy a társadalmi igazságtalanságokat enyhítsük ebben a végtelenül igazságtalan országban. Én csak ezt tudom csinálni, én csak ilyen politikai szövetséghez tudok tartozni.

Egyszer én már taktikából beálltam egy jobbközép, általam egyébként nagyra becsült miniszterjelölt, Márki-Zay Péter mögé,  de kiderült, hogy ez egyáltalán nem működik. Egy rendszerkritikus, globalizáció-kritikus politikai pártban léptem be a magyar közéletbe, és én ezen nem kívánok változtatni.  Amikor én Budapesten arról beszéltem, hogy Budapest Köztársaság, az valójában a liberális demokrácia és az összetartó társadalom értékközössége, ami egyébként a feltétele annak, hogy a jövő generációk érdekében is fellépjünk a kizsákmányolással szemben.

Felmerül a kérdés, hogy mennyi dologra van ráhatása egy önkormányzati vezetőnek, de én ezt onnan nézem elsősorban, hogy amit meg lehet tenni, azt megtettük-e? Nekem erre az a válaszom, hogy igen.

A kormány egyik legfontosabb kampánytémája jelenleg a kibontakozó európai háborús helyzet. De a liberális ellenzék mégis azt állítja, hogy ez egy kamu, álprobléma, ezzel nem kell foglalkozni, és nem nagyon van hallható véleményük erről az egész kérdésről, inkább szeretnek nem beszélni róla. Mit gondoljunk az ukrajnai háborúról, mit kell itt csinálni, mi a legmegfelelőbb stratégia? Mit csináljon Európa?

Szerintem olyan nincs, hogy egy ország megtámad egy másik országot, mint Oroszország Ukrajnát, és mi anélkül akarunk békét teremteni, hogy kétségbe vonnánk azt a jogot, hogy egy ország megvédhesse a saját területi integritását. Szerintem ezen az áron nem lehet békét teremteni.

Ugyanakkor két erős katonai szövetség, nukleáris nagyhatalom feszül egymásnak.

Én azzal egyetértek, hogy a NATO katonai beavatkozása ebben a helyzetben valódi kockázatot hordoz. Ahogy nem lehet elvárni Ukrajnától, hogy letegye a fegyvert, és azt mondja, hogy „átadom a fél országot, csak legyen béke”, úgy a NATO-tól se lehet elvárni, hogy egy ennél is nagyobb katonai konfliktus kirobbanását okozza azzal, hogy beavatkozzon.

Macron elnök például arról beszél, hogy ez elkerülhetetlenné fog válni.

Lehet, hogy ez így van, de ezt Macron elnök mondja, aki egyébként egy önálló, és katonai, biztonságpolitikai értelemben is erősebb európai uniós vízióról beszél, önálló Európáról. Ő szerintem nem NATO tagállam vezetői minőségében mondja ezt elsősorban, hanem olyan európai vezetőként, akinek az Amerikai Egyesült Államoktól függetlenebb és erősebb, Kínával külön is tárgyalóképes Európa van a jövőképében.

Ukrajnával kapcsolatban láttuk, hogy ennek a véleménynek megfelelően élen járt, a tüntetések legelső sorában vonult. A gázai háború kezdete óta viszont a „terrorpárti” tüntetéseknek nevezett demonstrációk teljes tilalmával szembesült Budapesten az, aki ez ellen is tiltakozni akart. Budapesten minden palesztinpárti tüntetés „terrorpárti” tüntetés?

Nem, nyilvánvalóan nem.

Azt mondta korábban, hogy ha valamiben egyetért Orbán Viktorral, akkor ezzel teljes mértékben. 

Nyilvánvaló, hogy ez a képlet sokkal bonyolultabb ennél: de itt, Budapesten, ahol Európa legnagyobb zsidó közössége él, egy rendkívül traumatizált történelmű országban, mást jelent ez.

Lehet, hogy ennek a közösségnek a tagjai is esetleg szerettek volna tiltakozni…

Nem, amennyire ismerem ezt a közösséget, ez ilyen szempontból zártabb világ.

És akkor emiatt lehetséges korlátozni a gyülekezési szabadságot, vagy egyet lehet érteni a kormányzat gyülekezési szabadságra vonatkozó korlátozásaival?

Szerintem a gyülekezési szabadságnak egy indokolható korlátozása az, ami Magyarországon történt ezzel kapcsolatosan.

Miért? 

Azért, mert ez egy olyan traumatizált hely, és egy olyan traumatizált közösség, amelynek nem segítettünk eleget ahhoz, hogy árnyaltabban lássunk mindent, ami nyilvánvalóan árnyaltabb.

Van Budapestnek egy jelenlévő és növekvő muszlim, közel-keleti közössége is.

Igen. Ilyen bonyolult az élet.

Az ő érdekeik ezek szerint hátrébb sorolódnak?

Az előbb említett okokból, ebben az ügyben igen. Nálam igen.