Halálos áldozatokkal járó áradások Dél-Németországban. Egyre gyakoribbá váló támadások politikusok és aktivisták ellen. Kémbotrány és náci bűnök relativizálása. Rasszista szlogeneket éneklő aranyifjak. Feszült és botrányokkal teli választási kampány időszakon van túl Németország. Az Unió legnépesebb államában 96 mandátum sorsáról döntenek a mai választásokon, alapvetően meghatározva az Európai Parlamenten belüli erőviszonyokat. Persze a valódi közös európai nyilvánosság hiánya és az Európai Parlament jogköreinek gyengesége miatt ez a választás is inkább egy visszajelzés a pártok belpolitikai teljesítményeire.

Az elmúlt 48 órában legalább három támadás történt kampányoló politikusok ellen, miután az elmúlt hónapokban is több olyan eset volt, amikor politikusok kórházba kerültek, miután fizikailag bántalmazták őket. E támadások többségét szélsőjobboldaliak követték el, a tág értelemben vett progresszív pártok (Zöldek, SPD, Balpárt) politikusai ellen, azonban az utóbbi időben a szélsőjobboldali aktivisták és a szélsőjobboldali, etnicista AfD (Alternative für Deutschland – Alternatíva Németországért) politikusait is érték atrocitások.

Ezek az esetek jól mutatják, hogyan válnak egyre szélsőségesebbé a szélsőjobb előretörését kisérő társadalmi feszültségek. Ahogyan azt is, hogy a társadalom jobbra tolódása és a jobboldali erőszak mindennapivá válása – főleg Kelet-Németországban, és a vidéki terekben, már végbement.

Még akkor is, ha az AfD végül nem is ér el 20% feletti eredményt a választásokon, ahogyan azt a közvélemény-kutatások még egy-két hónapja jósolták, és végül „csak” a szavazatok 16%-át szerezheti meg az exit poll alapján– ami még mindig 5 százalékpontos javulást jelentene a 2019-es eredményükhöz képest.

Az AfD népszerűség csökkenése egyrészt a listavezetőjük, Maximilian Krah folyamatos botrányaira vezethető vissza. (A Waffen-SS bűneit relativizáló kijelentése miatt Marine Le Pen kezdeményezésére még az Identitás és Demokrácia (ID) EP frakciójából is kidobták őket.) Másrészt pedig valószínűleg a volt balpárti politikus, Sahra Wagenknecht új pártjának (Bündnis Sahra Wagenknecht BSW – Sahra Wagenknecht Szövetség) megjelenése okozza, mert ez

több kérdésben is kiszolgálja az AfD-s szavazók igényeit (migráció, klíma, gender, orosz agresszió Ukrajnában), miközben a szélsőjobboldali jelzőt nem kell magára vennie, mint az AfD esetében.

A BSW 5,5%-ot érhet el az exit poll alapján, ami nemcsak az EP-ben hozhat nekik 7 széket, de az 5%-os parlamenti küszöb megugrását is jósolhatja az elvben jövőre esedékes szövetségi választásokon.

Amire Wagenknecht korábbi pártja, a die Linke (Balpárt) már nem lenne képes a jelenlegi felmérések szerint, ugyanis a párt mindössze 2,7%-ot szerzett az exit pollok szerint, és a jelentéktelenné válás fenyegeti, hiába tették a lista második helyére a menekülteket segítő Sea Watch korábbi kapitányát és klímaaktivista Carola Racketét, azzal a szándékkal, hogy a mozgalmi baloldal felé nyissanak.

Szintén kiesne a parlamentből a jelenlegi legkisebb kormánypárt, az erősen piacpárti FDP 4,9% körüli potenciális eredményével. A közlekedési lámpa koalíció (Ampel) többi pártja is kimondottan népszerűtlen: a legerősebb kormánypártot, a szociáldemokrata SPD-t 14%-ot érhetett el – ami egyébként csak pár százalékponttal rosszabb mint a 2019-es eredményük, amikor szintén népszerűtlenek voltak a CDU-val közös kormányzásuk miatt.

A népszerűtlensége ellen Olaf Scholz kancellár – nemzetközi jogba ütköző – bevándorlóellenes javaslatokkal próbálja ismét magára ölteni a rendpárti politikus szerepét.

Sokkal jelentősebb – 8,5 százalékpontos – visszaesést könyvelhet el a harmadik koalíciós partner, a Zöldek (Bündnis/Grünen). Ők 2019-ben sikerrel tudták meglovagolni, hogy a zöld mozgalmaknak – elsősorban a Fridays for Future – köszönhetően a klímakérdés megérkezett a politika fősodrába is, és megduplázták a 2014-es eredményüket, 21%-ot érve el. Azonban mára, a kormányon képviselt álláspontjuk miatt több ponton konfliktusba kerültek a zöldmozgalommal. Például, amikor a zöld gazdasági és klímaügyi miniszter a brandenburgi környezetszennyező Tesla gyár bővítése elleni tüntetőket azért kritizálta, mert szerinte az autóipar központi jelentőségű a német gazdaságban. Ezen túl az európai menekültügyi szabályozás szigorításában való részvételük miatt is sokan elfordultak a párttól választóik közül.

A német EP-választások igazi nyertese előreláthatólag a kereszténydemokrata CDU-t jobbra toló Friedrich Merz lehet, ugyanis 30%-os eredményt mutatnak az exit pollok a pártjának, ami pár százalékos javulás az 5 évvel korábbi választáshoz képest. És ami még fontosabb, jelentős javulás a legutóbbi szövetségi választásokon elért eredéményükhöz képest, amikor történelmi mélypontra került a párt 24,1%-kal.