Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Mi is a Nupes, amely baloldali hatalomátvételt ígér Franciaországban?

Az államfőválasztás első fordulójában várakozáson felüli eredményt ért el a baloldali Jean-Luc Mélenchon (22%; 7,7 millió szavazat), ez azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy a France Insoumise (Engedetlen Franciaország) jelöltje megakadályozza a második forduló  lelket leverő Macron-Le Pen párharcát. Mélenchon így korán kezdhetett a most esedékes törvényhozási választásokra koncentrálni: aktualizált szlogenjével („Egy másik világ még lehetséges”) a nemzetgyűlési többséget, és ezáltal a miniszterelnökséget vette célba, hogy így hajthassa végre programját Macron szélsőséges neoliberalizmusával szemben.

Bár Mélenchon már 2017-ben is messze az élen végzett a progresszív erők versenyében, a 22% egyértelműen az idei választásokra Népi Unióra keresztelt platformot jelölte meg a baloldali vagy baloldali önmeghatározású pártok vezető erejeként. A zöldek 4,6%-kal épp elestek kampányköltségeik visszatérítésétől, 2,3%-ot szerzett a Francia Kommunista Párt, a Szocialista Párt pedig teljesen összeomlott Anne Hidalgo párizsi polgármester 1,7%-os eredményével. Ezúttal, a pragmatizmus jegyében Mélenchon viszonylag könnyen elérte, hogy a törvényhozási választásokra csatlakozzon hozzá a nagyobb pártok közül előbb a zöldpárt (Europe Écologie Les Verts), majd a kommunisták, és végül belső feszültségek árán, de a szocialisták is.

Ezzel megszületett Jean-Luc Mélenchon körül egy új választási koalíció, a Nupes (Nouvelle Union populaire écologique et sociale, Új Szociális és Ökológiai Népi Unió), amely május 7-én tartotta kampánynyitó rendezvényét Aubervilliers-ben, Párizs munkáskülvárosában. Az eseményről Rachel Kéké felszólalása  marad talán a legemlékezetesebb: az Ibis hotellel szemben 22 hónapon át sztrájkoló ”szobalányok” egyik vezéralakja immár a Nupes jelöltjeként beszélt álló ováció előtt a láthatatlan munka jelentőségéről.

Valós átrendeződés a francia baloldalon vagy egyszerű választási érdekszövetség?

A nagyjából két hétnyi egyeztetésekkel létrejött szövetséget egyelőre nehéz definiálni. Az Engedetlenek természetesen próbálják bizonygatni a Nupes történelmi jelentőségét, június 1-i párizsi kampányeseményén Mélenchon például így fogalmazott:

„Természetesen kötöttünk egy választási megállapodást, de […] amikor 650 intézkedésről születik egyezség, többet írunk alá, mint egy programot: egy közös kultúra születési anyakönyvét.”

Az Engedetlen Franciaország új szövetségesei ennél kevésbé negédesek: a kommunisták volt államfőjelöltje, Fabien Roussel lelkesen ismételgeti, hogy ez egy választási szövetség, és a zöldek is inkább egy rövidtávú dinamikához látják szükségesnek a Nupes-öt. És hiába az 1,7%-os elnökválasztási eredmény, az egók bálján megint érdemes a Szocialista Párt keringőjét figyelni. Miután 577-ből 70 választókerületben ők állíthatják a közös baloldali jelöltet a megállapodás alapján, több helyen végül mégsem hajlandók ezt Nupes-színekben tenni, bár továbbra is élvezik a szövetséges baloldali pártok közös jelölt javára történő visszalépését.

Semmiképp sem a Szocialista Párt védelmében, de fontos megjegyezni, hogy a Nupes-ön belül valóban az Engedetlen Franciaország írta a szabályokat: a szövetség gyakorlatilag Mélenchon államfőválasztási „l’Avenir en commun” (Közös jövő) című programjának egy részét vette át néhány változtatással, illetve Mélenchon teljes természetességgel jelölte ki önmagát az áprilisi eredmények alapján az együttműködés vezetőjévé.

Ez egyelőre formalizálta Mélenchon hegemóniáját a baloldalon, de kérdéses, hogy mi marad a törvényhozási választások után az ezt támogató szövetségből.

Mélenchon dominanciájával kifejezte fenntartásait például a zöldek volt államfőjelöltje, Yannick Jadot; a szocialisták korábbi miniszterelnöke, a „mérsékelt, köztársasági baloldali” Bernard Cazeneuve pedig egyenesen elmenekült pártjából.

Ha a Nupes-től nem is várhatjuk a baloldal drasztikus átstruktúrálását, az is fontos  eredmény lenne, ha ezeknek az olykor jobbra billenő pártoknak előnyösebb pozícióba hozná a progresszívebb szárnyát. A Jadot-nál lényegesen radikálisabb Sandrine Rousseau például lelkesen együttműködne Mélenchonnal, Cazeneuve távozásával pedig a szocialisták is veszítettek egy reakcionárius hangadót – mondjuk maradt még miből válogatni.

A Nupes jövője kapcsán az is kérdéses, hogy mihez tudnak kezdeni a pártok szakpolitikai nézeteltéréseikkel. Az Engedetlen Franciaországgal szemben a kommunisták és a szocialisták maradnak az atomenergia pártján; a szocialisták és a zöldek elleneznek bárminemű államosítást (az EDF energiaközmű-vállalat kivételével); felpörgetnék az Ukrajnának indított fegyverszállítást, és azonnali teljes tilalmat vezetnének be az orosz energiaimportra.

Mi akkor mégis a 650 intézkedéses program, amiről a megállapodás szólt?

A közös program legfontosabb elemei a következők:

  • nettó 1500 euróra emelt minimálbér, 60 évre csökkentett nyugdíjkorhatár;
  • éghajlati vagyonadó, a „zöldszabály” alkotmányban való rögzítése (nem veszünk el többet a természettől, mint amennyit újra tud termelni), az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése 65%-kal 2030-ig;
  • 100 000 gondozó felvétele az állami kórházakba és 500 000 bölcsődei hely megnyitása;
  • állami bankközpont létrehozása, a repterek, az autópályák és a szerencsejáték újraállamosítása;
  • az alapvető szükségleti cikkek árának befagyasztása, lakbérszabályozás;
  • a döntéshozatalban való állampolgári részvétel megerősítése, abszolút többségi választási rendszer helyett arányosság bevezetése;
  • küzdelem az Európai Unió liberális és produktivista irányvonala ellen.

A nem is annyira radikális programot a jobboldal természetesen igyekszik egészen szélsőségesen beállítani. Macron és új miniszterei valamiért kincskereső kihívásnak tekintették a Nupes program értelmezését: Macron a „betiltás” kifejezést 30-szor találta meg benne, az ökológiai átmenetért felelős új miniszter, Amélie de Montchalin 35-öt is olvasott a szóból, majd Olivier Véran sokkolt mindenkit: ő a különböző szófaji változatokat összeadva a 41-es értéket kapta. A La République En Marche! (Köztársaság Lendületben) politikusainak ezzel természetesen az volt a célja, hogy megmutassák: az Engedetlen Franciaország „olyan társadalmat javasol, ahol minden tilos, minden tervezett.”

Legutóbb Élisabeth Borne, Macron új miniszterelnöke azt nevezte „nagyon sokkolónak”, ahogy Mélenchon a rendőrségről beszél (miután egy közúti ellenőrzés során múlt hétvégén Párizsban a rendőrség tüzet nyitott, és megölt egy 21 éves nőt, Mélenchon kiírta a Twitter oldalára azt a közismert, de megosztó szlogent, hogy „a rendőrség gyilkol”).

A Nupes-öt valamiféle szélsőségnek lefestő retorika mögött azonban kétségkívül az áll, hogy mostanra ők váltak Macron legerősebb ellenfelévé.

Míg a Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés törvényhozási választáson hagyományosan rosszul szerepel (és idei jelöltjei sem túl ígéretesek), a Nupes népszerűségét épp egy százalékponttal mérik a köztársasági elnök híveit tömörítő, „Együtt” névre átkeresztelt erő fölé (28 vs. 27%; Ipsos Sopra Steria, 2022. 06. 06-07.). Bár ez a második fordulóban nem jelentene többséget számukra további átszavazási tartalékok híján.

Bárhogy is teljesítsen az első fordulóban, illetve a jövő vasárnapi második fordulóban a Nupes, megmutatták, hogy a törvényhozási választások valójában sokkal jelentékenyebbek, mint amire a franciák az ötéves elnöki ciklus óta használják: az államfőválasztás után néhány héttel „még melegében” nemzetgyűlési többséget adni a győztesnek. Az államfőtől eltérő párthovatartozású nemzetgyűlési többség léket üthet az „elnöki monarchián”, saját programot hajthat végre, és intézkedéseket blokkolhat.

Meglátjuk, kérnek-e az idén a franciák a parlamentarizmus újjáélesztéséből és akarnak-e  baloldali politikákat, vagy újabb öt év macroni teljhatalomra kell fölkészülnünk.