Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Vitézy szerint több van ebben a városban – de kik számára?

A június 9-i főpolgármester-választás előtt jelentős különbségek mutatkoznak abban a tekintetben, hogy a jelöltek mire fordítják energiáikat: Vitézy Dávid a közlekedés, Karácsony Gergely az egészségügy és a lakhatás kérdésének fontosságát hangsúlyozza, addig Szentkirályi Alexandrát a gyurcsányozás foglalja le. A főpolgármester és Vitézy viszonyáról elmondható, hogy a magyarországi politikai kommunikáció általános állapotához képest viszonylag kulturált stílusban kritizálják egymást némi személyeskedéssel fűszerezve, míg utóbbi és a kormánypárti jelölt között eddig nem láttunk sok nyilvános súrlódást. 

A budapesti főpolgármester-jelöltek programjait több cikkben vizsgáljuk, különböző témakörökben – már amennyire részletezik a kérdésben foglalt álláspontjukat. A programokat bemutatásuk sorrendjében vesszük szemügyre – amennyiben létezik részletes, komolyan vehető programjuk, ez a Fidesz jelöltjénél egyelőre kérdéses. Fő fókuszainkat a lakhatásra, valamint a közlekedésre helyezzük, mivel ezek a kampány során a városvezetés szempontjából különös fontosságra tettek szert, és ezeken a témakörökön keresztül reményeink szerint megvilágíthatjuk az egyes jelöltek politikai, városüzemeltetési elképzeléseit. Karácsony esetében pedig azt is szemügyre vesszük majd, mi valósult meg korábbi programjából, és ehhez képest ezúttal mit ígér.


Az indulók közül először részletes főpolgármester-jelölti programot Vitézy Dávid várospolitikus, Tarlós István főpolgármester idején a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) alapító vezérigazgatója és Igazgatóságának tagja tett le az asztalra, aki a róla elnevezett civil szervezet és az LMP jelöltjeként indul a választáson.

Vitézy grandiózus és méltányolható terveit olvasva az lehet a benyomásunk, hogy az egykori államtitkár, a Közlekedési Múzeum volt igazgatója végtelen fedezetű hitelkártyájával nyerné meg a választást. 

Budapest, 2024. május 10.
Vitézy Dávid, az LMP és a Vitézy Dáviddal Budapestért Egyesület által támogatott fõpolgármester-jelölt beszédet mond programbemutató rendezvényén a Csepel Mûvek területén 2024. május 10-én.
MTI/Purger Tamás

A technokrata Vitézy, aki a piaccal fizettetné meg a közberuházásokat

Vitézy felismeri a nyilvánvalót: Budapesten – a világ számos nagyvárosához hasonlóan – súlyos problémát jelent a rohamosan dráguló lakhatás. A programjában kitér a jelenlegi lakásállománnyal és az új építésű ingatlanokkal kapcsolatos visszatérő problémákra is. Ezek orvosolására több olyan módszert javasol, amelyet a fővárosban eddig nem alkalmaztak.

Vitézy Dávid a 164 oldalas, Sokkal több van ebben a városban! című főpolgármester-jelölti programjában – ahogyan a korábbi megszólalásaiból megszokhattuk tőle – egyaránt bírálja úgy  a város fejlesztéspolitikája terén a rendszerváltás utáni, kizárólag tőkeérdekeket figyelembe vevő koncepciótlanságot, mint a 2010 és 2019 közötti, meglátása szerint a  kizárólag a NER-es tőkés csoportok érdekeit előnyben részesítő koncepciót, valamint a véleménye szerint koncepciótlan, reaktív és konfliktuskerülő jelenlegi vezetést is. A bírált városvezetési elképzelésekkel szemben fogalmazza meg a saját meglátásait.

A jelölt élhetőbb várost kíván. A programjának eme legfőbb pontját úgy valósítaná meg, hogy a közszolgáltatásokat és a városi tereket fejlesztené, és mind többek számára tenné elérhetővé. Koncepciójának fontos elemeként 15 perces várost hozna létre, ami azt jelenti, hogy mindenki számára biztosítaná a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést a lakhelyétől legfeljebb negyedórányi sétára. A terv szemléltetésére  egy minta városrészt hozna létre, amelyet ingatlanfejlesztőkkel és önkormányzatokkal együttműködve valósítana meg. 

Budapest, 2024. május 25.
Vitézy Dávid, az LMP és a Vitézy Dáviddal Budapestért Egyesület által támogatott fõpolgármester-jelölt beszél a Tarthatatlan a fõvárosi utak állapota, tízszer több útfelújításra van szükség! címmel tartott sajtótájékoztatóján, a 99-es busz Fertõ és Bihari utca keresztezõdésénél lévõ megállójánál 2024. május 25-én.
MTI/Hegedüs Róbert

Az egykori Józsefvárosi pályaudvar területén és más rozsdaövezetekben is a budapestiek érdekét szolgáló modern, komplex városrészfejlesztést vizionál bérlakásokkal, közszolgáltatásokkal, parkosítással, a kerülettel és magánbefektetőkkel is együttműködve. Az azonban nehezítheti a dolgát, hogy a tulajdonviszonyok miatt az állammal is kénytelen lenne megállapodni a területről. Azt nem tudjuk, hogy a bérlakások milyen arányban lennének köz- illetve magántulajdonban, ugyanakkor magának a bérlakás-építésnek az ösztönzése elég világos célként jelenik meg programjában. Az egyik legégetőbb budapesti problémaként jelöli meg a lakhatási válságot, aminek megoldása érdekében szabályozná a magántőke működését az ingatlanpiacon. A jelölt ígéretet tett a lakásárakat felhajtó rövidtávú lakáskiadás szigorúbb szabályozására is. A közszolgáltatásokban dolgozók számára pedig 10 ezer új bérlakást építtetne, hogy így enyhítsen az alacsony bérek és magas lakhatási költségek közötti feszültségen.

„A megvalósítás négyoldalú együttműködésben történhet: a Főváros helyet, szabályozást és tá- mogatást, a kormányzat és a kerületek fejlesztési támogatást (és adott esetben telket), az ingatlan-befektető pedig építést és üzemeltetést biztosít”

– olvasható Vitézy programjában.

Rákosrendező: egy megkésett ötlet

A jelölt kitér a Rákosrendezőre tervezett beruházásra is, amelynek a jellegével nem ért egyet, Karácsony Gergely álláspontjához hasonlóan elítéli a tervezett iroda- pláza- és luxuslakás-beruházást, ehelyett a fent említetthez hasonló, a lakásínséget enyhítő, szolgáltatásokat magában foglaló komplex fejlesztést látna szívesen, a tömegközlekedés fejlesztésével és parkosítással stb. Az álláspontja ismertetése azonban okafogyottá vált. Ugyanis a kormány, miután az országgyűlés megszavazta, végül úgyis átviszi a tervét, vezesse bárki is a fővárost – és félő, hogy a többi, közvetlenül vagy áttételesen állami tulajdonú fővárosi területtel is így tenne.

A fenti megoldásokat alkalmazná a lakhatási válság enyhítésére is, tehát a magánbefektetők bevonásában látja a megoldást.

Azért jut erre, mivel Vitézy szerint a budapesti önkormányzati ingatlanvagyon szűkössége miatt erre a lábra nem lehet számítani. A jelölt világos, szabályokban rögzített elvárásokat állítana az ingatlanfejlesztőkkel szemben, aminek jegyében amellett, hogy hozzá kellene járulniuk a tömegközlekedési infrastruktúra és a közszolgáltatások fejlesztéséhez, a lakások egy részét bérlakásként kellene hasznosítaniuk. Fontos kitétel azonban, hogy ezek nem szociális bérlakások lennének, hanem azoknak a lakáshoz jutását segítenék, akik egyébként viszonylag jó anyagi helyzetet élveznek, ugyanakkor a budapesti lakásárak mellett nem engedhetik meg maguknak, hogy a fővárosban vegyenek lakást. Vitézy ezzel azt a tendenciát állítaná meg, hogy ezen családok az agglomerációba költöznek. A program fontos eleme, hogy az így megszerzett lakások egy idő után a tulajdonukká válnának. 

Lakhatási koncepciójának részeként ösztönözné a lakásszövetkezetek működtetését is. Ezeket olyan társasházakként képzeli el, amelyek egésze, vagy közös terei szövetkezeti tulajdonban lennének, a lakók pedig a szövetkezetben lennének tulajdonosok, és az egyes szövetkezetek akár specifikusan is kiszolgálhatnák egy-egy társadalmi csoport (pl. nagycsaládosok, nyugdíjasok stb.) igényeit. Ez a megoldás is a lakbérek leszorítását szolgálná, ahogy az is, hogy az évtized végéig 10 ezer új kollégiumi férőhelyet alakítanának ki, és szabályoznák a rövid távú lakáskiadást is.

Szociális kérdés vagy rendészeti ügy?

A hajléktalanság problémájára pedig más településekkel, önkormányzatokkal, a hajléktalanellátásban működő intézményekkel, civil és egyházi partnerekkel, valamint a kormánnyal együttműködve keresne megoldást. Kiemelten kezelné a gyermekvédelmi szakellátásból kikerülőket, akik közül felnőttkorukban sokan hajléktalanná válnak – ennek jegyében kedvezményes lakhatást, valamint mintaprojektként önkormányzati álláslehetőséget ajánlana az érintetteknek. A hajléktalanellátást pedig úgy alakítaná át, hogy lehetőséget biztosítana a hajléktalan párok, kutyás hajléktalanok és más, speciális igényekkel rendelkező ügyfelek elhelyezésére. 

Beszédes ugyanakkor, hogy a hajléktalanná válás megelőzése címen csak a gyermekellátásból kikerülőkre tér ki.

Ugyanilyen fontos lenne pedig annak a megelőzése, hogy lakásból kerüljenek utcára emberek, hovatovább a hajléktalanságban élők lakáshoz juttatása – ezen témákra nem tér ki az egyébként részletes program.

Arról azonban sok szó esik, hogy Vitézy a tömegközlekedési eszközökről nemcsak az agresszív, másokra veszélyes és antiszociális módon viselkedő utasokat ebrudalná ki, de rendészeti eszközökkel száműzné a rajtuk alvó hajléktalan embereket is. Bár azzal bizonyára kevesen vitatkoznának, hogy a villamos nem hajléktalanszálló – de legalább ilyen fontos lenne, hogy ha már BKK-rendészet címen dedikált személyzetet hozna létre a tömegközlekedési eszközök rendeltetésszerű használatának biztosítására, akkor ne velük, hanem szociális szakemberekkel és kríziskezeléssel vegye fel a harcot a villamoson alvás valóban létező problémájával. Vagyis, hogy egy szociális kérdésre ne a rendészeti, hanem a szociális megoldást adja válaszképp.

Kevesebb autó, több villamos – és több „rend”

Vitézy a közösségi közlekedés fejlesztése mellett teszi le a voksát. Ezen a területen otthonosan mozog, a főpolgármester-jelölti elképzelései azt a programot folytatják, amelyet a BKK élén még Tarlós István idején megkezdett. Ennek fontos eredménye volt többek között a hálózat részleges újrahuzalozása és új kapcsolatok kiépítése – így a budai fonódó villamos első üteme – az utazási igények jobb kiszolgálása érdekében, a járműflotta fiatalításának felpörgetése és számos infrastrukturális elem felújítása. A közösségi közlekedésben is számít a magántőke szerepvállalására, ahogyan erre a BKK már eddig is törekedett. Példaként érdemes a buszos közlekedésre gondolni. A BKK ugyanis közlekedészervezőként a szolgáltatásokat rendeli meg a különböző szolgáltatóktól – kötött pályán és a buszok egy része esetében a BKV-tól –, így külsős állami (Volánbusz), illetve magánszolgáltatóktól (Arriva). 

A koncepció lényege, hogy a szolgáltatás biztosítására pályázó vállalatok közötti verseny – elvileg – ösztönzi a pályázókat, hogy minél jobb szolgáltatást, minél alacsonyabb áron ajánljanak meg. Fontos szempont volt emellett a rendszer bevezetésekor, hogy a magántőke bevonása felgyorsította az akkoriban elavult autóbuszflotta fiatalítását is, amit a fővárosi önkormányzat önmagában nehézkesebben tudott volna kigazdálkodni.

Vitézy Dávid ezúttal nem egy modern, hanem igencsak koros Ikarus helyközi autóbusz társaságában. Fotó: Vitézy Dávid / Facebook

Komoly hátulütője azonban ennek a rendszernek, hogy a tőkét meg kell etetni – közpénzből. Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, „a rendszerből a rövid távú pozitív eredmények mellett folyamatosan áramlik ki a tőke, ami az évek során tetemes összegekre rúghat. A megrendelőnek – legyen a korábban tervezett országos utazásszervező vagy a BKK – mindenképp biztosítania kell a profitot a szolgáltató számára, utóbbi ugyanis épp ezért érdekelt a feladat ellátásában”.

Nagyívű tervek, de sok esetben a kormányé az utolsó szó

A tömegközlekedés vonzóbbá tételét szolgálná – a fent tárgyalt BKK-rendészet mellett – a szolgáltatás komfortfokozatának növelése, ami bár sokat javult az elmúlt években, elsősorban a külsőbb kerületekben továbbra is elmarad a jelölt által sűrűn hivatkozott nyugati példáktól (bár ezalatt bizonyosan nem a közlekedés terén (is) legendásan lepattant Berlinre gondolt). Vitézy felújítaná a megállókat, s amelyek nem akadálymentesek, immár a mozgássérültek számára is megközelíthetők lennének. Emellett a szolgáltatásokat és bővítené, főként a külvárosi végállomások esetében, amelyek  autós- és biciklis parkolókat, toiletteket stb. kapnának. Vitézy célul tűzte ki a közlekedés gyorsítását is villamosokra hangolt közlekedési lámpákkal és lehetőség szerint a járművek sebességének emelésével, új buszsávok kijelölésével, valamint a tömegközlekedést akadályozó szabálytalan autósok elleni keményebb fellépéssel (bár ez alapvetően a rendőrség feladata kellene, hogy legyen).

A tömegközlekedési hálózatot több irányból fejlesztené: a villamosok tekintetében egyrészről pótolná a hiányzó hálózati kapcsolatokat, mint például a Deák Ferenc teret és a Lehel teret összekötő Bajcsy-Zsilinszky úti vonalszakaszt – a nagy vitákat kiváltó Nyugati téri felüljáró elbontása mellett –, valamint meghosszabbítaná egyes villamosok útvonalát, hogy a város külsőbb részeit is bekapcsolja a hálózatba. A budai fonódó II. ütemét is elkezdenék, és folytatnák a flotta fiatalítását. A fogaskerekűt szintén felújítanák, új járművekkel és a Széll Kálmán tér, valamint a Normafa felé meghosszabbítva tennék vonzó tömegközlekedési alternatívává. Ha nem is épülne meg minden a tervek közül, Vitézy szerint legalábbis a tervezést és az előkészítést elkezdhetnék.

A metrók és HÉV-ek rendszerét integrálná, de a villamosokkal szemben a metróhálózat fejlesztését nem erőltetné. Vitézy álláspontja szerint ugyanis a nehézmetró – mint a jelenlegi budapesti metróvonalak – elavult koncepciót képvisel, és olcsóbb és jobb megoldás is található,  például a hibrid villamos-metró vagy HÉV-metró rendszerek… Vitézy szerint a kisföldalatti pályáját és a járműállományt is meg kell újítani. A jelölt hosszabb távon összekötné a csepeli és a ráckevei hévet – évtizedes terveket megvalósítva –, és bevinné a vonalakat a Kálvin térig a föld alatt. A HÉV-fejlesztés ugyanakkor kemény dió: miután a vonalak üzemeltetését és tulajdonjogát 2016-ban átvette a MÁV, a főváros mindenkori vezetése ki van téve az állami vállalat – gyakorlatilag a kormány – kénye-kedvének.

Budapest, 2022. szeptember 27.
Pafféri Zoltán, a MÁV elnök-vezérigazgatója (b), Vitézy Dávid, a Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM) közlekedésért felelõs államtitkára (b2) és Szeberényi Gyula Tamás, Bács-Kiskun megye 2-es választókerületének országgyûlési képviselõje a bisztró vagonban, miután sajtótájékoztatót tartottak a Budapest-Cegléd-Kecskemét-Szeged vasútvonalon az IC+ programban a szolgáltatások bõvítésérõl Budapesten, a Nyugati pályaudvaron 2022. szeptember 27-én. A vasútvonalon meghosszabbított üzemidõvel, októbertõl kora reggeltõl estig egész nap órás ütemben közlekednek az intercity-vonatok, és elérhetõ lesz a fedélzeti vendéglátás.
MTI/Kovács Attila

Ez egyaránt igaz a hálózat fejlesztésére, a járművek lecserélésére és korszerűsítésére, de még a menetrendek kidolgozására is. Ugyanez áll a programban nagy hangsúlyt kapó elővárosi, reptéri vasútfejlesztésekre is: hiába a nagyívű tervek, a kormányé az utolsó szó. Arra pedig nincs sok kilátás, hogy a kormány a budapesti és agglomerációs kötöttpályás közlekedés fejlesztésére koncentráljon, sőt: ahogy maga Vitézy is kitér rá, inkább a mesterséges vidék-város ellentétet élezi ki, miközben e területről is elvonja a forrásokat. Utóbbi kérdésekben a fővárosnak legfeljebb arra lehet hatása, hogy a BKK kezelésében lévő hálózatról jobb átszállási lehetőségeket biztosítson az állami kezelésű hálózatokra – magyarán alkalmazkodhat.

A példás Józsefváros

Vitézy programjában sajátos helyet kapnának a taxik is, amelyeket integrálna a budapesti tömegközlekedési rendszerbe. Egyrészről a BKK mobilappjával is meg lehetne rendelni a kocsikat, másrészt a kisforgalmú viszonylatokon, például a kertvárosok esti közlekedésében akár kiválthatnák a nagyobb járműveket. Az árazást pedig – az appon keresztül hívott kocsik esetében – rugalmassá tenné, de így járna el a speciális gépkocsik esetében is. 2028-tól – a kormányzattal egyeztetve a lehetséges támogatási formákról – programja szerint csak villanyautókat állíthatnának forgalomba a taxivállalatok.

Az autós közlekedés terén figyelembe venné az egyes élethelyzetekből fakadó igényeket – például hogy valaki mozgássérült, vagy munkájához elengedhetetlen az autó –, de a legtöbbeket igyekezne a tömegközlekedés felé terelni – az agglomeráció esetében ehhez kellene a kormány együttműködése, mint feljebb említettük. A parkolást úgyszintén megreformálná, többek között magasabb díjakat vezetne be a nagyobb, nehezebb gépkocsikra, terepjárókra, és kezdeményezné a kormánynál a fizetős parkolásra vonatkozó jogszabályok módosítását, hogy fővárosi szinten szabályozhassák a szektort. Józsefvárost jelölte meg példaként, hogy miként érdemes a parkolóhelyek számát csökkenteni, kedvezni a gyalogosoknak, valamint zöldebbé tenni a közterületeket.  

Tovább is van, mondjam még?

A lakhatás és a közlekedés kérdése mellett a programban jelentős szerepet kapnak a lakhatással, energiafüggetlenséggel és környezetvédelemmel is összefüggő energetikai beruházások – hatékonyságnövelés, napelem telepítés stb. –, vagy épp a fővárosi egészségügyi ellátórendszer fejlesztése, a szűrővizsgálatok kiterjesztése, vagy az idősgondozás.

A program szintén kiemelten kezeli a kulturális élet támogatását. Ideálja, hogy a kultúra mind többek számára hozzáférhető legyen, melyet a független színházak támogatásával vagy éppen  a kedvezményes Sziget-bérlettel érne el. A Sokkal több van ebben a városban! című programban továbbá olvashatunk Vitézy gazdaságfejlesztési koncepciójáról, vagy épp a turizmus megregulázásáról és átalakításáról szóló gondolatairól. Arról is meggyőződhetünk (ha facebookos aktivitása alapján eddig nem tettük), hogy Vitézy elkötelezett állatbarát – és ne feledkezzünk el kétségtelenül fontos ígéretéről, miszerint a kollégáival vidámparkot is építenének. Mármint természetesen egy magánbefektetőt megbízva, a fővárossal kötött szerződés alapján.

Vitézy Dávid macskahordozókkal az Illatos úti ebtelepen. Fotó: Vitézy Dávid / Facebook

Minderre viszont ebben a cikkben nincs terünk részletesen kitérni, ezért is koncentráltunk két, a város, és talán a Mérce olvasói szempontjából – egyébként hangsúlyozottan szubjektíven kiválasztott – legfontosabb témákra. 

De nem ismerős mindez valahonnan?

Röviden: de, igen. Bővebben kifejtve: Vitézy programja számos olyan elemet tartalmaz, amit Karácsony Gergely és a jelenlegi városvezetés is fontos célként jelölt meg, legyen szó lakhatási kérdésekről, a közlekedési rend átalakításáról, energetikai korszerűsítésről, vagy a város zöldítéséről. Sőt mi több – néhány programpont éppenséggel a jelenleg zajló, vagy akár 5-10-20 éve megkezdődött fejlesztések továbbvitele, jelenlegi vagy korábbi tervek megvalósításának szándéka.

Vitézy programjának éppen ez a lényege. A város egyes elemeinek, vagy akár egész Budapestnek a fejlesztésére az elmúlt évtizedekben rengeteg terv született az egészen apró részletekre koncentrálóktól a komplex, monstre rekonstrukciós álmokig. Az ötös metrót – az északi és déli HÉV-ek összekapcsolását, aminek első üteme, hogy a déli vonalakat a föld alatt elviszik a Kálvin térig – már a rendszerváltás előtt kitalálták, de az évtizedes álom még napjainkban is kampánytéma lehet. Tarlós István idején kezdték meg a közösségi közlekedés járműveinek nagyarányú felújítását, amit nem kérdés, hogy valamennyi jelölt folytatna. A 2019 óta regnáló vezetés pedig kétségkívül túltett minden korábbin a zöldítés területén, hogy csak néhány példát említsünk, de a felsorolást napestig lehetne folytatni. Számos programpont tekintetében lehet az az érzésünk, hogy Vitézy annyit ígér: ez jó, és én másokkal ellentétben meg is csinálom. 

Az örök kérdés viszont ott settenkedik a háttérben, miszerint: na de miből? Vitézynek két válasza van erre: az egyik, hogy

ügyek és projektek mentén együttműködik a kormánnyal, ami a Fidesz-KDNP Budapest-politikája alapján finoman szólva is kétséges sikerrel kecsegtet,

kivált, ha nem a kormánypártok jelöltje lesz a befutó – márpedig Vitézy nem az (bár vannak, akik ezt vitatják). De az LMP és civilek jelöltje azt is hangoztatja úton-útfélen, hogy sokkal jobban is lehetne használni a város bevételeit.

A másik opció a sokat emlegetett magántőke bevonása. Ami egyébként – pláne a főváros anyagi helyzete mellett – nem minden esetben olyan szörnyű ötlet, mint elsőre hangzik. Azonban ez a módszer akkor tudja igazán a társadalmi érdekeket szolgálni, ha a létrehozott javak bizonyos megtérülési szint után köztulajdonba kerülnek, dekommodifikálódnak. Egyszerűen szólva: ha már nincs más választásunk, adjuk meg a tőkének ami a tőkéé, a városnak pedig ami a városé. Ez a befektetőktől elvárt közszolgáltatás-fejlesztés tekintetében még úgy-ahogy meg is valósulna, de az önkormányzati bérlakások számának intenzív gyarapításának kihagyása már komoly mulasztás.

Már ha nem szándékos mulasztás.

A programból ugyanis következik, hogy ezek a tervek elsősorban a középrétegek igényeit szolgálják, s ne feledjük, a megvalósításuk a tőke- és közérdek kibékítésével (valamint a kormány segedelmével) érhető el.

Ilyenek a lakhatási válság megoldására tett javaslatok, amelyek elsősorban az agglomerációba költözést lennének hivatottak megállítani azáltal, hogy budapesti lakhatáshoz, és végső soron tulajdonhoz juttatják azon csoportokat, akik napjainkban csak a főváros határain túl juthatnak saját lakáshoz. Ha vannak is szociálisan érzékeny, vagy a szegénységre és a szegények helyzetére fókuszáló pontok a programban, ezek többnyire elnagyoltak, sematikusak – már az igen részletesen kifejtett, és a médiában is nagyot futott BKK-rendészetet kivéve.

Hogy a számos poszton és immár több politikai oldalon kipróbált Vitézynek sikerül-e végül mégiscsak megszólítania a város kevésbé szerencsés lakóit, az majd júniusban kiderül.

Támogass, hogy folytathassuk! 5 millió forintot gyűjtünk!

Nem luxuskiadásokra költünk, a működésünk a tét.

 

Kiemelt kép: MTI/Máthé Zoltán