Három választókerületben, Dunaújvárosban, Pécsen és a 18. kerületben nagyon szoros, egy-két százalékon belüli különbségű a verseny a fideszes és az ellenzéki jelölt között.

Fejér megye 4. számú választókerületében 90,24 százalékos feldolgozottságnál az ellenzéki Kálló Gergely (44,28 százalék) alig több mint egy százalékkal van lemaradva Dr. Mészáros Lajostól, a Fidesz jelöltjétől (45,65 százalék).

Pécsen 89,89 százalékos feldolgozottságnál Mellár Tamás 43,01 százalékkal vezet a fideszes Kővári Lajos előtt, aki jelenleg 42,62 százalékon áll.

Nyílt a verseny Budapest 18. kerületében is, ahol Kunhalmi Ágnes 94,74 százalékos feldolgozottságnál kevesebb mint egy százalékkal (44,28 százalék), 406 szavazattal vezet Dr. Lévai István Zoltán előtt (43,52 százalék).

Előválasztás ide, tulajdonképpeni teljes ellenzéki összefogás oda, az Egységben Magyarországért csupán 4 olyan körzetben aratott győzelmet, ahol négy évvel ezelőtt a Fidesz-KDNP végzett az élen. Ráadásul mind a 4 körzet abban a fővárosban található, ahol már 2018-ban is 12 egyéni választókerületet hozott el az ellenzék az elérhető 18-ból (a maradék 6-ot a kormánypárti jelöltek vitték el).

A Momentum ismert politikusa – és rövid ideig ügyvezető elnöke –, Orosz Anna 88,46 százalékos feldolgozottság mellett legyőzte a KDNP frakciójában ülő Simicskó Istvánt abban a 2-as számú választókerületben, ahol 2019 óta alpolgármesterként tevékenykedik.

A többi kerülethez képest viszonylag alacsony, 88,89 százalékos feldolgozottság miatt még nem teljes bizonyossággal jelenthető ki, de a jelöltek közötti különbséget látván valószínűsíthető, hogy a momentumos Hajnal Miklós elhozta a XII. kerület egészét és a II. kerület egy részét magába foglaló 3-as számú választókerületet. Négy évvel korábban itt Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter szerzett egyéni mandátumot, ám idén ő csak listán indult. Apró érdekesség, hogy a Kétfarkú Kutya Párt elnöke, Kovács Gergely is itt mérettette meg magát.

A sorban következő, 4-es számú fővárosi választókerületben is fordított az ellenzék. A budai hegyvidéken, a II. kerület nagyobb és a III. kerület kisebb részét magába foglaló körzetben Tordai Bence, a Párbeszéd parlamenti képviselője aratott győzelmet. 2018-ban itt Varga Mihály pénzügyminiszter szerzett mandátumot, idén azonban ő sem indult el egyéniben. 79,75 százalékos feldolgozottságnál így néz ki az eredmény:

Az ellenzék a főváros pesti oldalán szintén elhódított egy választókerületet a kormánypártoktól. Budapest 6-os a VIII. és IX. kerület nagy részét magába foglaló körzetben Jámbor András (a Mérce alapítója és a baloldali Szikra Mozgalom tagja)  97,62 százalékos feldolgozottság alapján legyőzte kormánypárti ellenfelét, Sára Botondot, aki 2018 és 2019 között Józsefváros polgármesteri tisztségét töltötte be. Négy évvel korábban itt a Fidesz frakcióvezetője, Kocsis Máté végzett az élen, idén azonban ő sem indult újra.

„Nem akarom titkolni a csalódottságomat, a szomorúságomat, sosem gondoltuk volna, hogy ez lesz az eredmény”

– kezdte beszédét Márki-Zay Péter az Egységben Magyarországért eredményváróján.

Azzal folytatta, hogy már a kampány elején tudták, hogy ez egy kiegyenlítetlen küzdelem lesz, és az is volt. A miniszterelnök-jelölt szerint az is biztos, hogy a Fidesz csalt a választáson, és hogy „nincsen Magyarországon demokrácia”.

Igazat adott Hadházy Ákosnak – akinek sikerült győznie Budapest 8-as választókerületben – abban, hogy amíg a „tömegtájékoztatáson nem tudnak változtatni”, és az emberekhez csak a propaganda jut el, addig nem lehet leváltani a kormányt.

Mindezek ellenére Márki-Zay Péter elismerte a Fidesz győzelmét, és hogy a szavazatok „óriási részét megszerezték”, de azt is hozzátette, hogy a 12 év alatt kiépített rendszerben a „matematika” mindig is a Fidesznek kedvezett.

„Egy nem demokratikus rendszerben” nyerte meg a választást a Fidesz, ugyanis 13-szor több óriásplakátja volt a kampányban a kormánypártnak, amikkel „gyűlöletkampányt” és „hazugságokat” terjesztettek.

Nem gondolta volna az egyesült ellenzék miniszterelnök-jelöltje, hogy az elmúlt négy év harca nem fog beérni, de szerinte „Hitlert is megválasztották volna kétharmaddal” Berlin lerohanásának idején, hála a propagandának.

Az egyetlen vigaszt a vereségben Orbán Viktor „reggeli arca” nyújtotta, ugyanis lehetett látni rajta, hogy a „miniszterelnök úr fél”.

Márki-Zay azoknak is üzent, akik csalódottságukban azt fontolgatják, hogy elhagyják Magyarországot: „nyugodjanak meg”, mert most nyugodt és tiszta lelkiismerettel állhatnak a tükör elé.

Végül megköszönte a szavazóknak és önkénteseiknek a bizalmat és a kitartást, és arra kérte őket, hogy ne menjenek sehová, mert

„Mi maradunk, itt maradunk veletek!”

Az ellenzék közös listához, koordinált induláshoz és közös egyéni jelöltekhez fűzött reményei április 3-án este pár óra alatt foszlottak szét. Hiába vártak ettől több mandátumot, végül

vidéken az „esélyesnek” gondolt választókerületek közül csak kettőt vitt el az ellenzék: Csongrád 1-et (Szeged) és Mellár Tamás pécsi kerületét szerezhetik meg végül.

Budapesten kicsit jobb a helyzet, de a legrosszabb verziót is alulmúlta a végeredmény:

rezeg a léc Kunhalmi Ágnes és Hiller István dél-pesti választókerületeiben, a 16. és 17. kerületet pedig Dunai Mónika és Szatmáry Kristóf fideszes jelöltek vihetik el.

Ebben a helyzetben a „választási térképeknek” alig van értelme, hiszen az ellenzék a belső, budapesti választókerületeken kívül csupán egy szegedi és egy pécsi választókerületet tudott megszerezni.

Ez minden bizonnyal az eddigi ellenzéki összefogás teljes szétforgácsolódásának kezdete, ami a 2019 októberi, önkormányzati eredményeiket is megkérdőjelezi.

Orbán Viktornak mindez viszont új, minden eddiginél erősebb kétharmados, egyedüli felhatalmazást szerzett, amihez még a Mi Hazánkra sincsen szüksége, bár ők is bejutnak minden bizonnyal a parlamentbe.

82 százalékos feldolgozottságnál Hende Csaba volt honvédelmi miniszter több mint 4000 szavazattal (21 285 szavazat) nyerte meg az azelőtt „billegő” körzetnek számító szombathelyi választókerületet, Czeglédy Csaba, a DK előválasztáson győztes jelöltje ezen állás szerint 16 600 szavazatot szerzett.

Ezért ebben a kerületben Hende és a Fidesz győzelme már biztosra vehető.

A korábbi történések és a kerület sajátosságai alapján ez egy nagyon meglepő eredmény:

• Vas megye 1. számú választókerületének központja, Szombathely a megye székhelye. A körzethez tartozik még 11 kis település.
• Vas 1 erősen jobboldalinak számít, úgy mint a nyugat-dunántúli választókerületek nagy része.
• A OEVK országgyűlési képviselője, Dr. Hende Csaba volt honvédelmi miniszter.
• Hende Csaba már 2006-ban is mandátumot szerzett Szombathelyen.
• 2010-től honvédelmi miniszter.
• 2014-ben ismét egyéni körzetből került a parlamentbe.
• Hende Csaba 2018-ban ismét megnyerte a Vas-1-et. Viszonylag magas, majdnem 76%-os részvétel mellett begyűjtötte a szavazatok 49,9 %-át, ami 26 000 szavazatot jelentett. Hende így 5400 szavazattal többet kapott, mint 2014-ben.
• Esélyes kihívója 2018-ban Dr. Nemény András volt, aki 30,5%-ot és 16 000 szavazatot kapott. Az ellenzéki összefogás itt sem valósult meg.
• 2019-re viszont fordult a kocka. Nemény András az önkormányzati választásokon megszerezte a mandátumok 48,82%-át, ami ekkor 16 700 szavazatot jelentett. Itt már megvalósult az ellenzéki összefogás.
• A Fidesz 2022-ben ismét Hende Csabát indítja.
• Hende kihívója a DK-s Czeglédy Csaba lesz, miután az előválasztáson szoros küzdelemben megverte az LMP prominens politikusát, Ungár Pétert.
• A körzet abszolút billegőnek számít. Nagyon nagy harc és küzdelem várható. Néhány szavazaton múlhat, hogy ki nyeri a körzetet.
• Szombathelyen Czeglédy áll jobban, a 11 kis településen pedig Hende hasít. A választás kimenetelét az arányok fogják eldönteni.

Budapesten sok olyan választókerület van, ahol a szavazatok jelenlegi állása szerint az ellenzéki jelöltek felülkerekedhetnek a hivatalban lévő kormánypárti jelöltek felett.

Azonban van két dél-pesti körzet, amelynek bár országosan ismert, hivatalban lévő MSZP-s országgyűlési képviselője van, ám ennek ellenére nagyon szorosnak ígérkezik a választás.

Az egyik ilyen a XVIII. kerületet magába foglaló 15-ös számú választókerület, melyet az MSZP társelnöke, Kunhalmi Ágnes képvisel az országházban. 85,53 százalékos feldolgozottság mellett itt jelenleg a következőképpen néz ki az eredmény:

• Kunhalmi Ágnes (Egységben Magyarországért): 21 372 szavazat –44,25%
• Dr. Lévai István Zoltán (Fidesz-KDNP): 21 015 szavazat – 43,51%
• Árvai Csaba (Mi Hazánk) : 2137 szavazat – 4,42%
• Szokor Márton (MKKP): 1564 szavazat – 3,24%

79,27 százalékos feldolgozottság mellett hasonlóan szoros a verseny a XIX. kerület egy részét és a XX. kerület egészét magába foglaló 16-os körzetben. Az itteni ellenzéki induló Dr. Hiller István az MSZP 2004 és 2007 közötti elnöke, korábbi oktatási miniszter.

• Dr. Hiller István (Egységben Magyarországért) : 15 690 szavazat –45,06%
• Földesi Gyula (Fidesz-KDNP): 15 537 szavazat – 43,52 %
• Hrivnák Pál (Mi Hazánk) : 1880 szavazat – 5,27%
• Szentesi Szabolcs (MKKP): 1363 szavazat – 3,82%

 

Lázár János 2002 óta egyéni képviselője Csongrád-Csanád megyének. Azóta nem szenvedett vereséget helyben, és két évtized után is győzelmet aratott. 

Újraválasztásához ezúttal minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy közbenjárásával a fideszes vezetésű makói önkormányzat fejenként 100 ezer forinttal támogatta a Continental sztrájk után kirúgott dolgozóit, míg Márki-Zay inkább lemaradt az ügyről. A makói gumigyárba a Makó környéki falvakból is járnak dolgozni, ahol szintén kaptak támogatást az önkormányzattól. 

Márki-Zay tehát hiába vált 2018-ban váratlanul Hódmezővásárhely polgármesterévé, miniszterelnök-jelöltként országos ügyekkel kampányolt, és nem jutott ideje egyéni választókörzetének helyi ügyeire.

Külön érdekes, hogy Makónak egészen 2014-ig MSZP-s polgármestere volt, tehát a 2010-es fideszes lavina se vette el az MSZP-től a várost. Mostanra azonban itt is egyértelműen fordult a kocka.

Az ország egyik leginkább Fidesz-párti megyéjében, Hajdú-Biharban kevés esélyt jósoltak az Egységben Magyarországért számára. Egyedül az 1-es számú Debrecen központú körzet tűnt nyerhetőnek az ellenzék számára. 81,67 százalékos feldolgozottság mellett azonban nagyon úgy néz ki, hogy a körzetet megőrzi Kósa Lajos, aki 1990 óta megszakítás nélkül tagja az Országgyűlésnek, és 16 éven át vezette az ország második legnépesebb városának számító Debrecent. Ellenfele a helyben ismert DK-s parlamenti képviselő, Varga Zoltán volt, aki azonban úgy tűnik, nem fog egyéni győzelmet aratni.

• Kósa Lajos (Fidesz-KDNP): 49,8 %
• Varga Zoltán (Egységben Magyarországért): 38,79%
• Salánkiné Kuti Zsuzsanna (Mi Hazánk): 6,18%
• Pető Csaba (MKKP): 3,48%

 

Bár most úgy tűnik, a Fidesz-KDNP-nek egyedül is meglehet a kétharmados többség, Sanyó Ádám, a taktikaiszavazas.hu elemzője szerint reggelre elveszíthetik egyedüli alkotmányozó többségüket.

Mivel azonban egyre biztosabb, hogy a Mi Hazánk Mozgalom már mindenképpen bejut a parlamentbe, akár az ő képviselőik is szükségesek lehetnek Orbán Viktor következő kétharmadához, véli Sanyó.

Arra a kérdésre, hogy mi okozhatta az ellenzék ilyen mértékű összeomlását, az elemző lényegében egyetértett Török Gábor korábbi véleményével, és úgy látja, a Jobbik egykori szavazói Északkelet- és Kelet-Magyarországon szinte teljesen átvándoroltak a Fideszhez vagy Toroczkai Lászlóékhoz.

Sanyó rámutatott, hogy 2015-ben, a Jobbik legjobb évében országos támogatottságuk 27%-os volt, azóta országosan 9-10 százalék között stabilizálódhatott a Vona Gábor utáni, Jakab Péter vezette párt. Ennek támogatása nagyon-nagyon hiányozhat most az ellenzék összesített eredményéből.

Úgy tűnik Borsod-Abaúj-Zemplén megye 7-es számú, Mezőkövesd központú választókerületének szavazói kitartanak a térségét 1998 óta képviselő fideszes  Tállai András mellett. Az egykori NAV-elnök előnye az Egységben Magyarországért helyi jelöltjével, Sermer Ádámmal szemben 73,53 százalékos feldolgozottságnál tulajdonképpen behozhatatlan.

• Tállai András (Fidesz-KDNP): 61,46%
• Sermer Ádám (Egységben Magyarországért): 26,18%
• Szajlai Lajos (Mi Hazánk): 7,36%
• Blau Sándor (MKKP): 1,98%

Magas, 73,64 százalékos feldolgozottság mellett szinte behozhatatlan a Fidesz-KDNP jelöltjének, Dr. Koncz Zsófiának előnye az ellenzéki pártok által indított Jézsó Gáborral szemben Borsod-Abaúj-Zemplén megye 6-os számú körzetében.

• Dr. Koncz Zsófia (Fidesz-KDNP): 58,4%
• Jézsó Gábor (Egységben Magyarországért): 37,62%

A kormánypártok színeiben politizáló Koncz a 2020-as időközi választás óta képviseli a borsodi választókerületet. A választást azért kellett kiírni, mert Dr. Koncz Zsófia édesapja, Koncz Ferenc életét vesztette egy motorbalesetben.

A Mi Hazánk jelöltjének, Miklós Árpádnak (aki 2010-ben még jobbikos színekben indult az akkoriban különálló edelényi választókerületben) nyilvántartásba vételét elutasította a választási bizottság.

Lázár több mint 5000 szavazat különbséggel vezet 77 százalékos feldolgozottságnál az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter előtt.

Ezzel a Csongrád megye 4-es választókerület eredménye eldőlt, Márki-Zay elveszítette esélyét egyéni képviselői mandátumára.

Már most viszonylag magas az eredmények feldolgozottsága Borsod-Abaúj-Zemplén megye 5-ös, Sátoraljaújhely központú és 6-os, Tiszaújvárost és térségét magába foglaló választókerületeiben.

Az ötös körzetben 63,58 százalékos feldolgozottság mellett jelentősen vezet a térséget régóta képviselő fideszes politikus, Dr. Hörcsik Richárd.

• Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz-KDNP): 60,8 %
• Erdei Zsándor Zsolt (Egységben Magyarországért): 30,13 %
• Pasztorniczky István (Mi Hazánk): 6,12%

A hatos körzetben 60 százalékos feldolgozottság mellett komoly előnnyel vezet a fideszes Dr. Koncz Zsófia, aki egy 2020-as időközi választás óta képviseli a térséget. A körzetben a Mi Hazánk jelöltjének, Miklós Árpádnak (aki 2010-ben még jobbikos színekben indult az akkoriban különálló edelényi választókerületben) nyilvántartásba vételét elutasította a választási bizottság.

• Dr. Koncz Zsófia (Fidesz-KDNP): 58,31%
• Jézsó Gábor (Egységben Magyarországért): 37,5%

A mezőkövesdi központú Borsod 7-es OEVK-ban Tállai András a szavazatok 62,71 százalékával vezet Sermer Ádám előtt, aki 35,29 százalékos feldolgozottságánál mindössze 24,97 százalékon áll.

A választópolgárok 67,75 százaléka adta le voksát ma, vagyis 1 526 378 fő dobta be szavazatát az urnákba.

2018-ban 69,52 százalék volt a részvételi arány.

A Mércén folyamatosan közvetítjük a választás eredményeit.

A Telex.hu videós élő műsorában az elemző arról beszélt, hogy klasszikus magyar választói mintázatot mutatnak a települési részvételi adatok: 2018-hoz hasonlóan Nyugat-Magyarországon, a Balaton környékén magas a részvétel, kiugró még Hódmezővásárhely és Makó környéke, de összességében Török szerint a mintázatok ugyanolyanok maradtak. Szerinte a választás után ezért az eredményekből jól kikövetkeztethetőek lesznek az okok is.

Török elmondta, kiderülhet az is, hány szavazót tartott meg végül az egyesült ellenzék a Jobbik négy évvel ezelőtti támogatóiból.

Arról is beszélt, Csongrád megye, Veszprém megye és Szombathely választókerületeinek eredménye számíthat valóban érdekesnek, ezenkívül a Szerencset és Tiszaújvárost is magába foglaló Borsod 6-os kerületet érdemes majd figyelni, ez utóbbit különösen az egykori jobbikos szavazók miatt.

Török felhívta még arra is a figyelmet, a kormánypártokhoz közeli kutatóintézetek rendszeresen felülmérik a Fidesz támogatottságát, most is ez a tendencia derülhet ki.

A teljes beszélgetést itt lehet végignézni, 27:44-től.

Ujhelyi István az RTL választási műsorában arról beszélt, hogy nem számít ellenzéki győzelemre. A Telex szemléje szerint az MSZP EP-képviselője azt mondta,

felkészültek arra, hogy összeszokott és erős ellenzékként felelősséggel politizáljanak a parlamentben, és megnehezítsék a kormánypárt dolgát.

Hozzátette: kétharmadra nem számít, mert Orbánék szerinte a nemzetközi- és belpolitikai színtéren is meggyengültek.

A 2022-es országgyűlési választások napján Budapest három választási helyszínén, a nyolcadik kerületi Mátyás téren és Losonci téren, és a hetedik kerületi Dohány utcában jártunk, ahol kormánypárti és ellenzéki szavazókat kérdeztünk arról, mit gondolnak a kampányról, az orosz-ukrán háborúról és a népszavazásról.

A videót készítette: Rajzák Kinga

A Csomádot, Csömört, Dunakeszit, Erdőkertest, Fótot, Gödöt és Veresegyházát magában foglaló Pest megyei 5-ös választókerületet 2014-ben és 2018-ban is a fideszes Tuzson Bence nyerte meg.

Ez az ország legnagyobb választókörzete 127 ezer lakossal.

Az utóbbi években rengetegen költöztek az agglomerációba – ez csak az elmúlt négy év számain is látszik: jelenleg 98 ezer szavazópolgárt jegyeznek, ez 2018-hoz képest 7 ezer fős növekedést mutat.

Amellett, hogy a népesség növekedését nem követte le a Pest megyei kisvárosok fejlődése, a körzet egyik legmeghatározóbb ügyévé a Samsung gödi akkumulátorgyárának és a miatta kialakított különleges gazdasági övezet problémaköre vált, amely egyre nagyobb területet bekebelező kisgömböcként  már túlmutat Göd határain. Ez a probléma az ellenzéki jelölt, Dorosz Dávid egyik kiemelt kampánytémája volt.

Dorosz ígéretei közt szerepel, hogy megvizsgáltatná a gyár által érintett lakosság kivásárlásának lehetőségét, hogy, aki szeretne, el tudjon költözni; véderdőt telepíttetne a gyár köré, megszüntetné a különleges gazdasági övezetet, és visszaadná Gödnek a teljes egészében Pest megyére átruházott Samsung-adót,

amelyből a helyi civileknek és a városnak nem jut alapvető feladatok ellátására sem, viszont Tuzson Bence és a szomszédos Pest megyei 4-es választókerület szintén fideszes jelöltjének, Rétvári Bence kampányának megtámogatására igen.

Tuzson azonban nem arról vált híressé, hogy kiállt volna a Samsung-gyár környezeti hatásaitól szenvedő lakosság érdekeiért: egyetlen, a témában szervezett lakossági fórumon sem jelent meg, nem szólalt fel a Parlamentben a védelmükben, és nem vitt véghez olyan intézkedéseket, amelyek szembementek volna a kormány akkumulátorgyár-nagyhatalmi érdekeivel.

„Regisztráltak több százezren, talán több mint három-négyszázezren. Ahhoz, hogy tíz darab szavazólapot valaki elégessen, olyan nagy szervezés nem kell” – mondta Gulyás Gergely a Fidesz eredményváróján tartott sajtótájékoztatóján.

A miniszterelnökséget vezető miniszter ezt arra reagálva mondta el, hogy a héten zsákba gyűjtött, félig elégetett szavazólapokat találtak a Marosvásárhelyt és Jeddet összekötő út mellett egy hulladéklerakóban.

Gulyás szerint a helyszínen nem voltak azonosítólapok, és a levélszavazatokat „annak az újságírónőnek a szomszédságában találták meg, aki egyébként évek óta azt akarja bebizonyítani, hogy visszaélésekre ad okot a választás”, ami a miniszter szerint „kifejezetten színvonaltalan provokáció”.

A választási várakozásairól elmondta, minden budapesti mandátum, ha azt egyéni körzetben nyerik meg, „különösen értékes”.  Újságírói kérdésre hozzáfűzte: nem tudnak kétharmaddal nyerni, de ez szerinte az összefogás miatt „eddig is matematikailag kiszámolható volt”.

„Miniszterelnök úr is elmondta, én is többször elmondtam, száz mandátummal lehet kormányozni. Száz mandátum, illetve ami annál több, az siker, az a kormányalakításra adott felhatalmazás” – fogalmazott.

Csongrád megye 4-es választókerületére Márki-Zay és Lázár János párharca miatt nagyobb figyelem irányul, de a megyében ugyanilyen fontos a Szeged egy részéből és a Mórahalom körüli falvakból álló 2-es választókerület is. Itt az ellenzék Mihálik Edvint, Szeged momentumos klímaügyi polgármester-helyettesét indította el, miután az fölényesen nyerte az előválasztást.

Ellenfele is új ember azonban: miután a Fidesz 2010-ben, 2014-ben és 2018-ban is B. Nagy Lászlót, a Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatal mostani vezetőjét jelölte a kerületben, méghozzá sikerrel,

most változtattak, és B. Nagy helyére Mihálffy Béla, Szeged fideszes önkormányzati képviselője került.

Mihálffy – aki korábban a szegedi MSZP-vel ápolt jó kapcsolatairól volt híres – egyik közeli szövetségese, az ugyancsak Szeged-Kiskundorozsmán régebben önkormányzati képviselőként tevékenykedő Lauer István 2019-ben függetlenként még Botka László ellen is elindult.

Mihálffy Béla idén segítséget kapott: januárban tanyáján, Öttömösön maga Orbán Viktor is meglátogatta őt, és a fotók tanúsága szerint közösen vágtak le egy disznót.

Mihálik Edvin leginkább a homokháti térség számára fontos zöld mezőgazdasági programmal és a klímaváltozást kezelő intézkedéseivel kampányolt. Cseh Katalin, a Momentum EP-képviselője is ellátogatott hozzá a lakossági fórumra, de együtt szerepeltek Botka Lászlóval azon az eseményen is, ahol az egykor MSZP-s szegedi polgármester a második fordulóban nyíltan Márki-Zay Péter mellett adott le előválasztási szavazatot, holott 2017 októbere óta nem sokszor szólt bele az ellenzék körüli országos vitákba.

A Fidesz és az ellenzék csatáját azonban nem egyik vagy másik nagy jelölt szereplése döntheti el, ebben a körzetben indul ugyanis Toroczkai László ásotthalmi polgármester és a Mi Hazánk elnöke. Ő főleg a fideszes jelölttől vehet el szavazatokat, ezzel Mihálikot hozva előnybe. Toroczkai, a 444-nek adott korábbi interjújában utalt is rá, YouTube csatornája és romaellenes-rasszista pártja a járványkritikus hozzáállása, valamint a devizahitel-károsultak ügyének nyílt és erélyes felvállalása miatt jelentős népszerűségre tett szert, így állítása szerint őt és a párt további jelöltjeit is megkeresték, hogy rávegyék, lépjen vissza a versenytől, erre azonban nem volt hajlandó.

Pár nappal a választás előtt látott napvilágot, hogy félig elégetett szavazólapokat találtak az erdélyi, Marosvásárhely közelében fekvő Jedd település szeméttelepén. A helyszíni képek szerint a szavazólapokon ellenzéki szavazatok szerepeltek.

Az ügyben Hadházy Ákos beadványt intézett a Nemzeti Választási Bizottsághoz. A beadványt az NVB arra hivatkozva utasította el, hogy az eset nem tartozik a hatáskörébe.

Hadházy Ákos szerint az NVB ezzel lényegében kimondta, hogy nem tudja biztosítani a választás tisztaságát. A hírről beszámoló RTL arról ír, hogy az ellenzéki politikus úgy tartja, ha néhány mandátum dönti el a választás kimenetelét, az eset súlyos politikai és alkotmányos válsághoz is vezethet. Gulyás Gergely a baloldal provokációjának nevezte az ügyet.

Hadházy Ákos azt szeretné elérni, hogy semmisítsék meg a külföldi levélszavazatokat, és ismételjék meg a szavazást.

Az ellenzéki összefogás eredményváróján interjút készítettünk Komjáthi Imrével, az MSZP politikusával.

„Szűken, de nyerni fogunk!”

Komjáthi Imre a választási szabálytalanságokkal és rendellenességekkel kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, hogy az ellenzéknek nem szabad beszállnia ebbe a versenybe.

„Már hetekkel ezelőtt tudtuk, hogy felállt a szavazatvásárlási rendszer, már tudtuk, hogy mennyi az árfolyam. Tudtuk kívülről, hogy kik azok a táskás emberek, akik viszik a pénzt.”

A politikus szerint rendszerszintűek voltak a plakátrongálások és lejáratókampányok.

Komjáthi elmondta, a nagyvárosoktól jó eredményt várnak, hiszen a kampány során sok embert sikerült mozgósítaniuk. Kiemelte, 2018 óta nem látta, hogy ennyi fiatal megmozdult volna meg.

A falvakban magas részvételi arány az MSZP politikusa szerint a Fidesznek kedvez, a magas számok pedig a szavazatvásárlásnak és buszoztatásnak is köszönhetők. Komjáthi szerint, ha az ellenék kerülne hatalomra, a legfontosabb feladata a média rendbehozása lenne.

„Meg kell oldani, hogy az üzeneteinket el tudjuk juttatni, hogy az alternatív valóság helyett, amit Orbán felépített, az embereknek tényleg a valóságot tudjuk mutatni. Még akkor is, hogyha csetleni-botlani fog a kormányzásunk. (…) Meg kell mutatni az embereknek a valóságot!”

Az MSZP politikusa az aktivisták munkáját is értékelte. Nagyon hálás mindazoknak, akik azt utolsó tartalékaikat is felélve „elképesztő nagyot mentek”.

A harmadik köztársaság 1989. október 23-i kikiáltása óta ez a kilencedik alkalom, hogy a magyarországi választópolgárok az Országgyűlés összetételéről, és így közvetetten a választás után felálló kormány összetételéről szavazhatnak. Ezzel kapcsolatban apró, demokráciánk állapotáról önmagában keveset eláruló érdekesség, hogy a visegrádi országok közül Magyarország az egyetlen, ahol az összes törvényhozás kitöltötte mandátumát, és nem volt szükség előrehozott választások kihozására – erre a mutatványra egyébként a tágabban értelmezett keleti blokk országai közül is csak néhányan voltak képesek.

A mai voksolásra való tekintettel úgy gondoltuk, hasznos lehet egy rövid áttekintést adni a korábbi választások eredményeiről és a kampányok legfontosabb mozzanatairól.

2018: Amikor Simicska „atombombája” helyett a harmadik kétharmad hullott az országra

Csalfa, vak Remény! / Kit teremt magának / A boldogtalan, / S mint védangyalának, / Bókol úntalan. / Síma száddal mit kecsegtetsz? / Mért nevetsz felém? / Kétes kedvet mért csepegtetsz / Még most is belém? 

Ha Csokonai Vitéz Mihály felvilágosodás korabeli költő helyett jelenlegi ellenzéki szavazó lenne, akkor a fenti sorokat a szerelmi élete helyett a 2018-as országgyűlési választásokról is írhatta volna. A legutóbbi voksolás előtt ugyanis a kormánnyal nem szimpatizáló szavazók egyre inkább elkezdtek bízni a kormányváltásban. Ez a 2014-2018 közötti parlamenti ciklus egyes eseményei alapján megalapozottnak tűnt, azonban az április 8-i választás estéjén könyörtelenül köszöntött be a rideg valóság a lakosság Orbán Viktor távozását kívánó fele számára.

Az egyik indok, amiért a Fidesz bukásában vagy legalább jelentős visszaszorulásában reménykedhettek az ellenzéki szavazók, a 2015-ös időközi választások voltak, melyeken elolvadt a Fidesz fél évtizede bombabiztos alkotmányozó többsége.

Az első ilyen választásra 2015. február 22-én került sor, miután a térség kormánypárti országgyűlési képviselője, Navracsics Tibor az országos politikát hátrahagyva Brüsszelbe igazolt, hogy a Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság biztosaként dolgozzon. A komoly tét miatt nagy médiafigyelemmel kísért választáson a jobboldali-liberális, piaci fundamentalista nézetei ellenére a baloldali pártok többsége által támogatott, függetlenként induló Kész Zoltán győzelmével végződött, ezzel pedig megszűnt a Fidesz kétharmada.

A megyeszékhelyen a kétharmad-bontó időközije után nem sokkal, 2015. április 12-én Veszprém megye 3-as számú, egyéni választókerületében született ellenzéki győzelem, amikor Tapolcán a Jobbik jelöltje, Rig Lajos felülkerekedett fideszes ellenfelén – az akkor már javában „néppártosodó” párt ezzel megszerezte története első egyéni mandátumát.

Szintén 2015-ben történt a híres-hírhedt „G-nap” is, amikor a nagyobbik kormánypárt anyagi hátországát megteremtő nagyvállalkozó, Simicska Lajos szembefordult egykori szövetségesével, Orbán Viktorral. A G-nap után a Simicska tulajdonában lévő médiabirodalomhoz tartozó sajtótermékek – Hír TV, Magyar Nemzet, Heti Válasz, Lánchíd Rádió – is erősen kormánykritikus alapállást vettek fel, valamiféle ellensúlyt teremtve ezzel a kizárólag a hatalom álláspontját képviselő közmédiával és a többi Fidesz-közeli sajtótermékkel szemben.

2017 elején pedig jött a NOlimpia-kampány, egy új ellenzéki párt felemelkedéséhez vezetve (Momentum) – a magát a rendszerváltás után született fiatal generáció képviselőjeként pozicionáló párt néhány hét alatt 266 ezer ajánlást gyűjtött össze annak érdekében, hogy népszavazás döntsön a kormány olimpiaszervezési céljairól.

Az országgyűlési választások előtt alig hat héttel egy fontos fideszes fellegvár is elesett Csongrád-Csanád megye második legnagyobb városában, Lázár János szűkebb pátriájában, Hódmezővásárhelyen, ahol az időközi polgármester-választást nagy többséggel nyerte az összes ellenzéki párt támogatását bíró független jelölt, Márki-Zay Péter.

Ebben a sikerszériában az ellenzéki pártok egyetlen dolgot felejtettek el: levonni a 2014-es választás tanulságát, mely egyértelműen rámutatott, hogy csak az összefogás valamilyen formája teremtheti meg győzelmük legalább elvi szinten elképzelhető esélyét.

A ciklus nagy részét az ellenzéki pártok többsége saját arcélük erősítésével töltötték. Ennek fontos mozzanata volt az önálló miniszterelnök-jelöltek felépítése. A Jobbik nagy reményeket fűzött vezetőjük, a párt radikális elemeit háttérbe szorítani igyekvő Vona Gábor személyéhez, akit mint mérsékelt jobboldali, a Fideszben csalódott szavazókat is megszólítani képes karakterként igyekeztek felépíteni. A jobbikos politikus ezzel hamar a propagandamédia első számú célpontjává vált, rendre születtek azok az utóbb gyakran bírósági ítéletek szerint is hazug lejáratóanyagok, melyek Vona vélt szexuális irányultságát firtatták, vagy azt terjesztették róla, hogy az iszlám vallás követője.

A szocialisták a komoly helyi beágyazottsággal rendelkező politikusaik országos politikába való bevonásával kívánták újjáépíteni magukat. Ennek első lépéseként 2016-ban a párt elnökévé választották a Budapest XI. kerületét korábban két cikluson át vezető Molnár Gyulát. Az MSZP 2017 májusában miniszterelnök-jelöltet is választott Botka László, Szeged népszerű, pozícióját a 2010-es fideszes tarolás idején is megőrző polgármesterének személyében.

A vagyonosabbak megadóztatását ígérő és Gyurcsány Ferenccel való szoros együttműködést ellenző Botka azonban néhány hónapon belül visszaadta a kormányfőjelölti megbízatását, mivel úgy ítélte meg, hogy nem bírja pártja támogatását. A szocialisták ezután végső elkeseredettségükben felkérték Karácsony Gergelyt, Budapest XIV. kerületének polgármesterét és az Együttel szakító Párbeszéd társelnökét, hogy vállalja a miniszterelnök-jelölti szerepet, melyre ő végül rábólintott.

Az LMP háza táján is komoly változásokat hozott a ’14–’18 közötti ciklus. A párt legemblematikusabb politikusa,  a 2002-2010 között kormányzó pártokkal való együttműködésért nem túlságosan rajongó Schiffer András 2016-ban visszavonult a politikától. Helyét Szél Bernadett és a Fideszt a korrupciós ügyei miatt 2014-ben otthagyó Hadházy Ákos vette át. Az LMP miniszterelnök-jelöltjéül Szél Bernadettet választotta, akivel úgy vélték, képesek lesznek jelentősen megnövelni az évek óta a bejutási küszöb körül egyensúlyozó párt népszerűségét.

Ennyi potenciális kormányfő mellett nem is csoda, hogy az ellenzéki formációk elutasították azt az összefogást, melynek az idei választás esetében lehetünk tanúi. A leginkább szervezett együttműködés a DK és az MSZP-Párbeszéd szövetség tagjai között alakult ki, ami kimerült az egyéni választókerületek egymás közötti felosztásában. A Szél-Hadházy duó vezette LMP, és a politikai paletta legújabb szereplőjének számító Momentum csak néhány helyen volt hajlandó visszalépni ellenzéki riválisai javára – a választási győzelmében biztosnak tűnő Jobbik erre egyik körzetben sem volt hajlandó.

Látván a kormánypárti potentátokat leváltani kívánó ellenzéki jelöltek nagy számát, a végén a civilek próbáltak igazságot tenni abban, hogy a kormányváltást akaró szavazóknak melyik körzetben melyik jelöltet érdemes támogatnia.

Az egyik ilyen esélyesjelölt-kereső kezdeményezés a Partizán műsorvezetőjéhez, Gulyás Mártonhoz köthető Közös Ország Mozgalom volt, amely közvélemény-kutatásokkal igyekezett megtalálni a legnagyobb támogatottsággal rendelkező ellenzéki jelöltet, illetve vitákat is szerveztek az indulók között.

Végül azonban a 2018-as választáson zsinórban harmadjára is kétharmados győzelmet aratott a Fidesz-KDNP pártszövetség.

A ciklus nagy részét menekültellenes retorikára építő kormánypártok a határon túli levélszavazatokkal együtt 49,27 százalékot szereztek, vagyis számottevően növelték a támogatottságukat a négy évvel korábbi szinthez képest. Ami ennél is megalázóbb volt az ellenzék számára, hogy bár összességében a 2014-hez képest öttel kevesebb, 91 egyéni választókerületen végeztek az élen a kormánypártok, de eközben három hivatalban lévő ellenzéki képviselőt is kiütöttek a nyeregből: alumaradt kormánypárti kihívójával szemben Varga László MSZP-s képviselő, valamint a két Veszprém megyei időközi győztes, Kész Zoltán és Rig Lajos is.

A Jobbik 8 év parlamenti jelenlét után végül megszerezte a legnagyobb ellenzéki párt titulusát, ám 19,06 százalékos listás eredményük egy százalékkal elmaradt a ’14-eshez képest és csupán egyetlen helyen, a Dunaújváros központú Fejér megye 4-es körzetében arattak egyéni győzelmet.

A dobogó harmadik helyén az MSZP-Párbeszéd végzett 11,91 százalékos eredménnyel, ami már csak azért sem számított jó eredménynek, mert közös indulásuk miatt, a két párt listájára 10 százalékos bejutási küszöb vonatkozott. A Karácsony Gergely mögött felsorakozó pártok az egyéni körzetes győzelmeikkel vigasztalódhattak, már amennyire 8 választókerület elnyerésével vigasztalódni lehet. Az MSZP újrázott Szegeden, Zuglóban, Kispesten, Pesterzsébeten, valamint  az örökös fellegvárának számító XIII. kerületben – meglévő egyéni képviselőikhez csatlakozott még a dél-budaiak szívét elnyerő Molnár Gyula pártelnök, valamint Kunhalmi Ágnes is behúzta azt a XVIII. kerületet, ahol négy évvel korábban rettentő szoros versenyben maradt alul. A szocialistákkal szövetséges Párbeszéd társelnöke, Szabó Tímea behúzta Óbudát, valamint megválasztása után a zöld párt frakciójához csatlakozott Pécs ellenzéki pártok által támogatott független képviselője, Mellár Tamás is.

5,37 százalékos listás eredményével a DK is bejutott az Országgyűlésbe, ráadásul a VI-VII. kerületét képviselő inkumbensük, Oláh Lajos mellé két másik DK-s politikus is csatlakozott Újpestről és Rákospalotáról.

Az LMP ugyan növelni tudta a támogatottságát – listán 7,06 százalékot ért el a párt, ami alig maradt el a 2010-es eredményüktől – de egyéniben csak Budapest belvárosában tudtak nyerni, köszönhetően annak, hogy a többi baloldali-liberális párt visszalépett jelöltjük, Csárdi Antal javára.

3,16 százalékos támogatottságával azonban nem jutott be a parlamentbe a Momentum, hasonlóan az 1,79 százalékot szerző Magyar Kétfarkú Kutya Párthoz.

A ’18-as voksolás legnagyobb ellenzéki vesztese azonban minden kétséget kizárólag az Együtt volt. Miután a pártalapító Bajnai Gordon a 2014-es választási vereség után visszavonult a politikától, a párt nem tudta megőrizni támogatottságát, és mindössze 0,68 százalékot kapott listán, melynek következtében a kampánytámogatásokat is vissza kellett fizetniük. A párt színeiben politizáló Szabó Szabolcs az ellenzéki visszalépéseknek hála azonban újból behúzta Csepelt, ahol már 4 évvel korábban is sikerrel indult a Fidesz ismert politikusával, Németh Szilárddal szemben.

7-kor lezárták az urnákat, fél órával a szavazás vége előtt a részvétel 67,8 százalékos volt. A 7 693 857 névjegyzékben szereplő választópolgárból már 5 216 424-en adták le a voksukat. Négy éve ilyenkor 68,13 százalék volt fél hétkor a részvételi arány.

Számtalan bejelentés érkezett a Tiszta szavazás forródrótjára olyan esetekről, amikor bekísérték a választót a választófülkébe, ez azonban nem minden esetben számít visszaélésnek vagy csalásnak.

A hasonló esetek egy része legális és szabályos, hiszen gyengénlátó, vak vagy analfabéta szavazó számára szükséges lehet a kísérő. Ha valaki nem tud ikszelni, akkor szabályosan két ellenérdekelt szavazóbiztos előtt tett akaratkinyilvánítással szavaztathat maga helyett. Minden egyébfajta kíséret szabálytalannak minősül.

Több olyan esetről is kaptak bejelentést a szervezet aktivistái, hogy egy rokon vagy szavazatszámláló kísérte fülkébe a választót, akár ugyanaz a személy kísért be több választót, de beszámoltak olyan esetről is, amikor kihallatszott, ahogy a kísérő rávezeti a válaszra a szavazót.

„Ilyen eseteket jelentettek többek között például Budapestről, Sarkadról, Cigándról és Vásárosnamény környékéről is. Magyarcsanádon feltehetően a 3 fős családja nevében szavazott egy hölgy. Az esetről rendkívüli jegyzőkönyvet vettek fel” – írja a Tiszta szavazás sajtóközleményében.

Buszoztatás és szavazatvásárlás mellett a szervezet figyelői tájékoztattak nyílt szavazásról, jegyzőkönyv felvételének megtagadásáról és forgatási
kérelem elutasításáról is.

Arra is volt példa, hogy valakinek csak nemzetiségi és népszavazási szavazólapot adtak, egyéni jelölt választására szólót nem, másnak pedig kellett külön jeleznie, hogy egyénire is szavazni akar. Akadt, aki ki akart vinni szavazólapot a szavazóhelyiségből, más pedig ki is hozta azt. Hírt adtak arról is, hogy egy jegyzőkönyv-vezetésre jelentkezett bizottsági tagot az elnök akadályozta meg a feladat ellátásában.

Minden ilyen esetről a bejelentők rendkívüli jegyzőkönyvet csináltattak a szavazóbizottsággal.

Szerkesztőségünk tagjai az Egységben Magyarországért eredményváró rendezvényén is kint vannak. Néhány politikus már meg is érkezett a Városligeti Műjégpályára, ahol az este folyamán Márki-Zay Péter is fölszólal majd.

Habár a politikusok nagy része még a szavazókörök lezárásáig egyéni körzeteikben kampányol, páran már meg is érkeztek az eredményváróra. A kinti helyszínen felépített nagyszínpad egyelőre üresen áll, ám az ellenzék sörpadokkal és büfével is készül.

Jelenleg a pálya túloldalán nagyobb a tömeg, ugyanis a Rend-SzerVáltók nevű szervezet ott gyülekezik, hogy aztán átvonuljanak a Kossuth térre. Mint ahogy honlapjukon írják, az alkotmányos jogrend helyreállítása mellett, az alaptörvény közjogi érvénytelensége, és a ráépülő választások törvénytelensége ellen tiltakoznak. Már több százan sorakoznak fáklyákkal a vár előtt, a menet pedig este 7 órakor indul majd a Kossuth térre.

A helyszínről politikusi interjúkkal és képes beszámolókkal jelentkezünk majd a folyamatosan frissülő percről percre rovatunkban.

A Józsefvárost és Ferencváros nagy részét magába foglaló Budapest 6. számú választókerületének jelenlegi határait a Fidesz-KDNP első kétharmados kormánya húzta meg, a kerületben azóta kormánypárti képviselők győzedelmeskedtek. 2018-ban a választásokat Kocsis Máté fideszes jelölt nyerte, ám az ellenzék összesen több szavazatot szerzett. Kocsis 2009 óta volt Józsefváros polgármestere, 2018-ban viszont összeférhetetlenség miatt lemondott tisztségéről, hogy országgyűlési képviselő legyen.

Az időközi választásokat a fideszes Sára Botond nyerte, ám a 2019-es önkormányzati választások alkalmával Józsefvárosban és Ferencvárosban is ellenzéki polgármester győzedelmeskedett Pikó András és Baranyi Krisztina személyében.

Az idei országgyűlési választásokon Sára Botond indul a nagyobbik kormánypárt színeiben, Jámbor András a – Mérce volt főszerkesztője – az egyesült ellenzék jelöltjeként, valamint több kisebb párt jelöltje is megméretteti magát a kerületben, köztük Döme Zsuzsanna a Magyar Kétfarkú Kutya Párttól és Dúró Dóra a Mi Hazánk jelöltjeként.

Józsefváros munkásmozgalmi szempontból is igen jelentőségteljes városrész. A kerületben már az 1700-as évek elejétől jellemzően a szegényebb társadalmi csoportok leltek otthonra, de itt található a Népszava egykori szerkesztősége,  a szociáldemokrata párt 1900-as évekbeli székháza, és a Vasas Szakszervezet irodája is, ahol a Rajk-pert is lebonyolították. Józsefvárosban jelenleg is számos baloldali és civil kezdeményezés székhelye található, köztük a 2018-ban alakult C8 Civilek Józsefvárosért egyesület és a Szikra Mozgalom, illetve az Auróra Közösségi Ház és a Gólya Közösségi Ház is számos szociálisan érzékeny civil szervezetnek ad otthont.

Jámbor András a Partizán műsorában korábban azt nyilatkozta, a választókerületben magas a fluktuáció, a választópolgárok jönnek-mennek, azonban több ellenzéki költözik a kerületbe, és nagyrészt inkább kormánypárti szavazók hagyják el a környéket.

Jámbor konkrét számokat is mondott a választásokkal kapcsolatban, számításaik alapján nagyjából 20 ezer szavazat szükséges a biztos győzelemhez, ami szerinte jelenleg nagyon is teljesíthető.

Kampányértékelő

Az ellenzék és a Fidesz-KDNP kampányában látványosak az erőviszonybeli különbségek. A kormánypártok jelentős anyagi forrásokkal rendelkeznek, de még így is sokszor a plakátrongáláshoz és lejáratáshoz folyamodnak, mely alól Józsefváros és Ferencváros kerülete sem kivétel. Aktivistából azonban nincsen hiány, a Szikra tagjai mellett az ellenzéki pártok is segítenek kampányolni. A 2019-es önkormányzati választások alkalmával a baloldali mozgalom Pikó András, Baranyi Krisztina és Karácsony Gergely győzelméhez is hozzájárult, valamint az előválasztáson már saját jelöltjük, Jámbor András győzedelmeskedett Budapest 6. számú választókerületében.

A 24.hu és az RTL Klub a fideszes eredményváró helyszínén, a Bálnánál kérdezte Kubatov Gábort arról, mire számít a választásokkal kapcsolatban. A mozgósításért felelősnek tartott fideszes pártigazgató szűkszavúan fogalmazott.

Arról, hogy milyen eredményre számít, csak annyit mondott: meglátjuk.

Arról, hogy hogyan sikerült a mozgósítás, azt mondta: nem tudja.

Több helyen is zaklatták a Tiszta szavazás önkéntes őrszemeit a nap folyamán, közölte a csoport egy, a Mércének is eljuttatott sajtóközleményben.

A Heves megyei Gyöngyösön a választási csalásnak tekinthető utaztatás dokumentálása közben érte fenyegetés az önkénteseket, amikor az autójukat többször is megütötték. Az aktivisták rendőrt hívtak, bejelentést tettek. Hasonló eset játszódott le a Borsod megyei Alsózsolcán, ahol vélhetően szintén utaztatás zajlott: a Tiszta szavazás tagjait itt is megfenyegették a feltételezett elkövetők.

A Csongrád megyei Makón a szavazókör előtt zaklatták az aktivistáinkat, kamerázták őket, fel akarták rúgni a pultjukat, miközben azt kiabálták: „mindenki szavazzon a Fideszre”. Az őrszemek itt is rendőrt hívtak.

Nagykállón pedig egy szavazó arról számolt be, hogy amikor véletlenül egy választási megfigyelő aktivistával és egy másik szavazóval a szavazóhelyiség előtt állt, a helyi római katolikus pap odakiabált nekik, hogy „mit képzelnek magukról, Nagykállóban nincs választási csalás”. A panaszos szavazó úgy fogalmazott „azt hittük, hogy nekünk jön”, hozzátéve, hogy az atrocitás nagyon megviselte. Az incidens végéről és az idézett választópolgár beszámolójáról a Tiszta szavazás videót is közzétett:

A Patent Egyesület és a NANE nőjogi civil szervezetek leírták követeléseiket Magyarország következő kormányával szemben, hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy Magyarország egy élhető ország legyen a nők számára is.

Egy olyan kormányra és Magyarországra van szükség, ami tesz a női és férfi egyenjogúság érdekében, nem szorítja nemi szerepek szerint keretek közé sem a nőket, sem a férfiakat, ahol nem csak anyaként lesz értéke egy nőnek, ugyanakkor az anyák megkapják majd azt a társadalmi elismerés és szociális segítségnyújtást, mint amit megérdemelnének, és ami biztosítja a nők számára a szexuális és reprodukciós jogok gyakorlását.

Mindezek mellett szabad teret biztosít a nőknek az oktatásban, a munkaerőpiacon, a politikában, valamint a nők által túlreprezentált szakterületeken is versenyképes fizetést és megfelelő körülményeket tud majd biztosítani.

Végül de nem utolsó sorban a következő kormánynak partnerként kell tekintenie a nőjogi szervezetekre, nem pedig opponensként.

Az, hogy ezek közül mennyi tud majd megvalósulni, azt még nem tudhatjuk, viszont egy valamiben biztosak a szervezetek, hogy „bármi is lesz a választás eredménye, mi, nőjogi szervezetek itt leszünk. Továbbra is következetesen fogjuk képviselni a lányok és nők alapvető emberi jogainak érvényesítését, és ahogy eddig is tettük, a mindenkori kormányokon, döntéshozókon is számon fogjuk kérni azt”.

A kormányoldal az elmúlt hetekben „békepártivá” maszkolta magát az Ukrajnába szánt fegyverek Lengyelországba való áttérítésével és annak sulykolásával, hogy „Márki-Zay Péter magyar katonákat küldene Ukrajnába”. A választás napján is a békét tette meg a választás tétjének, Orbán Viktortól Varga Juditig kezdve minden fideszes politikus azt nyilatkozta, hogy a választás napján háborúról és békéről döntünk.

Vasárnap reggelre az ellenzék is a béke emlegetésével igyekszik reagálni a Fideszre. Márki-Zay Péter reggel hétkor ezt posztolta Facebook-oldalára:

 Béke Európában, béke magyar és magyar között. Egy szeretetország, ahol a legkülönbözőbb emberek és a legkülönbözőbb gondolatok megférnek egymás mellett. Ahol nem a megosztás, a szembeállítás, hanem egymás tisztelete és megbecsülése a természetes. Magyarország a hazánk, vigyázzunk rá, figyeljünk egymásra! Szavazzunk ma egy jobb világra, egy boldog Magyarországra!

Karácsony Gergely „békemissziónak” nevezte a szavazást, „hazánk újra igazságos, boldog, békés ország legyen”.

A hétvége folyamán a legtöbb nagy, nemzetközi hírportál foglalkozott a magyar országgyűlési választásokkal, ezekből a cikkekből szemléztük most néhányat röviden.

A legtöbb írás az ukrajnai háború kontextusában említi az országgyűlési választásokat, gyakran megemlítve, hogy a héten Orbánék lemondták a V4-es védelmi miniszteri találkozót, miután a cseh és a lengyel tagállamok visszaléptek a tanácskozástól, amiért Magyarország nem lépett fel elég erősen Oroszország ellen.

A BBC, vagyis a brit közszolgálati média híroldala a háborúval kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy Orbán „háború vagy béke” szlogenje egyszerű, ugyanakkor hatásos, és nem mellesleg mindenhol szembejön az emberekkel, miután a kormány 8-szor annyi pénzt költött a kampányra, mint az összes többi induló párt vagy koalíció együttvéve.

Az Associated Press (AP) cikkében azt írja, Márki-Zay Péter szerint a magyar kormány ukrán háborúhoz való kétértelmű hozzáállása miatt a mai választás arról szól, hogy Magyarország a demokratikus „Nyugathoz” vagy az autokratikus „Kelethez” fog-e tartozni.

A CNN a magyarországi választásról szóló cikkében Orbán és Putyin kapcsolata mellett hosszabb részt szentel a kultúrharcnak is, és megemlíti, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Magyarország a gyermekvédelminek nevezett homofób törvényt szégyenteljesnek nevezte, ami az EU értékeivel szembemegy.

A New York Times a péntek reggeli hírösszefoglalójában pedig arról számol be, hogy a választási törvények megváltoztatása miatt idén választási megfigyelők érkeztek hozzánk, hogy monitorozzák a szavazást és az esetleges visszaéléseket. A lap szerint ez az Európai Unió történetében mindössze a második alkalom, hogy valamelyik tagállamon ilyen mértékű megfigyelési folyamatot hajtsanak végre.

Ezek mellett a szocialista Jacobin magazin is közölt cikket a választással kapcsolatban, ami főleg Orbán rasszista intézkedéseit és retorikáját taglalja, kiemelve azt a kettősséget, hogy amíg Orbán üdvözli és befogadja az ukrán menekülteket, a magyar-szerb határnál eközben nemrég marokkói és afgán menekülteket vertek meg és utasítottak el.

A Tiszta szavazás civil szervezet legújabb posztjában azt láthatjuk, ahogy egy kisbusszal 10 főt szállítanak a Baranya megyei Helesfára szavazni. A szervezet elmondása szerint már legalább kétszer fordult a busz, egyszer 9, egyszer pedig 10 főt szállított a szavazóhelyiséghez.

„A választási eljárásról szóló törvénybe ütközik, ha a szavazókat busszal szállítanak a szavazóhelyiséghez. A szabályozás a 9 fős vagy annál nagyobb járművek esetében tiltja a szállítást, illetve tiltja a szállítás szervezését, a többszöri fordulást” – olvashatjuk posztjukban.

A szervezet mind a 9 általuk figyelt megyében találkozott a helesfaihoz hasonló utaztatással. Farkaslyukon például egy személyautóval hozták a szavazókat, ami többször is fordult, és több választókerületben is megjelent.

Mindkét esetben az önkéntesek a TASZ jogi szakembereinek bevonásával a választási irodához fognak fordulni és kifogással fognak élni. Hortobágy Önkormányzatát korábban már elmarasztalták azért, amiért szavazószállításra használták a falubuszt.

 

Hann Endre, a Medián közvélemény-kutató igazgatója még a 11 órás részvételi adatok alapján beszélt arról ma a Telexnek, hogy az intézet legutóbbi felmérése – amely a kormánypártoknak jósolt 128, az ellenzéknek prognosztizált 71 mandátumával jócskán a legpesszimistábbnak mutatkozott a választási előtti mérések között – nem vette el az ellenzéki szavazók kedvét. Sőt, szerinte akár ellenkező hatása is lehetett a Fidesz-KDNP győzelmét mutató adatoknak, a kormánypártok számára kedvező előrejelzések miatt a kevésbé elkötelezettek pedig otthon maradhatnak.

Tizenegy óráig a választópolgárok 25,77 százaléka ment el szavazni. Négy éve ennél magasabb volt a részvételi arány (29,93%) az első öt órában.

Hann összegzése szerint szorosabb lehet az eredmény, mint amit utoljára mértek.  Az adatokból azt látja, hogy az ellenzéki szavazók részvételi hajlandósága némileg magasabb a Fidesz szimpatizánsaihoz képest, ami azért meglepő, mert általában nem így szokott lenni.

A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) csak Magyarország területén tud érvényt szerezni a választási szabályoknak, ezért elutasította a vajdasági levélszavazatok kapcsán beérkezett panaszokat, írta meg a 444.

Ahogy korábban megírtuk, a Fidesszel közismerten jó kapcsolatokat ápoló Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) aktivistái kézbesítik ki a Vajdaságban a külhoni magyaroknak járó szavazólapokat tartalmazó borítékokat, melyekkel az országgyűlési választásokon, illetve a népszavazáson vehetnek majd részt. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt a Kúriához fordult az ügyben.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szervezet szerint elég problémás, ha az NVB, amely a Magyarországon a választások tisztaságáért felelős szerv nem tudja megvédeni a választás tisztaságát az ország területén kívül.

Ez esetben TASZ szerint a szabályokat úgy kéne újragondolni, hogy a külhoni magyarok biztonságosan és hozzáférhetőn élhessenek a választójogukkal, továbbá tiszteletben tartsák a választási eljárás alapelveit.

A TASZ éppen ezért fellebbezni készül a VMSZ döntése ellen.

Ahogy korábban megírtuk, a héten a magyar választásokra kitöltött szavazólapot találtak Marosvásárhelyt és Jeddet összekötő út mellett egy hulladélerakatban.

„A mondatok kezdőbetűi egy másik fontos üzenetet is hordoznak” – üzente Facebook-oldalán Hraskó István, a kecskeméti székhelyű Petőfi Népe újságírója választásra buzdító glosszájában. A demokráciáról merengő írás első bekezdésében a mondatok kezdő betűi a „sajtószabadságot” szót adják ki.

A kecskeméti lap a kormányközeli KESMA (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány) alá tartozik, amely többek között az Origót és a Ripostot is birtokolja.

A megyei lapok többsége 2016-ban vált kormánypártivá, amikor Mészáros Lőrinc cégcsoportja felvásárolta őket. 2016-ban egy újságíró a Fejér Megyei Lapnál meghekkelte Orbán Viktor interjúját és hozzáköltött mondatokat, például azt, hogy „a kórházi hullákszáma is emelkedik”.

A három órás adatok alapján 52,75%-os a részvétel.

Csökkent a különbség a 2018-as részvételi adatokhoz képest. Délelőtt 11 órakor 4,16, délután egykor már csak 2,31 százalékpont volt a különbség a 4 évvel ezelőtti részvételhez képest. A legújabb részvételi adatok délután háromkor már csak 0,89 százalékponttal maradtak el a 2018 adatoktól.

Ahogy azt már korábban is írtuk, a demográfia és kultúrális sajátosságok miatt jellemzően a Fidesz szavazói mennek el a korai órákban voksolni

Szavazatvásárlást jelentettek a Tiszta Szavazás megfigyelői Makóról (Csongrád-Csanád megye, 4. OEVK) Márki-Zay Péter és Lázár János körzetéből.

A helyi szavazók elmondása szerint „a megfelelő helyre behúzott szavazatért 5 adag húst adtak a disznóvágásból visszamaradt húsokból” nekik – írták a Facebook-oldalukon.

Kiemelik, hogy nem csak a pénzért történő szavazatszámlálás büntetendő, hanem bárminemű anyagi ellenszolgáltatás, ami a választójogot érintő jóhiszemű joggyakorlás sérülését jelentheti.

A szemtanúk rendőrt hívtak, akik a kiérkezésük után a helyi választási bizottsághoz irányították őket, arra hivatkozva, hogy nem az ő hatáskörük intézkedni.

Azonban a TASZ választási jogi szakértője szerint a rendőrségnek azonnali intézkedési kötelezettsége lett volna, hogy a további törvénysértő cselekedetek elkövetését megakadályozzák. Ezért a helyszínen lévő jogász az ügyészséghez fordult, akik utasították a rendőrséget az eljárásra.

Az aktivisták először arra lettek figyelmesek, hogy 2-3 autó reggel óta újabb szavazókkal érkezik a Tulipán utcai és Királyhegyesi utcai szavazókörökhöz, akiket szavazás után a Bethlen utca 11-be szállítottak tovább, ahol az állítólagos húsosztás történt.

Az aktivisták kiszálltak a címre, ahol nagy sütés-főzésnek, jövés-menésnek voltak szemtanúi. Arra hivatkozva nem engedték be őket, hogy az egy magánesemény.

Az aktivistákat a szavazókör előtt is zaklatták, valamint kamerázták őket, továbbá fel akarták rúgni a pultjukat, miközben azt kiabálták: „Mindenki szavazzon a Fideszre!”. Az őrszemek itt is rendőrt hívtak, akik a helyszínre érkezve intézkedtek.

Ahogyan a 11 órás részadatok alapján, úgy a 13 órás adatok szerint is az látszik, hogy a kisebb települések jobban tudják hozni a négy évvel ezelőtti részvételi számaikat. Ráadásul a Választási földrajz Facebook-oldal becslése alapján stabil kormánypártinak minősített kerületekben marad el a legkevésbé a részvétel a négy évvel ezelőttitől (4,72 százalékkal), a stabil ellenzéki körzetekben viszont sokkal nagyobb , 10,59 százalékos az elmaradás. Emellett a billegő kerületekben található ellenzéki településeken is rendkívül alacsony a részvétel ahhoz képest, mint amilyen 2018-ban volt.

A Tiszta szavazás civil szervezet Facebook-oldalán posztoltak egy videót, ahol a Borsod megye 6. választókerületi Ongán a helyiek arról beszélnek, hogy megfelelő helyre húzott X-ért 10 ezer forintot kapnak azok a szavazók, akik azt lefotózzák és megmutatják egy embernek.

„A videón azt hallani, hogy 10000 forintot adnak egy szavazatért. A pénzt akkor adják oda a választónak, ha telefonos fotóval bizonyítják, hogy az elvárt helyre húzták az ikszet” – olvashatjuk a posztban.

A videó és az eset kapcsán a TASZ jogászai kifogást adtak be a választási bizottsághoz a választás rendjéről szóló törvény megsértéséről.

A Tiszta szavazás 9 megyében több száz önkéntessel képviselteti magát és ügyelnek a szavazás tisztaságára.

A szervezet arra kéri a választópolgárokat, hogy ha ehhez hasonló vagy más, a szavazás demokratikus tisztaságát sértő tevékenységet észlelnek, keressék fel a szervezetet a 0630/722-33-56-os telefonszámon, vagy a [email protected] email címen.

A választás napján több mint 20 jogász várja az ilyen hívásokat és felkereséseket.

A Harmadik Köztársaság 1989 október 23-i kikiáltása óta ez a kilencedik alkalom, hogy a magyarországi választópolgárok az Országgyűlés összetételéről, és így közvetetten a választás után felálló kormány összetételéről szavazhatnak. Ezzel kapcsolatban apró, demokráciánk állapotáról önmagában keveset eláruló érdekesség, hogy a Visegrádi országok közül Magyarország az egyetlen, ahol az összes törvényhozás kitöltötte mandátumát és nem volt szükség előrehozott választások kihozására – erre a mutatványra egyébként a tágabban értelmezett keleti blokk országai közül is csak néhányan voltak képesek.

A mai voksolásra való tekintettel úgy gondoltuk, hasznos lehet egy rövid áttekintést adni a korábbi választások eredményeiről és a kampányok legfontosabb mozzanatairól.

2014: Előételnek pártszakadások, főételnek összefogás-vita, desszertnek újabb fideszes kétharmad

A közel napra pontosan nyolc évvel ezelőtt, 2014. április 6-i országgyűlési választás fordulópontot jelentett Magyarország rendszerváltás utáni politikatörténetében. Ugyanis a kormánypártok, kihasználva kétharmados parlamenti többségüket, új alkotmányt írtak, az állam minden területén bebetonozva a hatalmukat, ráadásul létrehoztak egy olyan új választási rendszert, amely gyakorlatilag képtelenséggé tette a megosztott ellenzék győzelmét az ideológiai spektrumon a „centrális erőteret” képviselő Fidesz-KDNP-vel szemben.

Így hamar nyilvánvalóvá vált, hogy csak valamiféle pártok közötti együttműködéssel váltható le a Fidesz, azonban az összefogás pontos módjának kitalálása többéves elfoglaltságot adott az ellenzék baloldali pártjainak, akik közül a legtöbben akkoriban még elutasítottak bármiféle szövetséget a Jobbikkal.

Az összefogást nehezítették az MSZP belső feszültségei, melyek az akkori elnök, Mesterházy Attila köre, és a párt egyes rétegeiben továbbra is számottevő támogatottsággal rendelkező Gyurcsány Ferenc között húzódtak. A konfliktus 2011 őszére annyira elmélyült, hogy Gyurcsány és 9 másik szocialista képviselő az MSZP frakciójából kiválván megalapította a Demokratikus Koalíciót. Ha ez nem lett volna elég, 2012-ben Mesterházyék kvázi külső kihívót is kaptak Bajnai Gordon személyében. Az ország kormányzását Gyurcsány Ferenctől 2009-től átvevő Bajnai ugyanis három ellenzéki civil társulás összefogásával (Milla, Szolidaritás, Haza és Haladás Egyesület) megalapította az Együtt 2014 mozgalmat, amely mintegy az olaszországi baloldali pártok szövetségének, az Olajfa koalíciónak (L’ulivio) a magyar megfelelőjeként egy ernyőszervezetet kívánt létrehozni: ennek zászlaja alatt egyesültek volna a magyar baloldal erői. Ebben az időben az általa vezetett válságkezelő kormány tevékenysége miatt

Bajnai Gordon viszonylag sok, alapesetben nem is baloldali állampolgár bizalmát bírta,

arról nem is beszélve, hogy az üzleti életet előbb gazdasági miniszteri majd miniszterelnöki posztra váltó Bajnai kezében komoly politikai fegyver volt többek között az hogy róla nem került nyilvánosságra olyan hangfelvétel, amelyen indulatosan fejti ki, hogy „Európában ekkora böszmeséget még ország nem csinált”.

Bajnai személye a 2002-2010 közötti kormánnyal szemben erősen kritikus LMP tagságának egy részét is meggyőzte. A zöld párt kongresszusa rövid időn belül kétszer is szavazott az Együttel való kooperációról, ám mindkét esetben a Bajnaiékkal való közösködést elutasító, Schiffer András pártelnök vezette irányvonal kerekedett felül. Ezt a döntést azonban a párt Jávor Benedek – Szabó Tímea – Karácsony Gergely fémjelezte vonala nem volt hajlandó elfogadni, így más társaikkal közösen otthagyták az LMP-t és megalapították a Párbeszéd Magyarországot, amely választási szövetséget kötött a magát jogi korlátok miatt végül Együtt- A Korszakváltók Pártja névre hallgató formációval.

Ennek ellenére Bajnai Gordon útja az általa vágyott miniszterelnök-jelölti posztra korántsem volt kiközve, azért ugyanis előbb meg kellett küzdenie a pártját vasakarattal vezető Mesterházy Attilával.

A kettejük közötti erőfitogatással jól el is telt a 2013-as év tulajdonképpen egésze. A baloldal összefogását nehezítette a DK kérdése is, hiszen vezetőjük, Gyurcsány Ferenc megosztó személyisége miatt a szocialista-liberális párt egyszerre volt az összefogás sikerének legnagyobb akadályozója és megkerülhetetlen eleme. Ennek fényében nem is csoda, hogy végül csak a választás előtt néhány hónappal, 2014. január 14-én született meg az összefogás, melyet az MSZP, a DK, az Együtt, a Párbeszéd Magyarországért és a Fodor Gábor egykori SZDSZ-elnök vezette Liberálisok alkottak. Nevüknek eredeti szándékuktól „szerzői jogi aggályok” nyomán elállván nem az „Összefogás”-t, hanem az igen magabiztos „Kormányváltás”-t választották, miniszterelnök-jelöltjükként pedig az MSZP-t vezető Mesterházy Attilát jelölték meg. A szocialisták által erősen dominált szövetség (amely az országos lista mellett az egyéni választókerületekre is kiterjedt) sokakban csalódást keltett, a Momentum korábbi elnöke, Fekete-Győr András például többször elmondta, hogy azután döntött a politikai pályára lépés mellett, hogy megnézte azt a sajtótájékoztatót, amelyen a baloldali pártok vezetői bejelentették az összefogásukat.

Az LMP az összefogásból kimaradván önállóan készült a választásokra, melyen nem is a kormányra kerülést, hanem konstruktív ellenzékiséget ígért a szavazóinak a következő parlamenti ciklusra. Hasonlóan tett a Jobbik is, akivel kapcsolatban fel sem merült, hogy együttműködne a baloldali pártokkal – sőt,  civilek komoly kampányt folytattak azért, hogy lebeszéljék a választókat az akkoriban még mindig keményen szélsőjobbos pártra való szavazásról.

A kampánya középpontjába a rezsicsökkentést és az „elmúlt nyolc év” erői visszatérésének megakadályozásának hangsúlyozó Fidesz-KDNP bizakodva tekinthetett a választásra, hiszen nemcsak az ellenzéki pártok gyengesége és megosztottsága, hanem az általuk megfogalmazott jogállam-ellenséggel és korrupcióval kapcsolatos vádak hatástalansága is őket segítette.

Azonban biztos ami biztos alapon a kormánypártok nemcsak a választási körzeteket és a mandátumszámítási rendszert szabták újra, hanem az ellenzéki voksok megosztása érdekében az országos listaállítás feltételeit is megkönnyítették.

Ennek következtében a 2014-es voksoláson rekordszámú párt képviseltette magát, akik között szép számban voltak olyan szervezetek, akiknek enyhén szólva nehéz volt elhinni, hogy valójában az ország vezetése iránt érzett csillapíthatatlan vágy és nem csak a busás kampánytámogatások sarkalták őket az indulásra.

A fentiek fényében nem volt meglepő, hogy az új rendszer szerint egyfordulós –most először az országos listákra való közvetlen szavazást is lehetővé tevő–, 2014. április 6-án tartott választás a Fidesz-KDNP pártszövetség győzelmét hozta. Ami meglepő volt viszont, az a kormánypártok által elnyert mandátumok száma. Hiába kapott ugyanis alig 44,9 százalékot a Fidesz-KDNP, a 199 fősre csökkentett Országgyűlés mandátumainak kétharmadát, vagyis 133 képviselőhelyet szerzett köszönhetően a nekik kedvező, erősen torzító hatású választási rendszernek.

Csak hogy érzékeltessük annak a ténynek az abszurditását, hogy a választók 55 százaléka által elutasított párt alkotmányozó többséget szerzett, érdemes feleleveníteni, hogy amikor 2006-ban a Fidesz-KDNP a területi listás szavazatok 42 százalékát szerezte meg, az egy igen kellemetlen választási vereséget eredményezett, annak ellenére egyébként, hogy a jelentősen magasabb részvétel miatt darabszámra a jobboldali pártszövetség akkor több szavazatot szerzett, mint 2014-ben. Hatalmas győzelmet aratott viszont a jobboldal a külhoni szavazók körében, akik most először részt vettek a választáson (azonban csak az országos pártlistákra adhatták le a szavazatukat) – a Fidesz-KDNP listáját a határon túli választópolgárok 95,49 százaléka támogatta.

A pártközpontok boszorkánykonyháiban hosszú hónapokon át kotyvasztott baloldali összefogás nem nyerte el a választók tetszését, a Kormányváltók listája csupán 25,6 százalékot kapott.

Ennél jóval nagyobb volt a kudarc a 176-ról 106-ra csökkentett egyéni választókerületek esetében, a baloldali összefogás ugyanis csupán 10 körzetben végzett az élen –ebből 8 a fővárosban, 1-1 pedig Miskolcon és a 2002 óta rendre balra szavazó Szegeden született. Az Összefogás pártjai csupán 38 képviselőt küldhettek az Országgyűlésbe, melyek döntő többsége az MSZP frakciójába ült be – a DK és az Együtt egyránt csak 4 képviselőhelyet szereztek (hármat-hármat listán, egyet-egyet pedig OEVK-kból ), vagyis nem ugrották meg az önálló frakcióalapításhoz szükséges 5 mandátumot.

A Jobbik négy évvel korábbi eredményét jelentősen túlteljesítve 20,22 százalékot szerzett, ami gyakorlatban azt jelentette, hogy több mint egymillió választó támogatta a nemzeti radikális pártot. Azonban Vona Gáborék egyetlen egyéni választókerületben sem végeztek az élen, annak ellenére egyébként, hogy országosan sok helyen előzték be a baloldali pártokat. A választók részben egy része az LMP különutasságát is díjazta, a pártszakadások és a ciklus egy időszakában elvesztett frakció ellenére a zöldek 5,34 százalékos eredményükkel ismét bekerültek a törvényhozásba – egyéni győzelmet azonban sehol sem arattak. Kaptak cserébe viszont sok kritikát a többi baloldali párttól, akik szerint sok szoros választókerületet lehetett volna elhódítani Fidesztől akkor, ha a végül csak pár százalékos eredményeket produkáló LMP-s jelölte visszaléptek volna a „kormányváltók javára”.

A parlamenten, sőt a kampánytámogatások visszafizetése alól mentesítő szavazatarányon kívül maradtak viszont az úgynevezett „kamupártok”.

Külföldi szavazóhelyek előtt kígyózó sorokról értesítettek bennünket az olvasóink.

Düsseldorfban az egyik olvasónk szerint már délelőtt is többezres tömeg várt arra, hogy leadhassa szavazatát.

Londonban szavazó olvasónk azt jelentette, hogy tömött sorokban várakoznak az emberek, de a szavazás gördülékenyen halad.

A manchesteri szavazókörben – olvasónk állítása szerint – ezzel szemben reggel alig fordult meg valaki. Az ingerült kérdést, hogy az Egyesült Királyságban miért csak két helyen lehet leadni a voksokat – Manchesterben és Londonban – olvasónk is feltette.

A különböző külföldi konzulátusokról és a külföldi szavazás menetéről szívesen fogadunk beszámolókat és fotókat olvasóinktól az [email protected] e-mail címen.

Vasárnapra készülve, még pénteken közzétettünk egy interjút Üveges Gáborral, aki a kazincbarcikai központú, Borsod 4-es választókerület ellenzéki jelöltje. A választókerületet az előzetes matek szerint az ellenzéknek mindenképpen hoznia kellene, hiszen a Fidesz számára kétharmados sikert hozó 2018-as választás alatt is billegő körzetnek számított. Demeter Zoltán jelenlegi kormánypárti képviselő akkor a szavazatok csupán 44 százalékát szerezte meg, három ellenzéki jelölt pedig több mint 50 százalékot.

Így Üvegesnek elvileg lenne elég tartaléka, az azonban kérdéses, hogy ellenfele milyen erőkkel bír. A képviselőjelölt, aki emellett a körzetbéli, 450 fős Hernádszentandrás polgármestere is, a Mércének elmondta, hogy kemény küzdelemre számít, de azt gondolja, helyben és országosan is „kicsúszhat most a kormányrúd” a Fidesz kezéből.

Hozzátette, a helyi ügyek, például a barcikai kórház súlyos leépítése helyben is rezonáltak a választókkal:

„Óriási aggodalmat jelent Barcikának és környékének, hogy aktív kórházi ágyak fognak itt megszűnni. Novembertől a gyerekgyógyászati ellátásuk már szünetel is. Demeter Zoltán tizenkét éven keresztül egyszerű pártkatonaként funkcionált: a családi pótlék megemelése, a közmunkabérek rendezése már számtalanszor ott volt a parlamentben az asztalán ellenzéki javaslatként, de ő sohasem szavazta meg”

– mondta el.

Hozzátette ugyanakkor, aggódik amiatt, hogy a Fidesz-KDNP helyben is komoly választási csalásokra készülhet:

„a héten, úgy halljuk, komoly tízmillió forintok érkeznek minden választókerületbe, táskás embereken keresztül. Ők ezt a választókerületi megbízottaknak átadják, hogy megemelve a tétet, akár a választás napján is mozgósítsanak tartalékokat. Ezért külső csapataink is mozgásban lesznek, előzetes bejelentés nélkül, reggeltől-estig folyamatosan úton leszünk, hal bármilyen nyomát tapasztaljuk a mozgásnak vagy mozgatásnak, azonnali jelentést teszünk, és a nyilvánosság erejét is használni fogjuk.”

Üveges szerint mindezeket a kormánypárti előnyöket elsősorban „kőkemény terepmunkával” lehet ellensúlyozni.

Ahogy már megírtuk, Borsod–Abaúj–Zemplén  választókerület a 2010-es választások óta izgalmas, az országgyűlési választások eredményeit tekintve, ekkor a nyolcas számú egyéni választókerületében Molnár Oszkár, Edelény városának független színekben induló polgármestere ugyanis sikeresen felülkerekedett a Fidesz-KDNP jelöltjén. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy Molnár korábban 12 évet húzott le a Fidesz parlamenti képviselőjeként, és csak azért nem jelölték újra, mert erősen kirekesztő megjegyzéseket tett a romákra és a magyarországi zsidóságra (amivel akkor kiérdemelte, hogy a Jobbik a második forduló előtt viszaléptesse a javára a saját jelöltjét).

A Harmadik Köztársaság 1989 október 23-i kikiáltása óta ez a kilencedik alkalom, hogy a magyarországi választópolgárok az Országgyűlés összetételéről, és így közvetetten a választás után felálló kormány összetételéről szavazhatnak. Ezzel kapcsolatban apró, demokráciánk állapotáról önmagában keveset eláruló érdekesség, hogy a Visegrádi országok közül Magyarország az egyetlen, ahol az összes törvényhozás kitöltötte mandátumát és nem volt szükség előrehozott választások kihozására – erre a mutatványra egyébként a tágabban értelmezett keleti blokk országai közül is csak néhányan voltak képesek.

A mai voksolásra való tekintettel úgy gondoltuk, hasznos lehet egy rövid áttekintést adni a korábbi választások eredményeiről és a kampányok legfontosabb mozzanatairól.

2010: Narancseső a szép hazánkra

Volt már több olyan választás Magyarországon, ahol az egyik vagy a másik politikai erő jelentősen jobb eséllyel indult riválisainál, na de olyan, amikor mindenki – beleértve a voksoláson induló pártokat – előre evidenciaként kezelte a győztes kilétét, még nem.

2010-ben ez is megváltozott, hiszen látván az őszödi beszédet, az utcai zavargásokra adott erőszakos rendőri reakciót, a 2008-ban kezdődő gazdasági válságot,a 2008-as „vizitdíjas” népszavazást, és a korrupciós botrányokat – egyértelműnek tűnt, hogy a szocialisták ellenzékbe, a fideszesek pedig a kormányba vonulnak a választás után.

A nagyobb kérdés ezért inkább az volt, hogy a 2009-es EP-választásokon 14,77 százalékos eredményével zajos eredményt elérő Jobbik (amely 7 megyében a szocialisták listáját is megelőzve, a második helyen végzett az azt a választást is megnyerő Fidesz mögött) vajon átveszi-e a második helyet a 8 év kormányzás után magát teljesen leamortizáló MSZP-től. Ez végül nem történt meg, de szó mi szó, nem sokon múlott. Az MSZP –akinek miniszterelnök-jelöltje, Mesterházy Attila a szocialisták parlamenti frakcióját 2009-ben vette át az akkor pártelnökké választott Lendvai Ildikótól – 19,3 százalékot szerzett, míg a Vona Gábor vezette, akkoriban még erősen rasszista, antiszemita, homofób és néha tulajdonképpen neonáci nézeteket hirdető Jobbikra a területi listán leadott szavazatok 16,67 százalékát szerezte meg.

A Fidesz és a KDNP közös listái 52,73 százalékot értek el, amihez fogható támogatottságot a Harmadik Köztársaság történetében sem előtte, sem pedig azóta nem tudott felmutatni egyetlen formáció sem.

Azonban történelmi támogatottság ide, összeomló kormánypártok oda, akárhogy is nézzük, ez az eredmény azt jelenti, hogy a választópolgárok közel a Fidesz ellen szavazott. A kétharmados parlamenti mandátum megszerzéséhez így elsősorban az egyéni választókerületek letarolására volt szükség. A 176 körzetből a Fidesz-KDNP pártszövetsége kapásból elvitt 119-et az április 11-i első fordulóban, és mivel a köztük feszülő, akkor még körülbelül Csendes-óceánnyi ideológiai távolság miatt kizárt volt a Jobbik és az MSZP kooperációja, így az április 25-én tartott második fordulóban a jobbközép szövetség majdnem az összes többi egyéni választókerületet is behúzta.

Az országos méretű narancsesőből csupán három körzet maradt ki. A 2010-es választás egyik ilyen régiója Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, annak is a nyolcas számú egyéni választókerületében volt található. Molnár Oszkár, Edelény városának független színekben induló polgármestere ugyanis sikeresen felülkerekedett a Fidesz-KDNP jelöltjén. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy Molnár korábban 12 évet húzott le a Fidesz parlamenti képviselőjeként, és csak azért nem jelölték újra, mert erősen kirekesztő megjegyzéseket tett a romákra és a magyarországi zsidóságra (amivel akkor kiérdemelte, hogy a Jobbik a második forduló előtt viszaléptesse a javára a saját jelöltjét).

A Magyar Szocialista Párt a négy évvel korábbi egyéni győzelmeinek számát egy kellemes százassal lecsökkentve kettő darab választókerületben végzett az élen, melyek hol máshol is lettek volna, mint abban a XIII. kerületben, ahol a szocialisták egyeduralmát 1994 óta senki és semmi sem sodorta veszélybe. Az akkor már 16 évnyi kerületi polgármesterséget és nyolc évnyi parlamenti munkát a háta mögött tudó Dr. Tóth József viszonylag könnyedén hozta a körzetét, azonban az egyéni győzelmeket 1998 óta megszakítás nélkül szállító Szanyi Tibornak ez valamivel több kihívást okozott. Az MSZP-t azóta az általa alapított ISZOMM-pártért otthagyó politikus viszont a második fordulóban végül szoros küzdelemben legyűrte jobboldali ellenfelét.

A 2010-es választás nem csak a rendszerváltás óta egyetlen pártszövetség által elért támogatottság és a komoly tömegeket megszólító szélsőjobboldal miatt volt emlékezetes, hanem azért is, mert a Lehet Más a Politika (LMP) képében először jutott be egy zöld, környezetvédelmi ügyeket tematizáló párt az Országgyűlésbe. A Schiffer András jogvédő vezette LMP már az egy évvel korábbi EP-választáson is szép sikert ért el. Mandátumot nem szerzett, de 2,61 százalékos eredményével a csúfosan leszerelő szabaddemokratákat is megelőzte a párt – az országgyűlési választásokon pedig az előzetes közvélemény-kutatásokra részben rácáfolván 7,48 százalékot szereztek. Az LMP 16 fős parlamenti frakciójában számos olyan politikus – Karácsony Gergely, Szabó Tímea, Jávor Benedek, Dorosz Dávid – helyet kapott, akik ma is fontos szerepet töltenek be az ellenzéki összefogásban.

Miközben 12 évvel ezelőtt két új párt is helyet kapott az ország házában, kettő másiknak 20 év után búcsút kellett mondaniuk a parlamenti bársonyszékeknek. Ráadásul nem is akárkiről van szó, ugyanis a két nagy rendszerváltó párt, az MDF és az SZDSZ volt az, akik kiestek az Országgyűlésből. A Fidesznek hátat fordító Fórum Dávid Ibolya vezetésével 2006-ban még épphogy megugrotta az ötszázalékos bejutási küszöböt, azonban a ciklus nagy részében a párt leginkább a folyamatos belviszályok és a hozzájuk köthető, szövevényes „lehallgatási ügy” kapcsán hallatott magáról. Az egykori MSZP-s pénzügyminiszter, Bokros Lajos vezetésével a 2009-es EP-választáson még sikerült szereznünk egy képviselőhelyet, de a neoliberális nézeteiről hírhedt politikus jelölése megosztotta a pártot, amely a sorozatos kilépések miatt 2009 májusára elveszítette parlamenti frakcióját. Nem volt jobb passzban az SZDSZ sem, akikre a Gyurcsány-kormány legnépszerűtlenebb megszorító intézkedéseinek véghezvitele jutott, de az akkoriban már nem túl erős párt két erős emberének, Kóka Jánosnak és Fodor Gábornak az elhúzódó viszálya sem segítette a szabaddemokratákat, akiket a 2006-2010-es ciklus végére már számos emblematikus alakja hagyott ott. Látván, hogy egyedül végképp esélytelenek, az MDF és az SZDSZ választási megállapodást kötött, közös listát és egyéni jelölteket indították, miniszterelnök-jelöltjükké pedig Bokros Lajost választották (aki valamiért megint előkerült idén). A választók azonban nem honorálták a két rendszerváltó erő összeborulását (miközben 20 évvel korábban, 1990-ben sokan szívesen láttak volna egy MDF-SZDSZ koalíciós kormányt az ország élén), listájuk csupán 2,37 százalékot kapott, s így nem jutott be az Országgyűlésbe.

A Tiszta szavazás mozgalom önkénteseivel mocskolódtak Makón. A két férfi sörrel és baltával a kezében kiabált az aktivistákkal, írta meg a Makói Csípős hírportál.

Szabó Ferenc, az egyik kitelepült önkéntes a Makói Csípősnek elmondta, a két férfi többek között azt kiabálta át nekik az utca másik oldaláról, hogy menjenek golyófogónak. A két szitkozódó férfi ezután hangosan biztatott mindenkit, hogy szavazzon a Fideszre.

A Tiszta szavazás mozgalom aktivistái a szavazókörök környékén igyekeznek segíteni a választási visszaélések megakadályozásában. Az önkéntesek a visszaélésekről tájékoztatják az embereket országszerte.

Épphogy, de 40 százalék fölé emelkedett a részvétel délután egyre.

A részvételi arány még mindig elmarad a 2018-as évhez képest, mikor 42,3 százalék volt 13 órakor. 2014-ben viszont csak 34,3%, 2010-ben 35,9%, 2006-ban 38,2%.

A Mérce által készített grafikonon láthatók az elmúlt évekkel összesített részvételi adatok.

Márki-Zay Péter Facebook-posztban adott hírt a legújabb részvételi adatokról, ami szerint a billegő körzetekben magas a részvétel, ezért „minden szavazat számít”.

„Vagyis tényleg minden körzet, minden szavazat számít, nagyon kevésen fog múlni. Még ma sem késő meggyőzni, akit csak lehet! Meg tudjuk csinálni!”

A legfrissebb adatok szerint 40%-os az országos részvétel, Budapesten 42,70%. A miniszterelnök-jelölt saját körzetében még mindig a legmagasabb az arány, Csongrád-Csanád 4-ben, ahol 45%.

Habár minden településtípusban alacsonyabb az eddigi részvétel a négy évvel ezelőttinél, látható eltérések mutatkoznak a falusi és nagyvárosi adatok között.

A Választási földrajz RTL Klubnak írt értékelése szerint a kisebb települések lakói összességében így majdhogynem felzárkóztak a 2018-as részvételi szinthez, míg a településhierarchián felfelé lépkedve egyre alacsonyabb a részvétel a négy évvel ezelőttihez képest. Ez szerintük a Fidesznek kedvezhet, mert 2018-ban pont ezeken a területeken tudták a legnagyobbat javítani korábbi eredményükhöz képest, ráadásul nem látszódik az, hogy ez bármiben jelentőset változott volna négy év alatt.

Azt ugyanakkor érdemes hozzátenni, hogy a demográfiai és kulturális sajátosságok alapján  9-11 között rendre több kormánypárti szavazó jelenik meg az urnáknál, valamint a nagyobb településeken több helyen hosszabb sor alakult ki a szavazóhelyiségek előtt, így ez a különbség akár ebből is adódhat.

A 444 eközben arra hívja fel a figyelmet, hogy a délelőtt 11-ig leadott szavazatok alapján a Somogy megyei 2. választókörzetben, illetve a budapesti 5. választókörzetben nagyobb csak a szavazók aránya, mint négy évvel ezelőtt.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő civil szervezet megválaszolt Facebookon 3 olyan kérdést, amellyel gyakran keresik meg őket az emberek a mai napon.

A kampánycsend megsértésével kapcsolatban a TASZ hangsúlyozza, ma már nincs olyan, hogy kampánycsend, ma is lehetnek kint plakátok, a politikusok és a kampányüzenetek megjelenhetnek a médiában, és választási közgyűléseket is lehet tartani. „Egyedül a szavazóhelyiség 150 méteres körzetében (és persze magában a szavazóhelyiségben) nem lehet kampányolni, de ha már korábban kihelyeztek egy plakátot 150 méteren belül, azt nem kell eltávolítani„ – írják.

A szervezet szerint sok szavazó érdeklődik arról is, mi a helyzet jogilag azzal, ha a szavazóbizottsági tag megkérdezi tőlük, akarnak-e a népszavazáson részt venni.  Erről azt írják:

„Ezek külön szavazások, ami azt jelenti, hogy az úgynevezett önkéntes részvétel elve alapján eldöntheted, hogy melyikben veszel részt. Ezt segítheti a szavazatszámláló bizottság azzal, hogy megkérdezi, kéred-e valamennyi szavazólapot. Nem helyezhet rád nyomást, hogy bármelyiken is részt vegyél, de ez a kérdés önmagában nem jogsértő”.

A boríték használatával kapcsolatban a TASZ arról tájékoztat, a boríték használata nem kötelező, de azt köteles felajánlani az szszb. „Viszont ha átjelentkezéssel szavazol, akkor az érvényes szavazáshoz a (zöld) borítékot használnod kell és le is kell zárnod” – tette hozzá a szervezet.

A teljes poszt itt olvasható el:

Kígyózik a sor az Erzsébet körúti szavazókörnél.

Egyik munkatársunk képén látható, hogy a délelőtt szavazni vágyók már hosszú sorban állnak, hogy leadhassák voksukat, illetve elmondhassák véleményüket a „gyermekvédelemről”.

A különböző belföldi, valamint külföldi konzulátusokról és a külföldi szavazás menetéről szívesen fogadunk beszámolókat és fotókat olvasóinktól az [email protected] e-mail címre.

 

A tokiói magyar konzulátuson is megnyíltak az urnák, így azok a magyarok is leadhatják szavazataikat, akik a felkelő nap országában vannak most a magyar demokrácia ünnepén.

A képeket a Mérce egyik olvasója küldte el szerkesztőségünkre, elmondása szerint nem volt sok ember a konzulátuson, barátnőjével könnyen tudtak szavazni, utánuk rögtön jött még két ember voksolni.
Kifelé menet az M1 tudósítója megállította olvasónkat, hogy nyilatkozzon, de nem élt a lehetőséggel.

A különböző külföldi konzulátusokról és a külföldi szavazás menetéről szívesen fogadunk beszámolókat és fotókat olvasóinktól az [email protected] e-mail címre.

A Harmadik Köztársaság 1989 október 23-i kikiáltása óta ez a kilencedik alkalom, hogy a magyarországi választópolgárok az Országgyűlés összetételéről, és így közvetetten a választás után felálló kormány összetételéről szavazhatnak. Ezzel kapcsolatban apró, demokráciánk állapotáról önmagában keveset eláruló érdekesség, hogy a Visegrádi országok közül Magyarország az egyetlen, ahol az összes törvényhozás kitöltötte mandátumát és nem volt szükség előrehozott választások kihozására – erre a mutatványra egyébként a tágabban értelmezett keleti blokk országai közül is csak néhányan voltak képesek.

A mai voksolásra való tekintettel úgy gondoltuk, hasznos lehet egy rövid áttekintést adni a korábbi választások eredményeiről és a kampányok legfontosabb mozzanatairól.

2002: Amikor a Fidesz előre ivott a medve bőrére

Első kormányzati ciklusa végéhez közeledvén a Fidesz vezetői bizakodva várták a 2002-es választást. A gazdasági helyzet erősen kedvező volt, a közvélemény-kutatások a Fidesz és a velük közösen induló MDF magabiztos győzelmét jelezték előre, és a jó szónoknak számító, a jobboldali szavazók körében rettentő népszerű Orbán Viktor egy nem túl magabiztos kihívót kapott az MSZP által jelölt Medgyessy Péter személyében.

A Horn-kormányban és a rendszerváltás előtti években pénzügyminiszteri tisztséget betöltő Medgyessy azonban sokakat meggyőzött a „jóléti rendszerváltást” és a közszférában jelentős béremeléseket hirdető programjával.

Ráadásul a nyilvános szereplései alkalmával gyakran botladozó politikus sokak számára szimpatikusabbnak bizonyult, mint a magabiztosságot néha igencsak túlzásba vivő Orbán Viktor – ez látszott a kettejük közötti vitában is.

Az április 7-én rekordméretű, 70,53 százalékos részvételi arány mellett megtartott első forduló alkalmával a profi, de alkalmasint lejárató akciókkal is operáló kampányt folytató szocialisták a közvélemény-kutatásokat megcáfolva a listás szavazatok 40,5 százalékát szerezték meg, megelőzve ezzel a 39,4 százalékot elérő Fidesz-MDF listát. Az eredmény komoly sokként érte a kormányzásuk folytatását vizionáló Fidesz vezetőit, így a két forduló között Orbán Viktor valósággal felszántotta az országot és hatalmas nagygyűlést szervezett a Hősök terére. A második fordulóban a párt ugyan sok egyéni választókerületben tudott fordítani – kiütve például a Jászapáti térségét akkor már 8 éve képviselő, 94 és 98 között a szocialisták parlamenti frakcióját is vezető Szekeres Imrét – de végül, szoros küzdelemben, elveszítették a választást – vagy, ahogy Orbán Viktor fogalmazott, „sokan voltunk, de nem elegen”.

A Kuncze Gábor vezette SZDSZ támogatottsága ugyan tovább csökkent –a párt listán csak 5,6 százalékot kapott – viszont a szocialistákkal való koalíciós megállapodás miatt tagjai lettek a rendszerváltás óta hivatalba lépett 11  közül a legkisebb, alig 10 fős parlamenti többséggel rendelkező kormánynak, melyet Medgyessy Péter vezetett.

A húsz évvel ezelőtt tartott választás legnagyobb veszteseinek nem túl megtisztelő szerepe a bejutási küszöbről alig több mint fél százalékponttal lecsúszó, 4,4 százalékot előr MIÉP-nek és a belharcai magát teljesen leamortizáló, csupán 1,2 százalékot szerző kisgazdáknak jutott. Nem jutott be az Országgyűlésbe az Antall-kormány ikonikus pénzügyminisztere, Kupa Mihály vezette Centrum párt sem, ami akkor a KDNP-vel indult szövetségben de listán csupán 3,2 százalékot ért el.

A 2002-es országgyűlési választások legfőbb jelentősége, hogy ekkor kristályosodott ki először az a baloldali-liberális főváros és jobboldali-konzervatív vidék között húzódó ellentét, mely azóta is meghatározza a magyar politikát.

A 32 fővárosi választókerületből az MSZP 27-ben aratott győzelmet (jó pár helyen már az első fordulóban), az SZDSZ Pető Ivánnal elvitte a Belvárost és Újlipótvárost magába foglaló körzetet, a Fidesz és az MDF viszont csak abban a négy budai választókerületben végzett az élen, ahol az 1994-es szocialista tarolás idején is ők voltak a befutók. Ezzel szemben a nem-fővárosi 144 választókerületből a Fidesz és az MDF 91-et vitt el, míg az MSZP és az SZDSZ csak 53 helyen végzett az élen – így a végén az egyéni választókerületekben zajló választási meccset a jobboldal nyerte  95-81-re a balliberális oldallal szemben.

Ismét megérkeztek a legfrissebb adatok, a részvételi arány 11 órakor 25,77%-os volt a szavazókörökben. 2018-ban ez a szám 29, 9% 2014-ben 23,2%, 2010-ben pedig 24,8%. 2006-ban 27,2%, 2002-ben pedig 26,4% volt a 11 órai részvétel.

A Mérce által készített grafikonon láthatók az elmúlt évekkel összesített részvételi adatok. Habár a 2018-as választásokhoz képest eddig elmaradnak a részvételi számok, az azelőtti évekhez viszonyítva beleillik az átlagba.

Ez a nap egy kicsit a demokrácia ünnepe, erről szól ez a vasárnap – mondta az MTI-nek a Megoldás Mozgalom elnöke vasárnap Budapesten, miután a Bolyai utcai óvodában leadta voksát. Gattyán György arra biztatott mindenkit, hogy menjen el szavazni.

Gattyán György kiemelte, az ország sorsa attól függ, hogy „eljövünk-e szavazni, kire szavazunk”.

Arra a kérdésre, hogy mire számít, pártja bekerül-e a parlamentbe, a pártelnök közölte, a Google statisztikáját nézték meg, ahol a pártra és a nevére való keresés meghaladta a 6 százalékot, „így esélyünk van”.

Azt mondta, talán a legfontosabb, hogy szemléletváltást indítanak el, így nem az a leglényegesebb, hogy ez száz, százezer vagy egymillió szavazatot jelent. Sokkal fontosabb, hogy a mozgalom elindult, folytatja tovább az útját. Az eredményeket este meglátják – tette hozzá a politikus.
Arra is kitért, hogy a választást a háború biztosan nagyban befolyásolja majd, hiszen az emberek ilyenkor elsősorban a békét és a biztonságot keresik. Ettől függetlenül a választói szabadság megmarad, és fontos, hogy azt „válasszuk, aki hozzánk a legközelebb áll” – jelentette ki Gattyán György.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, Gattyán innovatív, kommunikációval foglalkozó üzletembernek próbálja feltüntetni magát, leginkább nők testének árusításából gazdagodott meg.

Márki-Zay Péter a kilenc órai mise után családja körében leadta szavazatát, ezt követően pedig sajtótájékoztatót tartott, amelyben kifejtette a magyar választási rendszer számos hiányosságát a hazai és nemzetközi sajtónak, majd arra kérte a választópolgárokat, hogy ennek ellenére azért minél többen menjenek el szavazni.

„Magyarországon nem beszélhetünk szabad választásokról, de mégis van esély a kormányváltásra”

– hangsúlyozta az ellenzéki miniszterelnök-jelölt.

Pártállástól függetlenül biztatnak mindenkit, hogy vegyenek részt a választáson. Márki-Zay elmondta, a makói választókerületben már van tudomása atrocitásokról a szavazókörökben. Megköszönte a szavazatszámlálók munkáját is és sok sikert kívánt nekik.  Szerinte nincs olyan, hogy valaki szavazata ne számítana, mert akár egy voks is eldönthet egy körzetet.

A sajtó kérdésére Márki-Zay azt is elmondta, kormányra kerülésük után első intézkedésükként csatlakoznának az Európai Ügyészséghez. Hozzátette, fel sem merült részükről, hogy elzárnák az orosz gázt, szerinte hazugság a kormánypropaganda. A miniszterelnök-jelölt a jobboldali populizmusról is ejtett néhány szót a külföldi sajtónak, melyben hosszasan részletezte a magyarországi választási rendszer problémáit, melyhez a első kétharmados Fidesz-KDNP kormány törvénymódosításaival jelentősen hozzájárult.

Szerinte az eredményektől függetlenül ez a választás nem szabad, nincs demokrácia Magyarországon, mert Orbán mindent megtett azért hogy leválthatatlan lehessen.

Viszont mégis van esély, ha mindenki elmegy szavazni április 3-án.

Lázár János is leadta szavazatát a választókerületben. Hangsúlyozta, szerinte ez a körzet most az egész ország. A választás.hu adatai szerint egyelőre Márki-Zay és Lázár János körzetében a legmagasabb a részvételi arány.

Meglepően magas a részvétel a Csongrád-Csanád 4-es választókerületben, ahol reggel kilencig 10158-an mentek el voksolni, ami 13,29 százalékos részvételi arányt mutat. A magas részvételt és mozgósítást azt magyarázza, hogy ebben a körzetben csap össze Marki-Zay Péter és Lázár János, akik mindketten leadták már a szavazatukat.

A szavazóurnák megnyitása óta a választók több mint 10 százaléka adta le eddig a voksát, ami 3 százalékos elmaradást mutat a 2018-as választásokhoz képest az Átlátszó elemzése szerint. Minden településtípusban alulmaradt a részvétel a négy évvel ezelőtti adatokhoz képest.

„Lázár Vásárhelyet nem tudja megnyerni, nekem nyilván Makón van nehezebb dolgom”

– nyilatkozta nemrég Márki-Zay Péter egyéni választókörzetében való esélyeiről. Márki-Zay a választások előtti utolsó nagyinterjúját Makón adta a Partizánnak, március 28-án. 

Feltehetően sok időt töltött a kampányhajrában a miniszterelnök Csongrád-Csanád megye negyedik választókerületének második legnagyobb városában, ahová a közbeszéd szerint Lázár János „áttette bázisát”, miután 2018-ban Márki-Zayt váratlanul megválasztották Hódmezővásárhely polgármesterének. Makón a kampány utolsó hetében Orbán Viktor is megjelent székével, hogy Lázár Jánosnak kampányoljon. 

Nehezebb dolga van Márki-Zaynak Makón azért is, mert amíg ő az országot járta, a helyi Fidesz és a MiHazánk egymással versenyt futva próbálta meggyőzni a makói Continental elbocsátott és jelenlegi dolgozóit, hogy ki képviseli őket jobban. A MiHazánk „Veletek vagyunk!” feliratú molinót helyezett ki a gyár kerítésére, a fideszes vezetésű makói önkormányzat fejenként 100 ezerrel forinttal támogatta a Continental sztrájk után kirúgott dolgozóit. 

Márki-Zay úgy nyilatkozott az ügy kapcsán a Mércének, hogy

„Komjáthi Imre közreműködésével fölvettük a kapcsolatot a gumigyári dolgozók szakszervezetének helyi vezetőjével, természetesen figyelemmel kísérem az ottani eseményeket”,

de a másik két párt aktív kampányolása mellett a gumigyári dolgozók oldalán kevésnek bizonyulhat végül Makón. Valószínű, hogy a választókerületi eredményt az fogja eldönti, hol lesz magasabb a részvétel, Hódmezővásárhelyen vagy Makón. Ha előbbi városban, valószínűbb Márki-Zay győzelme.

A Mi Hazánk honlapját is elérhetetlenné tették a Facebook-oldalának törlése után – derül ki a szélsőjobboldali párt közleményéből.

Novák Előd szerint összehangolt, egyre fokozódó DDoS terheléses kibertámadás alatt van a Mi Hazánk Mozgalom honlapja, amely tegnap este óta elérhetetlenné vált. Bár a mihazank.hu többszintű védelemmel rendelkezik, ezt a szervezett támadást nem bírja a szerver. A párt szerint Facebook-oldaluk törlése után „újabb eszközt vetettek be a harmadik út elhallgatása érdekében”.

A szélsőjobboldali tartalmak miatt nem csak a párt oldalát, de Mi Hazánk több politikusának hivatalos Facebookját is törölték, köztük, Torockai Lászlóét, Novák Előd közösségi oldalas elérését pedig a párt szerint szinte a nullára tekerték.

Az ehhez hasonló terheléses támadások nem egyediek. Az előválasztások alkalmával több hírportál, köztük a a 24.hu, a 444 és a Mérce oldala is hosszú órákra elérhetetlenné vált.

A Harmadik Köztársaság 1989 október 23-i kikiáltása óta ez a kilencedik alkalom, hogy a magyarországi választópolgárok az Országgyűlés összetételéről, és így közvetetten a választás után felálló kormány összetételéről szavazhatnak. Ezzel kapcsolatban apró, demokráciánk állapotáról önmagában keveset eláruló érdekesség, hogy a Visegrádi országok közül Magyarország az egyetlen, ahol az összes törvényhozás kitöltötte mandátumát és nem volt szükség előrehozott választások kihozására – erre a mutatványra egyébként a tágabban értelmezett keleti blokk országai közül is csak néhányan voltak képesek.

A mai voksolásra való tekintettel úgy gondoltuk, hasznos lehet egy rövid áttekintést adni a korábbi választások eredményeiről és a kampányok legfontosabb mozzanatairól.

1998: New kids on the block

A vonalat meghúzták/ Az átok kimondatott/ Aki ma lassú/ Később gyors lesz/És a jelen / Múlttá válik majd / A rend/ Gyorsan felbomlik / És aki ma első / Később utolsó lesz / Mert az idők bizony változnak

– dalolta annak idején Bob Dylan az amerikai polgárjogi mozgalom csúcsán, 1963-ban született dalában, a The times they are a-changin’-ben. Az általa megénekelt változás a rendszerváltás utáni nyolcadik évben a magyar politikát is elérte. A négy évvel korábban utolsó helyen végző Fidesz Orbán Viktor vezetésével megszerezte a vezető pozíciót a jobboldalon miközben a pártszakadásokon áteső MDF és KDNP szinte teljesen felszámolódott.

A fiatalos lendületű, „polgári Magyarországot” hirdető Orbán Viktor a választók számára megnyerő alternatívát jelentett a némiképp megfáradt kampányt folytató Horn Gyulához és a szocialistákhoz képest. Azonban Bokros-csomag ide, Tocsik-ügy oda, az MSZP a területi listás szavaztok 32,92 százalékát szerezte meg, vagyis szinte teljesen megőrizte a 4 évvel korábbi eredményét (és a Fideszt is megelőzte), még akkor is, ha az egyéni körzetes vereségek miatt végül a négy évvel korábbihoz képest 75 fővel karcsúbb, 134 tagú parlamenti frakciót alapíthatott.

Hatalmas vereséget szenvedtek viszont a szabaddemokraták, akit a szavazók keményen megbüntettek az MSZP-vel való összeállás miatt. Az SZDSZ listáinak a választók csupán 7,9 százaléka szavazott bizalmat, így a 94-es mandátumaik közül 45-nek búcsút mondva csak 24 képviselőt küldhettek az Országházba. Jó eredményt ért el viszont a Torgyán József vezette Független Kisgazdapárt, akik 13 százalékot és 48 képviselőhelyet szereztek.

A ‘98-as választás arról volt még emlékezetes, hogy ez volt az első alkalom, hogy az MDF-ből kivált képviselőkből alakult, Csurka István vezette Magyar Élet és Igazság Pártjának (MIÉP) képében a szélsőjobb is parlamenti reprezentációt szerzett.

A Thürmer Gyula vezette Munkáspárt is kis híján az Országgyűlésben találta magát 4,1 százalékos listás eredményével, amivel egyébként a 3,1 százalékot elérő MDF-et is megelőzték – a Fórum azonban a Fidesszel kötött választási megállapodásnak hála 17 egyéni mandátumot szerzett, így megtartotta parlamenti képviseletét.

Az MDF végül az FGKP oldalán koalícióra lépett a listán 28,2 százalékot szerző –de az egyéni győzelmek miatt a szocialistákénál nagyobb, 148 fős frakciót alapító – Fidesszel, így a rendszerváltás utáni negyedik kormányt az akkor alig 34 éves Orbán Viktor alapíthatta meg.

A taktikaiszavazas.hu összesítette az elemző intézetek legutóbbi választási eredményekről szóló kutatásait. A legnagyobb fideszes előnyt a Medián számolta, míg a legtöbb mandátum a Publicus kutatásában jutott az ellenzéknek.

Ami a becslésekből már rögtön szembetűnik, hogy idén egy elemzés sem számolt a kormánypártok kétharmadával.

2018-ban az ellenzék szempontjából a legoptimálisabb eredményt a Republikon Intézet jósolta 113 Fidesz mandátum becslésével, míg a Medián akkor 142 mandátumot vetített előre, gyakorlatilag egyetlen intézetként jósoltak kétharmadot a Fidesz-KDNP-nek, amely végül épphogy meglett 133 mandátummal. Az ellenzéki pártok közül legutóbb a Jobbik 26, az MSZP-Párbeszéd 20, a DK 9, az LMP 8, az Együtt pedig 1 mandátumot ért el.

Most a két véglet a frissen megjelent Publicus kutatás 106 mandátuma, míg a Medián újra erős, 128 mandátumos Fidesz győzelmet vár.

A választás.hu hivatalos adatai szerint 10,31% volt a részvételi arány 9 órakor. 2018-ban 13,2% volt a részvétel reggel kilenckor, 2014-ben 9,5%, 2010-ben 10,2 %,  2006-ban 11,4%, 2002-ben pedig 8,8%.

 

A választás.hu adatsora alapján összesen 895 nyilvántartásba vett nemzetközi megfigyelő ellenőrzi a mai választásokat.

Az EBESZ teljes körű missziójában 236 megfigyelő vesz majd részt. A Népszava korábbi információi szerint a javasolt 200 helyett 190 megfigyelő jelentkezett a feladatra, ám a hivatalos adatok ennél jóval többet mutatnak.

A misszióval kapcsolatban Orbán Viktor nemrég úgy nyilatkozott az Origónak, hogy a választási megfigyelés nem a megfigyelésről, hanem a vádaskodásról szól. A miniszterelnök szerint így próbálja a Nyugat a neki nem tetsző, de nyerésre álló politikai erőket már jó előre megvádolni.

A Választási Megfigyelő Szervezetek Európai Hálózata (ENEMO) összesen 275 főt küldött Magyarországra. A hálózat az előzetes megállapításairól és következtetéseiről hétfőn tart majd sajtótájékoztatót.

Ezen kívül az ír, a francia, a pakisztáni, a német, a holland, az amerikai, a szlovén, a brit és a norvég nagykövetség is delegált megfigyelőket, valamint grúz, lengyel és  német szervezetek is részt vesznek a választások tisztaságát ellenőrző feladatokban.

Ebben a pillanatban kijöttek a Nemzeti Választási Iroda első részvételi adatai. Ez alapján eddig 1,82%-os volt a részvételi arány reggel 7-kor a szavazókörökben.

A névjegyzékben szereplő választópolgárok száma összesen 7 693 857, ebből eddig 139 667 fő jelent meg az urnáknál – derül ki a hivatalos tájékoztatásból. 2018-ban 2,24%-os volt a reggel 7 órás részvétel, 2014-ben pedig 1,64%.

A Mércén folyamatosan közöljük a választással kapcsolatos legfrissebb adatokat .

Elkezdődött a vasárnapi turbómozgósítás, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjének és Orbán Viktornak is volt néhány szava a választókhoz vasárnap reggel. Összeszedtük a politikusok és a pártok napindító Facebook-posztjait.

Orbán nem bízza a véletlenre:

– közölte kurtán a miniszterelnök.

Nem sokkal később már havat lapátolt:

Márki-Zay Péter és az Egységben Magyarországért ellenzéki összefogás inkább a békére helyezte a hangsúlyt. ,,Szavazzunk ma egy jobb világra, egy boldog Magyarországra!” – írják.

A hatpárti koalíció minden tagja ugyanazzal a himnusz-feldolgozással mozgósította szavazóit.

Dúró Dóra, a Mi Hazánk jelöltje az elmúlt 30 év helyett az elmúlt két év lezárásaival példálózik posztjában.

Németh Szilárd a hóban ácsorogva buzdít szavazásra az országgyűlési választásokon, és a „gyermekvédelmi” népszavazáson. Sajnos a hajnali madárcsicsergés miatt nem sokat hallani a csepeli politikus mondandójából.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Németh Szilárd (@nemeth.szilard.hm) által megosztott bejegyzés

 

A Harmadik Köztársaság 1989 október 23-i kikiáltása óta ez a kilencedik alkalom, hogy a magyarországi választópolgárok az Országgyűlés összetételéről, és így közvetetten a választás után felálló kormány összetételéről szavazhatnak. Ezzel kapcsolatban apró, demokráciánk állapotáról önmagában keveset eláruló érdekesség, hogy a Visegrádi országok közül Magyarország az egyetlen, ahol az összes törvényhozás kitöltötte mandátumát és nem volt szükség előrehozott választások kihozására – erre a mutatványra egyébként a tágabban értelmezett keleti blokk országai közül is csak néhányan voltak képesek.

A mai voksolásra való tekintettel úgy gondoltuk, hasznos lehet egy rövid áttekintést adni a korábbi választások eredményeiről és a kampányok legfontosabb mozzanatairól.

1994: The Boys Are Back

Amilyen nagy reménységgel várta a magyar társadalom a rendszerváltást, olyan hamar alakult ki nagyfokú csalódottság a parlamentáris demokráciába és a piacgazdaságba való átmenetet illetően,

köszönhetően a látványosan romló életszínvonalnak, a rablóprivatizáció nyomán egymás után bezáró gyáraknak, a megnövekvő munkanélküliségnek és a hazánkban beköszöntő vadkapitalizmus megnyilvánulási formáinak.

Ennek eredményeként a lakosság számottevő része elkezdett nosztalgiával gondolni a Kádár-korszakra – no persze nem a kivégzések, a bebörtönzések, a besúgóhálózat vagy az ellenvélemények elnyomása, hanem a mindennapok kiszámíthatósága, a nagyobb létbiztonság és az anyagi gyarapodás lehetősége hiányzott.

Ez a közhangulat pedig kifejezetten kapóra jött annak az MSZP-nek, ami a rendszerváltás utáni első éveket egy tulajdonképpeni politikai karanténban töltötte.

Azonban a ‘90 és ‘94 közötti időszak kormánypártjai esetében megfigyelhető jobbratolódás közelebb vitte egymáshoz az MSZP-t és a velük szemben korábban erősen kritikus elutasító szabaddemokratákat is. Ráadásul a ciklus közepén a közvélemény-kutatásokban még hatalmas, 40 százalékos támogatottságot is felmutatni képest Fidesz renoméját erősen roncsolta az úgynevezett székházügy, illetve a párt jobbra tololódásához köthető, nagy médiavisszhangot kiváltó kilépések.

Az MSZP ezzel szemben nagyban profitált vezetőjük, Horn Gyula népszerűségéből, melyet jelentős részben az 1989-1990 közötti külügyminszterségével alapozott meg, amikor osztrák kollégájával, Alois Mockkal kamerák kereszttüzében átvágta az a keleti és nyugati blokk országait egymástól elválasztó vasfüggöny egy darabját. Mivel az MSZP akkori élvonalában számos olyan politikus – például Kovács László, Békesi László – tevékenykedett, akik a Kádár-rendszer kései éveiben történő kormányzati szerepvállalásukkal komoly elismertséget szereztek maguknak, a szocialisták kampányuk középpontjába a „szakértői kormány” bűvös üzenetét helyzeték.

Ennek ellenére az MSZP volt az egyetlen párt, amely a választás előtt nem nevezte meg hivatalos miniszterelnök-jelöltjét – elemzők szerint így akarták kivédeni azokat a támadásokat, melyeket Horn azért kapott, mert tagja volt az ‘56-os forradalom leverésében és Kádár János uralmának megszilárdításában részt vevő, a köznyelvben „pufajkásokként” ismertté vált karhatalmi szervezetnek. Ezek a kritikák azonban csak mérsékelten hatották meg a választókat, az 1994 május 8-án tartott első fordulóban az MSZP a listás szavazatok 32,99 százalékát szerezte meg, viszont mivel május 29-én tartott második fordulóban a 176 egyéni körzetből 149 vörösbe borult, így a szocialisták 209 mandátumot szereztek, ezáltal önmagukban is biztos többséget az Országgyűlésben.

Hasonlóan ‘90-hez, a Szabad Demokraták Szövetsége 1994-ben is a második helyet csípte meg. Ez alkalommal azonban ez csak 19,74 százalékos listás eredményt és 16 egyéni győzelmet jelentett. Vagyis hiába rendelkeztek egy jól felépített miniszterelnök-jelölttel Kuncze Gábor személyében, a szabad demokraták népszerűsége nemhogy nőtt, hanem egyenes csökkent. Ráadásul a párt számára igen kellemetlen volt, hogy a szocialisták által indított ismert színésznő, Pécsi Ildikó legyőzte Pető Ivánt, az SZDSZ elnökét abban a zuglói választókerületben, ahol az egyik legemblematikusabb szabaddemokrata politikus négy évvel korábban viszonylag sima győzelmet aratott. Ezt az eredményt legfeljebb azzal tudták szépíteni, hogy Győr-Moson-Sopron megye 3-as, Győr központú körzetében induló jelöltjük legyőzte Kovács Lászlót, az MSZP vezető politikusát.

A miniszterelnöki széket Antall József tragikus hirtelenséggel bekövetkező halála után 1993. december 12-én átvevő Boross Péter vezette MDF számára hatalmas vereséget hozott a ‘94-es választás. A párt 110 képviselőhelyet veszített és csupán 5 egyéni választókerületi mandátumot hódított el (négyet a főváros budai oldalán, egyet pedig csupán 6 szavaztos előnnyel Kapuvár térségében). 11,73 százalékos listás eredményével és 44 fős parlamenti frakciójával a Fórum csak a dobogó harmadik helyét szerezte meg – egyébként azóta sem fordult elő, hogy egy hivatalban lévő kormány ne az első vagy a második helyen végezzen.

A kisgazdák támogatottsága szintén erősen csökkent, de feltehetően a Fidesz is keserű szájízzel gondol vissza erre a választásra, hiszen 7 százalékos eremdényükkel alig ugrották meg az 5 százalékosra emelt bejutási küszöböt (egyéni győzelmet pedig sehol sem arattak) és a KDNP minimális erősödésének következtében övék lett a legkisebb parlamenti frakció.

Mint ismert, hiába tudtak volna önállóan is kormányt alakítani, a szocialisták koalícióra léptek az SZDSZ-el, melynek következtében a 1994. július 15-én hivatalba lépő Horn-kormány azóta sem látott mértékű, 72 százalékos mandátumaránnyal rendelkezett az Országgyűlésben.

A Harmadik Köztársaság 1989 október 23-i kikiáltása óta ez a kilencedik alkalom, hogy a magyarországi választópolgárok az Országgyűlés összetételéről, és így közvetetten a választás után felálló kormány összetételéről szavazhatnak. Ezzel kapcsolatban apró, demokráciánk állapotáról önmagában keveset eláruló érdekesség, hogy a Visegrádi országok közül Magyarország az egyetlen, ahol az összes törvényhozás kitöltötte mandátumát és nem volt szükség előrehozott választások kihozására – erre a mutatványra egyébként a tágabban értelmezett keleti blokk országai közül is csak néhányan voltak képesek.

A mai voksolásra való tekintettel úgy gondoltuk, hasznos lehet egy rövid áttekintést adni a korábbi választások eredményeiről és a kampányok legfontosabb mozzanatairól.

1990: Van, aki szabadon, a magyar választók viszont nyugodtan és erősen szeretik

A 2014 előtt érvényben lévő kétfordulós rendszer szerint 1990. március 25-én és április 8-án tartott országgyűlési választás mindenképpen történelmi jelentőségű volt, hiszen 1945. november 4-e óta ez volt az első teljesen szabad voksolás Magyarországon. A több mint 32 éve tartott választást már csak azért is érdemes feleleveníteni, hiszen az akkori erőviszonyok, a pártok támogatottságának területi elosztása és a köztük lévő szövetségi rendszerek a mából nézve az elképzelhetetlennel vetekednek.

A 90-es választást elsősorban az 56-os forradalomban részt vevő Antall József vezette, jobboldali-konzervatív Magyar Demokrata Fórum (MDF) és a Kiss János filozófus igazgatta Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) párharca jellemezte.

A rendszerváltás előtti években frissen létrejött SZDSZ-hez és MDF-hez képest viszonylag kis szerep jutott az olyan újjáalakuló történelmi nagypártoknak mint a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) vagy az 1945-ös választás után az országot néhány éven át vezető Független Kisgazda-, Földmunkás-és Polgári Párt (FGKP). A Kádár-korszak egyetlen engedélyezett pártjának, az MSZMP jogi utódjaként megalakuló Magyar Szocialista Párt (MSZP) sem remélhetett sokat a választásoktól, már csak azért sem, mert a Hazafias Néprfontból létrejövő Hazafias Választási Koalíció, valamint az akkor még Magyar Szocialista Munkáspárt néven létező, Thürmer Gyula-féle Munkáspárt színeiben két másik állampárti utódszervezettel is szembe kellett néznie. Az indulók közül még érdemes kiemelni egy Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) névre hallgató liberális kispártot, amely elsősorban a fiatalabb szavazókat kívánta megszólítani.

A kampány során a Kádár-rendszer illegális –magát demokratikusnak hívó – ellenzék derékhada által alapított SZDSZ a régi rezsim minél radikális felszámolását és a magántulajdonra épülő piacgazdaság minél előbbi kiépítését hirdette egy igen magabiztos, vezető értelmiségieket –mint például Bródy János, Székhelyi József, Bálint András vagy az Újlipótvárosban SZDSZ-es parlamenti képviselővé is választott Darvas Iván – felvonultató kampányban, melynek legismertebb mottója a „Tudjuk, Merjük, Tesszük” volt. Az MDF ezzel szemben magát „a nyugodt erőként” lefestve békés, kevés áldozattal járó demokratikus átmenetet ígért és a választók végül ezt az üzenetet értékelték jobban.

A március 25-i első fordulójában az MDF területi listáit – 2014 előtt az országos pártlistákra nem lehetett közvetlenül szavazni (az azokon szereplő képviselők csak a töredékszavazatokon keresztül nyerhettek mandátumot), hanem minden megyében és Budapesten is külön listát állítottak a pártok – a választáson résztvevők 24,73 százaléka támogatta, míg a szabad demokraták 21, 39 százalékot szereztek. A harmadik helyre a két nagy párttól jócskán lemaradván a kisgazdák kerültek, akik a maguk 11,73 százalékával épphogy csak megelőzték az MSZP-t, akinek területi listáit a szavazók 10,89 százaléka támogatta. 8,95 százalékos eredményével listás helyeket kapott még a Fidesz, 6,46 százalékkal pedig a KDNP is –a Munkáspárt 3,68 százalékával viszont nem ugrotta meg az akkor még 4 százalékos bejutási küszöböt, így nem került be az Országgyűlésbe.

Miközben az első forduló viszonylag szoros eredményt hozott, addig a második forduló az MDF nagyarányú győzelmét hozta, köszönhetően annak, hogy akkor már csak az egyéni választókerületben zajlott a szavazás –ebből akkor 176 volt Magyarországon, a második fordulóba való kvalifikáláshoz pedig a jelölteknek legalább 15 százalékot kellett szerezniük az első fordulóban (azokban a körzetekben, ahol egy induló már az első körben megszerete a szavazatok több mint felét, nem került sor második fordulóra). Az MDF számos helyen fordított a két forduló között és végül 114 egyéni körzetet hódított el, szemben a csúfosan leszereplő SZDSZ-el, akiknek végül csak 35 jelöltje nyert egyéni mandátumot. Az FGKP 11 körzetben végzett az élen, a KDNP pedig a 4 Nógrád megyei körzetből hozott el hármat (a Pásztó, Szécsény és Balassagyarmat központúakat).

A Fidesz önmagában csak egyetlen egyéni mandátumot szerzett Sopronban Szájer József jó szereplésének hála, viszont a Fidesz és az SZDSZ- közötti összefogás nyomán a Fidesz Kövér László jelenlegi házelnököt is bejuttathatta a törvényhozásba Veszprém megye 3-as számú, Pápa központú választókerületéből. Az MSZP-nek ezzel szemben be kellett érnie Szűrös Mátyás átmeneti köztársasági elnök püspökladányi sikerével. Kormányt végül az összesen 164 képviselőt szerző MDF alakított Antall József vezetésével – koalíciós partnereiknek a 44 mandátumot megcsipő FGKP-t és a 386 fős Országgyűlésbe 21 képviselőt küldő KDNP-t választották.

A pártok támogatottságának területi eloszlásával szemben érdekes adalék, hogy miközben a közgondolkodás leginkább Budapestet azonosította az SZDSZ-el, addig 1990-ben a fővárosban a szabad demokraták 27,15 százalékos listás eredményükkel alulmaradtak a 28,4 százalékot szerző MDF-vel, aki ráadásul az oszág legnagyobb városában akkor megszerezhető 32 választókerületből 23-at is elvittek. Ezzel szemben a liberális párt 32 évvel ezelőtt hatalmas támogatói bázist tudott felmutatni az olyan nyugat-magyarországi megyékben mint Vas és Győr-Moson-Sopron, amelyek azóta az ország leginkábbb fideszes térségeivé váltak. Vas megyében –ahol hagyományosan legnagyobb arányú fideszes egyéni győzelmek szoktak születni – például az SZDSZ az akkori 5 választókerületből négyet is viszonylag könnyedén behúzott.