Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

„A Fidesz nagyon meg fogja fizetni az árát, hogy nem törődött a Samsung-üggyel” – interjú Dorosz Dáviddal

A Samsung gödi akkumulátorgyárának gigászi mértékű növekedése egyre több ember életét érinti – csakhogy nem az Orbán-kormány munkahelyteremtési eredményeinek örülhetnek, hanem akkumulátor-nagyhatalmi törekvései miatt szenvednek. Az óriási állami forrással megtámogatott gyárbővítésbe 2018 óta nincs beleszólása sem a lakosságnak, sem az önkormányzat(ok)nak, holott ők szenvedik el annak káros következményeit: elviselhetetlen zaj, átláthatatlanság, engedély nélküli működés, látszólag tehetetlen hatóságok.

Gödön akkorát csalódott a lakosság a beruházásnak megágyazó fideszes városvezetésben, hogy 2019-ben a többség az ellenzék mellett tette le a voksát. A kormány – érzékelve az indulatokat a gyárral szemben – 2020-ban itt hozta létre az ország első különleges gazdasági övezetét, megfosztva a várost minden beleszólási jogától és a Samsungtól befolyó adóbevételétől, miközben a NER-elit tovább gazdagodik a beruházásból. (A mi adóforintjainkból is épülő gyár – lakott és Natura 2000-es területeket érintő – ipari csatornavezetékét például Mészáros Lőrinc cége építi.)

A probléma mára jócskán túlmutat a város határain,

és ezúttal talán Pest megye 5-ös számú országgyűlési egyéni választókerületében is változást hozhat a gyár hatásait elszenvedő lakosság érdekképviseletében semmilyen érdemi lépést nem tevő fideszes országgyűlési képviselő, Tuzson Bence leváltása. Dorosz Dáviddal, a körzet ellenzéki jelöltjével beszélgettünk, arról:

  • Felelőtlen hazárdírozásnak tartja a kormány autóiparral kapcsolatos jelenlegi gazdaságpolitikáját.
  • Kormányváltás esetén azonnal vissza tudják állítani a valódi, konkrét és kemény hatósági ellenőrzéseket a Samsung megregulázására, amiben segítségükre lehet később az agglomerációs együttműködés is.
  • Önmagában már változást fog hozni az is, ha egy olyan kormányzat lesz, amely partnernek tekinti az önkormányzatokat.

Dorosz Dávid. Fotó: Járdány Bence

Mérce: Mennyire ér el a Samsung-gyár problémaköre a közvetlenül érintett lakosok körén túl? Legyen szó akár azokról, akik Gödön belül távolabb élnek a gyártól, akár a környékbeli településekről: mennyire érzi át a lakosság, hogy könnyen ők is érintettek lehetnek valamilyen formában? Mely településeken sikerült tematizálni ezt a problémát?

Dorosz Dávid: Úgy látom, hogy ebben 2020 második fele óta áttörés történt, egyre inkább bővül azoknak a köre, akik egyre inkább érintve érzik magukat. Ez nem elhanyagolható módon a helyi civileknek – a Göd-ÉRT Egyesületnek –, illetve a tényfeltáró újságíróknak is köszönhető, és talán ebben az én munkám is benne van, mert nekem zöldpolitikusként ez a kezdetektől fogva kiemelt témám.

Már maguktól is jeleznek az emberek, az elmúlt fél-háromnegyed évben nagyon sokan írtak nekem Dunakesziről, de már Fótról is. Például Dunakeszin semmit nem lehet tudni arról a vasúti átrakodóról, amit oda terveznek, ahol – mivel a gyárban több száz tonna veszélyes anyaggal dolgoznak minden nap – feltételezhetően veszélyes anyagokat fognak átrakodni, méghozzá lakott területek közelében. Azt is látom, hogy a kormány és részben a cég is nagyon rossz kommunikációt folytat ezzel kapcsolatban.

Titkolózás, elzárkózás, tagadás van, semmilyen őszinte kommunikáció nincsen.

Azt gondolom, hogy Gödön már nagyjából mindenki tisztában van ezzel, és most már más településeken is egyre inkább. A helyi fideszes vezetőknek szokásos perifériás kapitalista hozzáállásuk van: homokba dugott fejjel ismételgetik, hogy „jaj de jó, jön a gyár, van munkahely, a többi nem számít”. Ez mindig volt, van és lesz: ez az önámítás szerintem bizonyos politikai csoportokat jellemez. Miközben ez az egész beruházás egy regionális, vagy szinte már országos szintű probléma, ami Pest megye északi részének jövőjét is nagymértékben meghatározza.

Inotay Gergellyel, a váci körzet jelöltjével több sajtótájékoztatóm, fórumom volt, hiszen a Samsung szennyvíz-projektje jelentős mértékben érinti Vácot, illetve Sződligetet is. Látszik, hogy egyre inkább terjeszkedik, egy ilyen gigaberuházásnál ez nem is lehet másképp. Ennek sajnos ekkora hatászónája van. Nagyon sok feladatunk lesz azzal, hogy ezt kormányváltás esetén rendberakjuk. Én úgy érzem, a Fidesz nagyon meg fogja fizetni annak az árát, hogy nem törődött ezzel a problémával, és ez szerintem a gödi és a dunakeszi szavazati arányokban már egyértelműen fog látszódni, de a váciakon is.

Mérce: Tervez együttműködni a váci és a sződligeti képviselőkkel?

D.D.: Persze, nekem az a javaslatom – és ez most egy picit túlmutat a Samsungon –, hogy létre kellene hozni egy metropolisztanács nevű intézményt, ami a főváros, a fővárosi kerületek és az agglomerációs önkormányzatok egyfajta egyeztető és a határokon átívelő együttműködést megvalósító fóruma lenne. Varsóban és más európai városokban is van hasonló.

Részben 2010 előtt, Magyarországon is voltak ilyen agglomerációs intézmények, mind a közlekedés, mind a fejlesztések terén, amiket aztán a Fidesz szétrombolt. Ezeket nemcsak vissza kell hozni, hanem erősebb hatáskörökkel kell őket felruházni. Ilyen formán már például lehetne kezelni egy Samsung-méretű gyárat és beruházást.

Számomra a helyi önkormányzatok és a helyben megválasztott képviselők alapvető partnerek lesznek ebben a munkában.

Samsung, Göd. Fotó: Járdány Bence

Mérce: A gödi Samsungot hatszor büntette meg a hatóság engedély nélküli működés miatt, amiről a gödiek semmit sem tudtak. Mit gondol a hatóságok munkájáról az iparbiztonság és a környezetvédelem terén? Nincs elegendő hatáskörük érdemben megregulázni a gyárakat, vagy csak nem élnek vele?

D.D.: Szerintem alapvetően a hatáskörök rendben vannak, és Magyarországon a törvények papíron szigorúan szabályozzák az ilyen gyárak működését – nyilván lehet ebben is még további szigort bevezetni. Ami nincs rendben, az a végrehajtás és a valódi ellenőrzés. És ez nem elválasztható attól, hogy a kormány cinkosan elhallgatja és elsikálja a Samsung ügyeit. Nyilván itt különféle gazdasági és bizniszérdekek sejlenek fel, amikről átláthatóság hiányában valódi tudásunk nincsen, de valamiért gyanús, hogy ez a gyár folyamatosan veszélyesen működik, sőt sajnos mostanra már haláleset is történt. Hatszor bizonyíthatóan megbuktak a katasztrófavédelmi ellenőrzésen, még sincs valódi következménye semminek.

A kormányváltás után a legelső dolog, amit azonnal el tudunk kezdeni, az a valódi, konkrét és kemény hatósági ellenőrzések visszaállítása.

Ehhez kapcsolódóan a szabályozást is át kell tekinteni, de alapvetően az a probléma, hogy nincs ellenőrzés és tájékoztatás, és lényegében kivonták az egész területet a helyi önkormányzatok és így a helyi emberek ellenőrzése alól. Mindezt úgy, hogy a különleges gazdasági övezet hatalmas, van 32 olyan magyar település, amely kisebb nála. Ez brutális mértékű. Lényegében Orbán Viktor odaadta az egész területet a Samsung játszóteréül, csak éppen ennek a játéknak az árát a helyiek fogják megfizetni.

Mérce: Az akkumulátorgyártás új technológiákat hozott Magyarországra. Mennyire követte le a jogalkotás ezeket? Nem kellene szigorítani?

D.D.: Bizonyosan rá kell nézni a szabályozásra, de ez egy hosszabb távú folyamat, míg az ellenőrzéseknek a szigorítása és betartatása rövid távon is már megoldásra tud vezetni. Az akkumulátorgyártás az elmúlt években futott fel, és alapvetően egy iparpolitikai stratégiai döntés: Orbánék akkumulátor-nagyhatalommá akarnak tenni minket. Erről minimum társadalmi vitát kell kezdeményezni, és minimum át kell nézni, hogy ennek milyen hatásai vannak.

Mert az elektromos autók felfutása önmagában zöldként egy támogatható társadalmi folyamat, csak máshol megvan az ára. Ezt az árat pedig az akkumulátorgyáraknak otthont adó településeken élők fizetik meg. Ebből a neoliberális kapitalista világberendezkedésből sajnos adódik, hogy a félperifériákra fogják kihelyezni az ilyen gyárakat, hogy aztán az alkatrészeik előállítása során nálunk szennyező elektromos autók visszakerüljenek Berlin és Amszterdam utcáira a helyi károkat okozó belsőégésű motorosok helyett. Így ennek az ügynek van egy politikai-földrajzi és egy Európai Unión belüli munkamegosztási vetülete is.

Az számomra egyértelműen elhibázott koncepció, hogy egy ilyen gyárat egy alapvetően növekvő népességű és családias zöldterületi környéken építenek fel. Az is magától értetődő számomra, hogy ha még olyan döntés is születik egy jövendőbeli kormány részéről, hogy valamilyen módon ez szolgálja az országot, a magyar munkahelyeket, a magyar ipart és a magyar gazdaság fejlődését, akkor ilyen üzemeket nem lehet ennyire ráépíteni lakott területekre. Például Gödön egy játszótér az újtelepi városrészben a hatalmas gyár lábánál fekszik, még 50 méterre sem egy veszélyes üzemtől. Ez önmagában szimbóluma annak, hogy hogyan telepszik rá a gyár a környékre és az ott élők életére.

És hallunk további akkumulátorgyár-fejlesztésekről, amelyek helyszíneinek kijelölésekor Göd tanmese kellene legyen, hogy mit igyekezzünk mindenképp elkerülni.

Amikor arról beszélek, hogy ez egy önmagán túlmutató ügy, akkor az arról is szól, hogy mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz az iparpolitikáról, a helyi közösségekről, valójában a környezetvédelemről és a magyar gazdaság fejlesztéséről.

Samsung, Göd. Fotó: Járdány Bence

Mérce: Magyarország a jellegzetes félperifériás kényszerpályát járja be. A jelenlegi, centrumországok tőkeérdekeinek kitett gazdasági modellben, amiben vagyunk, ezt elég nehéz, vagy szinte lehetetlen elkerülni, ugyanakkor azzal szemben is vannak kritikák, hogy Magyarország milyen mértékben építi a gazdaságát az autóiparra és ezen belül is elektromobilitásra. Valójában kell-e és lehet-e ennek valamilyen alternatíváját nyújtani, illetve szabályozni az iparág robbanásszerű fejlődését, figyelembe véve, hogy a magyarországi gazdaság hajtóerejévé vált?

D.D.: Szerintem nemcsak a járműiparról van szó, hanem összességében arról, hogy

Orbán Viktor az elmúlt tizenkét évben egy multikat támogató adóparadicsommá tette Magyarországot. Nyilván az ő Európai Unión belül elfoglalt helyét is nagyban meghatározta az, hogy a főleg német, de más nyugat-európai vállalatoknak is lényegében játszóterévé vált Magyarország mind az adózás, mind a munka törvénykönyve kapcsán, továbbá egyéb működési, iparszabályozási szempontokból is.

Önmagában ez szerintem egy zsákutcás fejlődési modell. Főleg az, hogy Magyarországot egy olcsó munkaerő-meghajtással akarják összeszerelőüzem-országgá tenni – ez éppen a magyaroknak nem jó.

Rátérve az autóiparra, az ágazat Európán belül is kiemelkedő foglalkoztató – áttételesen 13-14 millió munkahely függ az Európai Unióban az autógyártástól – és közben az autóipar egy alapvető strukturális átrendeződésen megy keresztül az elektromobilitás terén. Szerintem nem teljesen látható ennek a történetnek a vége, és az elektromobilitásban is nagyon sok logisztikai-szabályozási-környezetvédelmi kérdés van.

Csak egy példa: a Volvo bemutatott nemrég egy tanulmányt, amely szerint – figyelembe véve az akkumulátorgyártás és az áram termelése során történő szennyezést – az ugyanolyan típusú, elektromos Volvónak 110 ezer kilométert kell megtennie, hogy egész élettartamra vetítve a kibocsátása jobb legyen a belsőégésűnél – ez sok autó élettartamának majdnem a fele. Ehhez képest felelőtlen hazárdírozás ennyire radikálisan és gyorsan feltenni a tétet arra, hogy Magyarország akkumulátor-nagyhatalom, és azon belül is kifejezetten az elektromos autóknak gyártott akkumulátor-nagyhatalom akar lenni, és az is, hogy ennek érdekében jelentős engedményeket tesz az ezzel foglalkozó multinacionális nagyvállalatok számára mind adózási, mind munkaerőszabályozási, mind pedig iparvédelmi, balesetvédelmi területen.

Mérce: Milyen alternatívát látna?

D.D.: A hosszú távú alternatíva egy zöld-baloldali politikus számára nem is lehet más, mint az, hogy az oktatásba és az egészségügybe sokkal többet fektessünk be, mert ez fog olyan humánerőforrást, olyan munkavállalókat kitermelni, akik versenyképesebbek, és magasabb hozzáadott értékű munkával foglalkozhatnak a jövőben.

Rövid távon pedig azt gondolom, hogy nagyon sok kiaknázatlan lehetőség van, akár a megújuló energiák terén, akár a zöldipar szomszédos országokban remekül teljesítő részeinél, amiket az orbáni rendszer ma lényegében mesterségesen lefojtott. Itt nemcsak a szélerőművekre lehet gondolni, hanem arra is, hogy az épületszigetelésekben és az épületállomány megújításában, illetve a decentralizált energiatermelésben mennyi lehetőség van.

Ebbe még illeszkedhet is valamilyen módon a járműipar, mert nyilván sok pozitív gazdasági hatása is van, és akadnak olyan autóipari multinacionális nagyvállalatok Magyarországon, amelyek már kezdenek sokkal inkább magasabb hozzáadott értékű munkafázisokat behozni.

Az orbáni politikának ezt a részét az Oroszországtól való függéshez tudnám hasonlítani az elmúlt 12 évben: mindent túl gyorsan és túl erőteljesen egy adott lapra akarnak feltenni, és nem építenek ki alternatív lehetőségeket. Egy ilyen kis lakosságszámú, exportorientált, nyersanyagokkal nem rendelkező országnak alapvetően az a feladata, hogy 5-6 utat és 5-6 fejlődési irányt mindig nyitva tartson a maga számára, főleg egy ennyire változó és bizonytalan világrendben.

Dorosz Dávid. Fotó: Járdány Bence

Mérce: A programja szerint felszámolná a különleges gazdasági övezeteket, és a településektől elvont iparűzési adót is visszaadná. A Fidesz ugyanakkor azzal érvel, hogy egyes, a Samsunghoz hasonló nagyberuházások aránytalanul sok iparűzési adó befizetésével járnak egy-egy településen, míg mások hoppon maradnak, holott a hatásait éppúgy megérzik. Ezt az ellentmondást hogyan oldaná fel?

D.D.: Abban látom a problémát, hogy ki vannak véreztetve az önkormányzatok, mert nemcsak a helyi iparűzési adóról van szó, hanem a gépjárműadóról is, bizonyos településeknek szolidaritási adót kell fizetniük, továbbá rengeteg egyéni pénzügyi elvonás is érintette az önkormányzatokat. Elvették az építéshatósági jogköröket, a településeknek lényegében nincs saját beleszólási joguk abba, hogy a saját területükön milyen építkezés mikor és hogyan zajlik. Szerintem nonszensz, hogy a helyi közösség nem tud befolyással lenni arra, hogy helyben mi épül, és mi nem épül, ráadásul folyamatosan egyedi pályáztatásokkal tartják rövid pórázon az önkormányzatokat.

Meg kell teremteni a normatív finanszírozás lehetőségét, és azt, hogy kiszámíthatóan, évekre előre tervezhető legyen a helyi önkormányzatok működése. Azoknak az önkormányzatoknak pedig, amelyeknek kevesebb iparűzési adóbevételük van, mert így alakult a fejlődésük, szintén a rendelkezésükre kell álljanak olyan források, amelyekkel a helyi közszolgáltatásokat nemcsak fenn tartani, hanem fejleszteni is tudják.

Ha április 3-a után mi győzünk, akkor elérhetővé válnak az európai uniós források, amelyekből nagyon sok olyan fejlesztést meg lehet valósítani mind közlekedési, mind fenntarthatósági, mind az oktatás és az egészségügy terén, amik az elmúlt években nem valósultak meg.

Önmagában változást fog hozni az, hogy egy olyan kormányzat lesz, amely partnernek tekinti az önkormányzatokat.

Ennek leszek az egyik élharcosa.

Mérce: Tehát ha eltörlik a különleges gazdasági övezetet, akkor a Gödhöz befolyó adót nem kellene valamilyen arányban szétosztani az érintett települések között?

D.D.: A különleges gazdasági övezetet és azt, hogy Gödöt lényegében megfojtják, azonnal meg kell szüntetni. Helyette egy olyan intézményi struktúrát kell létrehozni, amely egész észak-Pest megye fejlődését segíti, és meg is védi a Samsung-gyár káros hatásaitól.

Mérce: Milyen lehetőségeket lát a lakosság érdekérvényesítő képességének növelésére az életminőségüket rontó multikkal szemben? Eljuthatunk egyszer oda, hogy a lakosság szava lesz az első, és ahhoz igazodjanak a beruházások? Lehet, hogy egyszer majd előbb épül zajvédő fal, és csak utána gyár?

D.D.: Az orbáni nagyon brutális, helyi közösségeket elnyomó hatalomgyakorlás bizonyos helyeken felgyorsította és megerősítette a helyi ellenállásokat és szerveződéseket. Például a saját körzetemben majdnem minden településen vannak zöldügyekkel, a helyi élhető környezet megteremtése érdekében dolgozó – és eredményesen dolgozó –, a helyi mozgósítást, az internetet és a helyi, illetve részben az országos sajtót nagyon jól hasznosító és kezelő szervezetek. Nyilván ez Budapest agglomerációja, itt ezt könnyebb megszervezni. Nem akarom tagadni, hogy más helyeken az országban ennél sokkal nehezebb a helyzet.

Az önkormányzatok újbóli megerősítése, jogaik és pénzügyi lehetőségeik visszaállítása a zéró kilométerkő, hiszen az önkormányzatok nem önmagukért vannak, hanem a helyi közösségek alapvető képviseletéért

és azért, hogy helyben dőljön el a lehető legtöbb dolog, ami el tud és el kell, hogy helyben dőljön. Tehát ha a jelenlegi, a Karmelita kolostor asztalánál történő centralizálást vissza tudjuk fordítani, és elindul egy olyan folyamat, ami visszaadja az önkormányzatok hatásköreit, döntési jogait, az önmagában nagyon sokat fog jelenteni.

Ahogy az is, hogy az önkormányzatokkal közösen nagyobb átláthatóságot fogunk biztosítani akár a Samsunghoz hasonló projektekhez, akár a kormányzati működéshez. Készülök arra, hogy a képviselői munkám során legyenek nyílt napok, sokkal több lehetőség a személyes találkozásra több fórum és fogadóóra, ezekben van még mit fejlődni. Ez nem tud másképp menni, csak ha a kormány részéről van nyitottság és kezdeményezőkészség, ami ad ennek egy dinamizmust. Helyben vannak már csírái. Budapesten, agglomerációban, nagyvárosokban sokkal jobban, de szerintem máshol is. Ebben felszabadító erejű tud lenni egy április harmadikai győzelem – ezért is kell mindenkinek elmennie szavazni most vasárnap.

Ez a cikk a Helyközi Járat együttműködési program keretében valósult meg, ami a Partizán támogatásával jött létre, hat magyar szerkesztőség közös projektjeként.

Tarts velünk, szállj fel a Helyközi Járatra! Ha van egy jó sztorid, oszd meg velünk, és ha teheted, támogasd munkánkat, hogy hosszú távon, kiszámíthatóan és magas színvonalon tudjunk dolgozni. Támogatással és ötletekkel kapcsolatban írj nekünk a [email protected] címre.