A Harmadik Köztársaság 1989 október 23-i kikiáltása óta ez a kilencedik alkalom, hogy a magyarországi választópolgárok az Országgyűlés összetételéről, és így közvetetten a választás után felálló kormány összetételéről szavazhatnak. Ezzel kapcsolatban apró, demokráciánk állapotáról önmagában keveset eláruló érdekesség, hogy a Visegrádi országok közül Magyarország az egyetlen, ahol az összes törvényhozás kitöltötte mandátumát és nem volt szükség előrehozott választások kihozására – erre a mutatványra egyébként a tágabban értelmezett keleti blokk országai közül is csak néhányan voltak képesek.

A mai voksolásra való tekintettel úgy gondoltuk, hasznos lehet egy rövid áttekintést adni a korábbi választások eredményeiről és a kampányok legfontosabb mozzanatairól.

1990: Van, aki szabadon, a magyar választók viszont nyugodtan és erősen szeretik

A 2014 előtt érvényben lévő kétfordulós rendszer szerint 1990. március 25-én és április 8-án tartott országgyűlési választás mindenképpen történelmi jelentőségű volt, hiszen 1945. november 4-e óta ez volt az első teljesen szabad voksolás Magyarországon. A több mint 32 éve tartott választást már csak azért is érdemes feleleveníteni, hiszen az akkori erőviszonyok, a pártok támogatottságának területi elosztása és a köztük lévő szövetségi rendszerek a mából nézve az elképzelhetetlennel vetekednek.

A 90-es választást elsősorban az 56-os forradalomban részt vevő Antall József vezette, jobboldali-konzervatív Magyar Demokrata Fórum (MDF) és a Kiss János filozófus igazgatta Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) párharca jellemezte.

A rendszerváltás előtti években frissen létrejött SZDSZ-hez és MDF-hez képest viszonylag kis szerep jutott az olyan újjáalakuló történelmi nagypártoknak mint a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) vagy az 1945-ös választás után az országot néhány éven át vezető Független Kisgazda-, Földmunkás-és Polgári Párt (FGKP). A Kádár-korszak egyetlen engedélyezett pártjának, az MSZMP jogi utódjaként megalakuló Magyar Szocialista Párt (MSZP) sem remélhetett sokat a választásoktól, már csak azért sem, mert a Hazafias Néprfontból létrejövő Hazafias Választási Koalíció, valamint az akkor még Magyar Szocialista Munkáspárt néven létező, Thürmer Gyula-féle Munkáspárt színeiben két másik állampárti utódszervezettel is szembe kellett néznie. Az indulók közül még érdemes kiemelni egy Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) névre hallgató liberális kispártot, amely elsősorban a fiatalabb szavazókat kívánta megszólítani.

A kampány során a Kádár-rendszer illegális –magát demokratikusnak hívó – ellenzék derékhada által alapított SZDSZ a régi rezsim minél radikális felszámolását és a magántulajdonra épülő piacgazdaság minél előbbi kiépítését hirdette egy igen magabiztos, vezető értelmiségieket –mint például Bródy János, Székhelyi József, Bálint András vagy az Újlipótvárosban SZDSZ-es parlamenti képviselővé is választott Darvas Iván – felvonultató kampányban, melynek legismertebb mottója a „Tudjuk, Merjük, Tesszük” volt. Az MDF ezzel szemben magát „a nyugodt erőként” lefestve békés, kevés áldozattal járó demokratikus átmenetet ígért és a választók végül ezt az üzenetet értékelték jobban.

A március 25-i első fordulójában az MDF területi listáit – 2014 előtt az országos pártlistákra nem lehetett közvetlenül szavazni (az azokon szereplő képviselők csak a töredékszavazatokon keresztül nyerhettek mandátumot), hanem minden megyében és Budapesten is külön listát állítottak a pártok – a választáson résztvevők 24,73 százaléka támogatta, míg a szabad demokraták 21, 39 százalékot szereztek. A harmadik helyre a két nagy párttól jócskán lemaradván a kisgazdák kerültek, akik a maguk 11,73 százalékával épphogy csak megelőzték az MSZP-t, akinek területi listáit a szavazók 10,89 százaléka támogatta. 8,95 százalékos eredményével listás helyeket kapott még a Fidesz, 6,46 százalékkal pedig a KDNP is –a Munkáspárt 3,68 százalékával viszont nem ugrotta meg az akkor még 4 százalékos bejutási küszöböt, így nem került be az Országgyűlésbe.

Miközben az első forduló viszonylag szoros eredményt hozott, addig a második forduló az MDF nagyarányú győzelmét hozta, köszönhetően annak, hogy akkor már csak az egyéni választókerületben zajlott a szavazás –ebből akkor 176 volt Magyarországon, a második fordulóba való kvalifikáláshoz pedig a jelölteknek legalább 15 százalékot kellett szerezniük az első fordulóban (azokban a körzetekben, ahol egy induló már az első körben megszerete a szavazatok több mint felét, nem került sor második fordulóra). Az MDF számos helyen fordított a két forduló között és végül 114 egyéni körzetet hódított el, szemben a csúfosan leszereplő SZDSZ-el, akiknek végül csak 35 jelöltje nyert egyéni mandátumot. Az FGKP 11 körzetben végzett az élen, a KDNP pedig a 4 Nógrád megyei körzetből hozott el hármat (a Pásztó, Szécsény és Balassagyarmat központúakat).

A Fidesz önmagában csak egyetlen egyéni mandátumot szerzett Sopronban Szájer József jó szereplésének hála, viszont a Fidesz és az SZDSZ- közötti összefogás nyomán a Fidesz Kövér László jelenlegi házelnököt is bejuttathatta a törvényhozásba Veszprém megye 3-as számú, Pápa központú választókerületéből. Az MSZP-nek ezzel szemben be kellett érnie Szűrös Mátyás átmeneti köztársasági elnök püspökladányi sikerével. Kormányt végül az összesen 164 képviselőt szerző MDF alakított Antall József vezetésével – koalíciós partnereiknek a 44 mandátumot megcsipő FGKP-t és a 386 fős Országgyűlésbe 21 képviselőt küldő KDNP-t választották.

A pártok támogatottságának területi eloszlásával szemben érdekes adalék, hogy miközben a közgondolkodás leginkább Budapestet azonosította az SZDSZ-el, addig 1990-ben a fővárosban a szabad demokraták 27,15 százalékos listás eredményükkel alulmaradtak a 28,4 százalékot szerző MDF-vel, aki ráadásul az oszág legnagyobb városában akkor megszerezhető 32 választókerületből 23-at is elvittek. Ezzel szemben a liberális párt 32 évvel ezelőtt hatalmas támogatói bázist tudott felmutatni az olyan nyugat-magyarországi megyékben mint Vas és Győr-Moson-Sopron, amelyek azóta az ország leginkábbb fideszes térségeivé váltak. Vas megyében –ahol hagyományosan legnagyobb arányú fideszes egyéni győzelmek szoktak születni – például az SZDSZ az akkori 5 választókerületből négyet is viszonylag könnyedén behúzott.