A Harmadik Köztársaság 1989 október 23-i kikiáltása óta ez a kilencedik alkalom, hogy a magyarországi választópolgárok az Országgyűlés összetételéről, és így közvetetten a választás után felálló kormány összetételéről szavazhatnak. Ezzel kapcsolatban apró, demokráciánk állapotáról önmagában keveset eláruló érdekesség, hogy a Visegrádi országok közül Magyarország az egyetlen, ahol az összes törvényhozás kitöltötte mandátumát és nem volt szükség előrehozott választások kihozására – erre a mutatványra egyébként a tágabban értelmezett keleti blokk országai közül is csak néhányan voltak képesek.

A mai voksolásra való tekintettel úgy gondoltuk, hasznos lehet egy rövid áttekintést adni a korábbi választások eredményeiről és a kampányok legfontosabb mozzanatairól.

2002: Amikor a Fidesz előre ivott a medve bőrére

Első kormányzati ciklusa végéhez közeledvén a Fidesz vezetői bizakodva várták a 2002-es választást. A gazdasági helyzet erősen kedvező volt, a közvélemény-kutatások a Fidesz és a velük közösen induló MDF magabiztos győzelmét jelezték előre, és a jó szónoknak számító, a jobboldali szavazók körében rettentő népszerű Orbán Viktor egy nem túl magabiztos kihívót kapott az MSZP által jelölt Medgyessy Péter személyében.

A Horn-kormányban és a rendszerváltás előtti években pénzügyminiszteri tisztséget betöltő Medgyessy azonban sokakat meggyőzött a „jóléti rendszerváltást” és a közszférában jelentős béremeléseket hirdető programjával.

Ráadásul a nyilvános szereplései alkalmával gyakran botladozó politikus sokak számára szimpatikusabbnak bizonyult, mint a magabiztosságot néha igencsak túlzásba vivő Orbán Viktor – ez látszott a kettejük közötti vitában is.

Az április 7-én rekordméretű, 70,53 százalékos részvételi arány mellett megtartott első forduló alkalmával a profi, de alkalmasint lejárató akciókkal is operáló kampányt folytató szocialisták a közvélemény-kutatásokat megcáfolva a listás szavazatok 40,5 százalékát szerezték meg, megelőzve ezzel a 39,4 százalékot elérő Fidesz-MDF listát. Az eredmény komoly sokként érte a kormányzásuk folytatását vizionáló Fidesz vezetőit, így a két forduló között Orbán Viktor valósággal felszántotta az országot és hatalmas nagygyűlést szervezett a Hősök terére. A második fordulóban a párt ugyan sok egyéni választókerületben tudott fordítani – kiütve például a Jászapáti térségét akkor már 8 éve képviselő, 94 és 98 között a szocialisták parlamenti frakcióját is vezető Szekeres Imrét – de végül, szoros küzdelemben, elveszítették a választást – vagy, ahogy Orbán Viktor fogalmazott, „sokan voltunk, de nem elegen”.

A Kuncze Gábor vezette SZDSZ támogatottsága ugyan tovább csökkent –a párt listán csak 5,6 százalékot kapott – viszont a szocialistákkal való koalíciós megállapodás miatt tagjai lettek a rendszerváltás óta hivatalba lépett 11  közül a legkisebb, alig 10 fős parlamenti többséggel rendelkező kormánynak, melyet Medgyessy Péter vezetett.

A húsz évvel ezelőtt tartott választás legnagyobb veszteseinek nem túl megtisztelő szerepe a bejutási küszöbről alig több mint fél százalékponttal lecsúszó, 4,4 százalékot előr MIÉP-nek és a belharcai magát teljesen leamortizáló, csupán 1,2 százalékot szerző kisgazdáknak jutott. Nem jutott be az Országgyűlésbe az Antall-kormány ikonikus pénzügyminisztere, Kupa Mihály vezette Centrum párt sem, ami akkor a KDNP-vel indult szövetségben de listán csupán 3,2 százalékot ért el.

A 2002-es országgyűlési választások legfőbb jelentősége, hogy ekkor kristályosodott ki először az a baloldali-liberális főváros és jobboldali-konzervatív vidék között húzódó ellentét, mely azóta is meghatározza a magyar politikát.

A 32 fővárosi választókerületből az MSZP 27-ben aratott győzelmet (jó pár helyen már az első fordulóban), az SZDSZ Pető Ivánnal elvitte a Belvárost és Újlipótvárost magába foglaló körzetet, a Fidesz és az MDF viszont csak abban a négy budai választókerületben végzett az élen, ahol az 1994-es szocialista tarolás idején is ők voltak a befutók. Ezzel szemben a nem-fővárosi 144 választókerületből a Fidesz és az MDF 91-et vitt el, míg az MSZP és az SZDSZ csak 53 helyen végzett az élen – így a végén az egyéni választókerületekben zajló választási meccset a jobboldal nyerte  95-81-re a balliberális oldallal szemben.