mérce • Ahogy valószínűleg mindenki, országgyűlési választások előtt szerkesztőink is elgondolkodtak azon, hogy mire lehet számítani, milyen hét – és négy év – kezdődik majd április 4-én reggel. A Mércén megjelent publicisztikákból válogattunk:

Bogatin Bence az ellenzék március 15-i beszédeit foglalta össze, ekkor már alig három hét volt a választásokig:

„Márki-Zay Péter jól ragadta meg a háborús helyzet adta lehetőséget, hogy koherensen magyarázza el, mi a baj Orbánnal. Az ellenzéki szónoklatok nagy része ugyanakkor az elmúlt egy-két év során bármikor elhangozhatott volna.”

Csengel Karina gyermekjogi szempontból elemezte Orbán Viktor és Novák Katalin a manekültválságot kampányukba építő útját:

„A jelenség kapcsán érdemes fellapozni a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány ismertetőit. A szervezet hangsúlyozza: önmagában nem igazolja a gyerekek szerepeltetését többek közt az sem, ha a szülő írásban hozzájárul egy felvételhez, ha a gyerekek jól érzik magukat és lelkesek a felvétel miatt, ha szimpatizálnak a politikus személyével, vagy ha örülnek az ajándéknak, jutalomnak.”

Tóth Csaba Tibor pedig összefoglalta, miért aggasztó, hogy minden párt insztrumentalizálja a háborút kampánya során.

„Nem lenne végre itt az ideje mindezt komolyan venni? Nem lenne itt az ideje annak, hogy azok, akik az ország vezetésére kérik bizalmunkat és szavazatunkat, végre mutassanak valamit abból is, értik a Magyarországot és Kelet-Európát fenyegető súlyos problémákat, és vannak megoldási javaslataik is, azon túl, hogy az ellenfél alkalmatlan, és a NATO majd megvéd minket?”

Juhász-Boylan Kincső MZP ad-hoc erdélyi kampányának egy szeletéről tudósított:

 „Jó lenne azt hinni, hogy azért, mert nem ismeri elég alaposan helyzetüket, és nem azért, mert nem is érzi szükségesnek, hogy ismerje. Az viszont egyre egyértelműbbé kezd válni, hogy a szereteten túl értő, egyenlősítő képviseletre van szükségük – csak az kérdés, hogy ezt mikor és ki meri felvállalni.”

Bogatin Bence elkísérte az 1Magyarország Kezdeményezést Csongrád-Csanád mehgyei útjukra.

„ha az évek óta eltussolt Jobbik-probléma azt eredményezi, hogy egy helyi, viszonylag kis nyilvánosságot kapó, romapolitikáról, roma közönségnek szóló rendezvényen is inkább átengedik a pályát a Fidesznek, akkor hogyan képzelhető el, hogy országosan valódi alternatívát tudjanak nyújtani?”

„A nép nem időjárás” – emlékeztet Lehoczki Noémi bizakodó publicisztikájában.

„Szükségszerűvé vált nemcsak közvéleménykutatásokból és adatokból próbálni kiolvasni, vajon mit gondol a nép, és annak mentén evickélni.  A szociológiai pillanatképekből nem olvasható ki változáselmélet.”

Tóth Csaba Tibor pedig összefoglalja, miért kell illúziók nélkül Orbán ellen szavaznunk ma:

„Magyarország egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy még négy évig Orbán Viktor intézze hivatalosan is az ügyeit.”

Vendégszerzőink is végiggondolták, mivel kell számot vetni az április 3-i szavazás előtt

Büttl Ferenc a gazdasági növekedés lassúságára, a költségvetési hiányokra emlékeztet a következő négy év gazdasági kockázatairól szóló elemzésében (Zord idők jönnek: Orbán kezelné-e jobban, vagy az ellenzék?)

Kovács Domonkos azt vizsgálta, hogyan csapódhat le a háborús kommunikáció Orbán választóinak szempontjából a közmédiában. (Orbán hintapolitikája már nem Putyinnak, csak az M1 nézőinek szól)

Szűcs Zoltán Gábor figyelmeztet, van egy sor kérdés, amit mindenképpen választások előtt kell feltennünk magunknak, hiszen a választások eredményeinek függvényében torzulhatnak az ok-okozati viszonyok. (Mit érdemes átgondolni a választások előtt?)