Donald Trump elnökségének első igazán jelentős választási megmérettetésére kerül sor az Egyesült Államokban, a félidős választások ugyanis megtörhetik az elnök republikánusainak washingtoni egyeduralmát.
A november 6-i fordulón a kb. 250 millió választókorú állampolgár dönthet a szövetségi Képviselőház mind a 435 mandátumáról, a 100 tagú szenátus 35 mandátumáról, illetve 36 állam kormányzói pozíciójáról is. Emellett 46 államban összesen 6066 állami törvényhozási székért is folyik a verseny, 37 államban pedig összesen 158 népszavazásra is sor kerül.
Az időzóna-eltolódás miatt az első eredményekre magyar idő szerint éjszaka 1 óra körül számíthatunk. A Mérce az este folyamán beszámol a nap legfontosabb történéseiről, és támpontokat ad a választás tétjeinek átlátásához, egész éjjel pedig figyelemmel követi az eseményeket.
(Címlapkép: Wikimedia Commons / White House / Shealah Craighead)
Miután pár perccel ezelőtt Bob Stefanowski, Connecticut állam republikánus kormányzójelöltje elismerte vereségét, tisztulni látszik a kormányzói székekért folytatott küzdelem állása is.
A demokratáknak nyolc államban – Connecticut, Illinois, Kansas, Maine, Michigan, Nevada, Új Mexikó és Wisconsin – sikerült elhódítaniuk a legfontosabb végrehajtó hatalmi pozíciót a Republikánus párttól. Ezzel jelentős lemaradást hoztak be, hiszen a félidős választások előtt az 50 államból 33-nak volt republikánus vezetője, és csupán 16-nak demokrata. A mostani forduló után ez az erőviszony már 25-24-re módosul.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne teljesíthettek volna jobban a demokraták. A kampányfinisben készült felmérések alapján például Floridában a Demokrata Párt Sanders-szárnyához tartozó Andrew Gillum hajszállal ugyan, de esélyesebbnek tűnt a győzelemre, ám végül mégis alulmaradt az erősen Trump-párti, szélsőjobbos beütésekben bővelkedő Ron DeSantissal szemben.
Az ohioi választási kudarc hasonló jelentőségű, hiszen Florida mellett talán Ohio a másik olyan csatatérállam, amelynek óriási szerepe lesz a 2020-as elnökválasztások során, így nem mindegy, hogy ki is vezeti az adott államot.
Georgiában továbbra is bizonytalan a helyzet, a republikánus Brian Kemp 1,9 százalékkal vezet a demokrata Stacey Abrams előtt, ám több tízezer szavazat még nincs megszámolva. Itt a demokraták leginkább abban reménykedhetnek, hogy Kemp végül nem éri el az 50 százalékos szavazatarányt, és így a kormányzói szék sorsa egy második fordulóban dőlhet majd el.
Trump sorozatban önti magából a tweeteket a félidős választások másnapján. Miután megfeddte a médiát, amiért nem adott elég elismerést kormányzatának a félidős választások eredményei miatt, a demokratákhoz is volt pár keresetlen szava.
Azzal fenyegette meg őket, hogy ha a frissen szerzett képviselőházi többségüket arra használják, hogy vizsgálatokat indítsanak ellene és kabinetje ellen, akkor a republikánusoknak nem lesz más választásuk, mint az általuk ellenőrzött Szenátusban indítani nyomozást a demokraták ellen.
If the Democrats think they are going to waste Taxpayer Money investigating us at the House level, then we will likewise be forced to consider investigating them for all of the leaks of Classified Information, and much else, at the Senate level. Two can play that game!
— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) November 7, 2018
A vizsgálatokról szóló diskurzus azért kezdett el burjánozni, mert a képviselőházi többség birtokában a demokraták valóban komoly fegyvert kaptak az elnök ellenőrzésére. Mivel a Kongresszus két háza indíthat hivatalos vizsgálatokat, tanúként időzhet be bárkit, akinek eskü alatt kell vallomást tennie az adott ház szakbizottsága előtt, a demokraták végre dossziékat nyithatnak Trump legkényesebb ügyeibe.
A CNN szerint vizsgálat indulhat az Oroszországgal való állítólagos összejátszás ügyében, Trump mai napig titkolt adóbevallása ügyében, vagy épp a menedékkérő családok önkéntes szétválasztása kapcsán.
Fél órával a demokratákat fenyegető tweetje után az elnök már teljesen más hangot ütött meg. Mint írta, a demokrata Nancy Pelosi megérdemli, hogy újra a Képviselőház élére válasszák, majd hozzátette: ha egyes demokraták akadékoskodnának Pelosi ellen, azon is el lehetne gondolkodni, hogy republikánus képviselők átszavazzanak rá.
In all fairness, Nancy Pelosi deserves to be chosen Speaker of the House by the Democrats. If they give her a hard time, perhaps we will add some Republican votes. She has earned this great honor!
— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) November 7, 2018
Pelosi 2007 és 2011 között már állt a szövetségi alsóház élén, a Demokrata Párt azóta jelentősen megerősödött balszárnya szemében azonban túl centrista, túlzottan kompromisszumkész a republikánusok felé, illetve a nagyvállalatok befolyása alatt áll. Júniusi meglepetésszerű előválasztási győzelme után Alexandria Ocasio-Cortez – aki a maga 28 évével a legfiatalabb női képviselő lesz az új Képviselőházban – például nem tett ígéretet arra, hogy támogatná Pelosi házelnöki ambícióit.
A demokrata kormányzójelölt, Stacey Abrams kampánycsapata által nemrégiben kiküldött közlemény szerint egyáltalán nem kizárt, hogy második fordulóra is sor fog kerülni.
Bár a republikánus Brian Kemp 75 ezer szavazattal vezet, és jelenleg épphogy átlépi az első fordulós győzelemhez szükséges 50 százalékos szavazatarányt, Abrams-ék úgy számolnak, még könnyen megeshet, hogy Kemp beesik 50 százalék alá, és ezzel második forduló megtartása válik szükségessé.
Még hét megyéből, összesen kb. 77 ezer szavazat nem került megszámolásra, és mind a hét megye demokrata többségűnek számít, tehát nagy eséllyel Abrams több szavazatot fog onnan kapni, mint Kemp. A demokrata politikusnak kicsivel több mint 24 ezer szavazatra lenne szüksége, hogy 50 százalék alá húzza vetélytársát.
Nemrégiben Abrams és Kemp is sajtótájékoztató tartott. Előbbi kijelentette, addig nem ismeri el a vereséget, amíg minden egyes szavazatot meg nem számoltak az államban. Kemp maga sem hirdetett győzelmet, csak visszafogottan annyit mondott: „a matek a mi oldalunkon áll”.
Mindkét párt hozta a minimum elvárást a félidős amerikai választásokon, de a hagyományosan az ellenzéki szerepben lévő pártok megerősödését hozó félidős választáson, a demokraták nem lehetnek igazán elégedettek.
A kongresszust, ha a vártnál nyögvenyelősebben de sikerült hozni, bár volt olyan pillanata az éjszakának, amikor ez is kérdéses volt. Az előzetesen beharangozott „kék hullám” viszont elmaradt. A demokraták nem tudták szorossá tenni a szenátusi választást, sőt helyeket vesztettek, és bár a kormányzói helyek között nagyban előreléptek, olyan előzetesen inkább demokratának vár az elnökválasztásban kulcsfontosságú államokban mind Ohioban vagy Flrodiában végül nem tudtak nyerni.
Viszont ha azt nézzük, ha elnökválasztást tartottak volna most, akkor a szenátusi helyek alapján 69 míg a kormányzói helyek alapján 49 elektort vesztett volna Trump, amivel már nem lett volna meg az elnöksége.
Illetve a kongresszusi győzelmet semmiképpen sem érdemes lebecsülni. Trump számos törvényjavaslatát tudják majd a demokraták leszavazni a házban. De vélhetően nem az előre várt 25-30 fős, hanem csak kicsivel több mint 10 képviselőnyi többséggel, amely nem tűnik sziklaszilárdnak.
Az erős republikánus szenátusi többség pedig nyugalmat adhat Trumpnak. Bár a demokrata szenátusi győzelemhez eleve csoda kelhetett volna, azért a várakozás maximum 1-2 fős republikánus előny volt a választás előtt, ebből pedig most bőven több lehet. Ami azért is probléma a demokratáknak, mert így nehezebb átszavazásra rávenni adott esetekben még a Trumphoz nem annyira lojális szenátorokat is.
Érdemes megemlíteni azt is, a demokraták progresszív vonala nem teljesített jobban mint a pártelit. A hagyományosan republikánus körzetekben nem tudtak szignifikánsan jobb eredményeket elérni, mint a mérdésekeltebb kékek, a szoros nagy küzdelmekben pedig mint a Floridai vagy a Georgiai kormányzó választás kikaptak. Talán csak a szintén vereséget szenvedő O’Rourke a kivétel, aki közel volt ahhoz, hogy csodát csináljon a texasi szenátori választáson.
Az biztos a demokraták épphogy csak hozták a kötelezőt, a republikánusok pedig visszaverték a kék a hullámot. A két év múlva esedékes elnökválasztásra pedig ez nem jó jel a demokratáknak, az pedig főleg nem, hogy a mostani félidős választáson sem látszottak azok a jelöltek akik az elnökválasztáson felvehetik a versenyt Donald Trumpal.
A szövetségi szintű politikai mérkőzések általában magukhoz vonzanak minden figyelmet, pedig rengeteg állami törvényhozásban is választásokat tartottak tegnap. Ezek pedig távolról sem lényegtelen fordulók, hiszen az állami szintű döntéshozatal itt történik, sőt a szövetségi Képviselőházi választókerületek határait is itt rajzolják meg – a 2010-es republikánus tarolás után ezt a demokratáknak saját bőrükön kellett megtapasztalniuk.
Most a demokratáknak hat állami törvényhozási házat is sikerült átfordítaniuk kékre: a coloradói, maine-i és New York-i szenátust, a minnesotai képviselőházat, New Hampshire-ben pedig a törvényhozás mindkét házát.
Here is our 2 am roundup:
7 Chambers Flipped blue:
CO Senate
MN House
NH House
NH Senate
ME Senate
NY Senate
WA Senate (Nov 2017)New supermajorities:
OR Senate
OR HouseBroken supermajorities:
NC Senate
NC House
MI Senate
PA Senate— Jessica Post (@JessicaPost) November 7, 2018
Mint arról az élő tudósításunk elején már beszámoltunk, a félidős választásokkal egyidőben 158 népszavazásra is sor került országszerte. Ezek között néhány igen nagy jelentőségű ügy is sikerrel járt:
- Floridában győzött a népszavazás, amely megcélozta a szabálysértés miatt elítélt és büntetésüket letöltött polgárok szavazati jogának visszaállítását. A döntés hozzávetőleg másfél millió potenciális választót érint.
- Észak-Karolinában és Arkansas-ban fényképes személyazonosító irathoz kötötték a szavazást, ezzel főként szegényebb és idősebb választók előtt nehezítették meg a voksolás lehetőségét.
- Kaliforniában 0,5 százalékos adót vetettek ki az 50 millió dolláros éves bevételnél többet kereső nagyvállalatokra, hogy a bevételekből a lakhatás támogatásokat és hajléktalanellátó intézményeket finanszírozzanak. Több Szilícium-völgyi techóriás vezetője, köztük a Twitter vezérigazgatója is igazságtalannak nevezte az adót, amelyre egyébként épp azért van szükség, mert a techóriások hatására a kaliforniai lakhatás költségei az egekbe másztak.
- Massachusetts-ben elutasították azt a kezdeményezést, amely a transznemű embereket kivonta volna a diszkrimináció tilalma alól.
- Alabamában és Nyugat-Virginiában alkotmánymódosító népszavazáson korlátozták az abortuszhoz való jogot.
- Missouriban legalizálták a marihuána orvosi használatát, Michiganben pedig a szórakozási használatát is. Utahban még nincs végleges eredmény, de vezetnek az orvosi felhasználást engedélyezni akarók. Észak-Dakotában, ahol a fű orvosi felhasználása ma is legális, megbukott a teljes körű engedélyeztetésre vonatkozó népszavazás.
- Arkansas-ban és Missouriban is növelték a minimum órabér mértékét, előbbiben 11, utóbbiban pedig 12 dollárra.
- Nebraskában és Idahóban biztosan, Montanában nagy valószínűséggel kiterjesztették az államilag támogatott egészségbiztosításra jogosultak körét alacsonyabb jövedelmű emberek számára.
- Nevadában a női higiéniai termékeket kivonták a helyi és állami szintű forgalmi adózás alól, ezzel érdemben áfamentessé téve azokat.
- Az állatok jogai is győzelmet arattak Kaliforniában: népszavazás döntött a farmállatok minimális térigényének szabályozásáról.
(via The Guardian)
A legtöbb hírügynökség már készpénznek veszi, hogy két mandátum után távoznia kell Scott Walkernek Wisconsin állam kormányzói hivatalából, a demokrata Tony Evers ugyanis százezer szavazattal vezet majdnem teljes feldolgozottság mellett.
Walker a Republikánus Párt ideológiai keményvonalának egyik befolyásos szereplője, az adóellenes aktivista, Grover Norquist szerint Trumpnál is többet tett a progresszív agenda legyőzéséért. 2010-es megválasztása után Walker átvert egy olyan munkavállaló-ellenes törvénycsomagot, amely érdemben kivéreztette a helyi szakszervezeteket és lehetetlenné tette a kollektív bértárgyalások intézményét.
Az Act 10 néven elhíresült jogszabály többek között megnehezítette, hogy a szakszervezetek tagdíjakat gyűjthessenek, ennek hatására pedig egy év leforgása alatt több mint 60 ezerről 28.745-re csökkent a szakszervezeti tagok száma Wisconsinban. A már említett Norquist szerint, ha más tagállamok is átvennék Walker intézkedéseit, a Demokrata Párt megszűnne számottevő erőnek lenni az amerikai politikában.
Walker nevéhez egy másik erősen vitatott intézkedés is kapcsolódik. 2011-ben a helyi törvényhozás republikánus többségével együtt úgy átrajzolta a képviselői választókerületek határait, hogy azzal érdemben bebetonozta a republikánus többséget. Az új körzethatárok között zajló első választásokon (2012-ben) a szavazatok 48,6 százalékát szerezték meg a republikánusok és másodikok lettek a demokraták mögött, az állam képviselőházában mégis a mandátumok 60 százaléka lett az övék.
Több Fehér Házi forrás is arról beszél, hogy Donald Trump a Képviselőház leköszönő republikánus elnökét, Paul Ryant tartja felelősnek, amiért a demokratáknak sikerült átvenniük a szövetségi alsóház vezetését.
Trump nagyon dühös Ryanre, számoltak be a források, arra a kérdésre pedig, hogy mi miatt dühös, a válaszuk pedig: minden miatt.
A két politikus kapcsolata hosszú ideje óta feszültségekkel teli, Ryan már az elnökválasztási kampányban sem támogatta Trumpot, az utóbbi hetekben pedig felrótta neki, hogy a túlzott bevándorlásfókuszú kampánya árt a republikánus képviselőjelölteknek. Sajtóinformációk szerint Ryan, aki most nem is indult újraválasztásért, mostani mandátuma végeztével visszavonul, a napokban telefonon kérte az elnököt, beszéljen inkább a gazdaságról a bevándorlás helyett. Trump azonban ezt visszautasította.
Ryan Wisconsin állambeli székét mindenesetre most is megtartották a republikánusok.
Az eredmények beérkezte utáni közleményében a leköszönő elnök gratulált a demokratáknak a Képviselőház megszerzéséért és a republikánusoknak a Szenátus megtartásáért. Szerinte a választások nélkül is tudni lehetett, hogy az amerikai társadalom megosztott – most ez a washingtoni intézmények szintjén is érződni fog. Épp ezért mindenkit buzdított a közös nevezők keresésére.
Nevadában minden valószínűség szerint dupláznak a demokraták, és elviszik a szenátusi és a kormányzói helyet is. Eddig itt a szenátor és a kormányzó is republikánus volt.
Ahogy várható volt, szoros lett a végeredménye a georgiai kormányzóválasztásnak, amely a republikánus államminisztert, Brian Kempet állította szembe a demokrata reménységgel, Stacey Abrams-szel. Teljes feldolgozottságnál a választások lebonyolításáért felelős miniszter és kormányzójelölt Kemp, aki vissza is élt kettős, összeférhetetlennek tűnő szerepével, 2,5 százalékkal (kb. 100 ezer vokssal) előzi Abrams-t.
A demokrata politikusnő azonban ma reggel még nem ismerte el a vereségét, sajtótájékoztatóján azt mondta, addig fog küzdeni, amíg minden szavazatot tisztességesen meg nem számoltak.
Brian Kemp is visszafogottan nyilatkozott nemrégiben tartott sajtótájékoztatóján. Elmondása szerint várja a végső eredményeket, de biztos a győzelemben. „A matek a mi oldalunkon áll” – mondta.
A georgiai szoros eredmény nem csak azért érdekes, mert Trump két éve még magabiztosan, öt százalékpontos előnnyel nyerte az államot, hanem mert a kampány során folyamatosan botrányokat okozott Kemp összeférhetetlensége. Egy kiszivárgott privát beszélgetésen arról beszélt, hogy ártana neki a magas részvétel, és aktívan is tett azért, hogy ez alacsonyabb maradjon. A választások lebonyolításáért felelős miniszterként visszatartotta 50 ezer, többnyire kisebbségi szavazó választási regisztrációját, és más adminisztratív eszközökkel is megpróbálta eltántorítani az állam szegényebb, fekete vagy spanyolajkú polgárainak a szavazását.
@BrianKempGA addressing election watch party supporters: „What am amazing night we’ve had.. there are votes still to count, but we have a strong lead and make no mistake, the math is on our side… I’m confident that victory is near.” @WTVM pic.twitter.com/qiODnxeKwW
— Chandler Morgan (@Chandler_TV) November 7, 2018
(via The Guardian)
Eddig csak a nagy tévétársaságok becslései alapján mondtuk, hogy a demokraták győznek a Kongresszusban, de most már a szavazatszámlálás is eljutott oda, hogy a demokrata kongresszusi képviselők száma átlépte a bűvös határt. Még 24 körzet megszámlálása van hátra, ezek többsége alapvetően demokrata körzet, így az még kérdés, mekkora lesz a demokrata előny.
Az már korábban kiderült, hogy a republikánusok megőrzik a Szenátust, hiszen eddigi többségük mellé 2 eddig demokrata szenátusi körzetet is elhódítottak, míg a demokraták csak egy szenátusi helyet zsákmányoltak a pirosaktól.
Van viszont még pár nyitott verseny. Egyrészt ahol túl szoros az állás, hogy győztest hirdessenek: ilyen például a floridai szenátusi hely kérdése, ahol valószínűleg a republikánus Scott nyer, de előnye a több mint 8 millió szavazat megszámlálása után csak 37 ezer szavazat.
Nincs hivatalos eredmény még Georgia kormányzóválasztásról sem, erről nemsokára külön is írunk. Szoros az arizonai szenátus is, bár valószínűleg ezt is a republikánusok húzzák be végül, illetve Montanában is csupán 2000 szavazattal vezet a demokrata Tesser előtt a republikánus Rossendal. De nem dőlt még el Wisconsin, Connecticut és New Hampsire kormányzóválasztása sem, a szoros eredmény miatt.
Még sok helyen tart a szavazatszámlálás, és érdemes is figyelni pár helyet. Egyrészt kérdés, mekkora többsége lesz a házban a demokratáknak, ez nagyban meg fogja határozni a párt belső irányvonalát a 2020-as elnökválasztásra való készülés előtt.
Másrészt éles harc van a kormányzói helyért Wisconsinban, ahol az eddigi republikánus kormányzót egy hajszállal verni fogja demokrata ellenfele. 30 ezer szavazat a különbség 3 millióból, és alig van már nem megszámolt szavazat.
Nevadában a kormányzói és szenátusi helyért is éles a verseny. A korábban inkább republikánusnak számító államban most a latinó szavatokra támaszkodva, úgy tűnik, mindkét helyet a demokraták viszik. Szoros lehet a kormányzói verseny a hagyományosan republikánus Alaszkában is. Bár itt egyelőre kevés szavazatot látunk, de a republikánus kormányzójelölt vezet. Coloradóban sincs még hivatalos eredmény, itt is új demokrata kormányzó lehet.
A szenátusi küzdelemben még Arizona és Montana nyitott, mindkét államban a republikánusok vezetnek, de a demokrata jelölteknek van esélyük fordítani.
A 2018-as félidei választás kampányának már a mezőnye is jobban leképezte az USA társadalmának etnikai, vallási és szexuális sokszínűségét. Soha ennyi nőt nem indított a két párt, elsősorban a demokraták pedig számos olyan politikusnak szavaztak bizalmat, akik szexuális, vallási vagy etnikai kisebbségekként írhattak történelmet. Christine Hallquist vermonti kormányzó-jelölt például az első transznemű személy, akire valamelyik nagy párt rábízná az állam irányítását, a szintén demokrata Andrew Gillum pedig az első fekete lehetett volna, aki Floridát vezetheti.
A két említett alulmaradt a versenyben, ahogy Stacey Abrams is, az első fekete nő, akit kormányzónak jelöltek, és Georgiában szorongatta meg republikánus ellenfelét, és mondott igen erős beszédet eredményváró gyűlésén.
Számos jelöltnek azonban sikerült az áttörés.
Őslakosok két és fél évszázad után köszönnek be, muszlimok nők is eljutottak a kongresszusig
A michigani Rashida Tlaib és a demokratákkal szövetséges Minnesotai Munkás-Gazdálkodó Párt jelöltje, Ilhan Omar az első muszlim nők lesznek a képviselőházban. Az ő esetükben saját pártjuk támogatásának elnyerése volt a fő kihívás.
Tlaib John Conyerstől veszi át a széket, akinek tavaly szexuális zaklatási ügyek miatt kellett távoznia, Omar pedig attól a Keith Ellisontól, akit 2007-ben első muszlimként választottak be a Kongresszusba.
A párt balszárnyához tartozó demokratikus szocialista, szomáliai-amerikai Omar két évtizeddel ezelőtt menekültként érkezett az USA-ba. (Sandersék eredményeiről itt írtunk.)
Sharice Davids Kansasban ütötte ki a poszt eddigi republikánus foglalóját, Deb Haaland pedig Új-Mexikóban tartott meg egy demokrata széket.
Mindketten őslakos származású amerikaiak, és bármily ironikus, az elsők ebből az etnikumból, akiknek nőként sikerült bejutniuk bármelyik szövetségi törvényhozó testületbe.
Legalábbis ha a CNN magabiztos előrejelzései igaznak bizonyulnak.
Davids ráadásul leszbikus is, Kansas történelmében az is először fordul elő, hogy egy körzet meleg képviselőt juttat Washingtonba.
Szexuális kisebbségek tagjai és női jelöltek is számos helyen áttörtek
Nem Davidsé az egyetlen LMBT-áttörés, a coloradói Jared Polis személyében az egykori első meleg kongresszusi képviselő lesz az első olyan meleg férfi, akire államának lakói a kormányzói széket bízzák. (A biszexuális Kate Brown 2015 óta kormányozza Oregont.) A demokraták amúgy Coloradón és Oregonon kívül még Vermontban és Texasban is szexuális kisebbségekhez tartozó jelölteket indítottak (Vermontban az említett transznemű Christine Hallquistet), de utóbbi két helyet a republikánus jelöltek hozzák.
Tenessee a republikánus Marsha Blackburn személyében először juttat nőt szenátori székhez. Blackburn Trump elnök közeli szövetségese, ennek megfelelően Trump erősen kampányolt is mellette: háromszor járt az államban az elmúlt időszakban.
Noha a verseny kimenetele még nem világos, Arizona is biztosan áttöri az üvegplafont: A Kavanaugh-meghallgatások kapcsán címlapokra kerülő Jeff Flake szenátori helyéért két nő küzd.
(CNN)
Mindkét fél győzelemként kezeli a ma estét az amerikai félidős választások legfontosabb eredményeinek ismeretében, és mindkét félnek meg is van erre az oka, a minimum elvárást hozták.
A demokraták megszerezték a többséget a Házban, bár a többség mértéke még kérdéses, míg a republikánusok nem csupán megőrizték a többségüket, hanem legalább 3 szenátusi helyet el is hódítottak a demokratáktól. A kormányzóválasztásokon pedig, bár a demokraták több fontos kormányzói pozíciót is elhoztak a legfontosabb kulcsállamokban, mint például Floridában és Ohióban, szoros republikánus győzelem született.
A hírek szerint Donald Trump telefonon gratulált a demokratáknak a Ház többségének elnyeréséhez, miközben Twitteren azt írta:
„Hatalmas siker ma este. Köszönöm mindenkinek!”
A Ház elvesztése persze hatalmas probléma Trumpnak, hiszen így legtöbb törvényét, például az adóreformokra és az egészségügyi rendszerre vonatkozóan, el tudja majd kaszálni a demokrata többség.
Jerrold Nadler, a demokraták képviselője például a CNN-nek azt nyilatkozta, Trump meg fogja tanulni, hogy nem áll a törvények felett.
Címlapkép: Wikimedia
A vermonti szenátor, Bernie Sanders által vezetett, újbalos ideológiát hirdető politikusok ugyan kifejezetten sok megmérettetésen indultak, de végül igen keveset nyertek meg belőlük. Persze ennek oka, hogy sok olyan előválasztáson szerezték meg a demokrata jelöltséget, amely körzetek kifejezetten republikánusnak számítanak.
Sanders és a massachusettsi szenátor, Elizabeth Warren győzelme mellett igazán csak Ocasio-Cortez papírforma szerű sikerének örülhettek: a sandersista szárny jelöltje, Andrew Gillum, úgy tűnik, elvesztette a floridai kormányzóválasztást. Emellett még néhány ultrabaloldali körzetet (ahol sokszor nem is indult republikánus jelölt) sikeresen elhoztak, de összességében még hosszú út áll a progresszívok előtt, ha át akarják formálni a Demokrata Pártot és az Egyesült Államokat.
Bár különböző listák vannak arra, hogy kik a progresszív sandersita jelöltek, mi úgy számoljuk, Sanders és Warren személyében 2 szenátora, és 9 képviselője lesz a mozgalomnak az új Képviselőházban. A három kormányzói indulásból Floridában, Georgiában, illetve Idahóban egyet se sikerült megnyerni, de elvérzett O’Rourke is, bár óriási csatában, az esélytelenségből indulva Texasban.
Bár azt már szinte a kezdetektől tudni lehetett, hogy a demokraták nem fogják visszanyerni a Szenátust, arra komoly esély mutatkozott, hogy a Képviselőház mellett több fontos állam kormányzói székét is megszerzik maguknak. És valóban, a demokratáknak sikerült meglepetés győzelmet aratniuk Kansas-ben, és sikeresen visszahódították az olyan bástyáikat, mint Új-Mexikó, Illinois, Michigan vagy Wisconsin.
Ellenben szoros küzdelemben szenvedtek vereséget számos kulcsállamban. Iowában, Dél-Dakotában, New Hampshire-ben, Georgiában, Connecticutban pár százalék hiányzott a kék kormányzóhoz. De ennél is fontosabb, hogy az elnökválasztás két kulcsállamában, Ohióban és Floridában is szorosan, de kikaptak a demokraták. Ez utóbbi már csak azért is fontos, mert ennek a két államnak az elektorai évtizedek óta döntik el az elnökválasztásokat, márpedig az állam kormányzója szoros versenynél kulcsfontosságú döntéseket hozhat.
Persze ez a kép még javulhat, hiszen Nevadában és Alaszkában is esélyes a demokrata kormányzó, de onnan csak később lesz eredmény.
A Képviselőház visszaszerzésének hírére Nancy Pelosi is színpadra állt a demokrata pártelittel együtt, hogy elmondja a szokásos mondókáját az egységről, az amerikai értékek védelméről és a többi olyan dologról, ami a fősodorbeli demokraták szerint az országot foglalkoztatja. Pelosi meglepően elégedetten beszélt a demokraták győzelméről, annak ellenére, hogy relatíve kis többséget szereztek a Házban, több fontos állam (Florida, Ohio) kormányzói megmérettetésében alulmaradtak, és szinte kivétel nélkül elvesztették a jobboldali államokban politizáló szenátoraikat. És mivel a Demokrata Párt elsősorban azokban az államokban erősítette a pozíciót, amik rendre nekik adják az elektori szavazataikat az elnökválasztáson, nem látszik, hogy a párt előrébb lenne Donald Trump 2020-as leváltását illetően.
Most már biztossá vált, amit nyár vége óta sejthettünk: a 29 éves Alexandria Ocasio-Cortez lesz a legfiatalabb női politikus, akit beválasztottak a Képviselőházba.
Mint az ismeretes, Ocasio-Cortez a demokrata előválasztáson meglepetésgyőzelmet aratott New York állam 14-es számú, Bronxot és Queenst magába foglaló körzetébe a demokrata pártelithez tartozó Joseph Crowley-val szemben, aki 20 évig volt a Kongresszus tagja.
A sandersista platformot vivő Ocasio-Cortez közel 80 százalékot szerzett az ország egyik legprogresszívebb körzetében, annak ellenére, hogy az állami választási rendszer sajátosságai miatt az előválasztáson legyőzött Crowley is indult ellene ( New York államban egy politikus nem csak egy párt jelöltje lehet, és a szavazólapra kerüléshez elég egy párt előválasztását megnyernie).
Ocasio-Cortez a következő évtizedek meghatározó baloldali amerikai politikusa lehet.
Kampányvideóját itt lehet megnézni:
Címlapkép: Facebook/Alexandria Ocasio-Cortez
A két nagy televíziócsatorna, az ABC és a CNN szerint szerint a Demokrata Párt fog többségbe kerülni az Egyesült Államok Képviselőházában, 8 év után először. Ez merőben új helyzet elé állítja a republikánus Trumpot, aki így is elég nehezen volt képes átvinni az akaratát a jobboldal dominálta Kongresszuson. Kérdéses, hogy a szélsőjobbos hangokat megütő Trump hogyan lesz képes együttműködni az egyre inkább balra tolódó demokratákkal.
Az, hogy a demokraták hány mandátummal nyernek, nem csak azt határozza meg, mennyire képesek gyengíteni Trump pozícióit, hanem azt is, ki lesz a Képviselőház elnöke. A jelenlegi frakcióvezetőjük, Nancy Pelosi ugyanis elég megosztó a párton belül, több jelölt előre jelezte, hogy nem támogatná őt a házelnöki poszton. Így ha kevés mandátummal nyernek a demokraták, egyáltalán nem biztos, hogy Pelosi marad a párt első számú politikusa a Képviselőházban.
Címlapkép: wikimedia
Olvasónk, Eszter Austinból, aki O’Rourkenak drukkolt: „Elhittük talán, hogy összejöhet. Mindenképpen nagyon szerettük volna. Tök lelkesek voltunk, nevetgéltünk, reménykedtünk. Aztán a CNN bejelentette, hogy Ted Cruz győzött, majd elolvastam a New York Timeson is. Elkeseredett mindenki, alábbhagyott a hangulat, nincs tiszta szívből nevetgélés, még ha van is ok némi örömre. De hát ez van, majd túllepünk ezen is, mint mar annyi minden máson az elmúlt időszakban.”
Előzetesen is várható volt, hogy marad a republikánus többség a Szenátusban, de várhatóan a republikánusok még erősíteni is tudnak a félidős választásokon. Most a szenátusi helyek harmadát választották újra, és ezek nagy többségében eddig demokrata szenátor ült.
Indianában például az eddigi demokrata szenátort, Donellyt verte meg Braun, és az előzetesen demokrata győzelemre jósolt Floridában is úgy tűnik, hogy republikánus győzelem születik. Eközben, ahogy már írtuk, Texasban se tudott győzelmet szerezni Ted Cruz ellen a demokrata O’Rourke. Egyelőre pedig nem tudunk olyan államról beszámolni a Szenátus kapcsán, ahol a demokraták fordítottak.
Nem néz ki túl jól a ma este a trumpista államokban induló demokratáknak: Heidi Heitkamp személyében egy újabb konzervatív demokrata szenvedett vereséget a szenátusi választáson. Heitkamp abban az Észak-Dakotában indult, amit Trump 36 százalékos előnnyel nyert meg és a mai napig igen magas támogatottsággal rendelkezik.
Heitkamp hosszú ideje lemaradásban volt republikánus kihívójával, Kevin Cramerrel szemben, és nem könnyítette meg a helyzetét a Brett Kavanaugh főbírói jelölését elutasító szavazata sem. Illetve elég komoly botrány alakult ki az egyik kampányvideója után, amiben úgy nevezetek meg szexuális zaklatást átélő embereket, hogy nem kérte engedélyt tőlük.
Jelenleg a papírforma szerint Ted Cruz vezet Texasban, nagyjából 2,5 százalékponttal, 82%-os feldolgozottság mellett. A CNN ez alapján azt jósolja, hogy Ted Cruz marad Texas szenátora. Hogy ez így lesz-e, azt még meglátjuk (a nagyobb városokban még alacsony a feldolgozottság), de azért láthatjuk, hogy nincsenek csodák.
Bár a demokraták által várt „blue wawe” valószínűleg elmarad, így is tartogat izgalmas eredményeket a mai este. Az egyik ilyen a közép-nyugati Kansas kormányzóválasztása. Kansas az USA egyik legkonzervatívabb államai közé tartozik, ám a demokraták mégis jó esélyekkel indultak az itteni kormányzói megmérettetésen, nem kis részben azért mert a republikánusok szélsőjobbos, lelkes Trump-támogató és összeesküvéselmélet-hívő jelöltje Kris Kobach nem bizonyult túl jó választásnak. Kobach ugyan a republikánus előválasztáson szűk többséggel legyőzte a hivatalban lévő jobboldali kormányzót, de a választást úgy tűnik mégis elveszíti: Laura Kelly a jelenlegi feldolgozottság mellett több mint 50 százalékon áll, és ez valószínűleg nem is nagyon fog változni.
Kobach veresége rámutat arra, hogy nem a legjobb stratégia szélsőjobboldali populistákkal lecserélni a hivatalban lévő, győzelemre esélyes politikusokat. Kobach veresége akár párhuzamba vonható a 2012-es indianai szenátor választás eredményeivel, amikor Joe Donnelly (aki éépen most vesztette el a szenátori székét) azért tudott nyerni, mert a szélsőjobbos Tea Party lecserélte a mérsékeltebb, kompromisszumra képes, 30 éve politizáló Richard Lugart a saját jelöltjükre, aki képtelen volt szélesebb tömegeket megszólítani.
Az amerikai politika egyik kliséje, hogy a republikánusok a jelenlegi politikájukkal komoly bajban vannak. A mai eredmények alapján ez persze nem így tűnik – még ha jelen állás szerint el is bukják a többségük a Képviselőházban.
A manapság egyre inkább jobbra és az undorító rasszizmus irányába tolódó Republikánus Párt ugyanis hagyományosan nem tudja megszólítani a különféle kisebbségek tagjait. Ez persze a hondurasi hordákról szóló, sokszor a magyar kormánypropagandát idéző kampányuk fényében nem meglepő, de ez a tendencia bőven megelőző a Trump-jelenséget. Texasban így a demokrata előretörést a spanyolajkú szavazók erősítik – a latin-amerikai bevándorlók leszármazottjával, Ted Cruzzal szemben.
Ez pedig azért baj, mert az előrejelzések alapján az Egyesült Államokban egyre nő a kisebbségek aránya, és könnyen lehet, hogy hamarosan nem lesznek többségben a fehérek Amerikában – és ez komoly probléma a republikánusoknak (amelyet persze mindenféle trükkökkel ellensúlyoznak).
A gond csak az, hogy ez kevéssé megnyugtató mindazoknak, akik a republikánusok tragikus kormányzása miatt rosszul járnak – meg persze az ezen a választáson csalódott demokratáknak sem.
Egyelőre nem áll túl jól az első ciklusos indianai szenátor, Joe Donnelly(Demokrata Párt) helyzete: a szavazatok 66 százalékának megszámlálása után több mint 11 százalékkal vezet előtte republikánus kihívója, Mike Braun. Donnelly az egyik leginkább veszélyeztetett szenátornak számított, és a dolgok jelenlegi állása szerint nagyon úgy néz ki, hogy elveszíti a konzervatív közép-nyugati államott.
A Donald Trumpot több mint 68 százalékkal támogató Nyugat-Virginiában azonban győzött a konzervatív demokrata Joe Manchin. Eredetileg Manchin is kifejezetten veszélyeztetettnek tűnt, ám a megosztó Brett Kavanaugh támogatása bebiztosította neki még hat évet Washingtonban.
A másik izgalmasnak ígért állam, Tennesse a jelek szerint marad a republikánusoknál: a konzervatív Marsha Blacburn legyőzte demokrata kihívóját, a korábbi kormányzót, Phil Bredesent.
Érdekes módon Texasban viszont továbbra is kitart Beto O’Rourke előnye Ted Cruzzal szemben, ami igencsak meglepő, figyelembe véve az állam konzervatív renoméját.
A fentiekből látszik, hogy a demokratáknak nincs valódi esélyük a Szenátus visszaszerzésére: ha tényleg győznek is Texasban (vagy a szintén fontos Arizonában és Nevadában), akkor még mindig ott van Florida, ahol szoros előnnyel ugyan, de a republikánus Rick Scott vezet, Indianában egyre valószínűtlenebb a győzelem, és a trumpista Missouri és Észak-Dakota demokrata szenátorainak sincsenek túl jó kilátásaik.
Az eddig is közel biztos volt, hogy a Szenátusban nem lesz demokrata áttörés, a Képviselőház átvételére még mindig jó esélyük van, de egyelőre az esélyes kormányzójelöltek, a floridai Andrew Gillum és a georgiai Stacey Abrams sem állnak nyerésre.
Ha semmi sem változik, ez így egyértelmű csalódás a demokratáknak.
Míg a Képviselőházban elég stabilan jósolnak jelenleg demokrata többséget (a FiveThirtyEight szerint 14 a 15-höz a demokrata többség esélye jelenleg), addig senki sem jósolt demokrata többséget a Szenátusban.
A Szenátusban minden államot, lakosságtól függetlenül két szenátor képvisel (ennek megvan az az elég vicces következménye, hogy egyes államoknak több szenátora van, mint alsóházi képviselője), a szenátorok mandátuma hat évre szól. Kétévente a szenátusi helyek harmadáról döntenek (idén két időközi választással összesen 35-ről). Ebben az évben a demokraták 49 képviselői helyéből 26-ról szavaztak, míg a republikánusok 51 helyéből csupán kilencről.
A demokratáknak a többséghez 51 helyre van szükségük, így legalább két helyet le kell nyerniük összesen kilencből – amelyben természetesen sok stabilan republikánus állam is benne van. Így kevésbé meglepő, hogy a demokratáknak kevés esélyük van a szenátusi többségre.
97%-kos feldolgozottságnál 1,1%-kal veri Trump kedvence, Ron de Santis republikánus kormányzójelölt Bernie Sanders jelöltjét, Andrew Gillumot, aki megválasztása esetén az állam első afroamerikai kormányzója lehetne.
A szenátori helyért folytatott harcban is vezet a republikánus Rick Scott a jelenlegi szenátor, Bill Nelson előtt, de nagyon kevéssel.
Korábban már írtunk a texasi szenátorválasztásról, ahol már előzetesen is komoly meglepetést okozott a demokrata Beto O’Rourke azzal, hogy egyáltalán felmerülhetett, hogy győzni fog. Nos, az első eredmények alapján Beto O’Rourke vezet Texasban.
Természetesen korai lenne eredményeket mondani – bár azért a magam részéről egy kicsit boldogabb lett az estém – ugyanakkor azt már elmondhatjuk: 2018-ban Texas már nem számít stabilan republikánus államnak, ráadásul egy balosabb demokrata jelölt hatására. Hogy ebből milyen következményeket lehet levonni, az kétséges, azonban azt meg merem kockáztatni, hogy Beto O’Rourke győzelme megmutatta, hogy egy erős platformmal és kemény munkával (meg némi sármmal) sok minden elérhető a politikában. Ja, meg azt is, legalábbis a CNN szerint, hogy a republikánusoknak már nem megy olyan jól a kertvárosokban.
A déli állam hosszú évek óta a republikánusok egyik megbízható bázisának számít, azonban idén igazán izgalmas küzdelemre számíthatunk az állam szenátusi választásán.
A kétciklusos, viszonylag mérsékeltnek számító Bob Corker vissszavonulása után ugyanis szabaddá vált a verseny mindkét párt előtt, akik igyekeztek a lehető legjobb jelölttel nekivágni a megmérettetésnek. A republikánus induló, Marsha Blackburn 2003 óta képviseli az államot a Képviselőházban, ahol az egyik legkonzervatívabb képviselők közé tartozik. A demokraták pedig korábbi kormányzójukkal, Phil Bredesennel vágtak neki a választásnak. A mérsékelt Bredesen nyolc évig vezette az államot, ahol kifejezetten népszerű volt: 2006-os újra választásakor minden megyében elsőként végzett. A felmérések Blackburn előnyét mutatják, ugyanakkor még bármi megtörténhet. És nem szabad elfelejtenünk, hogy az állam (és amerikai egyik leghíresebb) popénekesének, Taylor Swift kiállása a demokrata jelöltek mellett hasznos lehetett a mozgósításban
Összesen 23 képviselői körzetet kell ma éjjel elvenniük a kormányzó párttól, hogy átvegyék a Kongresszus alsóházát, tehát ez az eredmény egyelőre ígéretes az ellenzéknek.
Jelen állás szerint demokrata képviselő- és kormányzójelöltek vezetnek Floridában, Ohióban, Észak- és Dél-Karolinában és Virginiában is.
Georgiában azonban egyértelműnek mutatkozik a republikánus fölény a korai adatok alapján.
Az Egyesült Államok Kongresszusának Képviselőháza az alsóház, és a Szenátussal ellentétben, ahol minden állam egyenlő módon képviselteti magát 2-2 szenátorral, a népességére való tekintet nélkül, a képviselőház 435 helyét népességarányosan választják meg.
Az indianai szenátor választás eredménye még mindig bizonytalan( 10 százalékos feldolgozottságnál 58 százalékon áll a jelenlegi demokrata szenátor, Joe Donnelly republikánus kihívója, Mike Braun), azonban már egy dolog biztos a közép-nyugati államban: az USA alelnökének, Mike Pence-nek ( Indiana korábbi kongresszusi képviselője és kormányzója) a testvére, Greg Pence győzelmet aratott az állam hatos számú választókerületében. Egyébként 2013-ig Mike Pence is ezt a körzetet képviselte.
Ugyan a félidős választások a napfényes államban általában nem jók a demokratáknak, 2018, a felfokozott érdeklődés miatt eddig mindenben más volt, mint az eddigi versenyek. Nemcsak a helyét védelmező centrista demokrata szenátor küzd meg régi kihívójával, a republikánus Rick Scottal.
De óriási figyelem kísérte a kormányzói versenyt is, ahol a Bernie Sanderst támogató Andrew Gillum jelenlegi Tallahassee-i polgármester meglepetésre 9 százalékkal nyerte a demokrata előválasztást. A republikánusok is teljesen új embert indítottak ellene: Ron de Santis Trump elnök politikáját támogatja és sokat kritizálta a fősodratú republikánusokat. Így tehát a szokás szerint megosztott államban most az alternatív baloldal is megküzdhet az alternatív jobboldallal a kormányzói székért.
2016-ban Donald Trump kevesebb, mint 2 százalékkal nyerte meg Floridát: az állam északi részét Tallahassee főváros kivételével elvitte, míg a demokraták a déli részen, főleg Palm Beach környékén voltak erősek.
A floridai szavazóbázis több, kemény kampánytémával is szembesülhetett az elmúlt hónapokban: a Trump elnök által még inkább az előtérbe tolt bevándorlás természetesen határállamként jobban megmozgatja az itteni szavazókat, de a Parkland iskolai lövöldözés után a szabad fegyverviselés sarkalatos joga is nagyon megosztó és kemény kérdéssé vált. Bill Nelson nagy részben éppen a szigorúbb fegyvertartási szabályokra is építette kampányát, míg Scott megígérte, senkinek sem szigorítják a félautomata puskák beszerzését.
Gillum kormányzójelölt pedig sikeresen bedobta a hozzáférhető, általános egészségügy követelését is ebbe a mixbe, és ez akár komoly eredményt is hozhat számára. Raádásul elemzők szerint első fekete kormányzójelöltként éppen azokat a szavazókat viheti el az urnákhoz, akikre a demokratáknak Floridában leginkább szükségük van: fiatalabbakat és kisebbségieket.
Akárki is diadalmaskodik, az eredmény mindenképpen szoros lesz most is.
Kezdenek érkezni az eredmények az első államokból. A többséget visszaszerezni kívánó demokraták két államban már biztosak lehetnek a győzelemben: Bernie Sanders győzelmet aratott Vermontban, Tim Kaine, a Demokrata Párt 2016-os alelnökjelöltje pedig újabb hat évig képviselheti majd Virginiát a Szenátusban. Indianában és Virginiában is kezdenek befutni az eredmények, itt azonban még az alacsony feldolgozottság miatt nem lehet eredményt mondani.
Hamarosan onnan is jönnek az első eredmények. Ugyanekkor megérkezik az első teljes becslés az egyik fontos versenyről, Indiana államról, amelyet ma éjjel könnyen átvehetnek a republikánusok szenátori szinten a demokratáktól.
A Center for Responsive Politics (a választások kampányköltéseit vizsgáló projekt) úgy számolta, 5,2 milliárd dollárt költöttek a pártok a választási kampányra, 35%-kal többet, mint a korábbi ciklusban. Idén úgy fest, a demokratáknak sikerült éppen, hogy megelőzniük a kormányzó republikánusokat a költekezésben, 335 millió dollárral.
A republikánusok nem bővelkedtek női donorokban, mindössze 90 millió dollárt folyósítottak számukra nők a demokraták 308 milliójával szemben, és a közösségi finanszírozásban sem jeleskedtek a vörösök támogatói. A 200 dollár alatti egyéni felajánlások 8%-át tették ki teljes támogatásuknak, míg a demokratáknál duplaekkora arányban érkeztek magánadományok.
A legnagyobb adományozóknál pont fordított helyzet adódott, a republikánusok legnagyobb adományozója, az Adelson házaspár, a Las Vegas Sands vállalat, a híres Palazzo kaszinó tulajdonosa volt 113 millió dollárral. A demokraták legnagyobbja Tom Steyer, a NextGen America környezetvédő szervezet alapítója, 51 millióval.
A 2018-as félidős választások az egész országot megmozgatták, beleértve az évtizedek óta megbízhatóan jobbra szavazó Alaszkát is. A több mint másfél millió négyzetkilométeres területű, de kis lakosságú államot 1973 (!) óta megszakítás nélkül képviseli az alsóházban a republikánus Don Young, aki jelenleg a leghosszabb ideje hivatalban lévő kongresszusi politikus.
A 85. életévét taposó Young hosszú karrierje alatt sok botrányos kijelentést tett (a melegházasságot például bikák közösüléséhez hasonlította), de a választások többségét relatíve könnyedén nyerte meg. Ám idén meglepően erős kihívóra akadt Alyse Gavin személyében, aki bár hivatalosan független, a demokraták jelöltjeként indul. Gavin kampányának középpontjában a megfizethető egészségügyet, a megújuló energiát és az alaszkai őslakos törzsek jogainak védelmét helyezi. A legtöbb felmérésben a republikánus Young végzet szűk előnnyel, ám a legutóbbi közvélemény-kutatás már Gavin egy százalékos előnyét mutatja.
Getting ready to canvas for the first time. Meet & greet with @AlyseGalvin first. pic.twitter.com/GqkzD3hL9p
— Dave S. Koster (@daveskoster) November 3, 2018
Emellett kormányzóválasztást is tartanak Alaszkában, ahol eredetileg a republikánus jelölt számított a befutónak, ám a népszerűtlen független kormányzó visszalépésével izgalmasabbá vált a küzdelem. Az eredményeket azonban csak holnap reggel tudhatjuk meg, mivel itt zárják le legkésőbb az urnákat.
Kentucky és Indiana államok egyes részein magyar idő szerint éjfélkor be is fejeződött a szavazás. Rövid időn belül már eredményekre is számíthatunk. Kentucky 6-os körzetét két éve Donald Trump 16 százalékos előnnyel nyerte, most azonban a demokraták is labdába rúghatnak.
A CNN információi szerint maga az elnök is közelről figyeli ezt a körzetet, mely lakmuszpapírként jelezheti előre az este további eredményeit.
A CNN a korai exit pollokra hivatkozva azt állítja, hogy a választók 75 százaléka számára meghatározó tényező képeztek az elmúlt hetek erőszakos eseményei.
A választás előtti időszakban megszaporodtak a politikailag motivált incidensek: ezek közé tartozik a 11 halálos áldozatot követelő pittsburghi zsinagógában történő lövöldözés. A szélsőjobboldali elkövető, Robert Bowers azért gyilkolt meg 11 ártatlan zsidó amerikait, mert szerinte az országa fölött átvették az irányítást a zsidók – szélsőséges nézeteiről rendszeresen posztolt közösségi oldalakon.
A másik nagy botrányt kavart ügy a prominens demokratáknak és Trumppal kritikus közéleti személyiségeknek küldött levélbomba volt – az elkövetőről, Altieri Sayoc-ról kiderült, hogy lelkes Trump-rajongó. A választáson résztvevők 24 százalékának egyenesen ez volt a legfontosabb téma, másik 51 százaléka pedig szimplán kiemelten fontosnak tartotta ezt az aspektusát a választásoknak.
A percről percre tudósításunk egy korábbi szakaszában már beszámoltunk a mai nap egyik legizgalmasabb mérkőzéséről, amelyben a hiperkonzervatív republikánus szenátor, Ted Cruz áll szemben demokrata kihívójával, Beto O’Rourke-kal.
Utóbbi pár perce nagy segítséget kaphatott, hiszen Instagram-oldalán Beyoncé is mellette állt ki.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Minden eddiginél nagyobb számú nő indult az idei félidős választásokon. Ahogy korábban arról mi is beszámoltunk, eddig a 2016-os év volt a csúcstartó, akkor 167 női politikus nyerte el a demokraták vagy a republikánusok hivatalos jelöltségét. Az idén ehhez képest 255 női jelölt szerepel országszerte a kongresszusi választási íveken.
Közülük sokan valamilyen kisebbséghez is tartoznak: 59 fekete női jelölt mellett, Új Mexikóban az első őslakos amerikai nő, Deb Haaland juthat kongresszusi mandátumhoz. A demokrata előválasztást meglepetésszerűen behúzó Alexandria Ocasio-Cortez válhat az egyik legfiatalabb nővé, akit megválasztanak a szövetségi törvényhozásba. A michigani demokrata Rashida Tlaib és a minnesotai Ilhan Omar személyében két muszlim nő is bekerülhet a kongresszusba.
A konzervatívnak számító Georgia államból érkezik az idei félidős választások egyik legizgalmasabb megmérettetése, ugyanis itt van esély arra, hogy Stacey Abrams személyében először kerüljön fekete nő kormányzói pozícióba az USA-ban.
Az 1973-ban született Abrams már viszonylag fiatalon a politika közelébe került, 2011 és 2017 között pedig ő vezette a georgiai képviselőház demokrata frakcióját. A politikus meglepetésjelöltként nyerte el pártja kormányzójelöltségét az előválasztások során. Bár Trump két éve öt százalékpontot vert Clintonra Georgiában, Abrams a legtöbb közvélemény-kutatás szerint végig republikánus vetélytársa 1-2 százalékos közelében maradt.
A karizmatikus politikusnak sikerült lelkesítenie az állam még ma is rengeteg diszkriminációnak kitett fekete és spanyolajkú kisebbségeit. Programpontjai között a lakhatás költségeinek csökkentése, az oktatási esélyegyenlőség javítása, a fegyvertartás szigorítása, az igazságszolgáltatás kevésbé diszkriminatívvá tétele, illetve a megfizethető egészségügyi ellátás garantálása szerepel.
Múlt héten az USA egyik legnépszerűbb tévés személyisége, Oprah Winfrey is beszállt a kampányába, ajtóról ajtóra járva buzdította szavazásra a helyieket.
Abrams civilben több díjnyertes romantikus regény szerzője is, melyeket Selena Montgomery álnéven jelentetett meg.
Abrams republikánus ellenfele Brian Kemp, georgiai miniszter, akinek többek között a választások megrendezése is a felelősségi körébe tartozik. Kemp ezt a pozíciót kihasználva megpróbálta visszatartani hozzávetőleg 50 ezer, főként fekete lakos választási regisztrációját, a kampány utolsó napjaiban pedig azzal vádolta meg a demokratákat, hogy fel akarták törni az állam online választási regisztrációs rendszerét. Valójában annyi történt, hogy egy helyi polgár biztonsági problémát jelzett a demokrata kampánystáb felé, akik ezt a bejelentést közvetítették az illetékes hatóságok felé.
Kemp egyébként hithű trumpista, kampányvideójában azzal büszkélkedik, hogy mindig nagy autóval jár, hogy ha netalán illegális bevándorlókra bukkan útközben, el tudja őket szállítani.
A FiveThirtyEight előrejelzése szerint 67 százalék az esélye annak, hogy Kemp nyeri a kormányzóválasztás – vagyis egyáltalán nincs biztos dolga. A The Intercept által megszólaltatott szakértő, aki a választás kimenetelénél nem csupán közvélemény-kutatási adatokat, de például a kampányadómányozási kedved is figyelembe veszi, úgy nyilatkozott: Abrams-nek sokkal nagyobb a potenciális szavazóbázisa, mint azt a hagyományos becslések mutatják.
A CNN hírtelevízió által bemutatott exit-poll felmérések szerint az egészségügyet nevezték meg legtöbben mint a legfontosabb politikai kérdés. A megkérdezettek 41 százaléka vélekedett így. 23 százalék szerint a bevándorlás, 21 százalék szerint pedig a gazdaság a félidős választások legfontosabb ügye. A fegyvertartás kérdését 11 százaléknyian említették.
A gazdaság helyzetét egyébként a megkérdezettek 68 százaléka ítélte jónak, és csupán 31 százalék mondta rossznak.
Ha meg kéne nevezni a három leginkább demokrata államot, akkor a legtöbben egyértelműen az új-angliai Vermontot, Massachusetts-et és a Washington D.C-től északra fekvő Marylandet választanák. Mégis pont ez a három állam az, ahol szinte borítékolható a hivatalban lévő republikánus kormányzók győzelme.
Vermont az USA egyik legprogresszívabb állama, amely évtizedek óta hatalmas többséggel szavaz a demokrata elnökjelöltekre – és persze itt politizál a progresszív mozgalom vezéralakja, Bernie Sanders is. Mégis két évvel ezelőtt a kis lakosságú állam lakói Phill Scott személyében egy republikánus politikust választottak kormányzónak – miközben 55 százalékuk Hillary Clintonra voksolt.
A szabadidejében autóversenyeken is részt vevő Scott kifejezetten mérsékeltnek számít a republikánusok között: bár gazdaságilag konzervatív (tehát a szabályozások és az adók csökkentését támogatja), egy sor szociális kérdésben meglepően liberális álláspontot képvisel: támogatja az abortuszt és a melegházasságot, emellett az elmúlt két évben több olyan törvényt is aláírt, ami a fegyvertartást szigorította, és nem támogatta Donald Trumpot az elnökválasztás során.
Ezek után érthető, hogy Scott az ország egyik legnépszerűbb kormányzója és nagy valószínűséggel idén is ő nyeri a választást (Vermontban kétévente tartanak kormányzóválasztást, hasonlóan a szomszédos New Hampshire-rel, ahol egyébként szintén a republikánus kormányzó a befutó).
Az újraválasztás előtt álló egyik lehetséges elnökaspiráns szenátor, Elizabeth Warren államában, a Boston székhelyű Massachusetts-ben is kormányzóválasztást tartanak. És bár az állam az ország egyik leginkább demokrata régiója, a 2015 óta hivatalban lévő republikánus Charlie Bakernek nincs oka az aggodalomra.
Az egyik legmérsékeltebb republikánusnak számító Baker munkáját az állam lakosainak 70 százaléka pozitívan ítéli meg – ezzel jelenleg ő az USA legnépszerűbb kormányzója. Baker nem támogatta Donald Trump elnökké választását (nem is volt hajlandó rá szavazni), illetve levélben kérte az elnököt, hogy ne lépjen ki a párizsi klímaegyezményből.
Az ultrademokrata Maryland négy éve hivatalban lévő jobboldali kormányzója, Larry Hogan sem számíthat szoros küzdelemre ma este. Mert bár a demokrata kihívója a párt sandersista szárnyához tartozó Ben Jealous lesz, a fegyvertartás szigorítását és a környezetvédelmet fontosnak tartó Hogan (aki egyébként kormányzói ciklusa elején a rákkal is felvette a harcot) sok baloldali szavazó támogatását is elnyerheti egy olyan államban, ahol a választók több mint 60 százaléka Clintonra szavazott.
A RealclearPolitics nevű oldal folyamatosan publikált felméréseket és mandátumbecsléseket a félidős választásokról. A legfrissebb becslésük szerint a Képviselőházért folytatott küzdelemben a demokraták 203 választókerületben számítanak befutónak, szemben a republikánusok felé tendáló 194 körzettel. A 203 demokrata körzetből tizenötöt republikánusok birtokolnak jelenleg. Ebből a 15 körzetből sokban visszavonul a hivatalban lévő jobboldali képviselő, ami jelentősen megkönnyíti a demokraták dolgát. Ám sok helyen- például Virginiában, Kaliforniában, Iowában és Kansasban- vereségre számíthatnak az újraválasztás előtt álló jelöltek.
A 38 legszorosabb (tossup) körzetből 33-at jelenleg a republikánusok birtokolnak. Ezek többsége a fontosabb ütköző államokban és a demokrata bázisok területén található (Kalifornia, Virginia, Pennsylvania, Florida, Texas vagy éppen Illinois). De akad néhány meglepetés, mint például Alaszka vagy Montana, amik a legkonzervatívabb államok közé tartoznak. Itt valóban csak az utolsó pillanatban fog kiderülni a voksolás eredménye, ám a demokratáknak elég csupán 15-öt megnyerniük a képviselőházi többség visszahódításához.
A mandátumbecslés (és a szakértők egybehangzó véleménye szerint) a Republikánus Pártnak kevés esélye arra, hogy győzelmet arasson a demokraták által birtokolt választókerületekben. A 38 szoros körzetből csupán 5 demokrata (ezek kivétel nélkül Arizonában, Minnesotában és Nevadában helyezkednek el), illetve csupán egyetlen minnesotai demokrata körzet tendál a jobboldal felé.
Az 1872-es amerikai elnökválasztáson Susan B. Anthony feminista aktivista leadott egy illegális szavazatot. Ekkoriban ugyanis Amerikában (meg úgy a világon bárhol) nem volt szavazati joga a nőknek, Anthony azonban megpróbált belefolyni a szavazásba. Tettéért bíróság elé kellett állnia, ahol bűnösnek találták. A New York Times akkori tudósítása feltételezi, hogy elég intelligens volt, és Ulysses Grantre szavazott.
Anthony rochesteri sírjára ma (a 2016-os választáshoz hasonlóan) „Szavaztam” feliratú matricákat ragasztottak (ezeket a szavazóhelyiségben osztogatják), így emlékezve a szüfrazsett munkásságáról.
Nora Ray puts her mother’s sticker on Susan B. Anthony ‘s grave pic.twitter.com/Jv5Yp8dtvS
— Tina MacIntyre-Yee (@tyee23) November 6, 2018
Amerikában egyébként 1920 óta van a nőknek szavazati joga, ezt Susan B. Anthony már nem élte meg.
Texas állam fővárosában, a Texasi Egyetem kampuszán is zajlik a szavazás, várakozni itt is kell.
A nap folyamán rengetek helyről érkezett tudósítás a szavazni akarók hosszú soráról. Hosszú várakozási időkről főként Georgia és Alaska egyes szavazóköreiből hallani. Georgiában délutánra már mérséklődött a nyomás, ahol reggel még két órát kellett várakozni, kora délután már 15 perc alatt le lehetett voksol.
Election Day morning voting line at Pumpkin Park/River Oaks in the heart of #TX07. Have worked this location every E-day since 2008 and don’t remember a line like this! #TXSenate #midterms #turnout pic.twitter.com/3snKUaE2xB
— Kelly sandill (@kellysandill) November 6, 2018
Much shorter lines at Annistown Elementary Schools, where machines went down earlier and people voted by paper ballot. One voter says it took him 15 minutes, whereas earlier in the morning, election monitors say it took nearly 2 hours. #ElectionDay pic.twitter.com/C12QNgxTIv
— Khushbu Shah (@KhushbuOShea) November 6, 2018
Miközben a republikánus kampány leginkább a migránsozásból állt, a demokrata politikusok az egészségbiztosítás kérdését próbálták meg kampányuk központjába emelni. Trump megválasztása óta a republikánusok többször is megpróbálkoztak Obama elnök egészségbiztosítási reformjának (Obamacare) visszafordításával, de eddig nem jártak sikerrel.
A Demokrata Párt retorikája szavazóik körében is erős visszhangra talál. Egy októberben publikált felmérés szerint a demokraták felé hajló szavazók körében az egészségbiztosítás miatti aggodalom messze felülmúlt minden más témát. 70 százalékuk mondta azt, hogy az Obamacare jövője kiemelkedő szempont választási döntésükben.
(Politico)
Kevés olyan hely létezik az Egyesült Államokban, ahol Donald Trump akkora népszerűségnek örvendene, mint a szénbányászatáról ismerté vált Nyugat-Virginiában. Mégis az állam hármas számú képviselőházi választókerületében a demokrata Richard Odejának meglepően jó esélye van a győzelemre.
A marcona külsejű, tetovált Ojeda korábban a hadseregben is szolgált, jelenleg az állami törvényhozás szenátora. A politikus a legtöbb kérdésben konzervatívnak vallja magát, ráadásul két éve Trumpra szavazott – ennek ellenére az üzenetei alapján Demokrata Párt progresszív szárnyához sorolható. Gyakran kritizálja a demokrata pártelitet, akik szerinte elitisták és lenézik az embereket.
Legfontosabb témái közé tartozik az egészségügy, az államot sújtó opioidválság és a szénbányászat visszaszorulása miatt egyre inkább ellehetetlenedő munkásosztály problémáinak a megoldása. Ojeda progresszív kampánya megmutatja, hogy a demokratáknak milyen üzenetekkel érdemes operálniuk, ha vissza szeretnék hódítani azokat a térségeket, amik egészen a közelmúltig a legfontosabb bázisukhoz tartoztak, ám az elmúlt években a republikánusokat támogatták.
Ojeda azzal szerzett országos ismertséget, hogy az élére állt a nyugat-virginiai tanárok sztrájkjának és sikeresen kiharcolt a borzasztóan alulfizetett pedagógusok számára egy öt százalékos fizetésemelést a republikánus többségű törvényhozásnál. Ojeda munkásságát azonban nem mindenki támogatja: 2016 májusában egy férfi brutálisan rátámadt a demokrata politikusra.
Az egyelőre megjósolhatatlan, hogy a progresszív Ojeda képes-e győzni az egyik legkonzervatívabb államban, de az biztos, hogy már az indulása is felkavarta az eredetileg eseménytelennek tűnő választást.
A #WalkoutToVote (Kivonulás szavazni) kezdeményezés keretén belül a félidős választások délelőttjén diákok ezrei vonultak ki az az iskolákból, hogy közösen elmenjenek szavazni. A több mint 20 ifjúsági szervezet által útjára indított kezdeményezés célja, hogy mozgósítsa a fiatalokat, akik hagyományosan alacsony számban vesznek részt ezeken a fordulókon.
Shorewood high school students arriving to the polls!#WalkoutToVote pic.twitter.com/D8jqPUuhNc
— Vote November 6th (@claudia_delgadi) November 6, 2018
Az idei évben azonban mindez megváltozhat. Egy pár hete közzétett kutatásban a 18-29 év közöttiek 40 százaléka mondta azt, hogy „mindenképp részt vesz” a félidős választásokon. A négy évvel korábbi fordulón ugyanennek a korosztálynak kevesebb mint 20 százaléka vett részt.
A felmérés előrejelzéseit az előzetes szavazatok megoszlása is alátámasztja (az előzetes/korai szavazatokról lent írtunk): Texas államban 2014-hez képest ötször több fiatal adta le voksát még a választás napja előtt, Nevadában szintén ötszörös, Georgia államban négyszeres, Arizonában pedig háromszoros a fiatalok előzetes szavazáson való részvételi aránya.
Shorewood, WI students marching to the polls #WalkoutToVote @50milesmore @ChangeTheRef @50MoreMass @joanwalsh @schoolwalkoutUS pic.twitter.com/fbKaYGkBJ6
— Chuck Carlson (@Moedog97) November 6, 2018
Ez leginkább a demokratáknak jelent jót, hiszen a legfiatalabbak körében Donald Trump elutasítottsága óriási. A már említett felmérésben a megkérdezettek 59 százaléka mondta azt, hogy sosem szavazna Trumpra. És bár az elnök maga valóban nincs a szavazólapon, a félidős választásokra nem jellemző magasabb részvételi arány és a kampány dinamikája is azt jelzi: a mostani fordulóra sokan úgy tekintenek, mint a Trump megítéléséről szóló népszavazásra.
Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy 2016-ban Donald Trump úgy nyerte meg az elnökválasztást, hogy ellenfele, Hillary Clinton több szavazatot kapott. Ez az amerikai elnökválasztási rendszer (az ún. elektori szisztéma) miatt van, amely a kisebb államoknak népességarányuknál nagyobb beleszólást enged az elnök megválasztásába. A legnépesebb állam, Kalifornia például 712 ezer emberenként kap egy elektori szavazatot, miközben az alacsony népességű Wyoming 195 ezer emberenként. Más szóval tehát egy wyomingi választó voksa 3,5-ször többet ér, mint egy kaliforniaié.
De nem ez az egyetlen torzítás az, amely tetten érhető az amerikai választási rendszerben. Hosszú ideje látható például, hogy egyre kevesebb ember támogatja a republikánusokat, de mégis rendre nyerik a választásokat. A mostani forduló előtt például a demokraták átlagosan legalább 7 százalékponttal népszerűbbek voltak a republikánusoknál. Mégis erősen kérdéses, hogy meg tudják-e szerezni a képviselőházi többséget, a Szenátus meghódításához pedig egyenesen csoda kellene.
Miért van ez?
Az egyik eszköz az ún. választó elfojtás (voter suppression). A dolog lényege, hogy a választási szabályokat író állami vezetők olyan adminisztratív terheket rónak a szavazókra, amelyek demográfiailag jól körülhatárolható csoportok esetében megnehezítik a szavazást. Ez főleg nehezebb helyzetben élő kisebbségiek (feketék, latinók, őshonos népcsoportok) választási kedvét szegi, épp azokét a csoportokét, amelynek tagjai nagyobb arányban szavaznak demokratákra.
A választó elfojtás főleg a déli, faji szegregációt megtapasztalt államokra jellemző – a mostani kampányban például nagy felháborodást keltett, hogy a Georgia kormányzói székéért induló republikánus, Brian Kemp – aki egyben az állam választások lebonyolításáért felelős hivatalnoka is… – 50 ezer választói regisztrációt függesztett fel, főként feketék által lakott városi zónákból. Egy kiszivárgott privát beszélgetésben Kemp egyébként aggodalmát fejezte ki, hogy a magasabb részvételi arány ellenfelének, az afroamerikai Stacey Abrams-nek kedvezhet.
A másik republikánusok által agyonhasznált eszköz a gerrymandering, vagyis a választókerületek tendenciózus átrajzolása. Egy tavasszal közölt jelentés szerint a képviselőházi kerületek ilyen átrajzolása akkora mértéket öltött, hogy
a demokratáknak legalább 10 százalékkal több szavazatot kell megszerezniük, mint a republikánusok, ha többséget akarnak szerezni a szövetségi alsóházban.
A Szenátus esetében nincs lehetőség ilyen körzet-átrajzolásra, de ott is szerepet játszik a kisebb, rurálisabb (és nem mellesleg fehérebb) államok pozitív megkülönböztetése – még erősebben is, mint az elnökválasztások esetében. Egy wyomingi polgár szenátusi versenyben leadott szavazata 66-szor ér többet egy kaliforniai választóénál.
A kormányzói pozíciókért folytatott küzdelem ezért is létfontosságú a demokraták számára: egy demokrata kormányzónak lehetősége van megakadályozni a gerrymanderinget még akkor is, ha az állami törvényhozásban amúgy republikánus többség van.
Az amerikai választásokkal foglalkozó oldal, a FiveThirtyEight nyilvánosságra hozta a végleges előrejelzéseit az idei választásokra. A pontos becsléseiről ismert Nate Silver vezette portál által készített elemzés szerint a Szenátusban megmaradhat vagy akár tovább növekedhet a republikánus többség. Az elemző szerint 82 százalék annak az esélye, hogy a jobboldal megőrzi a Szenátust. És bár ez nem zárja ki teljesen a demokraták győzelmét, több fontos államban kemény küzdelem vár a hivatalban lévő baloldali szenátorokra.
A mandátumbecslés szerint a demokraták számítanak a befutónak Arizonában és Nevadában – két állam, amelynek jelenleg republikánus szenátora van.
Ugyanakkor Észak-Dakotában valószínűleg a republikánus Kevin Cramer legyőzi az első ciklusos Heidi Heitkampet (Demokrata Párt), emellett igencsak veszélyben van a floridai Bill Nelson és az Indiana államot képviselő Joe Donelly. A portál becslése szerint 4 az 5-höz az esélye annak, hogy az első ciklusát töltő Ted Cruz nyeri a texasi szenátorválasztást, annak ellenére, hogy demokrata kihívója Beto O’Rourke kifejezetten erős jelöltnek számít.
A Képviselőházban (House of Representatives) azonban a Demokrata Párt indul jobb esélyekkel. A FiveThirtyEight szerint 85 százalék az esélye annak, hogy a demokrata oldal kerül többségbe a törvényhozás alsóházában. De a felmérés így sem zárja ki teljesen, hogy a republikánusok szűk előnnyel ugyan, de megőrzik a többségüket a Házban.
Az előrejelzés szerint a demokraták körülbelül 236 mandátumra számíthatnak, ami igen jelentős, 36 fős növekedését jelentené a frakciójuknak.
Ezek alapján a legvalószínűbb felállás szerint a két nagy pártnak megosztott többsége lesz a Kongresszusban: demokrata irányítás alá kerül az Képviselőház és a jobboldalé marad a Szenátus.
A kormányzóválasztások előrejelzései is demokrata győzelmet jósolnak. A jelenleg 16 államot irányító párt számít a befutónak több fontos csatérállamban (Ohio, Florida, Nevada és Iowa), emellett valószínűleg vissza tudják majd hódítani a korábbi bázisaikat Michiganben, Illinois-ban és Wisconsinban.
A sok médiafigyelmet kapó Georgiában azonban a republikánus Brian Kempet teszi meg az esélyesebbnek az előrejelzés – de az is elképzelhető, hogy semelyik jelölt nem szerzi meg a szavazatok többségét, ezért decemberben második fordulót kell tartani a déli államban.
Meglepő módon megjósolhatatlannak tűnik az alapjáraton ultrakonzervatív Kansas kormányzói választásának az eredménye. A republikánus jelölt a szélsőséges kijelentéseiről ismert, trumpista Kris Kobach bár győzelmet aratott az előválasztáson a jobboldali kormányzó felett, mégis bizonytalan, hogy sikerül-e elnyernie az állam lakosainak a támogatását.
Mint arról már mi is beszámoltunk, Donald Trump erőteljesen meglovagolta a migráció kérdését a félidős választásokat megelőző kampány során. Az elnöknek kiváló alkalmat adott erre a Hondurasból induló és a sajtóban menekültkaravánként emlegetett több ezer főt számláló menet, amelyet Trump a demokraták és Soros által szervezett invázióként írt le az elmúlt hetekben.
Nemcsak Trump nyúlt a migránsozáshoz és a rasszista üzenetekhez a kampány utolsó heteiben: a New York-i republikánus jelölt, Chris Collins azzal vádolta meg demokrata ellenfelét, hogy előrébb valók számára az ázsiai cégek érdekei, mint az amerikai gazdaság érdekei. Ellenfele történetesen beszél koreaiul. Duncan Hunter kaliforniai republikánus képviselőjelölt szerint arab-amerikai ellenfele nemzetbiztonsági kockázat. A floridai kormányzóválasztás republikánus jelöltje, Ron DeSantis pedig egyenesen játékfalat épít kampányvideójában kisgyermekével, egyértelműen megidézve Trump hírhedt határmenti fal tervét.
A Politico beszámolója szerint azonban sok republikánus képviselőjelölt fél, hogy ez az üzenet nem szolgál a javukra. Attól tartanak, hogy a multikulturális, kisebbségek által is lakott városi körzetekben ez a fajta rasszizmus és idegengyűlölet a kárukra lehet. Ők azt szerették volna, ha az elnök inkább a gazdasági kérdésekről, gazdasági megvalósításairól beszélne a kampány során.
A szenátorjelölteknek nincs problémájuk a migránsozással, ők ugyanis nem kisebb választókerületekben indulnak, hanem teljes államokban, számukra tehát hasznos lehet, ha a félelem- és gyűlöletkeltéssel Trump képes mozgósítani a republikánus törzsbázist.
Trump rasszista videóját, amelyben egy rendőrgyilkossal próbál összemosni minden latin-amerikai bevándorlót, és a demokraták vádolja a menekültkaraván szervezésével, a CNN és a Facebook, de még az elnökkel erősen szimpatizáló Fox News sem hajlandó vetíteni hétfő óta.
CNN refused to run this ad… I guess they only run fake news and won’t talk about real threats that don’t suit their agenda. Enjoy. Remember this on Tuesday. #vote #voterepublican pic.twitter.com/VyMm7GhPLX
— Donald Trump Jr. (@DonaldJTrumpJr) November 3, 2018
Texas, Amerika második legnépesebb állama hagyományosan jobbra húz, sokak számára a texasiak jelentik a tipikus amerikai jobboldalit (fegyverek, cowboy-imidzs, stb. – plusz fehér bőr). A Lone-Star State-ben (a becenév utalás Texas zászlajára) két éve kilenc százalékponttal győzött Donald Trump, korábban ennél is sokkal nagyobb különbséggel győztek a republikánus jelöltek.
A most újraválasztásáért küzdő Ted Cruz szenátor hat éve 16 százalékponttal győzte le demokrata ellenfelét.
Cruz annak idején a szélsőjobboldali Tea Party mozgalomban is szerepet vállalt, a 2016-os republikánus előválasztáson pedig másodikként végzett Trump után.
Ennek fényében mindenkit meglepett, hogy az idei választás legizgalmasabb szenátusi versengésére Texasban került sor, Cruz és egy Beto O’Rourke nevű kongresszusi képviselő között. O’Rourke programjában olyan pontok szerepelnek, mint a szigorúbb fegyvertartási szabályok, emberségesebb bevándorláspolitika, általános egészségügyi ellátás vagy az LMBTQIA jogok védelme, de kiállt az szigorúbb kampányfinanszírozási szabályok mellett is.
Ezzel O’Rourke beleillik az amerikai politika erősödő progresszív vonalába. Nem véletlenül támogatja a Bernie Sanders-féle Our Revolution (A Mi Forradalmunk) mozgalom – egyedüliként Sanders mellett.
.@BetoORourke in Lewisville. „Let’s not be scared of one another.” pic.twitter.com/eVrZTa9XaM
— jonathantilove (@JTiloveTX) November 2, 2018
O’Rourke tehát nem a Demokrata Párt jobbszéléről próbálkozik Texas elnyerésével, hanem a mára már egyre inkább mainstreammé váló baloldalról. Ennek ellenére (vagy épp ezért) már hónapok óta egyszámjegyű Cruz előnye O’Rourke-kel szemben, és bár valószínűleg Cruz meg tudja majd tartani a szenátusi helyét, biztató, hogy a részvételi arányt sokan már nyolcmillióra becsülik – ami magasabb, mint hat éve, amikor a szenátusi választás egybeesett az elnökválasztással, egy olyan államban, ahol hagyományosan alacsony a választási kedv. (Az elnökválasztásokon mindig magasabb a részvétel.)
Az biztos, hogy már előzetesen is többen szavaztak mint négy éve a félidei választásokon Texasban. A magasabb részvételi arány pedig a demokratákat segítheti.
O’Rourke sikere ugyanakkor mégsem jön teljesen a semmiből. Az egész Egyesült Államokra jellemző, hogy nő a különféle kisebbségek, és különösen a latin-amerikaiak aránya, ez pedig a Mexikóval határos Texasra különösen igaz – itt a spanyolajkúak száma már közel utolérte a nem-spanyolajkú fehérekét. Ők pedig jellemzően a demokratákra szavaznak – ez különösen érthető a Trump-kormány rasszista uszítása közepette.
A Vox szerint Beto O’Rourke szereplése akkor is történelmi, ha nem sikerül megnyernie a választást, mivel az általa indított demokrata hullám átformálta Texast. Akármi is történik ma éjjel, a texasi szenátorválasztás mindenképpen történelmi lehet – elhozhatja a sztereotípiákban élő fegyverimádó, fehér cowboy Texas végét.
James Comey, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) korábbi vezetője már leadta a szavazatát és most másokat is arra fog biztatni, hogy ők is vegyenek részt a választáson.
Voted. Now going out to knock on doors to urge everyone to vote. Should be fun. pic.twitter.com/xvofJXSPb9
— James Comey (@Comey) November 6, 2018
A korábban republikánus színekben igazságügyminiszter-helyettesként is dolgozó Comey 2013 és 2017 között vezette az FBI-t – ebben a minőségében kiemelt szerepet játszott a 2016-os elnökválasztás egyik legfontosabb témájában, Hillary Clinton email-botrányában (Clinton külügyminiszterként a saját szerverét használta a hivatalos levelezésére, ezzel pedig veszélybe sodorta a külügy bizalmas információinak védelmét).
Comeyt sokan kritizálták az email-botrány kezeléséért, egyesek szerint miatta veszített Clinton a választásokon.
De az FBI éléről végül Trump nyomására kellett távoznia, mivel az elnök kérése ellenére sem volt hajlandó leállítani azt a nyomozást, ami azt akarta kideríteni, hogy történt-e orosz befolyásolási kísérlet az elnökválasztásokba.
Mivel sok államban nyilvántartják a választók faji-etnikai besorolását, illetve párthovatartozását (demokrata – republikánus – független), ezért sok elemző megpróbál ezek alapján következtetni egy-egy megmérettetés kimenetelére. Az Elections Projectet működtető Michael P. McDonald azonban felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a következtetések a legtöbb esetben egyáltalán nem megbízhatók.
Mindenesetre maga is megkísérel jósolni néhány olyan államban, ahol pontosak a párthovatartozásra vonatkozó adatok, illetve az utolsó választások óta nem változtak a korai szavazásra vonatkozó szabályok. De semmi olyanra nem jut, ami ellentmondana a közvélemény-kutatásoknak.
Az USA államainak legtöbbjében lehetőség van arra, hogy már a szavazás napja előtt leadják az állampolgárok voksaikat. A helyi szabályozások változnak, hogy milyen periódusban is zajlik ez a korai szavazás, van olyan állam, ahol már 50 nappal ezelőtt megkezdődött a folyamat, de olyan is, ahol csak négy napja lehet szavazni.
Ugyancsak államonként változik a korai szavazás formája: bizonyos helyeken bárki szavazhat levélben, néhány államban azonban igazolni kell, hogy miért is nem tud valaki személyesen voksolni a szavazás napján, sok helyen pedig a korai szavazóknak elkülönített szavazókörök is vannak, ahol személyesen lehet leadni a voksokat.
Bár még végleges szám nincs arról, hányan éltek ezekkel a lehetőségekkel, mindenesetre már a részleges adatok is rekordot döntöttek. A folyamatot figyelemmel kísérő Elections Project mai adatai szerint már több mint 38 millió ember szavazott a választás napja előtt, a végső szám valahol 40 millió környékén lesz.
Ez történelmi rekordnak számít, amit tovább fokoz az a tény, hogy három államban – Texasban, Arizonában és Nevadában – már a választás napja előtt többen szavaztak, mint ahányan a 2014-es félidős választásokon összesen.
Mivel eltérőek az állami szabályozások, így a különböző államok korai szavazási mintái (pl. kik élnek inkább ezzel a lehetőséggel) is nagyon eltérőek. Emiatt nehéz megjósolni, hogy mekkora is lesz a félidős választások végső részvételi aránya. Michael P. McDonald, a már említett Elections Project szakértője úgy számol,
a végső részvételi arány valahol 41 és 51 százalék között lesz,
legvalószínűbb, hogy valahol 45 százalék környékén. Az elmúlt négy évtizedek átlagához mérve ez mindenképp a szokásosnál magasabb részvételi arányt jelent.
Az urnákhoz járuló amerikaiak ma nem csak a Kongresszus összetételéről és az államuk kormányzói székéről dönthetnek. 37 államban helyi népszavazásokat is tartanak, amelyeken az állampolgárok több fontos kérdésben is kifejezhetik a véleményüket.
Sok államban tartanak népszavazást a választást érintő szabályozásokról.
Marylandben és Michiganben arról dönthetnek a szavazók, hogy a jövőben lehetséges legyen-e a voksolás napján regisztrálni a választópolgároknak. Az USA-ban Magyarországgal ellentétben ugyanis előzetes regisztrációhoz kötött a választáson való részvétel, a jelentkezési határidő pedig általában október végéig tart. A kérdést támogatók szerint az aznapi regisztráció nagyban növelné a részvételi arányt, ami hagyományosan nagyon alacsony az Egyesült Államokban.
Michigan és Észak-Dakota lakói a marihuána rekreációs célú fogyasztásáról is dönthetnek a mai napon. Utah-ban és Missouriban pedig a kannabisz orvosi célú felhasználását engedélyezheti a népszavazások eredménye.
Az amerikai konzervatív oldal kedvenc témája, az abortusz is több államban lesz népszavazások témája.
Népi kezdeményezések nyomán akarják elérni Oregonban és Nyugat-Virginiában, hogy tilos legyen közpénzből fenntartott egészségügyi programokból finanszírozni a terhességmegszakítást. Az ultrakonzervatív Alabamában pedig az állami alkotmányba foglalnák a meg nem született gyermekek védelmét.
Sok államban dönthetnek a választók a progresszívek kiemelt témái közé tartozó egészségügyhöz és minimálbérhez kapcsolódó kérdésekben. A republikánus Nebraskában, Utah-ban és Idahóban az állampolgárok népszavazással kényszeríthetik rá az állami kormányzatokat, hogy fogadják el azt az egészségügyi kiadásokra fordítható szövetségi támogatást, amit az Obamacare (az előző elnök, Barack Obama által bevezetett egészségbiztosítási rendszer) nyújt a tagállamoknak.
Kaliforniában a népszavazás nyomán az állam másfél milliárd dollárt költene gyermekkórházak fejlesztésére, Nevadában pedig áfamentessé tennék a női higiéniás termékeket. Arkansas-ban és Missouriban pedig a minimum órabér emeléséről dönthetnek az állampolgárok.
(via CNN)
A 2016-os választások nyomán az évek óta jobbra sodródó Republikánus Párt rátehette a kezét a három hatalmi ág mindegyikére. A végrehajtó hatalmat képviselő elnöki hivatal mellett a törvényhozás két házát is a jobboldal ellenőrzi, és 2018-ra az igazságszolgáltatás legfontosabb szervében, a Legfelső Bíróságban is egyértelmű konzervatív többséget sikerült elérni. Emellett az 50 államból 33-ban a kormányzó is republikánus színekben politizál.
A mostani félidős választások legnagyobb tétje tehát az, sikerül-e a Demokrata Pártnak legalább a Kongresszus két házának egyikét meghódítania, és ezzel valamilyen intézményes ellensúlyt képeznie Trumppal szemben. A kormányzói versenyek kimenetele pedig nagyban befolyásolhatja a 2020-as elnökválasztások eredményeit is.
Ahogy a neve is mutatja, a félidős választásokra az elnöki mandátum felénél kerül sor, és általában lehetőséget adnak az állampolgároknak arra, hogy kifejezzék véleményüket a hivatalban lévő elnök politikájáról.
Emiatt ezek a fordulók hagyományosan nehezített terepet jelentenek a hivatalban lévő elnök pártjának, 1789 óta csupán két olyan félidős választás volt, amikor az első mandátumát töltő elnök pártja nem veszített törvényhozási székeket.
Márpedig Trump elfogadottsága a legfrissebb felmérések szerint a történelmi mélypontnak számító 41 százalékon áll.
Nem meglepő tehát, hogy a legtöbb közvélemény-kutató és elemző nagy esélyt ad a Képviselőház demokrata visszafoglalásának: a FiveThirtyEight 87,8 százalékos valószínűséget ad egy képviselőházi demokrata többségnek, a RealClearPolitics (RCP) felmérésaggregátor szerint pedig a demokraták 27 képviselőházi mandátumot hódíthatnak el a republikánusoktól, és ezzel többségre szerezhetnek az alsóházban.
A Szenátusban ennél sokkal kisebbek a tétek, nincs senki, aki demokrata többséget valószínűsítene ott. A kormányzói versenyben az RCP úgy számol, hogy 7 jelenleg republikánusok által vezetett állam élére kerülhet demokrata kormányzó, és ezzel az 50 állam körülbelül felét vezetheti majd Trump ellenzéke.
Mindezeket a becsléseket azonban mindenki óriási fenntartásokkal kezeli, hiszen két éve Hillary Clinton elnökválasztási győzelmét jósolta mindenki erős valószínűséggel, és mégis Trump győzött.
