Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A pálya erősen a republikánusok javára lejt

Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy 2016-ban Donald Trump úgy nyerte meg az elnökválasztást, hogy ellenfele, Hillary Clinton több szavazatot kapott. Ez az amerikai elnökválasztási rendszer (az ún. elektori szisztéma) miatt van, amely a kisebb államoknak népességarányuknál nagyobb beleszólást enged az elnök megválasztásába. A legnépesebb állam, Kalifornia például 712 ezer emberenként kap egy elektori szavazatot, miközben az alacsony népességű Wyoming 195 ezer emberenként. Más szóval tehát egy wyomingi választó voksa 3,5-ször többet ér, mint egy kaliforniaié.

De nem ez az egyetlen torzítás az, amely tetten érhető az amerikai választási rendszerben. Hosszú ideje látható például, hogy egyre kevesebb ember támogatja a republikánusokat, de mégis rendre nyerik a választásokat. A mostani forduló előtt például a demokraták átlagosan legalább 7 százalékponttal népszerűbbek voltak a republikánusoknál. Mégis erősen kérdéses, hogy meg tudják-e szerezni a képviselőházi többséget, a Szenátus meghódításához pedig egyenesen csoda kellene.

Miért van ez?

Az egyik eszköz az ún. választó elfojtás (voter suppression). A dolog lényege, hogy a választási szabályokat író állami vezetők olyan adminisztratív terheket rónak a szavazókra, amelyek demográfiailag jól körülhatárolható csoportok esetében megnehezítik a szavazást. Ez főleg nehezebb helyzetben élő kisebbségiek (feketék, latinók, őshonos népcsoportok) választási kedvét szegi, épp azokét a csoportokét, amelynek tagjai nagyobb arányban szavaznak demokratákra.

A választó elfojtás főleg a déli, faji szegregációt megtapasztalt államokra jellemző – a mostani kampányban például nagy felháborodást keltett, hogy a Georgia kormányzói székéért induló republikánus, Brian Kemp – aki egyben az állam választások lebonyolításáért felelős hivatalnoka is… – 50 ezer választói regisztrációt függesztett fel, főként feketék által lakott városi zónákból. Egy kiszivárgott privát beszélgetésben Kemp egyébként aggodalmát fejezte ki, hogy a magasabb részvételi arány ellenfelének, az afroamerikai Stacey Abrams-nek kedvezhet.

A másik republikánusok által agyonhasznált eszköz a gerrymandering, vagyis a választókerületek tendenciózus átrajzolása. Egy tavasszal közölt jelentés szerint a képviselőházi kerületek ilyen átrajzolása akkora mértéket öltött, hogy

a demokratáknak legalább 10 százalékkal több szavazatot kell megszerezniük, mint a republikánusok, ha többséget akarnak szerezni a szövetségi alsóházban.

A Szenátus esetében nincs lehetőség ilyen körzet-átrajzolásra, de ott is szerepet játszik a kisebb, rurálisabb (és nem mellesleg fehérebb) államok pozitív megkülönböztetése – még erősebben is, mint az elnökválasztások esetében. Egy wyomingi polgár szenátusi versenyben leadott szavazata 66-szor ér többet egy kaliforniai választóénál.

A kormányzói pozíciókért folytatott küzdelem ezért is létfontosságú a demokraták számára: egy demokrata kormányzónak lehetősége van megakadályozni a gerrymanderinget még akkor is, ha az állami törvényhozásban amúgy republikánus többség van.