Sztrájkot tartott a Vasas Szakszervezeti Szövetség Székesfehérváron, a Hanon Systems Hungary autóalkatrész-beszállító gyárában. A kétórás munkabeszüntetésen a dolgozók több mint 90 százaléka vett részt, miután a cég nem hajlandó emelni a reálbéreken, és a rekorderedmény mellett is túlóráztatja a munkásokat. A sztrájk után László Zoltánnal, a Vasas alelnökével készítettünk videós villáminterjút a gyár előtt.

Miután június 5-én pénteken – 97 százalékos részvétellel – sikeres kétórás figyelmeztető sztrájkot tartott a Vasas a Hanon pécsi gyárában, a székesfehérvári egységben is letették a munkát, ugyancsak két órára. László Zoltán, a Vasas alelnöke lapunknak elmondta, hogy immár nem figyelmeztető sztrájkról van szó – a június 11-én csütörtökön megtartott munkabeszüntetés sztrájknak minősül.

László elmondta, hogy a cég ajánlata és a dolgozók követelései továbbra sem közeledtek egymáshoz.

„Megfogalmaztunk követeléseket, ezek legfontosabb része, hogy mind a két telephelyen egységesen, minden dolgozónak január 1-ig visszamenőleg tíz százalékos bérfejlesztést kérünk. A székesfehérvári telephelyen négy százalék bérfejlesztést végrehajtott a munkáltató. A mostani beszélgetések alapján ezt sem egységesen mindenkinek, hanem erősen differenciálva, és van, aki nem kapott még itt sem. A pécsi telephelyen nem hajtott végre bérfejlesztést a munkáltató, bár annakidején megígérték. Ez azonban kevés.”

László elmondta, a hanonos bérek az elmúlt években folyamatosan vesztenek értékükből. „Tavaly három százalékos bérfejlesztést kaptak, és az elmúlt évek inflációi mindig magasabbak voltak, mint az itteni béremelés. Ezért aztán most ideje valóban bért fejleszteni. A munkáltató azzal érvel, hogy veszteséget termelt a tavalyi évben, emiatt nem tud bért emelni. Hozzá kell tenni ehhez a veszteséghez, hogy rekorderedményeket ért el, 44 százalékkal nőtt két év alatt a bevétele [magyarán rekorderedmény mellett lett veszteséges]. És azt is tudni kell, hogy a többlet, amit megtermeltek a dolgozók, az nem több munkavállaló bevonásával vagy fejlesztésekkel történt, tehát többet dolgoztak az emberek. Most is jellemzőek a túlórák.”

A szakszervezeti vezető azt is hozzátette, hogy sem a pécsi figyelmeztető sztrájk, sem a mostani székesfehérvári sztrájk után nem kereste őket a cég, pedig ők keresik a lehetőséget a tárgyalásra. Amennyiben a cég továbbra sem áll kötélnek, annak tovagyűrűző következményei lehetnek.

„Azt tudnia kell a munkáltatónak, hogy itt az emberek most nagyon elszántak. Mind Pécsen, mind most Székesfehérváron azt mondták, hogyha ez nem volt elég, ha nem látja ebből a cég, hogy képesek vagyunk kiállni magunkért, akkor megyünk tovább, akkor leállunk hosszabb időre, leállunk akár határozatlan időre. Nagyon elszántak, amit meg kell érteni, hiszen az életükről van szó, a bérükről van szó. 

Ez egy fontos üzenet a cég vásárlóinak is, hogy úgy számítsanak az alkatrészekre. Lehet, hogy egy darabig akadozni fog az ellátás”

– világított rá az ellátási láncokkal kapcsolatos összefüggésekre László Zoltán. Azt is említette lapunknak, hogy bár az jogilag különálló cég, de a Hanon rétsági telephelyéről is megkeresték őket dolgozók hasonló problémákkal.

A szakszervezeti vezető azt is elmondta, hogy a Hanon noha elvileg veszteséges, ismeretei szerint az elmúlt években legalább annyi állami támogatáshoz jutott, mint a hivatkozott veszteség – tavalyelőtt pedig csaknem kétmilliárd forintnyi nyereséget tudott elkönyvelni. „Tehát a nyereség és a veszteség kérdése a számok varázsa is lehet, és nagyon sok pillanatnyi szituáció is lehet, ettől nem kell nagyon megijedni. Egy cég működik, bent van a gyártásban, egy hatalmas ellátóláncban, van forgalmuk, vannak vevőik, ki tudják fizetni a dolgozóikat, csak akarni kell.”

László Zoltán kitért arra is, hogy noha globálisan válság van az ipar területén is, ez nem feltétlen jelenti azt, hogy a cégeknek a Hanonhoz hasonlóan kellene viseltetniük a munkásaik irányába – a többi magyarországi cégnél ugyanis ahol jelen vannak, jellemzően sikerült 5-9 százalékos, legalább az inflációt ellensúlyozó béremeléseket letárgyalniuk.

„A válság nem ok arra, hogy az emberek rosszabbul éljenek. Nem ok arra, hogy a cégek megtartsanak a bevételükből és kevesebbet fizessenek ki a dolgozóknak. A dolgozóknak ugyanúgy válságos a helyzete, mint a cégeknek. Őnekik ugyanúgy többe kerül az élet, ugyanúgy nehezebb megkeresni a megélhetéshez szükséges pénzt, tehát a válság nem érv arra, hogy a munkavállalón spóroljunk. 

Ha drágább az áram, azt kifizeti a cég. Ha drágábbak a gépek, kifizeti a cég. Ha robotot kell vásárolni, kifizeti a cég. A dolgozót is meg kell fizetni.

(…) A világ eljutott egy olyan pontra, ahol sok minden változni fog. Nagyon divatos mondás, hogy paradigmaváltás zajlik a világban, ezek a dolgozók viszont nem paradigmákból élnek, hanem a bérükből. Ez a cég termel, nem pedig paradigmákat gyárt. Úgyhogy a termelés következménye az kell legyen, hogy a dolgozó bért kap, és abból meg fog tudni élni.”

– fejtette ki lapunknak László Zoltán.