A mai tüntetés legalábbis minden elemében erre utalt. Hiába tartott a program több mint két órán át, minden résztvevő kitartott az eseményen, sokszor dühös skandálás, vagy például Orbán Viktor és Gulyás Gergely miniszter nevének említésekor hangos fújolás is rendszeresen megszakította a beszédeket.

A felszólalók szinte mindegyike kiemelte, nem csupán a bérek rendezése a pedagógusok célja, erkölcsi, szakmai megbecsülést is szeretnének.

Emellett a sztrájk és a tüntetés tétje sem csupán ez, mint ahogyan a szakszervezeti vezetők közül Nagy Erzsébet, Boros Péterné és Taskovics István is arról beszéltek, magát a sztrájkjogot is kétségbe vonta immár a kormány azzal a február 11-i rendelettel is, amit a pedagógusok akciójának ellehetetlenítésére hozott meg a tiltakozók szerint.

Mind a tanársztrájkok, mind pedig a polgári engedetlenség szívósságát mutatja az a rendkívüli helyzet is, hogy a mai tüntetéssel koránt sincsen még vége a tiltakozó akciók sorának. Nagy Erzsébet ezért is hangsúlyozta az esemény végén, hogy kifejezetten döntő fontosságú a pedagógusoknak hétfőtől is kitartani, és nem engedni a kormányzati nyomásnak, hiszen a sztrájk immár határozatlan idejű.

A mai esemény tehát csupán azt mutatta meg, az elszántság az eddigi akciók után sem csökkent, a sztrájk tehát jó ideig folytatódhat majd.

És ugyan Gulyás Gergely március 16-án, az Emmi közleményét idézve még úgy reagált, a január 31-inél kevesebben vettek részt a március 16-i munkabeszüntetésben, a PDSZ tisztségviselői mindezt ma a színpadról is cáfolták.

A másik kormányzati vád, amely szerint „ellenzéki akció” a pedagógusok tiltakozása és sztrájkakciója, ugyancsak nem látszott a kockásinges tüntetésen, hiszen sem pártzászló, sem pedig ellenzéki politikus felszólaló nem volt látható sehol. Igaz, március 15-én az ellenzék nagygyűlésén szinte minden felszólaló kiállt a tanárok követelései mellett.

Élő közvetítésünk ezzel mára zárul, de senki se feledje, a sztrájknak ezzel még nincs vége! Mi holnaptól is napról napra, rendületlenül jelentkezünk az ezzel kapcsolatos hírekkel.

Mindezt csupán azért tudjuk megtenni, mert számos olvasónk vagy rendszeresen, vagy egyszeri összeggel támogatja munkánkat, ezért erre kérünk mindenkit ez alkalommal is!

Köszönjük a figyelmet!

A pedagógusok és támogatóik tízezres tüntetést tartottak szombaton a Kossuth téren, a Mérce munkatársai pedig a helyszínen követték az eseményeket.

Ebben a bejegyzésben a helyszínen készült képeinkből válogatunk.

Törley Kata és Pilz Olivér a Tanítanék Mozgalomból elmondták, minden jogszerű lehetőséget kihasználva jelezték a döntéshozóknak és a társadalomnak, hogy Magyarországon az oktatás helyzete válságos.

„Akik azzal vádolnak most minket, hogy csak a pénzünkért lázongunk, azok hol voltak az elmúlt években? Bedugták a fejüket a kormánypropaganda homokjába?”

– tette fel a kérdést Pilz Olivér.

„A jelenleg regnáló hatalomnak 12 éve volt, hogy javítson az oktatás helyzetén. De sikerült? Előre mentünk? Nem hátra? De.”

– tette hozzá Törley Kata, aki szerint mostanra ráadásul odáig jutottunk, hogy a pedagógusok bére évről évre csökken, olyan szintre került, hogy figyelembe véve a jelenlegi európai szinten is kiemelkedő inflációt, az még a pedagógusok megélhetését is veszélyezteti. Nem csoda, hogy nincs utánpótlás.

Nem hogy minőségi oktatás, de még rossz oktatás, gyerekfelügyelet sincs.

Pilz szerint a kormány már elkezdte az ígérgetést, mint Móricka, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe: pénz, pénz, pénz.

A távoli jövőben várható 30%-os béremelésért is majd árat kell fizetniük, mert ha pénzt kapsz, akkor aztán kuss legyen!

Elmondták, azért is vannak itt, hogy kihangosítsák, több ezren vettek részt polgári engedetlenségen, mert a kormány láthatatlanná akarta tenni a sztrájkot. A magukért, emberi és szakmai méltóságukért kiálló tanárok, oktatási dolgozók elmondták, hogy mit szeretnének, de csak lenézést kaptak a vezetőktől.

Ők mind a gyerekekért álltak ki, hogy méltó körülmények közt dolgozó autonóm értelmiségiként megadhassák a gyerkeknek azt, ami jár nekik, és hogy egyénként tekintsenek rájuk.

Ahogy a tanár is az, nem robot!

A kormány azért sem hajlandó párbeszédre és a helyzet rendezésére, mert a saját kudarcával kellene szembesülnie, de olyan, ugye, nem létezik.

„A tanárok közül is arra néznek fel a gyerekek, akik belátják, ha hibáznak.”

Bejelentették, április elsejére a Tanítanék Mozgalom és noÁr közösen egy szolidaritási koncertet szerveznek.

A színművész, aki az RTL Klub A tanár című sorozatának főszerepét játssza, elmondta, mivel valójában nem tanár, így nem tudja, milyen hajnalban kelni, cipő nélküli gyereknek cipőt szerezni, a diákok apja helyett apa, anyja helyett anya lenni.

De tette hozzá, azt tudja, hogy

a tanárok „a magyar értelmiség utolsó bástyája!”

Szerinte „a kis Karikó Katikát”, vagy „Benedek Tibort” is tanárok fedezték fel és törődtek vele. Nagy ezek után saját tanáraira emlékezett, hozzátéve, nélkülük belőle sem lett volna színész.

„Én nem hagyom, hogy ezeket az embereket bántsák, védeni fogom őket vassal, vérrel!”

-tette hozzá. Majd „társadalmunk, népünk nevében” megköszönte a tanárok áldozatos munkáját.

Ungvári Sára tanárjelölt elmondta, a sztrájk és a polgári engedetlenség jelszava az, hogy Ki fog holnap tanítani? Ő akar tanítani és vannak még így páran, szerdán a tanárhallgatók demonstrációján is több száz ilyen fiatal volt jelen.

Mégis egyre nagyobb a tanárhiány, egyre magasabb az átlagéletkor, és sok iskolában nem látni fiatal tanárokat. A 6 000 végzett hallgató közül alig 2 000 áll csak pályára. Tanítani akarnak sokan, miért nem tehetik, „miért nem tesszük”.

Ungvári elmondta, gyakran elhangzik a feltételes mód:

szeretnék tanítani, ha… szeretnék tanítani, ha megengedhetném magamnak.

Ma lakhatási válság van Magyarországon. A fiatal felnőttek egy jelentős része nem tud elköltözni otthonról, de a fiatal pedagógus az alacsony bérszint miatt még hátrányosabb helyzetből indul – a fizetése akár háromnegyedét lakbérre költi. A béremelésen kívül nem segíthet más, mint a szociális bérlakások és a szolgálati lakások bővítése – foglalta össze Ungvári Sára.

„Nemcsak a tanárokon, hanem az iskola többi dolgozóján is spórol a kormány. Spórol a krétán és az étkeztetésen, de spórol az egészségügyön és a szociális szférán is.”

Ha azt képzeli az oktatás vezetés, hogy egy középiskolai tanárnak annyit kell csak tudnia, ami egy középszintű érettségire való felkészítéshez kell, akkor

„tartósnak nevezhetjük a következő tanárgeneráció szarba vételét, a szakmai utánpótlás kivéreztetését.”

A módosítások célja a következő: a tanár nem önálló szakember, hanem csak egy tárgy.

„Nem akarok az autonómiájától megfosztott tárgy lenni”

– fejezte be a szónoklatát.

A szerdai diáktüntetés egyik középiskolás szervezője, Mihalics Lili azt hangsúlyozta, a kormánymédia szerint szerdán „néhány száz diák vergődött” csupán a szolidaritási, több ezres tüntetésen. A középiskolás szerint azonban ez nem is baj, mert a lényeg mégis az, hogy a diákok összefogtak tanáraikért

„és nem állunk meg, kapjátok meg azt a pénzügyi, jogi, erkölcsi és társadalmi megbecsülést, amit megérdemeltek.”

Azt is elmondta, 18 éves korban már felnőttnek számít az ember, így úgy érzi „leomlottak a gátak,” végre van hangja, beleszólhat a sorsába és dönthet a jövőjéről.

„Úgy érzem, szabad vagyok, és szeretném ha ezt ti, pedagógusok is átélnétek.”

Elmondta még, hisz abban is, hogy az oktatás terén „hamarosan még teret kaphat a szakmaiság.” „Ez nem csak a ti ügyetek, hanem mindenkié és a miénk is.”

„Szabad ország, szabad oktatás!” – zárta a beszédét.

Schermann Fruzsina, az ADOM Diákmozgalom elnöke elmondta, a Parlamentben nem akarnak tudomást venni arról, hogy a tanároknak joguk van a megbecsüléshez. Elfordulnak, ha a tanárok méltóságteljes fizetést követelnek.

„Elég az ördögi színjátékból és az örökös hárításból”

– mondta. Szerinte a diákok nem az iskola és a tanárok ellen vannak, hanem a porosz módszereket kifogásolják.

„Túl nagy ár a jövőnkért a 40%-os béremelés?!”

– tette fel a kérdést Schermann. Elmondta, minden tanár nagy hatással van rájuk, hiszen sokukra felnéznek, van, hogy többet látják őket mint a szüleiket.

„Először a tanárfogyást kéne megállítani, nem Brüsszelt!”

– jegyezte meg.

Vörös István, aki emellett ugyancsak pedagógus, azzal kezdte, egy iskola csak akkor jó, ha jó tanárok tanítanak benne, a többi szükséges bónusz. Felidézte, az ő gyermekei még működő oktatási rendszerbe jártak, négy unokája számára azonban „már kérdés, ki fogja őket tanítani.”

Vörös szerint az utánpótlás hiánya mellett a minőségi tudás hiánya is égető probléma a közoktatásban. Ma a pedagógusképzésben 25 százalékos a lemorzsolódás, a friss diplomások 50 százaléka pedig nem a szakmában helyezkedik el.

Hozzátette, Babits Mihály, Neumann János is gimnáziumi tanár volt, komolytalan tehát azt gondolni, hogy egy mai középiskolai tanárnak elég a középszintű érettségi anyagát elsajátítania.

Simkó Edit, szülő és pedagógus, aki négy napja polgári engedetlenkedik, elmondta, minél egyszerűbben magyarázunk el valamit, annál könnyebben értik meg.

A nehézfejű diáknak azt kell mondani: Elég volt, eddig és ne tovább!

Arra kérte a résztvevőket, hogy mindenki maradjon csöndben, de akin piros kabát van, az kiabálja el magát, hogy: „nincs hatalmad felettem”. Majd azokat, akik mellettük álltak, hogy ők is kiáltsák el magukat. Végül mindenki azt kiáltotta:

„Nincs hatalmad felettem!”

A Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) elnöke és a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke Orbán Viktor március 15-i, a Békemeneten elmondott beszédét idézte („jól nézünk ki”), hozzátéve „mi még jobban nézünk ki!”

„Kiállunk értetek, mert most ti, holnap meg mi. A sztrájk alapjog!”

Székely szerint „elég volt a mérhetetlen cinizmusból és agymosásból”, hozátette, ők is tudják, mit jelent a 400 óra túlóra, a bér visszatartása, a szakszervezeti titkár kirúgása, és a megalázás is.

A vezető szerint ha nincs párbeszéd és egyeztetés, „akkor van helyette diktátum, fenyegetés, zsarolás és megfélemlítés.” Megköszönte a március 16-i diáktüntetés résztvevőinek is, hogy kiálltak tanáraikért. „Most mi állunk ki mindenkiért. … Mert ez a szolidaritás!” – tette hozzá.

Bérrendezést, tiszteletet is követelt még rövid, támogató beszédében, ami után a hallgatóság „Elég volt!” skandálásba kezdett.

Naszályi Gábor, a Egységes Közlekedési Szakszervezet (EKSZ) elnöke elmondta, tanítani és tanulni csak szabad országban, városban és iskolában szabad, szabad embereknek. A XXI. század embere szabad, független és gondolkodó, ilyen kell legyen a pedagógus, ilyennek kell formálni a tanulókat is.

De ezt elvették tőlük.

Nem szabad a tanár, mert elvették tőle a szólás szabadságát. És nem gondolkodó, mert gondolkodó emberekre ebben a rendszerben nincs szükség.

Egyforma embereket kell gyártani, olyanokat akik nem is vágynak függetlensége, szabadságra, gondolkodásra.

Lassan elfogynak a pedagógusok, hiszen ki vágyna ennyi megaláztatásra és megélhetési nehézségre. Ki vágyna arra, hogy a legszegényebbek közé tartozzanak?

Ezt senki nem akarhatja.

A Fővárosi Közszolgáltatás és Közszolgálati Szakszervezet egyetért, és támogatja a pedagógusokat. Tiszteletre méltó az ágazat kiállása, ezt minden szakszervezetnek kötelessége támogatni.

Ma az érintettek bevonása nélkül dönt a hatalom sorsokról, életekről. Így lehetetlenítették el a sztrájkot, munkára kötelezve azt, aki mégis részt vennének benne.

A Társadalombiztosítási Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke ugyancsak a szakszervezeti akciócsoport tagszervezeti vezetőjeként állt ki a tanárok mellett. Felidézte, a garantált bérminimum nettó 260 000 forint, a legalacsonyabb tanár bér pedig nettó 120 ezer forint de a legmagasabb kezdőbér is csak nettó 203 ezer forint.

Hozzátette, az önkormányzati dolgozók illetményalapja még ma is csupán 35 ezer forint. Felidézte, a képviselők garantált fizetése ezzel szemben 2 millió forintnál kezdődik. Taskovics szerint lehetetlen hogy az állami pedagógusok illetményalapja nem a garantált bérminimumhoz igazodik.

Ráadásul Taskovics szerint az infláció miatti árstop nem segít semmit, tavaly októberben ugyanis már elszálltak az árak. Eközben számos alapvető élelmiszer árát nem rögzítették, így az folyamatosan emelkedik.

Mindezek miatt az állami szférának nincs igazi utánpótlása, olyannyira, hogy a szakszervezeti vezető szerint a kormány „az utcáról, képesítés nélkül” is próbál már felvenni dolgozókat.

Az anyagi megbecsülés hiánya mellett probléma a közszféra morális megbecsülésének hiánya is – emelte ki Taskovics, rendes ellenajánlatot a pedagógusok sem kaptak, „a gazdaság problémáira” hivatkozva. Mindez az ellenére történt, hogy a tanárok a teljesen kaotikus, járvány alatti oktatás ellenére is a szakmájuknál maradtak. Most pedig szerinte a háborúra hivatkozva próbálják a sztrájkról lebeszélni a pedagógusokat.

Ennek ellenére a magyarok helytállnak a menekültek fogadása terén, amiért Taskovics gratulált is nekik, és a tömegtől is tapsot kaptak. A segítségnyújtásnak része volt a pedagógusok és egészségügyi dolgozók is.

„Nem kérek többet, csak mutassa meg a magyar állam az emberi arcát!” – szólította fel Taskovics a kormányt, hozzátéve, biztosítani kell a jövő nemzedékeit nevelő pedagógusok anyagi biztonságát, nyugalmát,

„Kezdetben elég, ha annyi figyelmet fordítanak az anyagi helyzetükre, mint a sajátjukéra.” – tette hozzá.

Beszédét úgy zárta, „büszke vagyok rátok, büszke vagyok a bátorságotokra.”

Zeller Judit, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza elmondta, hogy 2020 őszén a FreeSZFE dolgozói azon vívódtak, hogy beszüntessék-e a munkát. Hogy a hatalom fejük felé tett erős embere ellen sztrájkba lépjenek-e. Vívódtak, mert a sztrájk éppen azoknak okoz kárt, akik rájuk vannak bízva, akiknek a legkevésbe szeretnének ártani – a diákoknak. Ők azok, akik nem tudják megszerezni a tudást, nem tudnak vizsgázni.

„Sztrájkolni sosem könnyű azoknak, akik nem csak munkát, hanem hivatást választanak. Akik saját erejüket, pénzüket, idejüket nem kímélve szeretnének egy nálunk jobb generációt nevelni. A tanárok ilyenek.”

Zeller szerint nehéz elképzelni, hogy milyen elkeseredettség kell ahhoz, hogy a tanárok, óvónők, szaktanárok osztályfőnökök mondják azt a gyerekeknek és a szüleiknek, hogy „nem, ők nem fognak tanítani”.

Több évnyi hosszú és eredménytelen küzdelem mutatta meg, hogy tárgyalással, egyeztetéssel sem méltó fizetést, sem méltó munkakörülményeket nem remélhetnek.

„Utolsó lépésként szánták el magukat a sztrájkra, nyúltak olyan alapjoghoz, ami tudatosan kárt okoz másnak. Sokan még a törvény megszegését, a polgári engedetlenséget is vállalták.”

Tették ezt azért, mert a kormány, megrettenve az erejüktől, megpróbálta elhallgattatni őket.

Ne legyenek illúzióink, bárkivel megteheti ezt a kormány.

Csak a közös kiállás ejthet rést a hatalom pajzsán. A tanárok ügye nem csak a tanárok ügye, hanem a szülők, a diákok ügye, a jövő ügye is. Szabad polgárokat csak szabad tanárok tudnak nevelni.

„Olyan tanárok tudnak szabad embereket nevelni, akiknek a munkája nem rabszolgamunka, akik nem kizsigereltek, nem kiégettek”

– mondta el Zeller Judit.

„A sztrájk azt jelenti, hogy még nem adtuk fel. Hogy a pedagógusok még dolgozni, nevelni akarnak, továbbélni a hivatásukat.”

Nagy Erzsébet, a PDSZ választmányi tagja elmondta, rendkívüli öröm, hogy megtöltötték a Kossuth teret, bár kétségeik voltak, hogy merjék-e vállalni ezt a teret, de úgy látja sikerült a tiltakozóknak megtölteniük.

Hozzátette, hosszú utat tettek meg eddig a napig: a pedagógusoknak 2014-től, más oktatással foglalkozó munkatársaknak pedig 2008-tól nem emelkedett a bérük. Ezek pedig nem javíthatóak a morzsaként odadobott pótlékokkal. Tömeges a pályaelhagyás, az alacsony bérek mellett rengeteg órát, kifizetetlen helyettesítéseket, megnövekedett adminisztrációt kell végezni.

„Rólunk azt hitték, a hátunkon fát lehet vágni, ez eddig igaz is volt, a közoktatás rendszere már rég összeomlott, a hivatástudat és az ingyenmunka tartja fent a működés látszatát.”

Akivel a sztrájkbizottság tárgyal, váltig állítják, hogy nincs pedagógushiány, a januárban kiesett kollégákat, akik nem mind térnek vissza, simán lehet pótolni. Mióta sztrájkba kezdtek, az ígéretek száma nőtt. Ha annyi energiát fektetett volna a kormány a pedagógusok helyzetének javításába, mint a sztrájk megakadályozásába, már itt lenne a Kánaán – mondta el Nagy.

Március 16-tól határozatlan idejú sztrájk indult, amiben a mostani adatok szerint 20 ezernél is többen vettek részt.

„És ez csak egy nap adata, amiben nincsenek benne azok, akiket megakadályoztak a sztrájkban”

– mondta el Nagy Erzsébet.

A Fidesz által módosított sztrájktörvény már eleve akadályozta a jogszerű sztrájk megszervezését. Januárban az időhúzás miatt nem születhetett jogszerű döntés a szakszervezetek által tett ajánlat szerinti sztrájkról.

A bíróság kimondta hogy járványra hivatkozva nem lehet a sztrájkjogot korlátozni, a kormány félelmében mégis ezt tette, rendeletben hozott egészen abszurd szabályokat. „Mert a kormány fél, még egy alig látható sztrájktól is fél, és még jobban fél a tömeges polgári engedetlenségtől” – mondta el Nagy, aki hozzátette:

„Ki gondolta volna, hogy eljutunk odáig, hogy az oktatásban dolgozók ehhez az eszközhöz fognak folyamodni?”

A sztrájkolókat fenyegetik a teljes napibér levonásával – még akkor is, ha nem egész nap sztrájkolnak. A sztrájkolókat megalázzák, volt olyan intézmény, ahol be sem engedték a sztrájkolókat.

Három nyomós okot említett Nagy Erzsébet a sztrájk folytatására:

• Nem szabad, hogy a választások után elsikkadjanak a követelések, bármilyen kormány alakul, azonnali változásokra van szükség, különben nem lesz kinek adni a beígért béremelést.
• A szomszédban dúló háború még inkább súlyosbítja a szakemberhiányt, mert még több gyereket, diákot kell ellátni a közoktatás és a szakképzés rendszerének.
• A szakszervezeteknek is végig kell vinni a sztrájkjoggal kapcsolatos jogi folyamatot, ha itthon eredménytelenek lesznek, akkor az Emberi Jogok Európai bíróságához fordulnak.

Rendkívüli a társadalmi támogatottság. Minden sztrájkoló, minden engedetlenségben részt vevő az egész népet tanítja – nem középiskolás fokon – állampolgári jogokra, demokráciára, felelősségvállalásra. Ők pedig bennünket összefogásra és szolidaritásra.

Ez megnyilvánul a szakképző intézményekben részt vevő szolidaritási sztrájkolók is.

Geszti Péter és Dés László Pál utca fiúk című musicalének Legyen szabad a grund című slágerével elkezdődött a pedagógussztrájk mellett kiálló szolidaritási tüntetés a „Kockásinges találkozó” a Kossuth téren. Élő közvetítésünk a demonstrációról:

Szerdán, a március 15. utáni hosszú hétvégén kezdtek határozatlan idejű sztrájkba a tanárok. A március 16-i nap eseményeit percről percre követtük a Mércén, a munkabeszüntetés mellett az ország több pontján is szimpátiatüntetéseket tartottak többek között diákok és pedagógushalltagók.

A nap elején hat iskola tartott közös akciót, melynek keretében pedagógusaik kiállásuknak dalban is hangot adtak, Geszti Péter és Dés László szerzeményét, a Mi vagyunk a Grund!-ot énekelték el minden sztrájkoló pedagógustársuknak.

A Kós Károly téren mi is ott voltunk, videónk itt nézhető vissza:

A diákok több helyről induló vonulással egybekötött tüntetését a Kossuth téren rendezték. Erre több ezer diák és támogató érkezett, mi pedig élő videóval követtük az eseményeket:

Diákok, művészek, pedagógushallgatók, szülők szólaltak fel a rendezvényen, melyről részletes beszámolónk szerdai percről percre közvetítésünkben olvasható.

A Kossuth tér után pedig az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt tiltakoztak pedagógushallgatók és támogatóik a sztrájk ellehetetlenítése ellen, s álltak ki egyszersmind a tanárok mellett.

 A tanárok mellett kiálló diákokon túl több szervezet és csoport támogatásáról biztosította a sztrájkolókat.

Többek között

• az 1Magyarország Kezdeményezés,
• Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány,
• számos fiatal művész,
• ellenzéki pártok,
• és nem utolsó sorban a szülők is több helyen látványos kiállást szerveztek, például itt.

A sztrájk határozatlan időre szól, ugyanakkor nem minden iskolában azonos ideig áll le a munka, így van ahol csak 1-2 napra, máshol viszont akár egy hétig is, ahogy a pécsi Leőwey Klára Gimnázium esetében is bejelentették. Volt ugyanakkor olyan intézmény is, ahol szerdán is a polgári engedetlenség eszközével tiltakoztak.

A szerdai eseményekről képes összeállítással is jelentkeztünk.

A két pedagógus szakszervezet, a PSZ és a PDSZ is kereste a kapcsolatot az Emberi Erőforrások Minisztériumával, hogy a sztrájk törvényes feltételeiről megegyezzenek, azonban az Emmi minimális rugalmasságot sem mutatott irányukba.

A fő vita a sztrájk alatti elégséges szolgáltatás kívánt mértékén alakult ki. 2022. január 26-án az érdekképviseletekkel tárgyaló Kisfaludy László helyettes államtitkár közölte, az iskolai gyermekfelügyelet mellett a kormány azt szeretné, ha a sztrájk alatt a tanárok az órák 75 százalékát is megtartanák, mivel álláspontja szerint ez lett volna az elégséges mértékű szolgáltatás a sztrájktörvény kormány általi értelmezésében.

A szakszervezetek javaslatát élesen elutasították. Az Emmi ezek után még egy körben tett 10 százalékos pótlékemelési és extra cafeteriát ígérő ajánlatot, amit azonban a szakszervezetek tartottak nagyon kevésnek.

A tárgyalások január 26-i megrekedése után így január 31-én sor került a tanárok első, egynapos figyelmeztető sztrájkjára, összesen 20 ezer pedagógus országos részvételével.

Erről a kormány már jó előre közölte, álláspontjuk szerint a sztrájk „nem törvényes”, mivel az elégséges szolgáltatás mértékében a tanárszakszervezetek az Emmivel nem tudtak megállapodni. A szakszervezetek azonban felhívták rá a figyelmet, hogy a megállapodás elmaradása a minisztérium hibája volt, Kisfaludy helyettes államtitkár ugyanis korábban „időt kért” a szakszervezetektől, de új, érdemi ajánlattal nem állt elő.

Február 11-én azután robbant a bomba: a Magyar Közlönyben közzétettek egy rendeletet, amely „a járványhelyzetre hivatkozva” előírja, egy esetleges sztrájk esetén a tanulóknak minden, a sztrájkkal érintett munkanapon reggel 7 óra és iskolák esetében 16 óra, általános iskolák esetében 17 óra, óvodák esetében 18 óra között kötelező szakképzett pedagógus által vezetett felügyeletet biztosítani.

A sztrájk által érintett iskolákban ráadásul kötelező a tanórák 50 százalékának megtartása, az érettségi előtt álló diákoknak pedig a kötelező érettségi tantárgyainak egyetlen tanórája sem maradhat el a sztrájk miatt,

vagyis a kormány arra kéri a pedagógusokat, hogy a sztrájk idején is dolgozzanak.

A rendeletet a pedagógusok szakszervezetei a sztrájkjog végső ellehetetlenítéseként értékelték, és annak vizsgálata céljából a szakszervezetek jogi képviselőjük, Schiffer András útján az Alkotmánybírósághoz fordultak, de kijelentették, akár nemzetközi fórumokig elmennek az ügyben.

Ezzel párhuzamosan számos iskola tantestülete február 12-től polgári engedetlenségi akciók keretében tette le a munkát.

A szerdai sztrájk kezdetével egyidőben szolidaritási megmozdulást szervezetek az EMMI akadémia utcai épülete elé a pedagógushallgatók. A helyszínről élőben jelentkeztünk, több résztvevő, tanári pályára készülő demonstrálóval készítettünk interjúkat, amik itt elolvashatók.

Az EMMI épülete előtt két angol szakos hallgató például elmondta lapunknak, hogy a legnagyobb problémának a tanszabadság hiányát tartják, a sztrájkoló tanároknak határozott és kitartó sztrájkolást kívánnak, azoknak pedig, akik nem tudtak eljönni üzenték, hogy legközelebb jöjjenek.

De volt olyan kiálló is, aki tudományos pályáról tért vissza a katedrára, mert hiányzott neki a tanítás, és most azért állt ki mégis, mert nem tartja fairnek, hogy gyakornokként, osztályfőnökként heti 24 órát tanít úgy, hogy gondolkoznia kell, hogyan jön ki a pénzéből hó végén.

Több gyógypedagógus hallgató is nyilatkozott a Mércének, az ő helyzetük még a tanárokénál is nehezebb, hiszen erre a pályára még kevesebben lépnek, és az SNI-s (sajátos nevelési igényű) gyermekekről, valamint a velük foglalkozókról gyakrabban el is feledkeznek.

Hosszú évek után először január 31-én tartottak kétórás figyelmeztető sztrájkot a tanárok. Ennek előzménye, hogy a két legnagyobb pedagógus szakszervezet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezet (PDSZ) és a Pedagógusok Szakszervezet (PSZ) együttműködésben kezdték meg a tárgyalásokat az Emberi Erőforrások Minisztériumával (EMMI).

Az EMMI szerint a munkabeszüntetés akkor jogszerűtlen volt, mivel a sztrájk megkezdésekkor még csak elsőfokú ítélet született annak jogosságáról.

Ennek ellenére sikeresnek tekinthető az akció, mivel abban akkor több, mint 20 ezer pedagógus vett részt. Az eseményt percről-percre követtük a Mércén.

A sztrájkoló pedagógusokért valóságos szakmákon átívelő összefogás jött lére akkor, számos különböző dolgozói réteget képviselő szakszervezet fejezte ki szolidaritását a mai megmozdulással kapcsolatban. A Magyar Szakszervezeti Szövetség autós felvonulást is szervezett, melynek keretein belül 200 jármű vonult végig a belvároson. A felvonulásról László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnökének autójából jelentkeztünk be.

A PDSZ közlése szerint január 31-én több tanár arról számolt be, hogy a sztrájk ellenére munkára kötelezték őket az intézményvezetők. Beküldték őket felügyelni, annak ellenére, hogy már felvették a sztrájkot. Ezzel megsérthették a sztrájkjogot.

A sztrájk utáni napokban még arról adtak hírt a szakszervezetek, hogy a tankerületek igazolatlan hiányzást könyvelnének el azoknál a diákoknál, akiknek szülei szolidaritásukat kifejezve nem küldték iskolába a gyermeküket a hétfői első két órában. Az EMMI pedig fellebbezést nyújtott be a bíróság első fokú ítélete ellen, amiben jogosan ítélték a sztrájkot, és amiben arra hivatkoztak, hogy a sztrájkolók az ellenzéki Egységben Magyarország szimbólumát, a kék szalagot viselték.

Azonban nem sokkal később pontosítást nyújtotta be az EMMI a Fővárosi Ítélőtáblához a fellebbezésükkel kapcsolatban, ami szerint mégsem fogják a pedagógusokat „pártpolitikai tevékenység támogatásával” vádolni, pontosításukban azt kérik a bíróságtól, hogy fellebbezésük erre vonatkozó részét hagyják figyelmen kívül

Az EMMI után a tankerületek is visszavonulót fújtak a tanárok és a sztrájk elleni hadjáratban, ugyanis egy, a szerkesztőségünkhöz eljutott levél szerint a Kréta felületén a szülők igazolni tudják gyerekeik sztrájk idei hiányzását, ami nem fog beleszámítani a félévente felhasználható 5 napnyi szülői igazoláskeretbe.

A rendezvény Facebook-eseménye szerint a szervező Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete mellett számos szervezet támogatja a tanárok sztrájkját, így több felszólaló és produkció is várható. A szervezők impozáns színpaddal készülnek a tüntetésre.

A várható program a következő:

• Grund – Pedagóguskórus;
• Nagy Erzsébet, PDSZ;
• Boros Péterné, az MKKSZ elnöke, a Szakszervezetek Akciószövetsége és a FÖX tagja;
• Taskovics István, a TBDSZ elnöke, a Szakszervezetek Akciószövetsége tagja;
• Naszályi Gábor, az EKSZ elnöke, a Fővárosi Közszolgáltatási és Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége (FÖX) tagja;
• Székely Tamás, a VDSZ elnöke és a MASZSZ alelnöke;
• ’Én is a tanárokkal vagyok’, freeSZFE produkció;
• Felszólaló a szülők képviseletében;
• Simkó Edit, pedagógus;
• Nagy Ervin, a „Tanár”, színművész;
• Schermann Fruzsina, ADOM Diákmozgalom;
• Törley Kata és Pilz Olivér, Tanítanék Mozgalom;
• NoÁr (aki a legutóbbi, tanárok mellett szervezett szimpátiatüntetés idején még koronavírusos volt, így nem tudott részt venni).

A szervezők a következő célokat fogalmazták meg:

„MUTASSUK MEG, hogy vagyunk elegen, akiknek fontos Magyarország jövője, az oktatás megmentése! Mutassuk meg, hogy akarjuk, követeljük a modern, hatékony állami oktatást, ahol mindenkinek van esélye!

Mutassuk meg, hogy nem tűrjük tovább a kiszolgáltatottságot, az alávetettséget!

Mutassuk meg, hogy nem tűrjük tovább a megalázó béreket, a gyalázatos munkakörülményeket, az elvárt megalázkodást!

Mutassuk meg, hogy sokan vagyunk!

Követeljünk együtt egy hatékony, modern, gyermekközpontú magyar oktatást, ahol elhivatott, jól képzett szakemberek emberi körülmények között képezhetik a jövő generációját!

A SZTRÁJK ALAPJOG!”