Zeller Judit, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza elmondta, hogy 2020 őszén a FreeSZFE dolgozói azon vívódtak, hogy beszüntessék-e a munkát. Hogy a hatalom fejük felé tett erős embere ellen sztrájkba lépjenek-e. Vívódtak, mert a sztrájk éppen azoknak okoz kárt, akik rájuk vannak bízva, akiknek a legkevésbe szeretnének ártani – a diákoknak. Ők azok, akik nem tudják megszerezni a tudást, nem tudnak vizsgázni.

„Sztrájkolni sosem könnyű azoknak, akik nem csak munkát, hanem hivatást választanak. Akik saját erejüket, pénzüket, idejüket nem kímélve szeretnének egy nálunk jobb generációt nevelni. A tanárok ilyenek.”

Zeller szerint nehéz elképzelni, hogy milyen elkeseredettség kell ahhoz, hogy a tanárok, óvónők, szaktanárok osztályfőnökök mondják azt a gyerekeknek és a szüleiknek, hogy „nem, ők nem fognak tanítani”.

Több évnyi hosszú és eredménytelen küzdelem mutatta meg, hogy tárgyalással, egyeztetéssel sem méltó fizetést, sem méltó munkakörülményeket nem remélhetnek.

„Utolsó lépésként szánták el magukat a sztrájkra, nyúltak olyan alapjoghoz, ami tudatosan kárt okoz másnak. Sokan még a törvény megszegését, a polgári engedetlenséget is vállalták.”

Tették ezt azért, mert a kormány, megrettenve az erejüktől, megpróbálta elhallgattatni őket.

Ne legyenek illúzióink, bárkivel megteheti ezt a kormány.

Csak a közös kiállás ejthet rést a hatalom pajzsán. A tanárok ügye nem csak a tanárok ügye, hanem a szülők, a diákok ügye, a jövő ügye is. Szabad polgárokat csak szabad tanárok tudnak nevelni.

„Olyan tanárok tudnak szabad embereket nevelni, akiknek a munkája nem rabszolgamunka, akik nem kizsigereltek, nem kiégettek”

– mondta el Zeller Judit.

„A sztrájk azt jelenti, hogy még nem adtuk fel. Hogy a pedagógusok még dolgozni, nevelni akarnak, továbbélni a hivatásukat.”