A skót kormány bocsánatot kér a meleg férfiaktól
Történelmi hibát javítanak ki.
Történelmi hibát javítanak ki.
Tetőtől talpig rögzítenének rólunk mindent. És a családunkról is.
József Attila írásának, amelyre itt föl akartam hívni a figyelmet, úgyszólván nincsenek aktualizálható tanulságai, mivel a munkásmozgalom pillanatnyilag szünetel (jobb esetben talán „átalakítás miatt zárva”). De van, ami – a kontextustól függetlenül – mégis hasznosítható belőle.
Kiderült, miért van annyi fedelét vesztett vagy sérült utcai szemeteskuka Budapest belső kerületeiben.
Az RT pénteken nyilvánosságra hozta a Twitter tavalyi ajánatát – a közösségi platform testreszabott reklámcsomagot rakott össze a Kreml propagandairodájának meghosszabbítása számára, most viszont letiltotta a hirdetéseiket.
Az Index forrásai szerint Vitézy Dávidnak mennie kellett, hogy az orosz metrókocsik jöhessenek, a volt BKK vezérigazgató és a főpolgármester konfliktusára álhírekkel erősíthettek rá.
A Hidegkuti Nándor stadion 7,5 milliárd forintból újult meg nemrég. Nem lennénk most Deutsch Tamás.
Az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikó szerint több, mint 200,000 gyereknek járna szünidőben is meleg étel, de ezt nem kapják meg. Szerinte a kormány nyúlt bele a fazékba.
A neoliberalizmust az emelkedő fasizmus ellenében fogalmaztak meg, mégis annak réméhez vezet minket vissza azáltal, hogy elpusztította a társadalom kötőszöveteit, az emberekből pedig fogyasztó-zombikat kreált. Hogy kerülünk ki ebből?
A szigetország következő miniszterelnöke Katrín Jakobsdóttir lesz. A választóknak elege volt a botrányt botrányra halmozó jobboldali koalícióból.
A vokssal kifejezett hálával a mai határon túli magyar közösségek bennragadnak abban a kiszolgáltatott helyzetben, amelyet a magyar kormány saját politikai hasznára próbál fordítani – egyelőre a vártnál kisebb sikerrel.
Megmutatta magát a „csöndes többség”, a szeparatistáknál épp csak többen lévő egységpárti katalánok utcára vonultak Barcelonában.
Mielőtt még valakiben felmerült volna, hogy morális kötelességünk segíteni embertársainkon, Szájer József gyorsan a „holtak seregének” nevezte a menekülteket.
A leendő koalíciós partnerek egymásnak ugrottak.
Megközelítőleg kétmillióra rúg azon magyar állampolgárok száma, akik valamilyen mentális problémával küzdenek, de a százezret sem éri el azok száma, akik terápiához jutnak. A többség csendben gyógyszerezi magát.
Erős hét volt ez, már ami a politikusi megszólalásokat illeti.
Bár a kormány menekültellenes kommunikációs kampánya kitakarja a pozitív példákat, de ez nem jelenti azt, hogy azok nem léteznek.
Legalábbis az MKKSZ fórumán többnyire ezekről a kérdésekről beszéltek.
Három évvel ezelőtt ilyenkor másról sem beszéltek az emberek, csak arról az eszeveszett ötletről, hogy a kormány megadóztatja az internetet. Első és utolsó visszavonulás volt?
Tehetsz róla, tehetsz ellene!
Spanyolország improvizálva halad előre, de a katalán függetlenség hívei is szorgosan dolgoznak.
Sztrájkra készültek az Operaház dolgozói, de a munkabeszüntetés elmaradt. A sztrájkkészültség azért marad.
A bevándorlás kapcsán szüntelenül tolják az arcunkba a töménytelen mennyiségű demagógiát. Pedig jó volna, ha korunk egyik legsúlyosabb politikai és erkölcsi kérdésében komolyan is feltennénk a kérdéseket: Be kell-e fogadnunk, kiket, hányat és miért?
Tanárból kevesebb lett, de a köztisztviselők száma azért nem nőtt.
„Ha a megbocsájtás azt jelenti, hogy egy ilyen ügyet meg lehet úszni, akkor mi erre mondhatunk nemet.”
Európára a legnagyobb veszélyt a világhírű szlovén marxista szerint éppen azok a „védelmezők” jelentik, akik idegenellenességet és félelmet keltenek.
Bérkompenzáció, kis szépséghibával.
A kormányszóvivő szerint nem az állam dolga eldönteni, szükség van-e az egyetemre. Vagy legalábbis most így döntöttek.
Mire az anyák hazamennek a kórházból, már százszor megkérdőjelezték a kompetenciájukat, és teljesen leépítették az önbizalmukat. Erről beszélni is nehéz, nem hogy mozgalommá szerveződve tegyünk ellene.
Az Nemzeti Választási Iroda sincs elragadtatva attól, ahogy az RMDSZ regisztrációs aláírásokat gyűjt.