TGM: Polányi fasizmusról és piacról

Ebben a szerény kis ismeretterjesztő jegyzetben csak arra akartam rábeszélni, hogy olvassa Polányi Károlyt (meg olvasson róla), akinek az eredeti és elmélyült szelleme meg kellene hogy ihlesse szeretett hazája értelmiségét is.

TGM: Ady és a két meggyőződésű emberek

Ady Endre 140 éve – Istenem, száznegyven éve, mondaná Ady – született, és még mindig nem végeztünk vele, még mindig azt mondja, ami velünk van, még mindig nem tudja senki jobban, mint ő, hogy miért nincs vége a nagy összeroskadásnak Hunniában.

TGM: 1956-1989: a „szocialista” hagyaték

Az életszínvonal, a fogyasztás javulása, a restaurációs periódusokra furcsa mód jellemző – politikamentes – kulturális föllendülés, egyben lemondás az egyéni és közösségi szuverenitásról, a politikai szabadságról: ez a „kollektív emlékezetben” a maximum, amit népünk elért.

TGM: Két világforradalom: 1789, 1917

A forradalom folytatódó története még mindig az osztályegyüttműködés fölbontásának időszakában van elméletileg, és a polgári egyenlőség-egyenjogúság rekonstrukciójának szakaszában politikailag: mintha még mindig 1917 februárjában lennénk. 1917 októbere még csak ezután következik.

TGM: József Attila az egységfrontról

József Attila írásának, amelyre itt föl akartam hívni a figyelmet, úgyszólván nincsenek aktualizálható tanulságai, mivel a munkásmozgalom pillanatnyilag szünetel (jobb esetben talán „átalakítás miatt zárva”). De van, ami – a kontextustól függetlenül – mégis hasznosítható belőle.

TGM: Permanens forradalom vagy ellenforradalom

A kisebbségbe szorult antikapitalista baloldalnak – illúziók nélkül – befelé kell fordulnia, és újjá kell alakítania forradalmi kultúráját, életformáját, és újra kell tanulnia a szakítás és a rejtőzés, az öntisztulás, a kivárás, „a nép közé járás” (és az olvasás) művészetét.

TGM: Vereség Németországban

Nincs értelme elismételnem itt azt, ami a német nyelvű sajtóban olvasható – rengeteg magas színvonalú elemzés a Frankfurter Allgemeine Zeitungtól a Junge Weltig, a Neue Zürcher Zeitungtól a Frankfurter Rundschauig – , most csak két érdekes baloldali kommentárt emelek ki: Jan Federsen és Tom Strohschneider cikkét; mindkettő derűlátóbb, mint az alább következő írás. (A Die Zeit két