2014. október 21-én Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter közölte: a kormány minden megkezdett gigabyte-nyi elektronikus adatforgalom után 150 forint adót vetne ki a felhasználókra 2015-től. A bejelentés óriási tiltakozást váltott ki, másnap délre a frissen létrejött Százezren az internetadó ellen Facebook-oldalt csaknem 90 ezren lájkolták.

Október 26-án volt az első netadó elleni tüntetés, a szervezők azt kérték, hogy mindenki hozzon magával sokat használt, már nem működő számítástechnikai eszközöket, hogy azokból szimbolikus falat emeljenek a Fidesz székház elé. A József nádor térre meghirdetett kezdésre már körülbelül 10 ezren gyűltek össze, végül 48 órás ultimátumot adtak a kormánynak, hogy vonják vissza a netadó tervét. Innen a Hősök terére vonult a felduzzadt tömeg, végül a szervezők itt lefújták a tüntetést, néhány százan azonban átvonultak a Fidesz-székházhoz, ahol bedöntötték a kerítést, néhány ablak is betört, a rendőrség hat embert állított elő, ellenük garázdaság gyanúja miatt indult eljárás.

Október 28-án lejárt a 48 órás ultimátum. A szervezők tehát ismét a József nádor térre hívták az elégedetleneket, a több tízezres budapesti demonstrációval párhuzamosan vidéki városokban (Nyíregyházán, Pécsen, Miskolcon, Kiskunfélegyházán, Vácon, Szegeden, Debrecenben, Békéscsabán és Komlón), illetve Varsóban is voltak tüntetések. A fővárosban tiltakozók közösen vonultak át a Clark Ádám téri „o” kilométerkőhöz, hogy ezzel is jelezzék: ennyi internetadót akarnak fizetni. A tüntetés végén a szervezők kilátásba helyezték, hogy a november 17-én esedékes, a netadóról szóló szavazás előtt további demonstrációkkal kívánnak nyomást gyakorolni a kormányra.

Deutsch Tamás másnap kijelentette: a tüntetés a demokrácia bizonyítéka. Három nappal a százezres tüntetés után, október 31-én Orbán Viktor interjút adott a Kossuth Rádiónak. Itt jelentette be, hogy az internetadó a kitalált formában nem vezethető be, és hogy 2015 elején nemzeti konzultációt terveznek indítani a témában. Aznap este „győzelmi nagygyűlésen” tapsolták meg Orbán Viktor meghátrálását.

És ahogy mondani szokták: a többi már történelem.

Az évforduló alkalmából a tüntetés szervezői közül Gulyás Balázs szociológust és Füzessi Károlyt, a Mérce munkatársát kérdeztük arról, hogyan élték meg azokat a napokat, milyen tanulságokat vonhatunk le a három évvel ezelőtti eseményekből, és hogy látják, vajon lesz-e még azokhoz hasonló? A fotókat pedig Csoszó Gabriellától kaptuk.

Gulyás Balázs: Nagyon felemelő élmény volt, hogy ennyi ember megmozdult. A Reuters szerint százezren voltak a második, az Erzsébet-hídon átvonuló tüntetésen, de vidéken is számos tüntetés szerveződött. Ráadásul a tüntetők mellett a Facebookon olyan emberek is megszólaltak, akik nem szoktak politizálni, vagy általában nem mernek megszólalni. Nagyon sokan készítettek kreatív és vicces szlogeneket vagy képeket, amik segítették megmutatni, hogy mennyire abszurd a javaslat.

Nem az internetadó volt a Fidesz legkártékonyabb javaslata, de ez elég közérthetően hülyeség volt, és ezt sikerült bemutatnunk.

Füzessi Károly: Egyrészt abban az értelemben sikeres volt a tüntetés, hogy egy célért annyi sok embert közös cselekvésre bírt. Másrészt abban az értelemben sikertelen, hogy a kérdés, amiről szó volt, a hatalmi viszonyokat így is, úgy is változatlanul hagyta volna. Bár az igaz, hogy a közös cselekvés élménye annyira elementáris volt, hogy gyanúm szerint kevés olyan beszélgetés volt azokban a napokban a városban, amiben nem említődött meg a tüntetés, és ebben az értelemben az állampolgári érdekérvényesítésről első kézből szerzett tapasztalatot mindenki, ami igen fontos.

Gulyás Balázs: Az ostoba adó eltörléséért való tüntetéssel kezdettől az volt a célunk, hogy megmutassuk, hogyha elég elszántak az emberek, akkor győzhet a nép, meghátrálhat a hatalom. Addig ez sokaknak lehetetlennek tűnt, mert a legtöbb tiltakozás több célért küzdött egyszerre, a részsikereknek pedig nehezebb örülni. A Hallgatói Hálózat tüntetései 2013 telén számos dolgot elértek, de a teljes siker híján sokan kudarcnak élték meg.

A netadó eltörlése viszont egyértelműen az emberek győzelme volt a kormányzati ostobaság felett.

Azt reméltük, hogy a tüntetés sikere másokat is szerveződésre inspirál és a szervezők kisebb csoportjai sok más tüntetést is szerveztek. Sajnos ezekből nem alakultak ki erősebb mozgalmak. Azok a vidéki tüntetésszervezők, akik azóta még nehezebb körülmények között próbálják az ellenállást szervezni, nem kaptak elég figyelmet a sajtó Budapest-centrikussága és a helyi sajtóban növekvő fideszes befolyás miatt. A netadóval láthatóvá vált elégedetlenség viszont segített, hogy három elvesztett választás után, három időközi parlamenti képviselő-választást nyerjen az ellenzék. A Fidesz a veszprémi időközivel végleg elvesztette a kétharmadát. Ennek köszönhető hogy lelassult a Fidesz alkotmányjogi dáridója, például a gránitszilárdságú Alaptörvény módosítgatásával is kénytelenek voltak felhagyni, igaz, addigra hatszor már módosították.

Füzessi Károly: Annyiban biztos, hogy volt hosszú távon hatása a netadós tüntetéseknek, hogy generációs élményt jelentettek, a közösen megélt történelmünk részévé váltak, olyan példává, hogy tessék, lehet nyomást gyakorolni a hatalomra. Én felelősségként éltem meg. Nem az első, és nem az utolsó tüntetés volt, amelynek a szervezésében részt vettem, de mindig hangsúlyoztuk: ezt a tüntetést ugyan mi bonyolítjuk, de a magyar nép csinálja. Ez óriási felelősség, és mély alázattal kell egy ilyen feladat felé fordulni.

Füzessi Károly: A netadós megmozdulás egyik sokat elemzett és sokak által felrótt hibája az volt, hogy ebben a bizonyos fénytörésben aprócska anyagi kérdésben mozdultak meg az emberek, holott nyilván ennél sokkal durvább igazságtalanságok vannak Magyarországon, amik ellen érdemes és értelmes lenne küzdeni.

De egyrészt a társadalmi szintű összefogásoknak bizonyos méret felett önértéke keletkezik, itt ez szerintem mindenképp megtörtént. (Egyébként aki ezen mérgelődik, hogy miért 300 forintért megy a sírás, annak mindenképpen és mindenek előtt érdemes számba vennie az elmúlt 20-30 év értelmiségének és politikai osztályának felelősségét.)

Másrészt az internetadó konkrét ötlete tényleg óriási ökörség volt. Irreálisan nagy összegre rúgott volna sok internethasználó esetében.

Nyilvánvaló volt, hogy lövése sem volt a törvényt kitalálóknak arról, hogyan is működik az internet.

És ez külön felettébb idegesítő volt: már megint úgy szólnak bele az életünkbe, hogy halvány gőzük sincs arról, hogyan működik az valójában.

Harmadrészt viszont be kell látnunk: ez a kérdés tényleg nem érinti a fennálló rendet, a hatalmi viszonyokat. Ezért könnyen tud ebben engedni a kormány. Olyan, a NER inherens részét képző kérdésekben, mint a szegények elnyomása, a kormányzás mint pénzlopási gyakorlat vagy a rasszizmus és idegengyűlölet kormányprogrammá avanzsálása, még ekkora tömegnyomással sem lehetne valódi változást elérni.

Gulyás Balázs: Szembe kell néznünk azzal, hogy a netadó-tüntetések óta is romlott a politikai helyzet. Egyre inkább normálissá válnak olyan dolgok, amik normális országban felháborítónak számítanak. Ma már szinte természetesnek vesszük, hogy az ügyészség nem nyomoz, nem emel vádat fideszes korrupciós ügyekben, hogy a kormánymédia már az ötvenes évek sajtójára hasonlít. Ezzel együtt fontos a politikai ellenállás, mert a Fideszt csak ez hátráltatja meg.

A vasárnapi boltzárra is azt gondolták, hogy majd megszokjuk, de azt sikerült napirenden tartani és visszavonatni.

A tüntetések fontosak, de nem elégségesek. A Százezren az internetadó ellen vagy a Fideszfigyelő Facebook-oldalon minden nagyobb tüntetésre mozgósítottunk, de általában is próbálunk az aktivitás mellett érvelni – a bőségesen érkező felháborító hírek megosztása mellett.

Ki kell lépnünk a komfortzónánkból.