Éljen a bürokráciacsökkentés, egyre nagyobb a pedagógushiány!

November elsején befejeződik a bürokráciacsökkentés, két év alatt felére csökkent az állami hivatalok és háttérintézmények száma – büszkélkedett a napokban Kovács Zoltán kormányszóvivő Lázár János nagy álmával.

Lázár János nagy ellensége a burjánzó bürokráciának (Fotó: MTI/Kovács Tamás)

Azzal, hogy végezetül az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság beolvad a Magyar Államkincstárba, egy hosszú folyamat végére érünk, 46 szervezet megszüntetésével nagyjából hétmilliárd forintot spórol az állam, a hatósági díjak eltörlésével pedig közel 10 milliárd forintot spórolt a lakosság.

Papíron mindez persze jól hangzik. De nézzük meg a másik oldalról is: 2016-ban a központi költségvetés által foglalkoztatottak száma 556 ezer fő volt, ami 4 ezer fővel kevesebb, mint a 2015. évi adat. A kormány korábban leginkább azért gondolkodott az állami alkalmazottak számának csökkentésében, hogy egyrészt spórolhasson rajtuk és az intézmények összevonásán, másrészt azért, mert a feleslegessé váló köztisztviselők és közalkalmazottak átterelésével a versenypiacra orvosolni lehetne az egyre növekvő munkaerőhiányt. Csakhogy úgy tűnik, ez a terv nem jött be.

Parragh László épp tegnap ecsetelte, hogy a magyar gazdaság munkaerőpiaci tartalékai erősen fogynak, belső utánpótlásra pedig leginkább a közigazgatásban dolgozók, a közmunkások és a mikrovállalkozások köréből számít (szektoronként 100-200 ezer fővel számol). Azt viszont látjuk, hogy sem a közmunkásokat nem sikerül évek óta átterelni a versenyszférába, sem a közigazgatásban dolgozókat – főként azért, mert erre irányuló továbbképzések ugyan vannak, de azok sem igazán igazodnak a munkaerőpiac szükségleteihez. A munkaerőhiányt pedig azért reménytelen vállalkozás megszüntetni egyes szektorban, mert a jól képzettek inkább kivándorolnak az élhetőbb fizetésekért.

De vissza a bürokráciacsökkentésre: a Policy Agenda szerint a művelet leginkább a pedagógusok esetében érezhető. 4,6 százalékos volt a közoktatásban dolgozók számának visszaesése, a jelenségnek pedig leginkább két oka van, egyrészt az, hogy több állami intézmény került át egyházi fenntartásba, és így az ott dolgozók kikerültek a költségvetés közvetlen fennhatósága alól, másrészt pedig a pályaelhagyás, és az ebből következő munkaerőhiány, ami a következő években tovább fokozódhat, ugyanis emellett az egyre öregedő pedagógus-társadalomban egyre többen lépnek ki a pályáról azért, mert nyugdíjba mennek, pályakezdők viszont nem nagyon akadnak – annyi biztos nem, hogy a hiányt pótolni lehessen. Biztos, hogy ezt akartuk?

És a végére még egy kis érdekesség a bürokráciacsökkentés világából: bár az tény, hogy a köztisztviselők, kormánytisztviselők és közalkalmazottak között tavaly 3 százalékkal csökkent a vezetők száma, viszont a béremeléseknek köszönhetően 110 milliárd forintra nőtt a bérköltségük. Azt pedig, hogy az idei, utolsó nagy összevonások után tényleg olyan pozitív lesz-e a mérleg, ahogy azt most a kormány kommunikálja, sajnos csak a 2018-as választások után fogjuk megtudni, a 2017. évi zárszámadás ugyanis csak jövő ősszel lesz majd nyilvános.

Olvass tovább!