Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Orbán Viktornak igaza van, egy dologban legalábbis mindenképp

Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének igaza van. A visegrádi országok kormányfőinek találkozóján, a csehországi Lednice kisvárosban mondta a miniszterelnök az EU gazdasági mentőcsomagjáról, hogy

„Magyarország alapvetően pozitívan viszonyul a javaslathoz a helyreállítási alapról, de még sokat kell dolgozni rajta, el kell távolítani belőle az abszurd elemeket. Morális problémát jelent, hogy összességében a gazdag országok több pénzt kapnának, mint a szegényebbek, ez nem maradhat így”.

Most attól tekintsünk is el, hogy melyik ország mennyi pénzhez fog jutni a helyreállítási alapból, sőt, tulajdonképpen magától az egész alaptól is eltekinthetünk, akit érdekel, hogy miről van szó, annak dióhéjban összefoglaltam az alábbi keretesben.

Mi is ez a csomag, ami Orbánnak tetszik is, meg nem is?

Az Európai Unió a példátlan – jelenleg úgy tűnik, hét százaléknál is nagyobb – gazdasági visszaesésre válaszul egy helyreállítási csomagot dolgozott ki, amit az elmúlt hetekben-hónapokban folyamatosan finomítgattak hogy végül valamennyi tagországnak megfelelő alternatívát kínáljanak.

Amire a miniszterelnök gondol, az a Next Generation EU nevű, 750 milliárd eurós csomag, melynek kétharmadát támogatásként, egyharmadát hitelként kapják meg a tagországok (ez utóbbit nem kötelező felvenni), és korábban elképzelhetetlen módon közösen felvett hitelből fogják finanszírozni a tagországok.

Ez gyakorlatilag a német-francia javaslat egy megvalósítási formája, amellyel az EU gazdagabb országai a szegény országokkal közösen vállalnak garanciát a hitelre, így kedvezőbb feltételek mellett tudja az Unió közösen felvenni, ez ellen ágáltak korábban a szigorúbb gazdaságpolitikát folytató tagállamok.

Ezzel az EU centrumországai valamicskét vissza tudnak törleszteni a perifériaországoknak, habár az nem fog változni, hogy a perifériáról folyamatosan áramlik a tőke a centrum felé – azonban mindenképp kedvezőbb, mintha a szegényebb országoknak rosszabb feltételek mellett, külön-külön kellene hiteleket felvenniük (kötvényeket kibocsátaniuk) a válság kezelésére. A visszafizetés pedig úgy fog kinézni, hogy az egész összeget közösen törleszti az Unió a tagállami befizetésekből, ez Magyarország esetében az EU költségvetésének egy százaléka.

A kormány problémája alapvetően az, hogy kevesebbet kapna a keretből, mint szeretne, ehhez képest véleménye szerint a déli államok többet kapnak, mint érdemelnék – ezt nem most fogom kivesézni, hogy így van-e vagy sem, mert ha így tennék, sose érne véget ez a cikk.

A csomagról ebben a cikkünkben írtunk bővebben, itt pedig egy másik elemzést találtok.

Szóval Orbán azt mondta, morális (és véleményem szerint társadalmi, gazdasági, stb.) probléma, hogy a jobbmódúak többet kapnak, mint a szegényebbek – aminek az igazságtartalmát nem nehéz belátni.

Vegyük például, ha van három kiflim, és van két ember akik között eloszthatom. Az egyiknek van kilenc kiflije, a másiknak pedig egy sincs, pedig mindkettőjüknek éppúgy szükségük van rá – így hát értelemszerűen annak adom a három kiflit, akinek egy sincs. Ha radikálisabb vagyok (és nekem is szükségem van kiflire), úgy is dönthetek, hogy a kiflitlen emberrel szövetkezve elveszünk a kiflistől ötöt, ebből ő kap négyet, én meg egyet, így mindenkinek lesz négy kiflije – de ez utóbbi esetünkben részletkérdés.

Viszont miután Orbánról kiderült, hogy ilyen mérhetetlenül progresszív gondolatai vannak a világról, adódik a kényelmetlen kérdés: miért nem ez alapján szervezi miniszterelnökként Magyarország működését?

(Vagy a miniszterelnök szerint a gondolat csak országok között érvényes? Én igazán nem akarok itt azzal olcsójánoskodni, hogy mennyi EU-s pénzt nyeltek el eddig olyan kormányközeli nagyvállalkozók, akik például ilyen pénzekből finanszírozott infrastrukturális beruházások kivitelezését nyerték el, úgyhogy ezt a gondolatmenetet nem is fogom itt folytatni, csak úgy bedobtam.)

És én itt nem azt kérem számon a miniszterelnökön, hogy miért nem élünk a kommunista álomvilágban, ahol nincs kizsákmányolás és mindenki megfelelő mértékben részesül a rendelkezésre álló javakból, ésatöbbi ésatöbbi, hanem csak annyit, hogy akkor végülis Magyarországon miért vesz el a rendszer a szegényektől és ad a gazdagoknak?

Mert Magyarország ma úgy működik, hogy mindenki fizeti a rekordmagas ÁFÁ-t amikor megvásárol valamit – például ételt, hogy ne haljon éhen – és a Fidesz egyik első intézkedéseként bevezetett egykulcsos jövedelemadónak hála a legalacsonyabb keresetűek is arányosan ugyanannyit csengetnek ki az államkasszába a bérük után, mint a legjobban fizetett topmenedzserek.

Ami viszont nem ugyanazt jelenti az emberek megélhetésének szintjén, hisz akinek a sokból vesznek el egy bizonyos résznyit, az talán meg sem érzi a hiányát, de ha az eleve kevésből vesznek el arányait tekintve ugyanekkora résznyit, azt már jobban megérzi az adóalany, és olyan helyzetet is eredményezhet, hogy választani kell a zsömle és a villany között.

De a legszegényebbektől veszik el a lakhatásukat, ha már annyira szegények, hogy nem tudnak fizetni érte (miért is kellene embereknek azért fizetniük, hogy lakjanak valahol?) de elvesznek tőlük abból a kevés pénzből is amijük van, ha teszem azt fát vettek el onnan ahol sok van egyébként, de éppenséggel másé. Ha pedig nincs az a kis pénz se, akkor a szabadságukat veszik el – és folytathatnánk naphosszat.

Ha pedig ad nekik a rendszer, akkor arcpirítóan keveset: talán már az érintettek – a döntéshozó, és akik kapják – se emlékeznek, mikor emelték utoljára a családi pótlék összegét, arra viszont emlékezhetünk, hogy épp a válság idején a kormánypártok még arra se voltak hajlandók, hogy tárgyalják az emelését. A munkanélküliekkel is cudar módon bánik a kormány, keveset ad nekik és rövid ideig – cserébe ott van a közmunka (vagy minimálbérért a sereg), persze már ha valakinek nem túlságosan rendetlen az udvara, hisz ahogy a mondás is tartja „tiszta udvar, rendes közmunkás”, de az öregségi nyugdíj is éppúgy járt mint a családi pótlék – de ennek is, hol van még a vége.

Na de akkor kiknek ad sokat a kormány? Például sokat ad a sokgyerekeseknek. Már ha eleve sok van nekik. Mert akkor tudnak CSOK-ra pályázni hogy szép lakásuk legyen, meg kapnak támogatást hétüléses új autóra, hogy szép kocsijuk legyen meg léteznek adókedvezmények, hiszen magas fizetéssel, sok adóból sokat lehet fogni, és ott vannak a babaváró hitelek is, hogy csak néhány példát említsünk. Aki meg szegény, az – miután a Fidesz leszavazta a szegényebb családok támogatását – a kormány felől megfulladhat a szeméttel fűtött putriban, és ha van egy ócska Zsigulija, örüljön ha a rendőr nem veszi le a rendszámot az állapota miatt, mikor épp szegényeket egzecíroztat. Persze ha nincs kocsi, akkor a prizmahiányos kerékpárért is lehet büntetni.

Aztán persze ott vannak azok is, akiket a kormány már szinte megszokásból töm ki pénzzel: most a folyamatosan milliárdos vissza nem térítendő támogatásokkal és adókedvezményekkel bombázott nemzetközi nagyvállalatokat akár ki is hagyhatnánk. Ha a magyar szereplőket nézzük, különösen szeret a kormány támogatni néhány, a Fideszhez közel álló üzletembert, például olyan szállodák építésében, amikben aztán majd a gazdagok nyaralhatnak olyan helyeken, ahol korábban üdülhettek a szegények is (mikor még volt rá pénzük), de vasútépítés címén is támogatta már elitjét a NER.

És még kismillió módon osztogatja a pénzt és a támogatásokat a kormány, de a legtöbb mindig, mindenképp azoknak jut, akik eleve gazdagok, ahogy ez a válság idején is idejekorán kiderült – és nem utolsó sorban az osztogatás azok kárára történik, akik meg eleve kevésbé vannak jó helyzetben.

A fentiek fényében nem csoda, hogy a háztartások egy százalékának kezében összpontosul a társadalom vagyonának negyede.

Mindazonáltal ha már morális szempontból problematikusnak tekinti Orbán, ha azok kapnak többet, akiknek eleve több van, azt javaslom, mutasson példát az eurokratáknak ott, ahol hatalmában áll: alakítsa úgy a törvényeket (vagy görbítse úgy a teret, szórja úgy az átkot meg az áldást), hogy Magyarországon ne az kapjon többet, akinek eleve sok van.

Sajnálatos, hogy ilyen intézkedésekre vajmi kevés esélyt látok. Pedig hogy igény az volna rá, talán jobban, mint valaha, az fix.

Címlapkép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher