Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Zöld helyreállítást itthon – uniós pénzekből?

Hogyan állítsuk helyre a gazdaságot és társadalmat klímabarát és válságálló módon, mi múlik rajtunk és mi az EU-n?

Európában sokan épp azon gondolkodunk, hogy a vírusválság után hogyan állítsuk helyre a gazdaságot és társadalmat, és főleg, hogy miből, hogyan. Több mint egymillió európai lakos és civilszervezetek, cégek ezrei (köztük számos magyar) szerint a helyreállítás csak akkor lehet tartós és válságálló, úgy szolgálja a magyar emberek érdekeit, ha zöld és igazságos. Az életigenlő társadalom és gazdaság érdekében indított petíciónk értelmében a változásnak többek között elő kell segítenie a fosszilis energiafüggőség és az erőforrás-felhasználás csökkentését, a tiszta energiához való egyéni és közösségi hozzáférést és a helyi gazdaság erősítését.

Ezért az Európai Bizottság május 27-i pénzügyi helyreállítási javaslatcsomagját most ilyen szemmel értékeltük, és összevetettük: mennyire támogatja a közös szakmai nyílt levelünkben írt célokat, az Európai Zöld Megállapodást és a 2050-ig vállalt uniós és hazai karbonsemlegességbe való energiaátmenetet.

Szakmai szervezetként úgy látjuk, hogy javaslatcsomag nem ér fel a zöld és igazságosabb gazdasági helyreállításhoz vagy a Megállapodás alapelveihez: a fosszilis energia támogatását nem mindenhol zárja ki, helyenként technológiai álmegoldásokban gondolkodik, társadalmilag nem elég igazságos és inkább barna, mint zöld. Magyarul: cseberből vederbe.

Pedig nem szabad megismételni a 2008-2009-es pénzügyi- és gazdasági válság utáni helyreállítás hibáit, ami során az uniós forrásokat is felhasználva a válság előtti környezetszennyező, egészségkárosító, összeszerelő-ipartól függő gazdaságot építették vissza. Az ördög most is a részletekben rejlik, nézzünk bele!

I. ’Új Nemzedék EU’ válságkezelő csomag – de elveiben inkább régimódi, némi techno-fixszel

Az új, 750 milliárd eurós, kétéves válságkezelési Új Nemzedék EU javaslatcsomag (Next Generation EU) az 1100 milliárd eurós „szokásos” hétéves EU keretet egészíti ki, a 2021-2022 időszakra (2024 végéig költhető). A csomagon belül kulcselem az 560 milliárd eurós Helyreállítási és Rugalmassági Eszköz (Recovery and Resilience Facility), amely támogatásokat (310 Mrd euró) és kölcsönöket (250 Mrd euró) oszt a helyreállítási beruházásokhoz és reformokhoz. Ehhez a tagállamok saját testreszabott nemzeti helyreállítási tervet (reformtervet) fognak kidolgozni, amely annyira lesz erős, mint a 2030-ig szóló nemzeti energia- és klímatervük, az igazságos átmeneti „szénkivezetési” tervük (Just Transition Plan), valamint a partnerségi megállapodásuk és az EU-alapokból finanszírozott operatív programjaik, hiszen azokkal összhangban kell lennie. Tehát a helyreállítás minősége továbbra is a tagállamon múlik.

(Korábban ezen kívül a válságkezeléshez az Európai Bizottság a futó 2014-2020 költségvetésből felajánlotta a tagállamoknak a lehető legtöbb pénzügyi segítséget – átcsoportosítások, válságkezelési mechanizmusok, adminisztratív és költségvetéspolitikai könnyítések stb.)

Így értékeltük az Új Nemzedék EU csomagot – elsősorban éghajlatvédelmi-energetikai szemmel:

  1. A csomag fedezetét új források bevonásával igyekszik fedezni a Bizottság, amire szükség is van, legyen szó zöld adókról vagy digitális adóról. Szerintünk azonban a terhek jövedelemarányos elosztását szem előtt kellene tartani, ez nem látszik kimondva benne. (ld. pl. Életigenlő gazdaságért c. anyagunkban javasolt fosszilis-fogyasztási-jog rendszer bevezetése.)
  2. Az uniós és hazai források felhasználását nem kötik a fosszilis energia vagy a szennyező iparágak támogatását kizáró feltételekhez. Nem kötelezik a támogatottakat károsanyag-kibocsátásuk és környezeti hatásaik mérséklésére. Eközben több javaslat technológiai álmegoldásokat támogatna (ld. később hidrogént), vagy vállalati és nem társadalmi érdekek által vezérelt. Pedig, ha már az új generációról beszélünk, akkor jobb örökséget kellene szánnunk nekik bizonytalan állásoknál és környezeti összeomlásnál.
  3. A Helyreállítási és Rugalmassági Eszköz révén a jelenlegi évi uniós átlagos 1%-os energetikai épületfelújítási rátát legalább a duplájára növelnék az ún. Felújítási Hullám (RenovationWave) során, az InvestEU pénzügyi (hitel)keretének megduplázásával. Egyelőre nem részletezik, hogy ez a lakóépületek mélyebb, komplex felújításához milyen támogatási formákat nyújtana, amihez az alacsonyabb jövedelmű, nem hitelképes családok is hozzáférhetnének.

Összehasonlításképpen, a magyar tervek sem jobbak: egyelőre nincs célzott állami programterv az ilyen komplex lakóépület-felújításokhoz (ld. pl. a 800 ezer magyar „Kádár-kocka”). A kifutó 0%-os Lakossági Energiahatékonysági hitel a tapasztalatok alapján erre nem igazán alkalmas. A 2030-ig szóló Nemzeti Energia- és Klímatervben (NEKT) körvonalazott, kidolgozás alatt álló energiahatékonysági kötelezettségvállalási rendszerben pedig alapvetően nem vonzó ilyen komplex lakóépület-felújítást vállalni az energiacégeknek, a rendszert erre alkalmassá kell tenni.

  1. Megújuló energiák: aggasztó, hogy az Európai Bizottság javaslata hasonló jelentőséget tulajdonít a megújulóknak és olyan „techno-fix” álmegoldásoknak, mint a szén-dioxid leválasztás és -tárolás (CCS) vagy a hidrogén. A hidrogénre épülő technológiák ugyanis még kiforratlanok, kockázatosak, a hidrogén ma főleg fosszilis forrásokból származik, így a CCS-hez hasonlóan a fosszilis függőséget erősítené. A hidrogén ezért csak mellékes szerepet kaphat az energiaátmenetben. A fenntarthatósági szempontoknak megfelelő energiaösszetétel kialakításában ezért nagy szerepet játszik az EU fenntarthatósági befektetési kritériumrendszere.

A hazai megújulós tervek sem jobbak: A NEKT-ben kitűzött alacsony, 21%-os megújuló célszám leginkább azért problémás, mert azt a bruttó végső energiafelhasználás növekedése mellett kívánja elérni, megtartva a nem fenntartható biomassza-túlsúlyt.

II. Pénzszagra gyűlik… hétéves uniós költségvetés és Magyarország

Mire jó a kohéziós politika?

A 2014-2020-as uniós költségvetés mintegy egyharmadát az ún. kohéziós politika kerete teszi ki[1].

A kohéziós politika célja a tagállamok közötti és tagállamokon belüli fejlettségi szakadékok áthidalása, ennek érdekében támogatja a munkahelyteremtést, a versenyképességet, a gazdasági növekedést és különböző életminőség-javító intézkedéseket – egyébként a fenntartható fejlődés sajnálatos módon félreértelmezett elvét is tiszteletben tartva. A kohéziós politika forrásainak legnagyobb része az egy főre jutó GDP-ben mérve kevésbé fejlett tagországokat és régiókat illeti. A kohéziós politika forrásait a tagállamok, ill. régiók a hétéves költségvetési ciklus kezdetén kidolgozott operatív programokban és partnerségi megállapodásban lefektetett célok mentén használhatják fel.

Ábra forrás: Bevezetés az EU kohéziós politikájába a 2014–2020 időszakra vonatkozóan

A kohéziós politika 2021-22-es, válságkezelést szolgáló kerete (frontloading) és az ezt segítő Új Nemzedék EU csomag sem mellőzheti a klímás célokat, ugyanúgy érvényesíteni kell a „zöld, alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaság felé történő átmenet” tematikus elvét, és egyetlen uniós finanszírozású beruházás sem lehet káros környezeti és éghajlati szempontból.

Tanulságok a jelenből – mennyire költött klímabarátan eddig Magyarország?

Az utóbbi években a hazai állami beruházások már több mint felét (2015-2017: 55%-át) az uniós kohéziós források fedezték. Magyarország 2014 és 2020 között 29,64 milliárd eurós (árfolyam függvényében 8,9 és 10 ezer milliárd forint közötti) kohéziós kerettel gazdálkodhatott, ennek kb. 13%-át, 4 milliárd euró (1200-1400 milliárd forint) összeget szánt éghajlatvédelmi célokra – alkalmazkodásra és alacsony kibocsátású gazdaság felé való átmenetre.

Forrás: saját grafika a https://cohesiondata.ec.europa.eu/ portál adatai alapján.

Bár a szabályok szerint 15-20%-át kellett volna éghajlatvédelmi célra fordítaniuk, Magyarország a 2019-es adatok szerint csupán a források 12%-át költötte éghajlati és energetikai célokra (megújuló energia, energiahatékonyság, villamos energia infrastruktúra, gáz infrastruktúra és éghajlati vonatkozású kutatás és fejlesztés).[2]

Ráadásul, még ha kaptak is támogatást klímabarát beruházások, ezek aránya és hatása eltörpült a nem kifejezetten „éghajlati” célú beruházástömeggel (pl. oktatás, foglalkoztatás, gazdaságfejlesztés, szociális infrastruktúra) szemben. Utóbbiak pedig – megfelelő biztosítékok, feltételek és ellenőrzés hiányában – sok esetben kifejezetten a szennyező fosszilis energia használatát támogatták (pl. közútfejlesztés) éghajlatromboló módon.[3]

Ugyanakkor számos klímabarát, az energiaátmenetet segítő cél, pl. az elsődleges energiafelhasználás 24%-áért felelős lakóépületek komplex energetikai felújításának (vissza nem térítendő) támogatása teljesen kimaradt a 2014-2020-as magyar uniós operatív programokból, akárcsak a januárban elfogadott Nemzeti Energia- és Klímatervből.

A fentiek fényében fontos, hogy a futó hazai uniós (operatív) programok klímabarát, kibocsátáscsökkentési célú intézkedései ne essenek a válságkezelési átcsoportosítás áldozatául.

Hogyan költsünk 2030-ig uniós forrásokat az energiaátmenetre, zöld helyreállításra?

A hazai éghajlat- és energiapolitikát 2030-ig meghatározó Nemzeti Energia- és Klímatervben (NEKT) kitűzött célok teljesítéséhez a magyar kormány szerint 14700 milliárd Ft kellene 2030-ig (évente a GDP 2-2,5%-a), ami a 2014 óta uniós forrásokból klímavédelemre szánt összeg kb. tízszerese. Összehasonlításképpen: a vírusválság 9-10 ezer milliárd forintos gazdasági mentőcsomagjának költségvetést érintő része, mintegy 2100 milliárd forint, a GDP 4,55%-át teszi ki.

Természetesen az éghajlati célok megvalósítása nem fedezhető csupán (uniós és hazai) támogatásokból, jelentős magántőkét is mozgósítani kell hozzá. Viszont közös érdekünk, hogy a NEKT-beli klímabarát, válságálló beruházási igények minél nagyobb hányadát uniós források fedezzék. Az új uniós költségvetés okos tervezésével kell ezt elérni, így kevesebbet kell a hazai adóforintokból és a lakosok, vállalkozások zsebéből mellétenni.

Forrás: saját grafika a https://cohesiondata.ec.europa.eu/ portál és a NEKT, Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia adatai alapján.

Látható, hogy az energiaátmenet eddigi támogatása messze elmarad a karbonsemlegességi cél eléréséhez szükségestől. A 2021-2027-es kohéziós politika közeljövőben kidolgozandó operatív programjai nagymértékben segíthetnek ennek a hiányosságnak a felszámolásában.

Ezért európai és hazai szakmai szervezetekhez hasonlóan, az MTVSZ is azt javasolja, hogy

a 2021-2027 közötti teljes uniós költségvetés 40-50%-át éghajlat- és környezetbarát célokra tervezzék, a zöld és igazságos helyreállítás érdekében.

Ennek érdekében a magyar kormánynak is támogatnia kell az uniós források átláthatóbb, éghajlat- és környezetbarátabb tervezését és felhasználását, az Európai Zöld Megállapodás erősítésétől kezdve a zöld helyreállítási csomagon át a hazai és uniós (kohéziós) költségvetési és helyreállítási tervek elfogadásáig és kivitelezéséig. A Magyar Természetvédők Szövetsége mint szakmai szervezet figyelemmel kíséri a hazai tervezést (Partnerségi Megállapodás, operatív programok) és annak szakmai-társadalmi egyeztetési folyamatát, javaslataival segítve a fenti szempontok érvényesítését hazánk hosszú távú érdekeinek megfelelően.

[1] A 2021-2027-es költségvetés esetében ez az arány 20, ill. 29% lehet, attól függően, hogy a „NextGeneration EU” válságkezelési program keretét beleszámítjuk-e. Összegszerűleg: 373,2 milliárd euró az 1850 milliárd eurós költségvetésből, tehát összességében nő a kohéziós politika kerete a 2014-2020-as időszakhoz képest. Lásd az Európai Bizottság 2020. május 27-i költségvetési javaslatát.

[2]A Klíma Akcióhálózat tanulmánya, 2020. április és

https://cohesiondata.ec.europa.eu/

[3] A klímaváltozás fenegyerekei: az új EU tagállamok az uniós források helytelen felhasználásával a tiszta energiára épülő európai gazdaság kerékkötői, Friends of the Earth, CEE Bankwatch, MTVSZ, 2016.

Kiemelt kép: MTI/Varga György