Néhány napja a Semmelweis Egyetem klinikáján, egy sötét, szappan nélküli, használaton kívüli mosdóban szülte meg halott magzatát egy nő. Az esetről több sajtóorgánum is beszámolt az RTL riportja nyomán, amiből számos anomáliára derült fény, vagyis a kórház vélhetően több tekintetben is hibázott, és a család beszámolója szerint empátiából is igen rosszul teljesített a személyzet.

A nő magzatáról múlt héten, a terhesség 20. hetében kiderült már, hogy nem ver a szíve. Mivel korábbi szexuális bántalmazása miatti traumájából kifolyólag nem akarta, hogy férfi szülészorvos kezelje, a területileg illetékes esztergomi kórház helyett a SOTE budapesti klinikájára jelentkezett be, hogy megszülhesse halott magzatát, itt ugyanis elvileg lehetősége lett volna női szülészorvoshoz kerülnie.

Miután a klinikán megkezdődtek a fájásai és erősen vérezni kezdett, le akart mosdani – ehhez párjával kerestek egy olyan mosdót, amibe mindketten bemehetnek, és ott indult meg végül a szülés. Noha véleményük szerint ezt időben jelezték a kórháznak, a magzat világra hozása során a nő nem kapta meg a szükséges ellátást, az intézmény ugyanakkor olyan dolgokat kért rajta számon, melyeket szülészeti szakemberek és saját véleménye szerint nem kötelessége teljesíteni.

A klinika és a család nyilatkozatai több ponton is eltérnek, a Másállapotot a szülészetben civil szervezet ugyanakkor több kérdésben is segít tisztábban látni a jogszabályok, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) vonatkozó állásfoglalása, valamint az anyák érdekét és jóllétét elősegítő gyakorlatok alapján.

Bár fontos megjegyezni: a vonatkozó szabályozások nehezen átláthatók, és nem is mindig egyértelmű, hogy melyek a mérvadók egy-egy esetben.

„[A] hazai törvényi szabályozás bonyolult és nagyon nehézzé teszi, hogy méltón és szabadon rendelkezhessen az anya a méhlepénye, magzata, abortátuma kapcsán.

A hulladékok kezeléséről és a temetkezésről szóló törvények útvesztőiben elveszik sokszor a lényeg, vagyis az, hogy ezek magán-és családi életet érintő életesemények. Sokszor felmerül a kérdés, hogy kié a méhlepény, kié a magzat? A nőé, a kórházé, az államé?

A szabályozás sokszor nem egyértelmű, és a valós élethez nehezen igazodik”

– írja bejegyzésében a Másállapotot.

Ami bizonyos, hogy a kórház nehezményezte, hogy az anya, aki a mosdóban hozta világra halott magzatát, nem adta le boncolásra, hanem hazavitte magával – mint az RTL-nek tett nyilatkozatában elmondta azért, mert nem kívánta egy olyan intézményben hagyni, ahol ily módon bántak vele. Miközben egy részről otthoni vetélés esetében egyértelmű a helyzet, ha ugyanez kórházban történik, az intézménynek kötelező szövettani vizsgálatot, boncolást végeznie.

Ezzel szemben ott van a kegyeleti jog is, sőt, az Alkotmány vonatkozó passzusát figyelembe véve az AJBH is kimondta, hogy a szülő rendelkezhet a halva született magzat fölött, miszerint: „Az állampolgári jogok biztosa a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmának sérelmét látja abban, ha a halott magzatot nem engedik méltó módon eltemetni.”

Az Alapvető Jogok Biztosa azt is kifejti, hogy vizsgálata során kiderült, az ország különböző pontjain különböző gyakorlatokat folytatnak az egészségügyi intézmények, holott

„A hátrányos megkülönböztetés alkotmányi tilalmába ütközik az az intézményi gyakorlat, amely vetélés esetén nem teszi lehetővé, hogy a hozzátartozók megkaphassák és eltemethessék a halott magzatot.”

Vagyis a gyászoló szülők és a kórház is könnyen elveszhetnek a kegyeleti jog és az egészségügyi intézményekre rótt kötelességek útvesztőjében – és a kórházak a tapasztalatok szerint többnyire az AJBH aggályai, és nem utolsó sorban a gyászoló szülőkre vonatkozó jogok ellenére az egészségügyi, kórházi protokollra vonatkozó szabályozásokat tartják előrébb valónak.

A kórház ugyancsak sérelmezte, hogy az elvetélt anya nem vetette alá magát a méhűri tisztító eljárásnak, holott „A vetélést követő rutin része a méhűr műtéti tisztítása, annak érdekében, hogy az esetlegesen bennmaradt szövetdarabokat eltávolítsák, nehogy az később gyulladást, fertőzést idézzen elő.”

Miképp azonban a Másállapotot a szülészetben felhívja rá a figyelmet – annak ellenére, hogy ez a rutin – az anyának jogában áll visszautasítani az eljárást. Ahogy az is jogában áll, hogy kísérője a vetélés közben is vele legyen – ezt maga a  Nemzeti Népegészségügyi Központ is megerősítette korábban. Mindemellett az sem elhanyagolható tényező, hogy a család szerint a kórház személyzete sem a vetélés során, sem később nem bánt empatikusan a nővel. Amellett, hogy nem vették figyelembe a gyászhoz való jogát, azzal sem foglalkoztak megfelelően, hogy a nő gyermekkorában átélt szexuális bántalmazás miatt nem szerette volna, ha férfi szülészorvos vizsgálja.

Az intézmény lekezelő és érzéketlen eljárásának ékes bizonyítéka a hangfelvétel, amelyet a szülők akkor készítettek, mikor dokumentumokért mentek vissza a kórházba, ekkor mondta nekik a személyzet egy tagja, hogy

„A problémás az csak maga volt egész nap, szívem.”

Mint azt a Másállapotot a szülészetben mozgalom leszögezte egy Facebook-posztjában,

„A szülészeti- és nőgyógyászati erőszak egyik leggyakoribb megjelenési formája az, amikor a nő nem együttműködő címkét kap.

Ezek a páciensek jellemzően csak kérdeznek, kérnek, és élnek az egészségügyi törvényben garantált jogaikkal. A mostani esetben érintett anyának sem voltak extrém elvárásai, [férjével] a szakmai és emberi minimumot próbálták kivívni maguknak. (…)Mozgalomként bízunk abban, hogy a család megkérdőjelezése és számonkérése helyett az intézményben valós belső vizsgálat indul, egy feltáró folyamat, hogy ez ne ismétlődhessen meg újra.

Az intézmény a szembenézéssel biztosan sokat tehet azért is, hogy a család a traumából mind teljesebben gyógyulhasson.

Ha ott és akkor nem is sikerült, most lenne mód empátiával és tisztelettel fordulni az érintettek felé.

Egy »Őszintén sajnáljuk a történteket, és mindent megteszünk, hogy ez ne ismétlődhessen meg!« sokkal jobb válasz lenne, bármi is történt!”

Ehhez képest a intézmény azzal tette fel az i-re a pontot, hogy közölte: feljelentést tesz a nő ellen.

Még ha nem is feltétlen jogellenes a kórház eljárása, a megfelelő szülészeti ellátástól nagyon messze van.

Bárminemű nőgyógyászati ellátási területen ugyanis a mai napig jellemző, hogy a legkevésbé fontos szempontok közé sorolódik a nő mentális jólléte. Rendszerint nem veszik figyelembe igényeiket, korábbi traumáikat – miközben a világon minden harmadik nőt bántalmaztak már fizikailag vagy szexuálisan, Magyarországon pedig kb. 200 ezer nő él bántalmazó kapcsolatban, és a családon belül elszenvedett gyermekkori szexuális abúzus is minden negyedik-ötödik nőt érint –, amelyek miatt egy-egy figyelmetlenül elvégzett beavatkozás, eljárás csak további traumákat okoz.

Holott nem lenne ördöngősség olyan ellátást csinálni, ami mentálisan jóval kevésbé megterhelő, mint a mostani gyakorlatok, épp erről szól a traumatudatos ellátás módszertana, ez azonban a rendszerben mélyen gyökerező problémák miatt nagyon nehezen terjed.

2022 októberében számoltunk be róla, hogy szinte egyedülálló módon, traumatudatos ellátással nyitotta meg kapuit a BMSZKI hajléktalan nőket fogadó nőgyógyászati rendelője. A megnyitó ünnepségen felszólalt többek közt Győrfy Judit mentálhigiénés szakember, jogász, aktivista is, hangsúlyozva: egy bántalmazott nőnek jó eséllyel nehézséget okoz nőgyógyászati vagy szülészeti ellátás során az érintés, vagy ha nem informálják alaposan arról, mi fog történni vele.

A szakember szerint nehéz megérteni, hogy ha segíteni akarunk valakinek, az miért egy hatalmi helyzet, de fontos tudatosítani, hogy az orvos-páciens viszonyból adódóan mindig tapasztalható eltolódás egy függőleges helyzetű, felöltözött, szakzsargont használó, társadalmi elismertséggel rendelkező orvos és egy félmeztelen, feltett lábakkal fekvő, sok esetben kiszolgáltatott élethelyzetben lévő vagy traumatizált nő között.

Az viszont már az orvoson, egészségügyi személyzeten múlik, hogy ezt az egyenlőtlenséget képes-e a kommunikációjával, a testbeszédével, az ellátás kialakításával csökkenteni.

Fontos lenne, hogy ne az embereknek kelljen igazodniuk a nehéz élethelyzetükben az ellátáshoz, hanem épp fordítva – magyarázta Győrfy Judit.

Az eseményen felszólalt a rendelő egyik orvosa, Dr. Lőrincz Katalin is, aki élesen kritizálta az orvosi egyetemek kommunikációs képzéseit, és kijelentette: „nem traumatudatosan ellátni egy nőt szakmai hiba.” Lőrincz szerint sokszor nem értik az orvosok egy-egy páciens reakcióit, viselkedését, amit nem is feladatuk megfejteni, de ugyanazt a minőségi ellátást kellene biztosítani mindenkinek.