Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Kézzel mosni, gyertyafényben botorkálni – tömegek sorsa a mai Magyarországon

Az áramszegénység – mikor valaki nem, vagy csak más alapvető cikkek rovására tudja megfizetni a villamosenergiát – egy rendkívül alulkutatott téma, annak ellenére, hogy az a terepi tapasztalatunk, hogy nagyon széles rétegeket érint. Most, a járvány idején a probléma csak még jobban elterjedt. A Polgár Alapítvány és partnerei segítségével ezért kampányt indítottunk, hogy az érintettek hangját felerősítsük: több mint ötven háztartással készítettünk mélyinterjút, összességében pedig közel háromezer ember véleményét kértük ki a témában. 

A Polgár Alapítvány és a Roma Sajtóközpont holnap 14 órától online konferenciát tart az áramszegénység problémájáról. Az eseményt a Mérce élőben közvetíti Facebookon.

Az Európai Unió egyre nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy a tagállamok a szociális támogatásokat és az energiahatékonysági intézkedéseket integráló, egységes megközelítéssel lépjenek fel az energiaszegénység ellen. A hazai szakpolitikákat – az összetett uniós szabályozás ellenére – ugyanakkor nem hatja át ez a komplex szemlélet: hiányoznak az olyan ágazatközi intézkedések, amelyek az energiaszegénységi problémákat az átgyűrűző hatásokra figyelemmel, szociálisan érzékenyen céloznák.

További problémát jelent, hogy a témában hozott mindmáig legjelentősebb kormányzati intézkedés, a 2013-as rezsicsökkentés valójában a magasabb jövedelmű háztartások számára jelent megtakarítást, holott elsősorban, de nem kizárólagosan a védett és energiaszegény háztartásokat kellene érdemben segítenie.

Az energiaszegénységen belül a villamosenergiához való hozzáférés kérdése még kevesebb köz(politikai) figyelmet kap, annak ellenére, hogy a közelmúltban napvilágot látott néhány riasztó adat a hazai áramszegénységről. A Habitat for Humanity jelentése szerint 2014-ben 196 ezer gyerek élt áram nélküli lakásban. Hogy milyen széleskörű a probléma, jól szemlélteti, hogy 2018-ban a mintegy 5 millió főt számláló lakossági villamosenergia-előfizetők 18 százaléka rendelkezett tartozással, ráadásul több mint félmillió háztartás már 60 napon túli tartozást halmozott fel.

Jóllehet a számadatok felmutatják a probléma kiterjedtségét, nem nyújtanak közelebbi képet az áramszegénység vetületeiről. Az érintettek száma a járvány okozta gazdasági visszaesés miatt minden bizonnyal napró napra nő – a rezsiköltségek, és azon belül az áramszámla kifizetése a korábbinál szélesebb rétegeknek okoz nehézséget. A TÁRKI kutatásában a válaszadók 18%-a számolt be arról, hogy a korlátozások miatt jelentősen csökkent a jövedelme.

A járvány kirobbanásának heteiben a Polgár Alapítvány és az civileket tömörítő 1 Magyarország Kezdeményezés aktivistái szakértő kampányuk keretében húsz, jellemzően hátrányos helyzetű településen, 56 interjúalany segítségével azt térképezték fel, hogyan alakul az áramszegénység a koronavírus-krízis tükrében.

A kutatási eredmények igazolják a végekről érkező töredékes jelzéseket: a válság elmélyítette és kiszélesítette az áramhoz való hozzáféréssel kapcsolatos nehézségeket.

Interjúalanyaink más-más környezetből érkeztek, leképezve, de legalábbis érzékeltetve az áramszegénységben érintettek tagoltságát. Van köztük munkáját elveszítő nyugdíjas takarítónő, vidéki munkáscsalád, beteg gyermekét egyedül ápoló édesanya; de felvettük a kapcsolatot csereháti aprófalvas családi házban, szabolcsi szobakonyhában, fővárosi, peremkerületi konténerházakban élőkkel szintén. Egy részük a krízis nyomán végérvényesen eladósodó nem roma áramszegény háztartás, de beszéltünk áramszegénységben mindezidáig nem érintett roma családokkal is.

Noha beszélgetőtársaink négyötödének korábban is okozott valamilyen mértékű nehézséget az áramszámla kifizetése, a tartósan áram nélkül maradt családok aránya alacsony a megkérdezettek között. Mindez arra enged következtetni, hogy a villany (és minden bizonnyal a rezsi általában) a szükségletek sorában az evés után következik. A krízishelyzet azonban számos módon nehezíti beszélgetőpartereink mindennapjait és mélyíti el áramszegénységüket – a járvánnyal összefüggően drágább a megélhetés, és nagyobb lett az energia- és ételfogyasztás.

A Roma Sajtóközpont chatbot feliratkozói körében végzett kérdőíves felmérésünkben közel 300 főt kérdeztünk meg arról, hogyan látják az áramszegénység alakulását a koronavírus-járvány tükrében.

A válaszadók több mint négyötöde tapasztalja a környezetében a munkahelyek bezárásának, illetve a munkavégzés korlátozásának kedvezőtlen hatásait. Közülük is többen vannak azok (70%), akik szerint tartós megélhetési krízishelyzet várható, a fennmaradó hányaduk inkább átmeneti nehézségekre számít.

A megkérdezettek egyöntetű véleménye szerint (97%) a közüzemi díjak fizetése komoly kihívás elé állítja a krízishelyzet miatt anyagi gondokkal küzdő családokat.

Az előrefizetős mérőórával rendelkező fogyasztókkal szemben nagyfokú szolidaritás érhető tetten a felmérés alapján. Rájuk ugyanis nem vonatkozik a kikapcsolási moratórium – ha elfogy a pénzük, megszűnik az áramszolgáltatás az otthonaikban a járványhelyzetre való tekintet nélkül. A válaszadók négyötöde ezt elfogadhatatlannak tartja, közülük 68% ért azzal egyet, hogy családok nem maradhatnak áram nélkül sem a járvány idején, sem máskor. Tízből nyolc megkérdezett szerint a kormány feladata lenne az áramszegénység enyhítése.

Elapadó bevételek és munkahelyvesztés 

A krízishelyzet költségei hirtelen jött, nem várt kiadások, ezért megbillentik a családi gazdálkodás egyensúlyát. A megnövekedett energia- és ételfogyasztás valódi krízishelyzetet teremt azoknál a széles rétegeknél, akik nem rendelkeznek megtakarítással, köztük a szegénységi küszöb alatt élő, sok esetben egyszülős, többgyermekes, van, hogy fogyatékossággal élő családtaggal/gyermekkel rendelkező, rokkantellátáson és minimum nyugdíjon tengődő interjúalanyainknak. A jól bevált spórolási technikák ekkor már nem működnek, drámaian leszűkül a mozgástér a pénzügyi lyukak betömködésére.

Számukra kényszerű választás adódik: vagy elemi szükségletről mondanak le, mint  az étkezés egyes esetekben gyógyszerek, vagy  nem fizetik, nem töltik fel a különböző szolgáltatásaikat, adósságcsapdába kerülnek a szolgáltatóval, hitelezővel szemben és előbb-utóbb a kikapcsolások révén kimaradnak a szolgáltatásból.

Míg hagyományos villanyórával rendelkező interjúalanyaink közül csupán néhány háztartásnak okozott fejtörést az áramszámla kifizetése korábban, a munkahelyvesztésnek köszönhetően mára mind komoly nehézségekről számolnak be e téren. Az átlagosan 5-10 000 forint között mozgó áramszámla megugrott a gyermekek online oktatásban való részvételével és a családtagok kényszerű otthonlétével. Többet ég a villany, fokozott használatban vannak a háztartási berendezések, gyakrabban kerül sor mosásra, nem beszélve a digitális eszközök folyamatos működtetéséről. Van, ahol duplájára nőtt az áramszámla, máshol 2-3000 forintos emelkedést érzékelnek.

A családi bevételekben ugyanakkor drámai csökkenés történt. Az esetek közel felében okozott a járványhelyzet munkahelyvesztést vagy munkaleállást. Az érintettek közt találunk nyugdíjasokat és rokkant ellátásban részesülőket, akik az alacsony bevételüket kiegészítő munkától vagy napszámtól estek el, és számos olyan háztartást is, ahol az összes felnőtt munka nélkül maradt – köztük hitelfelvétel előtt álló, önkormányzati bérlakásban élő fiatal párt, hat kiskorút nevelő kiterjesztett családi háztartást, hétgyermekes, kenyérkeresőként közmunkáját elveszítő családapát, lakáshitellel rendelkező, beteg gyermeket nevelő családokat és egyszülős háztartásokat egyaránt.

Legyen szó egy vagy több kereset kieséséről, felborult a kiadások és bevételek egyensúlya, ami a veszélyeztetettebb helyzetű, hagyományos villanyórával rendelkező interjúalanyaink körében válsághelyzetet teremt.

A tartósan beteg gyermekét egyedül nevelő édesanya úgy próbál meg takarékoskodni, hogy kézzel mos és kevesebbszer fürdenek. A számlák így is csak gyűlnek, s mivel az elmúlt hónapban sem tudott fizetni, úgy számol, a moratórium feloldását követően kikapcsolják a szolgáltatásból. Idős szülei védelmében, elveszített munkája helyett nem tud újat vállalni a járványhelyzet alatt, jóllehet Provident személyi kölcsöne van.

Mások, jobb megoldás híján, hogy ne maradjanak áram nélkül, épp a megnövekedett kiadások fedezése miatt vesznek fel személyi hitelt. A szolgáltatásból való kikapcsolást el akarják kerülni mindannyian, ugyanakkor az erre tett erőfeszítések nem mindegyiküknél vezetnek sikerre.

A mezőgazdasági idénymunkától eleső rokkantnyugdíjas házaspár, csakúgy, mint a többgyermekes, bevételkiesésben érintett háztartások az étel (és tisztitószerek) és a rezsiszámlák közötti választásra kényszerülnek: a közmunkáját elveszítő hétgyermekes édesapa már két havi számlát mulasztott befizetni, hasonlóan, mint hat és három gyermeket nevelő társai.  A válaszadók döntő többségének ugyanakkor nincs elképzelése, hogyan fogja a felhalmozódott díjhátralékot kifizetni.

Előrefizetős mérővel rendelkező beszélgetőtársaink a spórolás széles tárházát vonultatták fel: kézzel mosás, ételtárolás a hideg szobában, kályhán főzés, bojler helyett vízmelegítés a sparhelten, kevesebb televíziózás, csökkentett villanyhasználat és még sorolhatnánk. Visszatérő motívum a narratívákban, hogy a takarékoskodás égető napi problémává vált a krízis nyomán.

A díjhátralékos, előrefizetős mérővel rendelkező háztartásoknak ráadásul eleve kevesebb árammal kell gazdálkodniuk, ugyanis a mérőre rátöltött összeg fele a hátraléktörlesztésre kerül elszámolásra. A tisztítószerek, maszk- és kesztyűvásárlás többeknek nehézséget jelent, amelyet jobb híján az étkezésre szánt költségekből faragnak le.

Több mint 2500 index.hu olvasó szavazott az áramszegénység kampányunkról szóló cikk végén, amelyben a probléma enyhítésével kapcsolatban kérdeztük meg őket.

Az olvasók több mint fele egyetértett azzal, hogy az alapvető háztartási eszközök és a világítás működtetéséhez szükséges villamosenergia alanyi jogon járjon mindenkinek. További harminc százalék pedig rászorultsági alapon biztosítana áramminimumot a gyermekes családoknak.

Megszűnt az ingyenes ételosztás, ami a fogyatékossággal élő fiával élő idős asszonyt súlyos dilemma elé állítja: élelmiszerre, gyógyszerre vagy áramra költsön. A gyerekek online tanulása miatt gyakrabban vagy nagyobb összeggel kell tölteni a mérőt, de több ételre is van szükség amiatt, hogy a család minden tagja otthon van. A megkérdezett családok elmondták, hogy a telefon- és internethasználat is plusz költségeket jelent. Bár a járványra való tekintettel a szolgáltatók biztosítottak ingyenes hozzáférési keretet, de az oktatásban való részvétel miatti adathasználat okán ez a keret nagyon hamar elfogy.

További komoly problémaként merül fel a digitális oktatással kapcsolatban, hogy a megkérdezett családok egy jelentős része egyszülős háztartásban él: az egyedülálló (többnyire nő) szülő vagy ingázik a lakóhelye és egy nagyobb város között és – ha lehet – egyedül hagyja napközben gyerekét, vagy otthon marad a gyerekekkel. Sokszor még utóbbi esetben is rendkívül megterhelő a gyerekek digitális oktatására felügyelni,  mivel sok esetben maguk sem rendelkeznek a digitális oktatáshoz szükséges kompetenciákkal. Az általunk megkérdezettek közül hét család jelezte, hogy van fogyatékossággal élő családtagjuk. Az ő tanításuk az őket ellátó intézmények átmeneti bezárása miatt pedig különösen nehéz, főleg egy olyan ember számára, aki nem képzett pedagógus, vagy gyógypedagógus.

Spórolási technikák ide vagy oda, többségüknél még így is elfogy a kártyán lévő összeg hó végére, s ekkor áram nélkül marad a háztartás.

A munkahelyvesztés nyomán az áramszolgáltatásból való kimaradás nemcsak az áram nélkül töltött napok tekintetében növekedett, hanem általános jelenséggé vált előrefizetős mérővel rendelkező interjúalanyaink körében.

Egyharmaduk veszítette el az állását/munkajövedelmét a krízis nyomán: nagycsaládosok, gyermekeiket egyedül nevelő édesanyák, nyugdíjas albérlő, rokkant beteg családtagot gondozó egykeresős nagycsalád, sérült fiával élő idős, egyedülálló asszony. Van, aki kölcsönökhöz folyamodik, más aggregátorral próbál meg áramhoz jutni, kockáztatva, hogy lángra kap a háza, míg hét interjúalanyunk háztartásában csak a zseblámpa és gyertya világa marad, ha lefogy a mérőről a pénz.

Az áramszegénység legsötétebb arcáról a szolgáltatásból teljes egészében kikapcsolt beszélgetőpartnereink adtak hírt. Gyertyaláng mellett botorkáló idős özvegyasszonyok, egy zseblámpafénynél aludni térő, havonta 8-10 ezer forintot petróleumra és elemekre költő nagycsalád,  egy epilepsziás gyermekét gyertyavilág mellett gondozó egyedülálló édesanya –  ez a fizetni nem képes, adósságcsapdába került beszélgetőtársaink és velük együtt sok magyar család heteken belül bekövetkező sötét jövőjének néhány pillanatképe.

Címlapkép: Fotó: Mérce