Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Kik állíthatják meg a háborút?

„Mi, orosz szocialisták és kommunisták, ellenezzük ezt a bűnös háborút. Meg akarjuk állítani, hogy megmentsük Oroszországot.”

A fenti állásfoglalást az ukrajnai háborút ellenző orosz baloldaliak fogalmazták meg március elején. Oroszországi szocialisták és kommunisták több ízben is hangot adtak annak, hogy nem támogatják államuk imperialista agresszióját – ezekről a Mércén is több alkalommal beszámoltunk. Ahogy az általában lenni szokott, Oroszországban sem reprezentálják a hatalom lépései a társadalom egészének vagy többségének álláspontját – ezt itthonról is jól ismerhetjük.

És noha kevesen is vannak, akik ellenállnak, ők súlyos retorziókat vállalnak: megfélemlítést, pénzbüntetést, börtönt, és adott esetben a szülőhely elhagyásának a kényszerét. De tudják, hogy nem maradnak fenn örökké azok a körülmények, amelyek az igazságtalan rendszert fenntartják, és egyszer át fog szakadni a gát. Ez az, ami értelmet ad az ellenállásnak.

Ezért is különösen igazságtalan és ostoba, hogy a háborút követően a magasra csaptak nyugaton az oroszellenes indulatok. A szankciócsomagok részeként tudományos együttműködésekből zárták ki az orosz tudósokat és intézeteket. Voltak, akik a teljes orosz kultúra eltörlésének a szükségszerűsége mellett érveltek, és ami talán a legkegyetlenebb: a balti államok vezetői sorra jelentették ki, hogy nem fogadják be a sorozás elől menekülő oroszokat. És számos más példát is hozhatnánk, amelyek azt sugallják, az orosz nép és kultúra kollektíven és visszamenőlegesen felelős a háborúért.

Ezeket a válaszokat a háború olyan felszínes magyarázatai fűtik, mint amelyek a konfliktus okát az orosz „néplélekből” vagy Putyin paranoid és diktatórikus személyiségéből és hatalmi ambícióiból vezetik le. Ezek azonban nem magyaráznak meg semmit.

A háború okainak a megértéséhez az abban résztvevő országok gazdasági-politikai környezetét kell megvizsgálnunk. Volodimir Iscsenko ukrán szociológus a Mércén is megjelent írásában például amellett érvelt, hogy az ukrajnai háború elindításával az orosz uralkodó osztály racionális kollektív érdekeit védi. Azt is hasonlóképpen szükséges elemezni, hogy az Egyesült Államoknak miért áll érdekében támogatni Ukrajnát, és a háború elhúzódásával gyengíteni Oroszországot. Ahogy azt is érdemes megnéznünk, hogy milyen társadalmi-politikai hatásai vannak a háborúnak Ukrajnában, és milyen következményei vannak más országok gazdaságaira, társadalmaira nézve.

Marco d’Eramo olasz társadalomtudós például amellett érvelt, hogy a Svájctól Magyarországig nyúló úgynevezett német gazdasági blokk kifejezett vesztese lesz a háborúnak, mert az orosz gazdaság szerves része volt a régió német hegemóniájának. Emellett persze látjuk, hogy a világ gazdaságainak jelentős része recesszióba fordul az ellátási láncok akadozása, és immár teljes átstrukturálódása miatt. Mindezzel összefüggésben kirajzolódnak azok a politikai tendenciák is, amelyek azt mutatják, hogy még az Ukrajnát legnagyobb mértékben segítő országokban is csökkent a háborús erőfeszítések támogatottsága a válság miatt.

Mindez együtt alkothat egy materialista elemzést, amely a konfliktus mögött lévő gazdasági-politikai folyamatokat igyekszik feltárni. Ebből születhet meg az a politikai pozíció is, amely szembehelyezkedik az olyan leegyszerűsítő magyarázatokkal, mint amelyek a „néplélekben” vagy Putyin személyes ambícióiban látják a háború okát, és  a nacionalizmust és oroszellenességet fűtik.

Visszakanyarodva a kiindulóponthoz: alapvetés, hogy a legmesszemenőbb szolidaritásunkról kell biztosítanunk a háború miatt szenvedő népeket, mindenekelőtt a háborús zónában élőket, ugyanakkor fel kell ismernünk, hogy

úgy tehetünk a legtöbbet a békéért, ha a saját országunkban küzdünk a saját uralkodó osztályunkkal. Ahogy Oroszországban, úgy itthon is akkor fog beállni tartós társadalmi változás, ha az adott ország munkásosztálya, amely nélkül az ország leállna, megszerveződik és saját jogán állít politikai alternatívát.

És akkor fogunk egy háborúktól mentes, igazságosabb világban élni, ha ez minél több országban megtörténik, és ezek a küzdelmek összekapcsolódnak.

Kiemelt kép: Mérce-grafika