TGM: A kulturális helyzet
„Benne vagyunk a világban, de a világ nincs mindig bennünk, ám az mit sem változtat azon a tényen, hogy benne vagyunk.”

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
„Benne vagyunk a világban, de a világ nincs mindig bennünk, ám az mit sem változtat azon a tényen, hogy benne vagyunk.”
Ne dőljünk be annak, amikor egy gazdag és befolyásos döntéshozó azt állítja, hogy egy nála sokkal rosszabb helyzetben lévő ember nem érdemes tisztességes jövedelemre, tisztességes otthonra, normális egészségügyi ellátásra, oktatásra.
Mi marad az értelmiségnek, ha a „kire kell szavazni a következő választáson?” kérdésére többé senki sem tőle várja a választ?
Ha a külügyminiszter a menekültek potenciális radikalizációja miatt aggódik, nincs más dolga, mint kormánytagként felszólalni és intézkedni a menekültekkel való embertelen bánásmód ellen a magyar határon és az ott működő tranzitzónákban.
A szülés nem orvosi beavatkozás, aminek a nő passzív elszenvedője, a nő aktív szereplő, aki szül, nem pedig szülesztik.
Pár napja volt 100 éve, hogy Szabó Ervin meghalt. Emlékezetes nap volt: a magyar forradalom másik nagy embere, Ady Endre már haldoklott, nemsokára ő sem élhetett már, és az akkor még csak készülő forradalom – a háborús összeomlás teljében – összegyűlt Szabó Ervin ravatala körül. Sok üzemben tíz percre megállt a munka.
Hogyan szerezhetjük vissza szabadságunk?
Az erőszak úgy relativizálódik a szemünk előtt, hogy tulajdonképpen már észre sem vesszük. Beépül a mindennapjainkba, elfogadjuk, hogy egy nő halálának ügyében már csak a férfi összeomlása a téma, elfogadjuk, hogy a kőbányai események már csak a kőbányai önkormányzatról szólnak, és nem egy utcán élő férfiról, akin erőszakot tettek.
El kell gondolkodni azon, hogy mit kezdhet a magyar politika azokkal, akik huszon-egynéhány évesen undorukban már nem is olvasnak magyar híreket, és egyre inkább elképzelhetetlennek tartják, hogy Magyarországon érdemi feladatokat végezzenek.
A „fiúk márcsak ilyenek” („boys will be boys”) típusú, felelősséget elkenő érvelések sem morálisan, sem tudományosan nem fenntarthatók.