A Szociális és Családügyi Minisztérium újra általános kötelezettséggé tenné a munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálatot. Ezen kívül vissza kívánja állítani azokat a jogszabályokat, amelyek kimondják, hogy a munkavédelmi oktatást minden munkahelyen és minden tevékenység esetén meg kell tartani, nem elegendő az általános oktatási tematika átadása – jelent meg a kormány honlapján. Amennyiben a jogszabálytervezet hatályba lép, visszavonják a Fidesz 2023-as döntése nyomán megszületett, 2024 szeptemberében életbe lépett szabályozást, amely a munkáltatók érdekében lazította a munkavédelmi előírásokat.

A javaslat az Országos Munkavédelmi Bizottság (OMB) munkavállalói és munkáltatói oldala közötti egyeztetés eredményeként született meg. A felek a kormány beszámolója szerint egyhangúan támogatták a munkavédelmi szabályok visszaállítását, tekintve hogy tapasztalataik szerint

a dereguláció nem szolgálta a munkavédelem erősítését és nemzetgazdasági szinten sem csökkentette érdemben a terheket.

A Bizottságban dr. Nádasné dr. Rab Henriett dr. Szabó Imre Szilárd helyettes államtitkárok egyeztettek a meghívottakkal.

A munkaügyi alkalmassági vizsgálatot a jelenleg érvényes szabályok nem teljesen, csak bizonyos esetekben engedik el, ehhez a munkáltatónak soron kívüli kockázatelemzést kell végeznie. Ennek keretében állapítják meg, hogy melyek azok az egyes foglalkoztatási körök, amelyekben a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) 2024-től hatályos rendeletében leírtak szerinti expozícióval  – vagyis a dolgozót érő munkaköri terheléssel – nem kell számolni. Ugyanakkor továbbra is a munkáltatók felelősek a munkavállalók egészséges és biztonságos munkafeltételeinek kialakításáért – bár ezen kritérium ellenőrzése sem volt zökkenőmentes az elmúlt években, tekintve hogy a kormány módszeresen leépítette a munkavédelmi előírások betartását felügyelő hatóságot.

Mindazonáltal az eddigi szabályozás az előző kormány tagjai körében sem örvendett általános népszerűségnek. A kormányváltás után maga Takács Péter egykori egészségügyi államtitkár beszélt a Klikk tévében arról, hogy személy szerint nem értett egyet a deregulációval.

„Én azzal nem értettem egyet, azt az ipar kilobbizta magának, a KKV-kon keresztül jött be az ötlet a kormányhoz,

mondván, ez egy fölösleges pénzügyi kiadás, adminisztrációs teher a kisvállalatoknak.Szerintem hiba volt. Nagyon sok mindenben volt erőm, ebben vesztettem, erősebb volt az ipari lobbi, mint én”

– ismerte be, hogy a magánszféra lobbija állt a döntés mögött. Az új kormánynak még júliusban küldtünk levelet, amelyre nem válaszoltak – igaz, akkor még a munkaügyi helyettes államtitkárok sem voltak kinevezve. Mindazonáltal az OMB júniusi állásfoglalásában már akkor jelezte, hogy az „elmúlt időszak NGM által vezérelt jogalkotási gyakorlata, különösen az ellátandó primer prevenciós és az alkalmassági vizsgálatokhoz kapcsolódó orvos-szakmai feladatait tekintve – igen súlyosan érintette.”

A történethez hozzátartozik, hogy a szabályozás fellazítása nem a 2023-as rendelettel kezdődött. A munkaegészségügyi vizsgálatokat ugyanis már évekkel korábban magáncégek vették át az államtól – a munkáltatók megrendelése alapján. Ezután nem meglepő, hogy – miképp az elmúlt években tényfeltáró cikkeink több esetben megállapították – egyes esetekben kivételes összhang állt fenn a kötelező vizsgálatokat végző, egészségügyi magáncég és a munkáltató vállalkozás (multicég) között. 2022 végén előfordult például, hogy akkor állapított meg egy gyárban az üzemorvos egészségügyi alkalmatlanságot, amikor a cég éppen sztrájk utáni, tömeges leépítéseket készített elő.

Ugyanakkor az is előfordult, hogy a munkaegészségügyi vizsgálatok nem állapítottak meg a dolgozók munkájából fakadó egészségkárosodást, ez esetben ugyanis a cégnek kártérítést kellene fizetnie, illetve akár olyan időszakban is kieshetnek dolgozók a termelésből, amikor a cégnek komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy senkit se kelljen nélkülöznie.

Amennyiben tehát a Tisza-kormány a korábbi állapotot állítja helyre, az egészségügyi magánszolgáltatók továbbra is félő – és a tapasztalatok alapján igen valószínű – hogy elsősorban a munkáltatók érdekeit fogják képviselni.

Ráadásul szűken értelmezve sokszor a munkások is érdekeltek abban, hogy ne állapítsák meg tartós vagy ideiglenes egészségkárosodásukat. A cégek ugyanis nagyon sokszor az elvégzett munka utáni bónuszokkal együtt folyósítanak a dolgozók számára vonzó fizetéseket – ezen bónuszokat pedig értelemszerűen nem kapják meg, amíg lábadoznak. Abban az esetben pedig semmilyen bért nem kapnak, amennyiben a cégek élnek a kormány 2023 januárjában életbe lépett törvénymódosításával, amely szerint fizetetlen szabadságra küldhetik a dolgozókat. Jelen bejelentés alapján úgy tűnik, a kormány ez utóbbi kérdéssel nem foglalkozik. Vagyis a jelenleg is hatályos, és a mostani bejelentésben nem említett szabályozás adta lehetőséggel élve a munkáltatók a gyakorlatban azt is kikényszeríthetik, hogy a fizetés nélküli szabadságra küldött dolgozók inkább a felmondást válasszák, így a cégeknek ne kelljen végkielégítést fizetniük, amennyiben megválnak tőlük.

Utóbbi kérdéssel kapcsolatban kerestük az SZCSM-et. Amennyiben válaszolnak, cikkünket frissítjük.