A foglalkozás-egészségügyi szolgálat felelősségét is felveti a Samsung dolgozóit ért mérgezés – hívta fel a figyelmet a Magyar Orvosi Kamara lapjában dr. Nagy Marcell foglalkozás-egészségügyi szakorvos. Éveken át nézhették el a gödi akkugyárban dolgozók rákkeltő anyagoknak való kitettségét azok a szakemberek, akiknek egyetlen feladata a dolgozók egészségének védelme lenne, elvileg. Azt is fontos ugyanakkor látni, hogy az üzemorvosi rendszer, valamint a kormány minden, dolgozókkal kapcsolatos intézkedése is a félrenézésnek, a profitmaxiamalizálásnak és a dolgozók (ön)kizsákmányolásának ágyaz meg. 

A Telex február elején megjelent tényfeltáró cikke szerint a különösen veszélyes anyagokat nagy mennyiségben feldolgozó Samsung-gyár egyes részlegein a levegő szennyezettsége akár 275-szörösen is meghaladta a határértéket, egy ukrán állampolgárságú dolgozó szervezetében pedig 510-szeres határérték-túllépést mutattak ki 2023-ban. A gyár légszűrő berendezése a lap forrásai szerint alkalmatlanok a veszélyes anyagok kiszűrésére, mégsem tett senki semmit a veszély elhárítása érdekében: a dolgozók mérgezése évek óta valódi következmények nélkül, a kormány és a hatóságok tudtával zajlik.

De minden bizonnyal az üzemorvosok is képben voltak a helyzettel – legalábbis valamilyen mértékben, hiszen az elmúlt években számtalan hatósági jegyzőkönyv is született arról, hogy a dolgozók veszélyes anyagokat lélegeznek be. Számos módon – „rendszeres szűrővizsgálattal, munkahigiénés vizsgálatokkal, a munkabiztonsági szolgálattal történő közös ellenőrzésekkel és brainstorminggal” – óvhatja a dolgozók egészségét az üzemorvos, sorolja dr. Nagy Marcell. Mint a Mércének korábban nyilatkozó samsungos dolgozó, valamint a Telex cikke is megerősítette, a dolgozókon rendszeresen végeztek úgynevezett biológiai expozíciós marker (BEM) teszteket – vagyis vizeletminták alapján megnézték, hogy van-e a szervezetükben a határértéket meghaladó mennyiségű vegyi anyag. Azokat, akiknek a vizeletében a határértéket meghaladó koncentrációjú vegyi anyagot találtak, átrakták egy olyan részlegre, amelyről tudták, hogy kevésbé szennyez. A legszennyezőbb részleget ezután olyanokkal töltötték fel, akiknek a vizelete a határérték alatt tartalmazott nikkelt és kobaltot, és rotálni kezdték a dolgozókat. Egy, a Telex birtokába került összesítés szerint 2022-ben a gyár 2159 dolgozójából 857-et teszteltek, és közülük 98 ember (a dolgozók 11%-a) szervezetében találtak a határértéket meghaladó mennyiségű vegyi anyagot.

„Csakhogy itt rákkeltő anyagokról van szó, azt pedig nyugodtan nevezhetjük szakmai hibának, ha rákkeltő esetén nem minimalizáljuk az annak kitett munkavállalók számát, hanem még növeljük is azt”

– fogalmaz a szakember. Szerinte, miután egyértelműen kiderült a gyár elszívó rendszerének hibája már a kezdetekkor, és számos akkreditált mérési jegyzőkönyv állt rendelkezésre az évek során, amely bizonyította, hogy a cég semmit nem tett a rákkeltő kockázat csökkentése érdekében, a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak munkavédelmi hatósági eljárásokat kellett volna kezdeményeznie.

„Az már köztudomású foglalkozás-egészségügyi berkekben, hogy vannak „pecsételő” orvosok (talán egyre kevesebben), akik vizsgálat nélkül is simán kiadják az alkalmasságit bárkinek. Gyakorlatilag kéthetente lepődik meg valaki nálam, hogy tényleg meg is lesz vizsgálva. De hogy vegyipari gyártó esetében is hasonló színvonalú szolgáltatás legyen, az még nekem is új”

– fogalmaz az orvos.

Nagy emlékeztet, hogy bizonyos szempontból a magánszektorban dolgozó foglalkozás-egészségügyi szolgáltatók is kiszolgáltatott helyzetben vannak, ennek ellenére nem tehetik meg, hogy üzleti érdekeket helyeznek a dolgozók egészsége elé.

„Ha bejelent egy betegség-gyanút, azonnal kihívja a munkavédelmi hatóságot a munkáltatóhoz, ha sokat ugrál, előbb-utóbb szerződést bont vele a munkáltató, és keres mást. Nyilvánvalóan egy Samsung gyár több ezer dolgozójának foglalkozás-egészségügyi ellátása százmilliós üzlet is egyben, ahol az ember körültekintetően mérlegeli a lépéseit.

A probléma akkor jelentkezik, mikor egy olyan döntési helyzetben, ahol több ezer ember ki van téve – a cég hibájából – rákkeltő kockázatnak, a mérleg egyik serpenyőjébe a betegérdeket tesszük, a másikba meg az üzleti érdeket. Mert ebben a helyzetben egy foglalkozás-orvostan szakorvos etikai szempontból csak egy dolgot mérlegelhet: a munkavállaló egészségét. Ha orvosként azt látjuk, hogy a cég a szakmailag megalapozott szakértői véleményünket figyelmen kívül hagyja, ha tudva és akarva nem tartja be a munkavédelmi jogszabályokat, akkor egyszerűen fel kell állni.”

Mint a Mércén korábban már rávilágítottunk, a problémák egyik fő forrása, hogy Magyarországon az üzemorvosi feladatokat munkáltatók által szerződtetett magáncégek látják el, az egészségügyi vizsgálatok magánjellege és profitlogikája pedig olyan függőségi viszonyba helyezi az üzemorvost, ami korrumpálhatja.

Előfordulhat például, hogy az üzemorvos olyan időszakban állapít meg nagyobb számban egészségügyi alkalmatlanságot a munkavállalóknál, amikor a munkáltató leépítésekre készül. Az is jellemző, hogy az üzemorvosok nem jelentik be kellő számban a foglalkozási megbetegedéseket, amiért akár kártérítést is kéne fizetniük a munkáltatóknak. Ezeket a problémákat könnyedén ki lehetne küszöbölni, ha az üzemorvosokat függetlenítenék a munkáltatóktól, a profitlogikát nem közvetlenül alkalmazó, központi foglalkozási-egészségügyi szerven keresztül.

De maguk a munkavállalók sem feltétlen érdekeltek saját egészségük megőrzésében, mivel az egészségügyi alkalmatlanság megállapítása veszélybe sodorhatja a munkalehetőségeiket – ami vendégmunkások esetén például nagy valószínűséggel egyenlő az országból való kipenderítéssel is. Városi legendák szerint akár olyan is előfordulhat, hogy az üzemorvos és a dolgozó szóban megegyeznek, hadd folytassa a dolgozó a munkáját, hiába nem alkalmas már rá egészségügyileg. Ezért is különösen kegyetlen a kormánynak az a 2022-es törvénymódosítása, amely alapján a munkáltatók fizetetlenül kényszerszabadságoltathatnak egészségügyileg alkalmatlannak nyilvánított munkavállalókat, így a munkások kénytelenek maguk kezdeményezni felmondásukat, ezzel a végkielégítésüket kockáztatva (amely biztosított lenne munkáltató által kezdeményezett kirúgás esetén). Ebbe a tendenciába illeszkedik, hogy 2023-ban a kormány eltörölte az évenkénti kötelező munkavédelmi oktatást is – miközben az akkugyárakban már akkoriban is hírhedten rosszak voltak a körülmények, az alvállalkozók által foglalkoztatott vendégmunkások pedig különösen kiszolgáltatottak a munkavédelmi hiányosságoknak.