Kevés a konkrétum a miniszterelnök hirtelen tett ígéretében, ezért továbbra is felmérnék a sztrájkhajlandóságot a béremelést szomjazó szociális szféra szakmai szervezetei. Köves Ferenc, a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint négy hónap után egyszerre állítható az, hogy az új minisztérium az elmúlt 30 év legfelkészültebb szakembergárdájával rendelkezik, és az, hogy a „kasszakulcs” most sem a szociális ügyek miniszterénél van. Márpedig a megfelelő színvonalú ellátáshoz pénz kell, azért pedig akkor is ki kell állnia a szakszervezetnek, ha nem a Fidesz van hatalmon.

Hogy több más téma mellett miért lett sokak számára az új kormányba vetett bizalom egyik kulcsa a szociális ágazatban dolgozók bérrendezése, arról többször is írtunk az elmúlt évek során. Röviden úgy lehet összefoglalni: akik személyesen érintettek, azoknak a jelentős része egyszerűen napi megélhetési problémákkal küzd, vagy elenyészik a megbecsültsége más, hasonló végzettségű társaihoz képest; akik pedig nem, azok számára szimbolikus jelentőséggel bír, hogy Magyar Péterék miként bánnak a kampányban központi szerepet kapó gyermekvédelemben dolgozókkal és a rokon szakmák képviselőivel. A kegyelmi botrány kitörése után 10 hónappal, valamint a Tisza Párt rekordsebességű felívelése közepette 2024 decemberében Orbán Viktor is érezte, hogy mennyire megkerülhetetlen lett a közvélemény szempontjából ez a kérdés, s „átütő erejű” bérrendezést hirdetett 2026-ra, a választások évére. A Fidesz-kormány utolsó intézkedése ezen a téren 2025 végén egy pótlékokkal kiegészítve 15 százalékosra kerekített, szinte észrevehetetlen bérfejlesztés volt. 

Noha a politika központi témává emelte, megbecsültség szintjén máig lefelé lóg ki még a szintén nehézségekkel küzdő közszférás ágazatok közül is  a szociális terület. Ahogyan a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnöke, Meleg Sándor 2026 januárjában megjelent elemzésében megfogalmazta: „A szociális ágazat bérszintje az elmúlt években más közszféraágazatoktól is elmaradt, az egészségügyi és pedagógus bérfejlesztések miatt a szociális terület hatalmas bérhátrányba került. Jelentős az eltérés a diplomás munkavállalók esetében. Ez összességében ágazaton belül bérfeszültségeket okoz, növeli a fluktuációt, csökkenti az új munkaerő beáramlását.” Egyik következtetése szerint „nem várható el a társadalom szociális pályára fogékony tagjaitól, hogy olyan szakmát válasszanak, amelyen a mindennapi megélhetés is problémákat okoz, vagy a hasonló készségeket igénylő pályáknál jelentősen alacsonyabb anyagi elismerést biztosít.” Aki kíváncsi a rendkívüli fukarsága mellett még a követhetetlen pótlékrendszerrel is megvert illetményrendszer részleteire, annak tényleg erősen ajánlott olvasmány a fent hivatkozott tanulmány.

E hét elején a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI), az ország legnagyobb hajléktalanellátó szervezte is posztolt az áldatlan állapotokról:  „Egy szociális gondozó vagy szakgondozó havi bruttó 479 ezer forintot, egy szociális munkás vagy tanácsadó pedig 587 ezer forintot keresett. Ehhez képest a nemzetgazdasági átlag 705 ezer forint volt, a rendőrök átlagkeresete 749 ezer, az ápolóké és szakápolóké 775 ezer, míg az általános iskolai tanároké és tanítóké 823 ezer forint. Egy szociális gondozó átlagkeresete tehát 226 ezer forinttal marad el a nemzetgazdasági átlagtól, és közel 300 ezerrel az ápolókétól.”

Ilyen előzmények után egyre növekvő várakozás, de egyben feszültség és lohadó lelkesedés is megelőzte a Szociális Ágazati Érdekegyeztető Fórum szeptember 2-ára összehívott ülését. A Tisza kormány megalakulása óta eltelt mintegy 4 hónapban bár a szakmai szervezetek már több alkalommal is jelezték, hogy mennyire sürgető az ágazat bérrendezése, semmilyen konkrétumot nem kaptak válaszul, csupán a kormány elkötelezettségét bizonygatta a szaktárca az ügyben minden alkalommal.

A dolog pikantériája az volt, hogy bár végül a Tisza kormányprogramja nem rendelt időpontot a szféra egészének ígért béremeléshez, specifikusan a gyermekvédelmi dolgozók számára „azonnali” segítséget rögzített a dokumentum, ráadásul Magyar Péter szóban a kampány korábbi szakaszaiban többször alkalmazta ezt a szófordulatot a teljes szociális ágazatra is. Így nem csoda, ha az időközben türelmükből vesztő érdekképviseletek, illetve a Tisza-kormány kritikusai elsősorban a cselekvés „azonnaliságát” hiányolták az új adminisztráció negyedik havában. Más kérdés, hogy az ágazaton a szakma értékelése szerint az sem igazán segített volna, ha a Tisza nem „azonnali”, hanem későbbi segítséget ígér, merthogy tényszerűen minden hét, minden nap számít a romokban heverő szakmákban még mindig kitartó dolgozók számára. Önmagában pedig még a villámgyors 25 százalékos emelés sem oldaná meg az évtizedes bérlemaradást vagy nyújtana megfelelő perspektívát. 

Nagyjából ezzel magyarázható az a düh és csalódottság, amely a szerdai egyeztetés után végigsöpört a szakmai szervezetek közösségi-média felületein, miután az államtitkárok szeptember 2-án újra üres kézzel érkeztek tárgyalni. A Szociális és Családügyi Minisztérium szerda esti közleményében lényegében tudomásul vette, hogy ágazatban sztrájkkészültség van, a szakmai szervezetek pedig elkezdték szerveződésre, nyomásgyakorlásra készíteni követőiket és tagjaikat, akik az utolsó pillanatig reménykedtek valamiféle konkrét bejelentésben. Igaz, legkésőbb a 2026-os költségvetés augusztus 31-i benyújtása óta sejthető volt, hogy a szociális ágazat 25 százalékos béremelése tovább várat magára, hiszen annak nem volt nyoma a vonatkozó fejezetek között. 

Több forrásból úgy értesültünk, hogy a kormányzat képviselői nem tudtak semmi kézzelfoghatóval kecsegtetni még csütörtök délelőtt sem, amikor egy, a hajléktalanellátás témájában szervezett balatonföldvári konferencián kérdeztek rá a szakma képviselői, hogy mikor számíthatnak a beígért segítségre.

Éppen ezért volt a külső szemlélő számára némileg váratlan, hogy Magyar Péter miniszterelnök csütörtök délután bejelentette, kétlépcsős béremeléssel szeretnének enyhíteni a gyalázatos helyzetén, amelyre idén októberben és januárban kerül sor.

Hogy ezekből melyik szakaszban mekkora növekedéssel számolhatnak a dolgozók, az egyelőre nem derült ki. 

A szociális dolgozói körökből még Magyar Péter hirtelen jött bejelentése előtt kibukó csalódottság és elégedetlenség nyomán érdemes felidézni, hogy májusban jelentős muníciót kaptak a szakszervezetek ahhoz, hogy a sztrájk kilátásba helyezése mögött valódi „fedezet” legyen.  Ahogyan arról beszámoltunk, ekkor ítélt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete (SZÁD) javára, és marasztalta el a magyar kormányt – amelyet a vitatott időszakban a Fidesz-KDNP adott – azért, mert 2020-ban részben a koronavírus-járvány, részben az általuk hozott jogszabályi környezet mögé bújva egyszerűen elszabotálta a már akkor is borzalmas helyzetben levő szociális dolgozók munkabeszüntetését.

A SZÁD a kormány szerda esti, akkor még semmit sem ígérő tájékoztatása után egyértelműen sztrájk- és demonstrációs készültséget hirdetett, hozzátvé, hogy nem azért teszik mindezt, mert konfliktust akarnak az új politikai vezetéssel, hanem „mert empátiából nem lehet rezsit fizetni”. Emellett úgy értékelték, hogy „nem sikerült elérni, hogy a szociális ágazat bérrendezése olyan politikai prioritássá váljon, amilyen súlyú társadalmi ügy valójában.”

Magyar Péter csütörtöki bejelentése után Köves Ferenc, a SZÁD elnöke nyilatkozott a Mércének arról, hogy hogyan értékelik a friss ígéretet, és mi következhet most a szociális szférán belül. 

Nincs konkrétum, nincs pezsgő

„Mivel a miniszterelnök bejelentésében nem szerepeltek konkrét összegek, ezért abból a szempontból, hogy nekünk mint szakszervezetnek mi a teendőnk, ettől az ígérettől a mi értelmezésünk szerint semmi sem változott.  Konkrétum akkor lesz, amikor a költségvetésbe bekerül az a – látható méretű – összeg, amennyivel nő a kollégáink fizetése. Tehát én nem látom azt, hogy pezsgőt kellene most bontani” – kommentálta Köves a miniszterelnöki sajtótájékoztatón elhangzottakat. 

A szakszervezeti vezető szerint  addig is, amíg a bejelentéshez konkrét számok nem társulnak, a szakmai szervezetek folytatják az egymás közti egyeztetéseket, és sztrájkhajlandósági felmérést is készítenek, valamint demonstrációs előkészületek is zajlanak.

„Konkrétan meg kell fogalmaznunk azt az igényt, amivel fellépünk a kormány felé, és ezt el kell küldeni a kormánynak. Amennyiben a kormány erre nem válaszol pozitívan, vagy nem olyan mértékben, ami elfogadható, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy akkor mi a nyomásgyakorlás eszközeivel élünk. Ez magyarul a sztrájk”  – magyarázta Köves Ferenc. 

A SZÁD elnöke úgy látja, eleve azért került bejelentésre a kétlépcsős emelés, mert érezhető volt a szakmai körökből áradó felháborodás. Szerinte egyébként egy ilyen ígéretet, mint a szeptember 3-i, már rögtön a minisztérium felállása után is tehetett volna az új kormány, hiszen a bérigény akkor is adott volt. Magyar Péter a költségvetés állapotára is hivatkozott a csütörtöki sajtótájékoztatóján, amit Köves azért tart nehezen érthetőnek, mert a konkrét 25 százalékos béremelés havonta nagyjából 12 milliárd forintjába kerülne az államnak, ami a kormány által a 2026-os módosított költségvetésben megfogalmazott 7,5 százalékos hiánycél mellett önmagában „kerekítési hibánál is kisebb” tétel.  

Hangsúlyozva, hogy ezzel kapcsolatban nem a szakszervezet egyeztetett álláspontját, hanem magánvéleményét fogalmazta meg, Köves azt mondta lapunknak:

„arcpirítónak” tartaná, hogyha a kétlépcsős emelés a gyakorlatban azt jelentené, hogy a korábban egyben megígért 25 százalékos emelést  részletekben próbálná „megúszni” a kormány.

Akkor miben más most, mint a Fidesz alatt?

Még a pénzkérdés egyre terhesebbé válásával együtt is érezhető volt azonban, hogy a májustól felálló új adminisztráció folyamatosan törekszik a szakmai szervezetek és az érdekképviseletek bevonására, meghallgatására. Persze azon túl, hogy szakmai párbeszéddel nem tudnak fizetni a pénztárnál a szociális dolgozók, Köves Ferenc szerint számos minőségi különbség van a mostani és az előző kormány működése között. 

„Az, hogy önálló szociális tárca egyáltalán létezik, már egy fontos lépés az előző évekhez képest. A mostani szociális tárca szakpolitikusai – tehát az államtitkárok, helyettes államtitkárok  – szakmai szempontból is nyitottak, szerintem az emberi hozzáállásuk is jó mind a szakmai, mind az érdekképviseleti témákhoz. Régóta vagyok ebben a szakmában, és szerintem az elmúlt 30 évben az egyik legpozitívabb hozzáállású szakembergárdája van most az irányításban”

– ecsetelte Köves.

Ezzel a szemben az előző kormány alatti államtitkárság képviselői szerinte egy olyan rendszer kiszolgálói voltak, amelyik gyakorlatilag még lejjebb nyomta a mocsárba a szociális szakmát ahelyett, hogy azon gondolkodtak volna, hogy hogyan húzzák ki onnan.

„Az, hogy >>gondoskodáspolitikát<< csináltak a szociálpolitika helyett, hogy a szociális törvényt úgy módosították, ahogy, hogy az állam felelősségét gyakorlatilag leghátulra sorolták, az se nem keresztényi, se nem erkölcsös hozzáállás szerintem. Azért a mostani kormány emberei láthatóan nem ebben gondolkodnak” – vélekedett a SZÁD elnöke. 

Jelen helyzetben azonban a kevés, de fontos közös pontok egyike az előző és a mostani rendszer között az, hogy

egyik esetben sem a területért felelős minisztériumnál volt és van a „kasszakulcs”, azaz a költségvetési vonzattal bíró kérdésekben egy ponton túl a Pénzügyminisztériumra kell hagyatkoznia.

Arról is kérdeztük Köves Ferencet, hogy amennyiben valóban sztrájkhelyzet alakulna ki az ágazatban, úgy milyen szerepet játszhat a szakszervezet számára kedvező, fentebb hivatkozott strasbourgi ítélet. A verdikt ugyan nem alkalmas arra, hogy a hatályos sztrájkszabályok megváltoztatására kötelezze a kormányt, arra azonban igen, hogy figyelmeztesse a regnáló hatalmat: nem szabotálhatja büntetlenül a sztrájkkal kapcsolatos egyeztetéseket.

„Nem hiszem, hogy a jelenlegi kormány az az elődjéhez hasonló lépéseket akar megtenni. Az elég szégyenletes lenne, hogy mondjuk pont a munkavállalói jogokkal kapcsolatban ugyanazt csinálnák, mint az Orbán-kormányok” — vélte Köves Ferenc, aki valószínűtlennek is tartja ezt az eshetőséget, már csak arra hivatkozva is, hogy a foglalkoztatáspolitikai államtitkárságon nemrég még szakszervezeti jogászként dolgozó szakemberek kerültek pozícióba (elsősorban Dr. Szabó Imre Szilárd helyettes államtitkárt érdemes említeni, aki a Munkástanácsok Országos Szövetsége éléről került a minisztériumba – a szerk.)  

Nem kell máshogy mérlegelni, ez nem érzelmi kérdés

Adódik a kérdés, hogy ha szakmai kérdésekben könnyebb szót érteni a mostani kormánnyal, akkor nyomásgyakorlás terén másképpen mérlegel-e a szakszervezet, mint elődeik idején. 

„Ez nem érzelmi kérdés. Nekünk arra kell koncentrálnunk, hogy van egy kormányzati ígéret, és van egy ágazati bérkövetelés. Mi azt szeretnénk, ha a kormányzat nulladik lépésként betartaná, amit ígért, és második, harmadik lépésként pedig együttműködne abban, hogy még jobb legyen az ágazat helyzete. Hogyha ez nem megy tárgyalásos úton, akkor a munkavállalói nyomásgyakorló eszközöket fogjuk használni akkor is, ha ez a kormány adott esetben a szakmapolitikában pozitívabb hozzáállást mutat, mint az előzőek. Ahogy az előző 20-30 évben, jelenleg is van mindenféle szavazó a kollégáink között is. Tehát ettől nem függhet az, hogy mi fellépünk-e egy adott kormánnyal szemben. Nekünk az a dolgunk, hogy azt képviseljük, hogy a kollégák meg legyenek becsülve, az ügyfeleink pedig normális körülmények között, magas színvonalon legyenek ellátva. Ehhez pedig pénz kell” – válaszolta a szakszervezeti vezető.