A Karácsony vezette koalícióban benne rejlett egy új politikai irány lehetősége, amely egy rendszerváltás és egy arányosabb választási rendszer esetén stabilan megkapaszkodhatott volna a magyar politikában. De nem így lett.
Sokan vonták le a Jobbik szavazásából azt a következtetést, hogy a pártnak ezek után nincs helye az antiorbánista választási koalícióban. Én viszont ezzel nem értek egyet.
A hatalom számon tartja a tetteinket, és láthatóan ellenséges aktivitásként értékeli.
A kölcsönös visszaléptetések logikus, előrelátható és bizonyos szempontból üdvözlendő fejlemények.
„Vakcinapolitika” mindenképpen lesz, legfeljebb a rezsim minden hülyesége és gonoszsága ellenállásmentesen fog érvényesülni.
Az ellenzék belátta, hogy nem tudja másolni a Fidesz politikáját, és úgy tűnik, az eszközt is megtalálta, amelynek segítségével a sokszereplős mezőből következő háttéralkuk helyettesíthetőek.
Kedden egyáltalán nem biztos, hogy csak az ellenzékiek találták nevetségesnek őket, de könnyen lehet, hogy egynémely híveik is, s ennek már fele sem tréfa.
Ha nem vagy cselekvőképes, amikor kéne, majd meséld úgy utólag, mintha te lettél volna a legcselekvőképesebb, és ha tiéd a média, majd idővel el is hiszik az emberek.
A kormány továbbra is sodródik az eseményekkel: hoz bizonyos intézkedéseket, amelyeket elkerülhetetlennek tart a közhangulat változásai miatt, de nem semmi olyat nem tesz, ami a járvány tényleges kihívásaira kínálna választ.
Az, hogy az ellenzéki politizálás elmúlt egy éve visszaadta azt a reményt, hogy lehetséges lenne elindulni ama másik, jobb Magyarország felé, igenis nagyon sokat ér.