Nem túlzás elvárni, hogy legyen rendszeres „találkozás” a szélesebb nyilvánosság és a politika aktívabb szereplői között, hogy legyen lehetőségünk együtt feldolgozni mindazt, ami velünk, akaratunk, a józan ész és az erkölcsi érzékünk ellenére történik a mindennapokban, s az ellenzék se repüljön vakon, közönség és visszajelzések, az önkorrekció lehetősége nélkül.
Az ellenzéki politikusok hitelességét a különféle évezredek óta bevált politikai erények kitartó gyakorlásával, szüntelen és látható alkalmazásával lehet fokról fokra növelni.
Iszonyúan nehéz egyszerre erős politikai üzenetet megfogalmazni és győzelemre esélyes ellenzéket szervezni a gyakorlatban.
Hogyan szerezhetjük vissza szabadságunk?
Az egyetem célja nem az, hogy betanított munkásokat neveljen, hanem, hogy képességeket fejlesszen, általános műveltséget adjon át, segítsen a világban tájékozódni és rugalmasan gondolkodni, hogy ha majd felnőve valaki kilép a munkaerőpiacra, akkor ott el tudjon helyezkedni az igényeinek megfelelő, jól fizetett állásokba.
Érdekes, hogy senki sem tudja, mi fog történni. Csak az világos, hogy az MTA-t mint független intézményt meggyengítik, az új miniszter, Palkovics pedig nagyobb szemétdombon lesz úr.
A választások egyik fő tanulsága az, hogy a régi ellenzék haldoklik, a választók pedig egyensúlyoztak a rezsimmel szembeni engesztelhetetlen gyűlöletük és a régi ellenzékkel szembeni engesztelhetetlen megvetésük között.
Létezik-e és ha igen, átléptük-e a demokráciát az autokráciától, a szabad és független Magyarországot a nyílt zsarnokságtól elválasztó határvonalat.
Milyen tanulságokat, következtetéseket lehet levonni a vasárnapi választásokból?
A Migration Aid elleni kémgyanús sztorival az elmúlt egy évben legalább egy olyan eset történt, ami egy jogállamban és demokráciában tolerálhatatlan lenne, míg nálunk szemrebbenés nélkül megy mindenki tovább.