A magyar politikai és médiakörnyezetben helyi választást csupán a hagyományosnak mondható kommunikációs eszközök és stratégiák használatával nem lehet nyerni. De akadnak más eszközeink!
A homofóbia, nőgyűlölet, rasszizmus politikai támogatása akkor is ügy, ha nem Magyarországon történik. Akkor is ügy, ha a magyar társadalom törtrésze hallotta valaha a brazil elnök nevét.
A rendszerek nem spontán tiltakozások következményeképp buknak meg, a sikeres mozgalmak eredményeit sok éves szervezőmunka előzi meg. Ez nem volt másképp a nyolcvanas években sem, és nincs másképp ma sem.
Nem az történt, hogy néhány megzavarodott rendőr vagy biztonsági őr rosszul reagált volna a kialakult helyzetre. Mindaz, ami történt, nem anomália, hanem egyenesen és már régóta következik a rendszer logikájából.
Miért szállt be az autóba? Miért nem szállt ki az autóból? Miért hallgatott az esetről húsz éven át? Miért szólalt meg most? Miért ment egyáltalán színésznőnek?
Nem gondolom, hogy a liberális ajánlat tartalma okozta volna az SZDSZ politikai vesztét. Bár párt már nincs, az ajánlatot továbbra is meggyőzőnek, a NER kilencedik évében pedig megdöbbentően relevánsnak tartom.
A stratégia az erősek játéka, a taktika: a gyengék művészete.
Nem tudom, miért kell a hajléktalan asszonyt kivetítőn kihallgatni, de van elképzelésem arról, mindennek milyen hatása van.
Ha a külügyminiszter a menekültek potenciális radikalizációja miatt aggódik, nincs más dolga, mint kormánytagként felszólalni és intézkedni a menekültekkel való embertelen bánásmód ellen a magyar határon és az ott működő tranzitzónákban.
Ma, szeptember másodikán van három éve annak, hogy Alan Kurdi, a hároméves kurd menekült kisfiú vízbe fulladt a török tengerparton.