Az orbánizmus kifulladása már kódolva volt a kezdetekkor A felhalmozó állam felemelkedése és bukása I.
Orbán Viktor 2010-ben azt ígérte, hogy új alapokra helyezi a magyar gazdaságot. De mit ért el ebből?

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Orbán Viktor 2010-ben azt ígérte, hogy új alapokra helyezi a magyar gazdaságot. De mit ért el ebből?
Miért nem szabad egy rendszerváltó hangulatban az elnyomott közösségeknek csendben maradni? Mert ezzel saját magunkat tartanánk újabb 4–8 évre éber kómában.
A magyarok nagy része azt gondolja, az alkoholizmus és a drogfüggőség a családon belüli erőszak oka. De akkor miért nem hallunk sose a férjüket meggyilkoló függő nőkről?
Ha valóban a végére járnánk az ügynek, az alapvetően kérdőjelezné meg a magyar politikai rendszert, pártokon és kormányzatokon átívelő, súlyos probléma került ugyanis felszínre.
Az olasz parlament november 25-én egyhangúlag megszavazta a nőgyilkosság önálló büntetőjogi kategóriává emelését, ugyanezen a napon azonban elbukott egy másik törvényjavaslat.
Alberto Toscano történeti elemzés nyomán azt állítja, hogy a fasizmus a kapitalista liberális államokat folyamatosan kísértő lehetőség. Elolvastuk és továbbgondoltuk a Late Fascism könyvet.
Keményen nekiment a rendszernek a miniszterelnök szokásos rádióinterjújában.
Szinte bármilyen intézkedést be lehet csomagolni abba, hogy az a „családok védelmében” történik.
Búcsú Balog Gyulától, aki hezitálás nélkül szólalt fel, amikor azt látta helyesnek.
A tőkés rendszer éppen addig engedi meg a szabadságot, amíg az nem létezik.