Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Ez a szavazás nem kínál a választóknak új értékválasztást, új személyi vagy politikai lehetőséget, és mivel az előző választás csak pár hónapja történt, ezért méltányolható kormányzati, illetve ellenzéki teljesítmény megítélésére sem nyílt alkalom.
„Gondoskodjanak magukról földműveléssel a hajléktalanok, cigányok, de azért a migránsok persze ne, mert ők egyszerre veszik el a munkánkat, és nem akarnak dolgozni soha, bezzeg az okostelefonjuk, na az van nekik is…”
Az iráni gócpont kialakulása jár néhány fontos tanulsággal: a világ saját maga alatt vágja a fát, ha fenntartja az országgal szembeni szankciókat.
Nehéz nem feltenni a kérdést, hogy az életünknek ezeket a fontos helyzeteit, az ápolást, a gondoskodást, a haldoklást és a meghalást, miért nem bástyázzuk körül jobban szervezett társadalmi struktúrákkal?
A tőkés rendszert egyszer már így – a „faj” előtérbe helyezésével – akarták megmenteni. Most megint.
A minden állampolgárának egyenlő politikai és szociális jogokat nyújtó állam az egyedüli realitás. Ez az állam lehet két nemzetre alapuló, föderális, konföderális vagy éppen teljesen újszerű.
Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik.
Végre, végre a nőt szinte felismerhetetlenre verő férfi is megoszthatta a saját nézőpontját!
A 2019 végén publikált szülészeti irányelv, ahelyett, hogy elvárná, csak megtűri a nőközpontú, korszerű ellátást.
Bizonyosan vannak, akik jobban élnek, mint egy, kettő, öt, vagy tíz évvel ezelőtt. De ne csodálkozzunk, ha a társadalom nagyjából kétharmada nem érzi úgy, hogy jobbá vált volna az anyagi, pénzügyi helyzete. Nem vált.
