Október végén Walter Richárd aktivista Ciszjordániába tartott, hogy társaival részt vegyen palesztin gazdálkodók olívaszüretén, és dokumentálja, miként akadályozzák telepesek a betakarítási munkákat. Tel-Avivba érkezésekor azonban a hatóságok őrizetbe vették, közel 24 órán át fogva tartották és bántalmazták, majd kiutasították Izraelből. A korábban már szankcionált aktivistát tíz évre kitiltották az országból, a magyar külügy az eset kivizsgálását kérte.

Az olívaszüret Ciszjordániában kiemelt mezőgazdasági esemény: becslések szerint 80-100 ezer palesztin család megélhetését biztosítja, a bogyó feldolgozása és értékesítése a palesztin területek mezőgazdasági jövedelmének mintegy negyedét teszi ki jelenleg. A betakarítást azonban évről évre nehezítik az izraeli telepesek támadásai, illetve az Izrael által bevezetett, a palesztin gazdák olajfaligetekhez való hozzáférését korlátozó intézkedések.

Az ENSZ palesztin területekkel foglalkozó emberi jogi hivatala 2026 októberében például arról számolt be, hogy a szüreti időszak első két hetében legalább 160, telepesekhez köthető támadást dokumentáltak Ciszjordániában. Ebben a helyzetben a nemzetközi aktivisták jelenléte a palesztin gazdák támogatása mellett az ellenük elkövetett erőszak dokumentálását is szolgálja.

Nemzetközi együttműködés a szüret zavartalanságáért

Walter Richárd lapunknak kifejtette, hogy társaival egy nemzetközi aktivista csoport tagjaként azért ment vissza Ciszjordániába, „hogy fogadó szervezetünkkel terepre menjünk, jelen legyünk az olívaszüreten, és első kézből mutassuk be a magyaroknak, hogy hogyan néznek ki ott a mindennapok.” Céljuk az volt, hogy a helyi közösségeket támogassák a passzív ellenállás eszközeivel.

Az anticionista aktivista korábban már konfrontálódott az izraeli hatóságokkal, ekkor Gázába utazott volna, a humanitárius segélyt szállító Sumud flottilla egyik hajójának fedélzetén. Az izraeli hadsereg ekkor elrabolta.

Beszélgetésünkben hangsúlyozza, Gázában jelenleg is népirtás zajlik. Újabb útja azonban az Izrael által megszállt másik területre, Ciszjordániába vezetett. Társaival útját október 11-én kezdte meg, ezúttal repülővel, de Tel-Avivban feltartóztatták.

„Elvették az útlevelemet, majd bevittek egy reptéri őrszobára, ahol mintegy három órát töltöttem. Kihallgatott egy határőr, egy rendőr, egy Moszad-ügynök, és még valaki. Elmondtam a történetem, miszerint 40-hez közelítve jogosulttá válok a kabbalát tanulmányozni, és már időpontom is volt a következő napra. Miután ezt többször kifejtettem nekik, rácsaptak az asztalra, hogy ‘ne játsszuk a hülyét: azért csipogott be a rendszer, mert tudjuk, hogy maga rajta volt a flottilla hajón’.” 

Walterrel közölték, hogy terroristának tartják, és az állam szerint az izraeli nemzetbiztonságra veszélyt jelent. Ezen a kihallgatáson közölték először vele azt is, hogy az áprilisi akció miatt öt évre kitiltották Izrael területéről. Az egyik hatósági személy pedig elmondása szerint halálosan megfenyegette, mondván „veszélyt jelent a gyerekeire”. A fogvatartott a felkínált ételt nem fogadta el, vizet pedig elmondása szerint nem adtak neki.

Richárd társai ekkorra már értesítették a külügyi szerveket, a tel-avivi magyar konzul fel is vette vele a kapcsolatot.

„Mondtam a konzulnak, hogy ezek szerint terrorista vagyok, nemzetbiztonsági veszélyt jelentek, kérdeztem, hogy erre tud-e valamit mondani. Természetesen nem tudott mondani semmit. Csupán arról akart megbizonyosodni, hogy kapok-e enni, inni, ami az emberi minimum. Azonban miután leraktuk a telefont, negyed óra múlva kirángattak az őrök a cellából, elvittek egy külön szobába, és jól megvertek. A földön rugdostak, és üvöltöttek a fejemre.”

Az aktivista szerint bántalmazásának az volt a célja, hogy ne érezze magát biztonságban. Az esetről a konzul is rövidesen értesült. Kifejezte sajnálatát a történtek miatt, és eljárást is akart indítani az ügyben. A sértett viszont nem látta értelmét Izrael állam ellen, az izraeli hatóságok ellen indított eljárásnak, többek között azért, mert nem tartja legitimnek Izrael állam létezését.

A Mérce megkereste az ügyben a Külügyminisztérium sajtóosztályát. A külügy tudomása szerint az aktivista megfelelő ellátásban részesült, ételt és italt kapott, konzuli segítséget pedig nem kért. Az aktivista fenyegetése és bántalmazása kapcsán a külképviselet az izraeli külügyminisztériumtól kérte az eset kivizsgálását, de eddig nem érkezett tőlük válasz. Nem sokkal később, október 22-én egy másik, Walterrel együtt indult, Ciszjordániába sikeresen megérkező magyar aktivista őrizetbe vételéről érkezett hír. Dóra éppen egy palesztin családnál teázott, amikor lőfegyverekkel felszerelkezett, járőröző zsidó telepesek jelentek meg a háznál. Az általuk értesített izraeli rendőrség ezt követően elfogta a nőt, aki azóta biztonságban hazatért Magyarországra. (Dóra esetéről itt írunk.)

Amikor reggel elengedték Waltert, közölték vele, hogy az eredeti ötéves kitiltáshoz hozzáadtak még ötöt: így összesen tíz évig nem léphet majd be Izrael területére. Ha pedig újra útnak indulna, ugyanúgy őrizetbe veszik majd, hiszen jelenleg „nemzetbiztonsági kockázatot” jelent. Az aktivista ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az Izrael által elkövetett nemzetközi jogsértések fényében nem meglepő, milyen bánásmódban részesítették.

Mind szorosabb kapcsolat Izraellel

A magyar kormány egyáltalán nem reagált a történésekre – sem most, sem pedig Walter tavaszi elrablását követően. Sőt, Orbán Anita külügyminiszter szeptemberi nyilatkozatában az izraeli-magyar kapcsolatok szorosabbra fűzését hangsúlyozta. A külügyminiszter úgy fogalmazott: „Magyarország és Izrael kapcsolata jóval több a diplomáciánál”.

Richárd szerint a kormányzat önmagától semmit nem fog tenni, csak akkor, ha az állampolgárok nyomást gyakorolnak rá. ”Ha mi nem gyakorlunk nyomást az ország vezetőire, akkor ők mennek majd az áramlattal. Az áramlattal, ami éppen a legjobb kapcsolati tőkét vagy anyagi tőkét adja. Itt az idő, hogy nyomást helyezzünk a Külügyminisztériumra: ne támogasson gázai népirtókat, meg ciszjordániai apartheidállamot, és népirtást fenntartó államot!” 

Walter szerint mindemellett fontos gazdasági szinten is cselekedni, társaival meggyökereztetnék a magyar köztudatban, hogy mi is az a BDS mozgalom. Számos olyan terméket és szolgáltatást használunk ugyanis akár rendszeresen, amelynek vásárlásával az aktivista szerint tudtunkon kívül támogatjuk a népirtást.

„Ezek a cégek nem azzal hirdetik magukat, hogy „gyere, vegyél egy kólát és támogasd palesztin gyerekek meggyilkolását”. Az informálódásban nyújt segítséget a BDS Magyarország Instagram-oldala, amely összegyűjti a mozgalom által bojkottált márkákat. Ezek a cégek többféle módon is kapcsolódhatnak Izrael megszállási tevékenységéhez: egyesek közvetlenül technológiai szolgáltatásokat nyújtanak az izraeli hadseregnek, mások beruházásaikkal, vagy a megszállt palesztin területeken folytatott gazdasági tevékenységükkel járulnak hozzá a megszállás fenntartásához, akár a népirtáshoz. Vannak olyan vállalatok is, amelyek izraeli katonáknak nyújtanak támogatást vagy kulturális termékeikkel segítik Izrael nemzetközi imázsának építését. A bojkottmozgalom célja, hogy gazdasági nyomást gyakoroljon ezekre a vállalatokra, és rábírja őket az ilyen tevékenységek megszüntetésére.

„A palesztinok nem azt kérik, hogy mentsük meg őket” – vallja Richárd. ”Ők azt kérik, hogy ne támogassuk az elnyomást. Ennyit kérnek. Ők megvédik saját magukat. Kiállnak a saját jogaikért, hogyha Izraelt nem támogatja a globális Nyugat és a globális Észak, akkor Izrael be fogja ezt bukni. Négy generáció óta harcolnak  a palesztinok az elnyomás ellen. Ők tudják, hogy hogyan kell mindennapi szinten küzdeni. Ők tudják, hogy milyen, mikor könnygázgránátokat lőnek száz méterre tőlük, miközben ők az olívafáikat szüretelik.”

Walter arra is felhívta a figyelmet, hogy az olívaszüreten jelenleg is résztvevő bajtársai bármikor veszélybe  kerülhetnek: letartóztathatják őket vagy telepes támadásnak lehetnek áldozatai. „Eljön majd az a pillanat, amikor megkérünk mindenkit, hogy azonnal emelje fel a szavát és a telefont, és gyakoroljon nyomást. Akár az itteni izraeli nagykövetségre, akár a tel-avivi magyar nagykövetségre”.

November 6-án izraeli katonák 17 embert vettek őrizetbe a Ramallah közelében található Kafr Ni’ma faluban, miközben palesztin gazdáknak segítettek az olajbogyó-szüretben. A Times of Israel beszámolója szerint a csoport 12 külföldi aktivistából, két újságíróból és három palesztin lakosból állt. Az esetet megelőzően izraeli telepesek támadtak rájuk és feltartóztatták őket, amíg meg nem érkeztek a katonák és rendőrök. Az izraeli rendőrség később – november 8-án – 14 külföldi állampolgár kitoloncolását kezdeményezte: indoklásuk szerint az érintettek „Izrael-ellenes médiakampányt” terveztek, és közülük többen a BDS-mozgalmat is támogatták. A három palesztin lakos ügyében külön vizsgálat indult. A Gondoskodó Forradalom videóján egy aktivista arról számol be, hogy egy palesztin gazdát súlyosan bántalmaztak, majd a külföldi aktivistáktól elkülönítve tartották fogva, a magyar aktivisták szerint azért, hogy elrejtsék a velük szemben elkövetett kínzásokat. A csoport emellett arról is beszámolt, hogy izraeli telepesek további nyolc palesztin lakóházat foglaltak el, a helyieket pedig egyszerűen elűzték otthonaikból.

Walter szerint jelen körülmények között „a nemzetközi jelenlétnek és a nemzetközi szolidaritásnak rendkívüli a jelentősége, mert most zajlik az egyik legveszélyesebb időszak a palesztin nép számára”.