Szinte biztosra vehető, hogy a koronavírusjárvány – és a nyomában settenkedő szociális katasztrófa – legtöbb áldozatát a békeidőben is kilátástalan helyzetűek közül fogja szedni. Az idős beteg emberek, a hajléktalanok, a legyengült szervezetű, sok betegséggel küszködő cigány gettók lakói – gyerekek és felnőttek egyaránt! – pillanatokon belül szembenézhetnek a halál rémével! Sokkal nagyobb a vírusnak való kitettség, ha nincs megfelelő táplálék és gyógyszer a gyenge szervezet számára. A gettósodott kistérségekben nincs megtakarított pénz, elraktározott élelem, de megfelelő orvosi-és gyógyszerellátottság sincs.

A félelem viszont ezekben a térségekben egyre erősebb: mi lesz, ha nem léphetnek ki az utcára sem, a napszámból befolyt kicsi jövedelem is elmarad, és a koronavírus-járvánnyal éhínség is párosul?

Értük szólunk. És Magyarország erkölcsi hiteléért, a magyar társadalom biztonságáért: arra kérjük a kormányt, tegyen azonnali intézkedéseket a legszegényebbek megmentéséért.

Az Országgyűlés napirendjére tűzte a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényjavaslatot. Az előterjesztés a különleges jogrend bevezetéséről rendelkezik, amely a  kormánynak rendkívüli hatalmi jogköröket biztosít: a rendeleti kormányzást. Egyúttal módosítják a Btk.-t, és súlyos börtönbüntetéssel fenyegetik, aki a védekezést valamilyen módon akadályozza, vagy olyat állít, híresztel, ami az emberekben „zavart vagy nyugtalanságot kelt”. Aligha kétséges, hogy a koronavírus elleni védekezésről szóló törvény tehát a teljhatalom megszerzéséről szóló törvény lesz. Minden ilyen szándék ellen tiltakozunk, és bízunk benne, hogy a társadalomnak lesz elég ereje ellenállni ezeknek.

A Roma Parlament egyesületi vezetősége korábban naivan azt feltételezte, hogy ebben a törvényben az Országgyűlés a járvány – és a nyomában lopakodó válságok – leküzdésére ad egyértelmű fölhatalmazást a kormánynak, ezek szükségességéről szilárdan meg vagyunk győződve. A Szociális Csomagküldő Mozgalom Alapítvánnyal együttműködve levelet írtunk a közjogi méltóságoknak, amelyben arra kértük őket, hogy támogassanak olyan törvénymódosítást, amely szerint az Országgyűlés utasítja a kormányt, hogy külön válságkezelő programot vigyen a leghátrányosabb helyzetű településekre, kistérségekbe. Mert alapkövetelménynek tartjuk, hogy a legnehezebb sorsú kistérségek és társadalmi csoportok válságos gazdasági-szociális és lélektani helyzetére szakszerű és méltányos megoldásokat kínáljon a magyar állam.

A „közöny zónáiban” élők ugyanis úgy érzik, hogy a kormány döntéseiben és kinyilatkoztatásaiban nem találnak számukra megnyugtatót. Több jelzés arra mutat rá, hogy a helyi önkormányzatok nagy része elutasító, nincsenek forrásaik a valós segítségnyújtásra. Több polgármester azzal utasított el adományt, hogy az úgymond „megfertőzheti a falut”. Ugyanakkor minden érintett egyetért azzal, hogy központi programra, egyértelmű iránymutatásra van szükség.

Levelünkben fölhívtuk a figyelmet arra a helytelen gyakorlatra, amikor is a helyhatóságok a roma családok gondjainak orvoslását áttestálják a helyi roma nemzetiségi önkormányzatra. Szociális válságkezelésben is az egyenlő bánásmód elvének kell érvényesülnie. A romák gondjainak kezelését nem szabad különválasztani az össztársadalométól, mert ez a tendencia csak újabb kirekesztéshez, alacsonyabb szolgáltatáshoz – és konfliktusokhoz vezethet.

Tekintsék a romák szószólóit tárgyalópartnernek, alakuljanak helyi válságstábok a roma vezetők, véleményvezetők bevonásával.

Arra kértük az állam legfőbb döntéshozóit, hogy bírják rá a kormányt, tárgyalja meg a polgárjogi mozgalom kilenc pontos válságkezelő csomagját. Ebből a legsürgetőbbnek az alanyi jogú szociális juttatások emelését tartjuk.

Javaslatunk szerint emelkedjen duplájára az öregségi nyugdíjminimum, a családi pótlék, a gyes és az ápolási díj (azoknál, akiknél tavaly nem emelkedett) továbbá a tartós munkanélküliek segélye. A közmunka bére pedig legyen egyenlő a minimálbérrel. A munkanélküli segély folyósításának három hónapos időtartama legalább hat hónapra emelkedjen. Ezek a kiadások jelentős mértékben terhelnék meg a költségvetést, azonban esélyt teremthetünk arra, hogy hamarabb túllegyünk a válságon, és egy egészségesebb, összetartóbb társadalom kezdjen hozzá az ország talpra állításához! Mert ezeknek az intézkedéseknek a konkrét életmentésen túl fölmérhetetlen a lélektani és erkölcsi haszna: Magyarország nem hagyja az út szélén veszni nehéz sorsú polgártársait! Vagy nekünk Mohács kell?