Folytatnák a párbeszédet, de hiábavaló volt a csodavárás – nagyjából így összegezhetők annak a kerekasztal-beszélgetésnek a tanulságai, amely arról lett híres, hogy nem mentek el rá a kormányzat a meghívást egyébként előzetesen elfogadó képviselői. A szociális munka napján a szociális munkások láthatósága okozta a legnagyobb fejtörést a szakmai szervezeteknek, mert úgy tűnik, a TISZA-kormány által meghonosított érdekérvényesítés rendszerében csak feltűnést keltve lehet megkerülhetetlenné válni. 

Nyilvánvalóan a kormányzati szereplők – az ágazatirányítási államtitkár és a miniszterelnökségi kabinet főtanácsosának – várható jelenléte eredményezte a közel teltházat és a Mérce mellett több más újság érdeklődését az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ 300 fős nagytermében szerdán. Főleg azt követően tartott számot kiemelt figyelemre a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének (SzÁD) és a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének (SzMME) közös szervezésű, a szociális munka napja alkalmából évente megrendezett – és rendszerint nyilvános – szakmai konferenciája, hogy éppen ez a két érdekképviseleti szerv artikulálta leghangosabban a szociális ágazat dolgozóit érintő béremelés elégtelenségét. Előbbi szervezet emlékezetes tüntetést is tartott szeptemberben, amelyen Magyar Péter is megjelent. Értelemszerűen sokan várták, hogy a döntéshozók mit mondanak arról, hogy a TISZA által önként beígért 25 százalékos, azonnali béremelés helyett már csak bruttó 15 százalékos béremelésről van szó. 

Ahogyan azt egy Facebook-posztunkban már érintettük, a nagy számú érdeklődőnek csalódnia kellett, miután a szervezők közlése szerint a kormányzati meghívottak a rendezvényt megelőző napon visszamondták a szereplést arra hivatkozva, hogy a  konferencia sajtónyilvános jellegét a házigazdák nem egyeztették velük. Az eredeti szándék szerint Bódis Kriszta nemzeti társadalompolitikai stratégiáért és ágazati koordinációért felelős kormánybiztos, dr. Both Emőke, a Szociális és Családügyi Minisztérium gyermekvédelmi helyettes államtitkára és dr. Szabó-Tóth Kinga, a szociális tárca szociális, család- és idősügyi államtitkára vett volna részt a konferencia egyik kerekasztal-beszélgetésén. Dr. Both Emőke és Bódis Kriszta még korábban mondta vissza más indokkal a szereplést, ekkor azonban úgy volt, hogy Szabó-Tóth Kinga változatlanul elmegy rendezvényre, a kormánybiztos helyett pedig dr. Kemény Péter, a Miniszterelnökség nemzeti társadalompolitikai stratégiáért felelős kormánybiztosi kabinetének főtanácsosa vett volna részt a „Szociális munka jövője – kormányzat, szakma és civil szereplők” párbeszéde című pódiumbeszélgetésen. 

Az egyébként, hogy a rendezvény a sajtó előtt is nyitott-e, az eseményt hirdető nyilvános, és egyébként hetekkel ezelőtt megosztott  Facebook-esemény alapján a sajtó, így a Mérce számára sem volt előzetesen teljesen egyértelmű. Mi is a szervezőkkel való külön egyeztetés és az ő engedélyük nyomán készültünk a szerdai napra azzal, hogy tudósítani fogunk a rendezvényről, s amennyiben a konferencia legnagyobb érdeklődés által kísért, az előzetes tervek szerint a kormány képviselőivel zajló blokkjának résztvevői hozzájárulnak, úgy arról élő videós formában is közvetítettünk volna.

A szerepléstől visszalépő Szabó-Tóth Kinga államtitkár csütörtökön saját Facebook-oldalán tett bejegyzésében váratlannak nevezte a sajtó érdeklődését, és arról írt, „a rendezvény előtti este (8 óra körül) […] kiderült, hogy az eredetileg tervezetthez képest jelentősen megváltoztak a körülmények: a rendezvény iránt komoly médiaérdeklődés mutatkozik, számos, országos sajtóorgánum is jelen lesz”, és szerinte azért volt kénytelen lemondani a részvételt, mert „egy szakmai kerekasztal-beszélgetés és egy széles nyilvánosság előtt zajló, rögzített médiamegjelenés két különböző helyzet, amelyek eltérő felkészülést igényelnek, ezért fontos, hogy a részvétel körülményei és feltételei minden érintett számára előre ismertek és egyértelműek legyenek.”  Hozzátette ugyanakkor, a részvétel lemondása „nem a párbeszéd elutasítását jelenti”, a nehéz, kritikus beszélgetéseket pedig „nem elkerülni szeretné, hanem folytatni”.

A sajtóérdeklődés vélt váratlanságát talán annyiban érdemes kommentálni, hogy az egyik legismertebb tiszás politikus Bódis Kriszta tervezett részvételével a szervezők közlése szerint a meghívás általa is megerősített elfogadásával került meghirdetésre rendezvény még október elején, nem sokkal azt követően, hogy a szervező SzÁD az utóbbi idők egyik legnagyobb médiafigyelmét kiváltó tüntetését szervezte szeptemberben. A tárca munkatársai a szociális munka napja alkalmából a napokban egyébként több másik, szakmai szervezetek – köztük az MKKSZ szakszervezet – által szervezett konferencián is részt vettek, az egyikről élő közvetítés is zajlott a Facebookon, igaz, ezeket nem előzte meg nyilvános promóció. 

Miután a meghívottak egy részének hiányzása miatt az egész pódiumbeszélgetés teljesen más keretbe került, az érdekérvényesítés lehetőségei, az ágazat helyzete és a szociális területen történő jogalkotás aktualitásai mellett az államtitkári és főtanácsosi hirtelen visszakozás miatt kialakult helyzetre is reagáltak a felek.

Köves Ferenc, a SzÁD elnöke megnyitóbeszédében az ágazat irányítóinak címezve úgy fogalmazott, hogy a szociális munka napi konferencia mindig is nyilvános és sajtónyilvános esemény volt, és szerinte „elfogadhatatlan indok”, hogy egy köztisztviselő arra hivatkozva nem jön el az eseményre, hogy a szervezési előkészületek alatt még nem tudott a sajtó várható jelenlétéről.

Az egyetlen, nem szervezői, hanem meghívott vendégi szerepkörben jelen lévő Kovács Vera, az Utcáról Lakásba Egyesület társelnöke azt hangsúlyozta, hogy fontos lenne lenne pótolni a szerdán elmaradt beszélgetést, hogy a megjelent szakmabeli érdeklődők valóban fel tudják tenni kérdéseiket az ágazat irányítóinak, ugyanakkor a „pótalkalmat” is a nyilvánosság bevonásával képzelné el. 

Az SzMME elnöke, Meleg Sándor a kormány részéről hiányolta a komfortzónán kívüli párbeszédet és véleményütköztetésre való hajlandóságot:

„Nagyon jól látható, hogy akkor, amikor a média a »kormányzatnak dolgozik«, amikor dübörög az abszolút filmszínház, akkor nagyon jó a történet. Amikor ezt mi szeretnénk csinálni, és azt szeretnénk, hogy a média picit a mi oldalunkon is ott legyen, és arról is beszéljen, amiről mi szeretnénk; hogy legyen vita dolgokról, és ütköztessük a véleményünket, akkor ez az abszolút filmszínház kikapcsol” – fogalmazott a szakember. 

„Ugyanott vagyunk, mint tavaly”

A beszélgetés résztvevői arról is mondtak néhány mondatot, hogy milyen kérdéskörökkel szólították volna meg a részvételt lemondó politikusokat. 

Kovács Vera szerint fontos lett volna a kormány képviselőivel egyebek mellett azt is átvenni, hogy tavalyhoz – és az előző adminisztráció politikájához – képest most hogyan alakulnak a költségvetésben a lakhatási kiadások, és hogy mennyire hiányzik továbbra is a szociális területről a lakhatás mint közfinanszírozott ellátás. 

Meleg Sándor elsősorban azt vetette volna fel a döntéshozóknak, hogy az ágazat legfőbb problémája – amely nem is csak az elmúlt 16 évnek, hanem egy hosszabb folyamatnak az eredménye –, hogy nem képes tovább forráshiányosan létezni.

„Mit mondunk a hallgatóknak, hogy majd ők ebben a rendszerben fognak dolgozni? Mit mondunk azoknak a kollégáknak, akiknek az elmúlt néhány, másfél-két évtizedről beszélünk, ami az életpályájuknak a nagy részét kitette? Nekik mennyi lesz a nyugdíjuk? Hogy fognak élni? Hogy fogunk a klienseknek a szemébe nézni, amikor ők többet keresnek, mint mi?”

A közönség visszajelzései alapján persze a legtöbbeket érdeklő kérdés az ágazati bérek témája lett volna, amelyről a házigazdákat képviselő két beszélgetőtárs egybehangzóan megállapította, hogy 

a 2027-re előirányzott bruttó 15 százalékos béremelés lényegében ugyanaz, mint a Fidesz-kormány egy évvel ezelőtti ajánlata.

Köves Ferenc azt is megjegyezte: a szakszervezet lényében leporolhatja azt a molinóját, amelyet a tavalyi szociális munka napi rendezvényen egy csoportképre összeállva tartottak a résztvevők, és amelyen „A 15 százalék nem elég” felirat állt. 

Szociális törvény: nagyon fontos, de szimbolikus lépés

Elhangzott ugyanakkor dicséret is a Tisza-kormány irányába: a Mérce által is feldolgozott lépést, miszerint a szociális törvény 2022-es módosítását „visszacsinálja” az új kormány, egyhangúlag üdvözölték a résztvevők. 

Köves Ferenc szerint az állami szociális felelősségvállalást lefokozó „lex megdöglesz” eltörlése az elmúlt félév szociális törvénykezései közül talán az egyik legfontosabb szimbólum, amely azt is üzeni, hogy „gondoskodáspolitika” helyett szociálpolitika lesz ismét.

Ezzel Meleg Sándor is egyetértett, ugyanakkor rávilágított: „ha a szimbólumok mögött nem lesz érdemi tartalom, akkor az intézkedés hatása nulla lesz.” Mint kifejtette, ez alatt azt értette, hogy a szociális munkások napi munkájához az ellátás felelőssége mellett olyan eszközöket is kellene rendelni, amelyekkel anyagi javakat tudnak juttatni az ügyfeleik számára, és döntési kompetenciákkal is rendelkezzenek fontos kérdésekben. Ugyanis meglátása szerint a jelenlegi rendszer arra figyel, hogy „ilyet ne csináljon a szociális munkás, majd ezt valaki eldönti a hivatalban”. 

Az aktualitásokhoz kapcsolódva Köves Ferenc felidézte azt az esetet is, amikor az Egészségügyi Minisztérium többek között az ágyakat foglaló hajléktalan emberekre hivatkozva kezdeményezett átszervezéseket a belgyógyászati ellátásban, részben a szociális intézmények kapacitásainak kárára. A SzÁD elnöke hiányolta ennél az esetnél Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter kiállását, miután szerinte rövid úton ellenőrizhető volt, hogy az az állítás, miszerint a hajléktalan emberek foglalják a helyeket a belgyógyászatokon, egyszerűen nem igaz. 

Meg kell tanulni látszódni

Végül sok szó esett az ágazat érdekérvényesítési lehetőségeiről is. Meleg Sándor szerint a kormányzat „abszolút filmszínházához” igazodni azért sem komfortos a szociális szakmának, mert a dolgozóknak ügyelniük kell ara, hogy a nyilvánosság figyelme hogyan hat az ellátottakra. Ezzel egyidejűleg viszont szerinte igaz, hogy „látványvilágba” kerültünk, ahol az a fontos, hogy ki hogyan látszik az online terekben. „Ebben az univerzumban  kell megtanulni működni” – mondta.

Köves Ferenc szerint a kormányváltás óta eltelt hét hónapban bebizonyosodott, hogy a valóban biztató szakpolitikai programra alapozott „csodavárás” hiábavaló volt a szociális szféra részéről. Ennek fő oka szerinte az, hogy, az előző parlamenti ciklusokhoz hasonlóan most sem látszik semmiféle lobbierő a kormányon belül az ágazat képviseletében a szaktárca vagy az államtitkárság részéről. Az előző időszakokhoz képest ugyan nagyon sok egyeztetésre hívták meg a szakmai szervezeteket, de szerinte „mindig olyan emberek ültek az asztalnál, akiknek semmiféle felhatalmazása nem volt semmire”.

„Ezen akkor tudunk változtatni, ha ez a közel százezer ember, akikből a szociális ágazat áll jelenleg, jelentős része felfogja azt, hogy csak akkor lesz változás, ha ő is beletesz ebbe valamit” – tette hozzá. 

A beszélgetésben sokáig kimondatlanul lógott a levegőben, majd a közönség kérdéseinek felolvasása során került előtérbe a sztrájk témája. 

Köves Ferenc elmondta, a SzÁD a saját alapszervezetei között elkezdte felmérni a sztrájkhajlandóságot. Ezzel kapcsolatban azonban azt is hozzátette, hogy „szociális ágazati szakszervezetek mind kicsik”, azonban szerinte az érdekérvényesítés szempontjából nem a taglétszám a lényeg, hogy „mennyi kollégát tudunk mozgósítani”. Az is fontos szempont, hogy a még elégséges szolgáltatásról – amely a munkaerőhiány miatt sokszor egy átalagos munkanapon sem teljesül – meg kell állapodni a munkáltatókkal, sok szociális dolgozó pedig olyan helyen teljesít szolgálatot, ahonnan az ügyfél sérelmét mérlegelve valóban „nem lehet csak úgy felállni”. 

„Akkor lesz sztrájk, hogyha a százezer embernek egy látható része konkrétan bevállalja azt, hogy ő igenis beleáll azért, hogy változzon a bérhelyzete, de legalábbis legyen rá esély, hogy változik. De az egészen biztos, hogy esély sem lesz rá, ha ti [címezte ezt a mondatát a közönségnek – a szerk.] meg mi nem állunk bele közösen.”