Az autoriter rezsim és a koronavírus kihívásai: az ellenzék elmúlt 9 hónapjának mérlege
Az elmúlt háromnegyed év két szempontból is különleges helyzetet teremtett a magyar belpolitikában.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Az elmúlt háromnegyed év két szempontból is különleges helyzetet teremtett a magyar belpolitikában.
A törésvonal az elit és a nép között található, ahogyan ez a populizmusban megjelenik: a „lemegyünk a nép közé” olyan átlátszóan Audiból-kiszállós, hogy már elviselhetetlen.
A stabil munkahelyek eltűnése, az egyenlőtlenségek, a reálbér stagnálása, a piaci egészségügy és a gyógyszerlobbi együttes hatásaként a fehér munkásosztály tagjainak várható élettartama húsz éve csökken. Könyvrecenzió.
És hol vannak a munkavállalók érdekei?
A szerb ellenzék nagy része úgy döntött, bojkottálja a választásokat, az eredmény azonban Vučić totális győzelme lett.
A végeredmény egy jelenleginél protekcionistább, saját vállalkozásai és egységes piaca védelmében erőteljesebben fellépő Európai Unió lehet.
A kormány harcot hirdetett a kizárólagossági szerződések ellen a vendéglátóipari sörpiacon, helyzetbe hoznák a magyar kisüzemi, kézműves főzdéket – kár, hogy leginkább éppen a néhány évvel ezelőtt Matolcsy György unokatestvéreihez került Pécsi Sörfőzdét.
Románia sohasem ismerte el, hogy a magyarság mint kollektív szubjektum lenne nemzetalkotó tényező. Mindig azon az állásponton volt, hogy a magyarokat egyénileg tekinti, azaz magyar nemzetiségű román állampolgárként kívánja „integrálni”.
Ha valaki, akkor II. Leopold belga király megérdemelte szobrának ledöntését azért, amit Kongóval tett.
A tengerentúlon pedig épp ezt teszi néhány cég a Facebookkal.