Prolik és fehérgallérosok: osztályharc és választás Romániában
A választási matematika nem az RMDSZ-nek kedvez, nincs feltétlenül szükség a jelenlétére ahhoz, hogy stabil kormánykoalíció szülessen – ha az előrejelzések beigazolódnak.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A választási matematika nem az RMDSZ-nek kedvez, nincs feltétlenül szükség a jelenlétére ahhoz, hogy stabil kormánykoalíció szülessen – ha az előrejelzések beigazolódnak.
Kedden egyáltalán nem biztos, hogy csak az ellenzékiek találták nevetségesnek őket, de könnyen lehet, hogy egynémely híveik is, s ennek már fele sem tréfa.
Brüsszelben a rendőrség a házibulikat is tiltja a koronavírus-veszély miatt, és ezt nem veszik félvállról.
Nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy a helyzet az elmúlt évtizedekben fényéveket javult, ám elég a közelmúlt néhány emlékezetes esetét felidéznünk ahhoz, hogy lássuk, bőven van még dolgunk e téren.
A járványt végigkísérő felelősséghárítás második hullámába léptünk, ahol az operatív törzs sajtótájékoztatóin elhangzó vádaskodások helyett már ésszerűtlenül büntetik az óvatlan kisembereket.
Az állítás, hogy „valójában a zsidók a nácik” nem túl meglepő módon mindig a jobboldalról jön. Immár nyíltan is, nem csak fű alatt.
Hatalmas alakja volt az európai és a világtörténelemnek, ritka tehetség és egyedülállóan bátor, nagylelkű ember.
A Maradonát övező rajongás megértéséhez fontos adalék, hogy az ő idejében a futball még nem volt fogyasztói termék, a klubok és a játékosok sokkal inkább városokhoz, közösségekhez, társadalmi osztályokhoz kötődtek.
A kormány által bevezetett veszélyhelyzet olcsó hazugság, ami nem a veszéllyel szembeni védekezésről, hanem a kormány politikai játszmáiról szól.
Az Európai Unió azzal a kérdéssel néz szembe, hogy forduljon-e ismét egy hegemonikus, amerikai befolyás felé, amelyre rá lehet bízni a „nyugati értékek” nevében az érdekszféra összetartását?