Egy ember, aki kétszer tűnt el – Cservenka Miklós 150. születésnapjára
A fehérterror áldozatai ugyanúgy megérdemlik az emlékezést, mint a másik oldal halottai.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A fehérterror áldozatai ugyanúgy megérdemlik az emlékezést, mint a másik oldal halottai.
Az ideologikusabb ellenzéki „kemény magon” kívül több százezer olyan választó is részt vett, akik nem bal- vagy jobboldali címkék vagy világnézet alapján tájékozódnak a politikában.
Általános munkabeszüntetésre készül a filmipari háttérmunkásokat tömörítő szakszervezet Észak-Amerikában. A munkabeszüntetés az USA elmúlt 100 évének egyik legnagyobb sztrákja lehet, így a modern munkásmozgalom mérföldköve is.
Ha Dobrev kormányra kerülne, a rendszer kárvallottjai, a létminimum alatt élők talán megkönnyebbülhetnének némiképp, de helyzetük szignifikáns változására aligha számíthatnának.
A Márki-Zay-jelenség nem más, mint igénybejelentés az Orbán-rendszer folytatására, mérsékelt(ebb) neokonzervatív eszközökkel és Orbán nélkül.
A Karácsony vezette koalícióban benne rejlett egy új politikai irány lehetősége, amely egy rendszerváltás és egy arányosabb választási rendszer esetén stabilan megkapaszkodhatott volna a magyar politikában. De nem így lett.
Karácsony Gergely Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester javára mondott le a jelöltségéről. Minden jel szerint rosszul tette. Márki-Zay Péter – sajnos – napról napra tűrhetetlenebb.
Feloldja a prekapitalista identitások okozta feszültséget az a tény, hogy mindannyian ugyanazt a bálványt táncoljuk körbe, ki turbánban, ki csadorban, ki szegecselt bőrhámmal a mellkasán.
Olyan jelölttel, akiben fel sem merül, hogy a társadalom számos bajának okozója maga a szabad piac és a kapitalista berendezkedés, aligha várhatunk lényeges elmozdulást a társadalmi igazságosság irányába.
A műalkotás ma már az ipari termelés által létrehozható, így megszűnt a szűkösségből fakadó értéke. Nincs rögzített és megfelelő állapota, amiben megőrizhető lenne: folyamatosan nyitva áll a változás és módosítás előtt. Elhasználódik, mint egy rongybaba.