Vajon az ilyen – virágnyelven szólva – komolytalan projektek és szereplők részvételével mennyire tud hiteles lenni bármilyen ellenzéki politika? Meg amúgy is, ilyen szereplők mellett miért is akarjuk leváltani Orbán Viktort?
Ha tetszik: a Fidesz a szimbólumok nyelvén is kommunikál a társadalommal, talán még jobban, egyszerűbben is, mint a szavak szintjén.
V18 (Válasszunk! 2018) néven 11 többé-kevésbé csúcsértelmiségi állt elő, hogy megoldanák az ellenzék baját. Nem a jóindulatát szeretném megkérdőjelezni ezeknek az embereknek, de egy számot szeretnék a figyelmükbe ajánlani: 96 nap.
Elsőre nagyon jól hangzik az az egymillió forint elengedett törlesztés, de gondoljunk csak bele, mennyibe is kerül egy gyerek felnevelése.
Az államtitkár és a miniszter egy másik univerzumból nézi a béremelést.
A gyulafehérvári nagygyűlés 100. évfordulója, ahogyan Trianon közelgő centenáriuma is szolgálhatna az elmúlt évszázadok rossz beidegződéseinek meghaladására.
Havas Henrik tagadja, hogy nőket zaklatott volna. A keddi HírTV-s szereplése után azt azonban nem tagadhatja, hogy egy szexista tahó.
Orbán Viktor levélben, mellékelt csekkel kér támogatást a polgároktól, hogy a Fidesz „sikeresen tudja megvívni az előttünk álló időszak politikai küzdelmeit”.
A kormányzat sikerpropagandájához képest a szociális dolgozók még mindig botrányosan keveset keresnek.
Létezhet-e ideológia nélküli jobboldal? Beszélhetünk-e lázadó konzervativizmusról? Használható-e a szexuális kisebbséghez tartozás védőpajzsként, amelyet magunk elé tartva a hagyományosan baloldali/liberális(nak mondott/gondolt) politikai korrektség védőbástyáit támadhatjuk?