Felelősségre vontak egy rendőrt a nagy nyilvánosságot kapott augusztusi, Lehel téri bántalmazás kezelése miatt – közölte a Mérce megkeresésére a Budapesti Rendőr-főkapitányság. De hatékony-e egyszer-egyszer, kizárólag egyénileg büntetni a rendőrségi hibákat egy alapvetően rosszul működő rendszerben? Hol tart a tanulságok levonása a rendőrség egészében, és mihez kezd a nők elleni erőszak visszaszorítását a nyilvánosságban egyáltalán nem tematizáló Tisza?

Augusztus közepén bejárta a nyilvánosságot, hogy a Lehel téri metrómegálló kijáratánál, fényes nappal a falnak nyomva torkon ragadta és próbálta megcsókolni volt élettársát egy férfi. A nő sírt, és szabadulni próbált. Mindezt észlelve két járókelő nő közbelépett, akikkel szemben szintén fenyegetőleg lépett fel a férfi, de végül mindhármuknak sikerült elmenekülni. Az esetet korábbi cikkünkben részletesen elemeztük, rávilágítva számos rendszerszintű hiányosságra mind a rendőrség, mind a jogszabályok részéről.

Ahogy akkor megállapítottuk: az augusztusi támadásig nem szabadott volna eljutni. Ekkor már két hónapja zaklatta a férfi a távoltartási végzés és a vele szemben indított büntetőeljárás ellenére is Nikolettet. A rendőrség ezúttal is  tétován lépett fel.

A tanúk kihívták a rendőrséget a helyszínre, ahonnan az áldozatot, két segítőjét, és a közelben lévő elkövetőt is bevitték a XIII. kerületi kapitányságra. Négy órányi várakoztatás után azonban az őrsön közölték az áldozattal és a szemtanúkkal, hogy aznap senkit sem hallgatnak ki, és a bántalmazót is elengedték. Ezzel teljesen kiszolgáltatták Nikolettet. Az egyik szemtanú ezek után felháborodva posztolt a Facebookon a történtekről, majd az áldozat is részletesen mesélt az RTL-nek arról, hogyan maradt magára az elmúlt hónapokban annak ellenére is, hogy többször kihívta a rendőrséget volt partnere zaklatása miatt. Az áldozatot végül – feltehetőleg a közfelháborodásnak is köszönhetően – másnap behívták a rendőrségre, a férfit pedig az ezt követő napon elfogták, őrizetbe vették, majd 30 napos letartóztatását rendelték el.

Kérdésünkre akkor közölte a BRFK: a június 25-én megindított büntetőeljárás és a férfival szembeni augusztus 14-i Lehel téri intézkedés között összesen két bejelentés érkezett, amelyek kapcsán rendőri intézkedés történt. „Ezen intézkedésekkel kapcsolatban Budapest rendőrfőkapitánya minden részletre kiterjedő parancsnoki kivizsgálást rendelt el.” Emellett az augusztus 14-i intézkedés körülményeinek tisztázása érdekében szintén parancsnoki kivizsgálás indult, amelynek alapján a férfi előállítását követően az ügyben döntést hozó rendőrrel szemben fegyelmi eljárást rendeltek el.

Arra voltunk kíváncsiak, mi lett ezeknek az eredménye, ezért október végén újra rákérdeztünk a BRFK-nál. Válaszukból kiderült, hogy

„a parancsnoki kivizsgálás és a fegyelmi eljárás eredményeként egy rendőrt elmarasztaltak.”

Szerettük volna azt is tudni, milyen hibákat tártak fel a vizsgálatok, és hogy ezeket egyéni vagy szervezeti felelősségnek tekintik-e, erre azonban nem kaptunk választ.

Ez azért lett volna lényeges, mert bár néhány hibásan kezelt (és akár gyilkossággal végződő) kapcsolati erőszak ügyben láthattunk már hasonló vizsgálatot, számonkérést az intézkedő rendőrökkel szemben, kérdéses, hogy egy alapvetően rosszul működő rendszerben mennyire hatékony pusztán egyes rendőröket szankcionálni.

Ezenkívül azt is fontos lenne látni, pontosan milyen hibákat detektál egy-egy ilyen vizsgálat, és ezek tanulságai hogyan épülnek be a rendőrség működésébe. Ebbe azonban nem enged betekintést a BRFK.

Azt is megkérdeztük, tervez-e a BRFK kapcsolati erőszakkal, illetve nők elleni erőszakkal kapcsolatos intézkedési protokollokat bevezetni a jövőben, amelyek segíthetnék nemcsak az áldozatok védelmét, de a rendőrök munkáját is.

Ezzel kapcsolatban arról tájékoztatta szerkesztőségünket a rendőrség, hogy a NANE és PATENT Egyesületekkel, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel, a Budapesti Áldozatsegítő Központtal, és az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálattal évek óta van együttműködési megállapodásuk.

„Az együttműködés keretében számos alkalommal történt egyeztetés a távoltartással kapcsolatos rendőri intézkedések gyakorlatáról; olyan javaslatok születtek, amelyek a rendőri gyakorlat fejlesztését, a veszélyeztetettség megfelelő felismerését és az érintettek biztonságának erősítését szolgálhatják.

2026-ban a BRFK állományából eddig közel háromezer bűnügyi és közrendvédelmi szakterületen dolgozó rendőr részesült hozzátartozók közötti erőszak kezelésével kapcsolatos rendőri feladatok ellátásával, illetve kapcsolati erőszakkal összefüggő érzékenyítő képzésben. A képzéseket az év hátralévő részében és jövőre is folytatjuk, kiemelt figyelmet fordítva az érintett rendőri állomány szakmai felkészültségének fejlesztésére.”

Mindez nagyonis örvendetes, hiszen a legtöbb, áldozatokkal érintkező hivatalos személynek, szakembernek nincs átfogó tudása a kapcsolati erőszak felismeréséről, működéséről, kezeléséről. A rendszeres egyéni edukáció mellett viszont – amire egyelőre csak Budapesten vannak kilátások – elengedhetetlen lenne, hogy az egész ország minden egyes kapitányságán meghatározott protokollok mentén kezeljék a nők elleni erőszak eseteket.

Budapesten belül például kiemelkedő a józsefvárosi önkormányzat és a kerületi rendőrség új együttműködése, amelynek célja, hogy a párkapcsolati és családon belüli erőszak áldozatai hatékonyabb segítséget kapjanak, az érintett intézmények pedig felkészültebben és összehangoltabban tudjanak fellépni ezekben az ügyekben. Az együttműködés részeként a PATENT Egyesület külön protokollt dolgozott ki a VIII. kerületi rendőrkapitányság számára, amely a nők elleni és a családon belüli erőszakos esetek felismeréséhez, kezeléséhez és nyomon követéséhez ad szakmai szempontokat.

Ez azért rendkívüli, mert Magyarországon jelenleg nem léteznek intézményi protokollok a nők elleni erőszak felismerésére, kezelésére és megelőzésére, a szakemberek, rendőrök nem, vagy csak nagyon ritkán kapnak képzést a kapcsolati erőszak működéséről, sőt számos olyan esetről is tudunk, ahol a segíteni hivatott intézmények, hatóságok hagyták cserben, illetve veszélyeztették az áldozatokat. Az állami intézményekbe vetett bizalom hiánya, a rossz bánásmód, a nehezen hozzáférhető segítség pedig hozzájárul, hogy az áldozatok láthatatlanok maradjanak – akár a hatóságok előtt is.

Ne feledjük azonban: továbbra is egyes kapitányságok rövid életű jó gyakorlatairól beszélünk, ami nagyban függ egyes önkormányzatok unszolásától is. Pedig nem attól kellene függenie a nők biztonságának, hogy melyik kerületben vagy településen élnek.

Bár a kormány képviselői egyáltalán nem beszélnek a nyilvánosságban a nők elleni erőszak felszámolásáról, államtitkári szinten több fórumon is zajlanak egyeztetések a nőjogi szervezetekkel, akik eddig pozitívan értékelik a folyamatot. A NANE Egyesület, a PATENT Egyesület és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség október 28-án egyeztetett az Igazságügyi Minisztérium alá tartozó dr. Gárdos-Orosz Fruzsina közigazgatási államtitkárral és kollégáival a nők elleni erőszak felszámolásához szükséges jogszabályi változtatásokról, többek között a távoltartásról, a szülői felügyelet rendezéséről, valamint a kapcsolattartás és a szexuális bűncselekmények jogi szabályozásáról.

Ez azért fontos, mert Pósfai Gábor belügyminiszter épp a Lehel téri bántalmazás nyomán jelentette be még szeptemberben, hogy törvénymódosításokat készítenek elő a kapcsolati erőszak hatékonyabb visszaszorítása érdekében, de az általa körvonalazott szigorítások még mindig nem az áldozatvédelem teljes szemléletváltása irányába mutattak, és félő volt, hogy a sok évnyi tapasztalati tudást és javaslatokat felhalmozott nőjogi szervezetek nem férnek oda a tárgyalóasztalhoz, hogy erre felhívhassák a figyelmet.

Jó hír tehát, hogy úgy tűnik, a minisztérium rácáfolt ezekre a félelmekre. „A találkozóra egy vaskos problématérképpel és az elmúlt húsz évben felhalmozott szakmai javaslatokkal érkeztünk. A delegációnk konkrét, részletes megoldási javaslatokat mutatott be, amelyek a nők biztonságának erősítését, az áldozatok hatékonyabb védelmét és az elkövetők valódi felelősségre vonását szolgálják. (…)A mostani egyeztetésen pedig kiderült: a korábban beküldött anyagainkat a minisztérium munkatársai az elődeiktől nem kapták meg. Ez jól mutatja, mennyire hiányzott az elmúlt években a valódi szakmai párbeszéd a nőjogi szervezetek és a kormányzat között” – közölték a nőjogi szervezetek.

Az egyeztetésen az Isztambuli Egyezmény ratifikálásával kapcsolatban a minisztérium képviselői egyértelmű állásfoglalást nem tettek, azonban arról tájékoztatták a civileket,

hogy a minisztériumokban intenzíven zajlik a  törvényalkotási munka a nők elleni erőszak területén a dokumentum szellemiségével összhangban.

A nőszervezetekkel nemrég a Szociális és Családügyi Minisztérium esélyegyenlőségért és akadálymentesítésért felelős államtitkára, Éliás Eszter, valamint dr. Zeller Judit helyettes államtitkár is egyeztetésbe kezdett. Ezeket a folyamatokat azonban nem veri nagydobra a kormány.

Persze, láthattunk már nagy gesztusokat a Fidesz-kormányok részéről, amikkel sokra nem mentünk — emlékezzünk csak Varga Judit videójára a győri kettős gyerekgyilkosság kapcsán, ami nem mentette meg a kényszerláthatásra küldött gyerekek életét; Vitályos Eszter és Király Nóra „Nők a bántalmazás ellen” DPK-jára vagy azokra az egyeztetésekre, ahova néha mutatóba meghívták a nőjogi szervezeteket, hogy aztán semmit ne építsen be a javaslataikból a kormány. Mondhatnánk tehát, hogy már azzal is megelégszünk, ha a háttérben legalább tényleg zajlik a munka, mégis nehéz ennyivel beérni: fontos üzenet lenne a társadalom – benne az áldozatok és a bántalmazók – számára is, ha a kormány nyíltan fellépne a nők elleni erőszakkal szemben.

A rég nem tapasztalt bizakodást ráadásul az is beárnyékolja némileg, hogy 30 nőjogi szervezetnek volt már szerencséje megtapasztalni az új kormány alatt is, milyen, amikor a döntéshozók lelkesen egyeztetni kezdenek velük, végre támogatásukról és egyetértésükről biztosítják őket, aztán valahogy elveszti a fonalat a minisztérium. Így történt, hogy a jogtipró szívhangrendelet még mindig érvényben van. Egy rendelet, amelyet egyik napról a másikra, társadalmi egyeztetés nélkül nyomott át a nőkön a Fidesz-KDNP, és amit pontosan ugyanígy kellett volna már eltörölni is: egy tollvonással, azonnal.

A Lehel téri ügyben intézkedő rendőr elmarasztalása (jelentsen ez bármit is) nyilvánvalóan még szintén nem hozta el a rendszerváltást az áldozatvédelemben. Ahogy a kékharisnyázó rendőrségi szóvivő áthelyezése sem változtatja meg azt az úgynevezett szervezeti kultúrát, amiben talán még jót is nevetgéltek volna a szellemes poénon a kedves rendőr urak, ha nem küldik el véletlenül annak az újságírónak, akin éppen élcelődtek. Ennél többre lesz szükség.