A rabszolgatörvény elfogadása utáni tiltakozások és a parlamenti visszatérés mikéntje utáni mérések fontos üzenete, hogy a 2010 utáni formációk felett van vagy nincs üvegplafon.
Az Orbán-kormány szinte kizárólag téresztétikai és erkölcsi kérdésként, nem pedig szociális és lakhatási problémaként kezeli a hajléktalanságot.
Többséget foglalkoztató és eredményező témák azonosítása nélkül minden bizonnyal 2019 őszén egy ismét közös polgármester-jelölt esetén sem tud versenyképes lenni az ellenzék.
Egyszemélyes kiáltvány nincs. Egy kiáltványt nem csak azért írunk, mert nekünk rossz, hanem azért mert másoknak még rosszabb, mint nekünk.
Érdemi javaslatok a választási csalás elkerülésére, megelőzésére, leleplezésére szavazóknak és szavazatszámláló delegáltaknak egyaránt.
Hiába omlott le a fal, Berlinnek ma sincsen központja – központjai vannak. Emellett – mint a legutóbbi választás is mutatta –, Berlin ma egyre inkább Berlinnek a fővárosa, mintsem Németországé, és kétségeim vannak azt illetően, hogy ennek okát értik-e a berlini baloldal központi kocsmájában.
A kommunikációs káoszgenerálás a kormányzat fő ereje. Teheti ezt, mert van erre felülete, és erősítheti ezt, mert a vele szemben kritikus nyilvánosság egy része akaratlanul is „szerzett médiumként” áll hozzá.
Létezhet-e ideológia nélküli jobboldal? Beszélhetünk-e lázadó konzervativizmusról? Használható-e a szexuális kisebbséghez tartozás védőpajzsként, amelyet magunk elé tartva a hagyományosan baloldali/liberális(nak mondott/gondolt) politikai korrektség védőbástyáit támadhatjuk?
Minden elismerés, tisztelet mellett az utóbbi idők káosza és kudarcai után fel kell tennünk a kérdést: Gulyás Márton kezdeményezései a megoldások felé visznek, vagy újabb nem kívánt problémákat gerjesztenek?