Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Józsefvárosi időközi: az „egyindulós” modell a siker szükséges, de nem elégséges feltétele

Ez a cikk több mint 5 éves.

Tulajdonképpen a várakozásoknak megfelelően alakult az időközi józsefvárosi polgármester-választás.

A 2018. július 8-i időközi polgármester-választás és a 2018. április 8-i országgyűlési választás részvételi aránya közötti különbség választókörönként a VIII. kerületben (Forrás: Idea Intézet)

Az általában is alacsony választási részvétellel bíró kerületben felértékelődik az adatbázisok szerepe, ebben pedig a Fidesz – KDNP évek óta alapos munkát és frissítéseket folytat, számára e kerületben egy-egy önkormányzati versengés nem különösebben okoz gondot.

A Fidesz egyéni szavazatarányának különbsége a 2018. július 8-i időközi polgármester-választás és a 2018. április 8-i országgyűlési választáson a VIII. kerületben (Forrás: Idea Intézet)

Ezt tapasztalhattuk a korábbi időközi választás alkalmával is, mely alkalmával már akkor is egyértelmű üzenet volt a mindenkori ellenzék számára, hogy a mobilizációnak megvannak a sajátos józsefvárosi technikái és témái. Ezek pontosabb, többséget foglalkoztató és eredményező azonosítása (csak percepciós bolygón túli világ kutatása) nélkül minden bizonnyal 2019 őszén egy ismét közös polgármester-jelölt esetén sem tud versenyképes lenni az ellenzék.

Az „egyindulós” modell a siker egyik előfeltétele, ugyanakkor nem elégséges feltétel a győzelemhez vagy a verseny szorossá tételéhez.

A baloldali-liberális-öko pártok egyéni szavazatarányának különbsége a 2018. július 8-i polgármester- és a 2018. április 8-i országgyűlési választáson (2018. július 8: Győri Péter; 2018. április 8: LMP-DK-Momentum egyéni jelöltjeinek összszavazata)(Forrás: Idea Intézet)

Mindenképpen politikai innovációnak bizonyult, hogy a pártok képesek voltak egyetlen jelölt mögé beállni, akinek eredménye abban a tekintetben figyelemre méltó, hogy ismert szakmai életpályája ellenére, mint politikai aktor, közvetlenül csak a választás előtt „érkezett meg” a kerületbe.

Önmagában a hódmezővásárhelyi modell sem bizonyulhat univerzálisnak, jelen esetben a Fidesz-KDNP által „jól megdolgozott” kerületről van szó, számos dolog együtt állása kell a sikerhez.

Fidesz – KDNP egyéni szavazataránya 2018. április 8-án (Forrás: Idea Intézet)

Az alacsony részvételhez hozzájárulhatott az is, hogy az ellenzéki szavazók április 8-a után a politikai traumatizáltság állapotában vannak, azaz a harmadik kétharmados vereség után nem érezhettek elég motivációt a részvételt illetően egy olyan választás alkalmával, amely esetén egyébként is kevés esély mutatkozik a győzelemre.

Sára Botond szavazataránya 2018. július 8-án (%) (Forrás: Idea Intézet)

Fennállhat egy olyan további szempont is, mely szerint a Kocsis-éra teljesítményének elismerése szélesebb körű, így szemben az országgyűlési választással, amelyben a helyi ügyek kevéssé játszanak,

a konkrét kerületet illetően nem beszélhetünk „antiorbánista” és Kocsis-ellenes hangulatról.

Ezt erősíti az is, hogy a 2014-ben az országgyűlési választás szoros eredménye ellenére az önkormányzati választáson sima, egyéni Fidesz-győzelmek születtek – széttagolt ellenzékiség árnyékában –, ami tehát lehet annak jele, hogy a kerület (fejlesztési) iránya széles körben elfogadott a kerületi lakosok körében.

Győri Péter szavazataránya 2018. július 8-án (%) (Forrás: IDEA Intézet)

(Címlapkép: MTI / Mohai Balázs)