Ez nem pont annak az elnyomásnak, erőszaknak az újratermelése, ami ellen elvileg tiltakoztak azok, akik fekete ruhában sétáltak rá a Golden Globe vörös szőnyegére?
Mennyi a realitása, hogy azok, akik fél éve a fél évvel későbbi időpontra rányomták, hogy igen, ott leszek, azok tényleg nem fognak iskolába menni? És ha nem jön össze a tömeg, nem az ügyet felfújó médiát fogják megszidni.
Hiába nyert 2014-ben, nem Szabó Szabolcsot az Együtt politikusát, hanem Bangóné Ildikót saját politikusát kívánja indítani az MSZP a csepeli körzetben áprilisban Németh Szilárd ellen. De mi lehet a megoldás?
A mai magyar külpolitika az európai békerend ellensége, szövetségeseinek antidemokratikusnak, antiliberálisnak, antiszociálisnak kell lenniük. Sőt, Orbán – aggasztó módon – a diktatúrákat és az autokráciákat preferálja.
Vajon mikor a rabszolgák fellázadtak, meg kellett-e volna fontolniuk, hogy a célok, amelyekért küzdenek, az intézmények, amelyeket létre kívánnak hozni, nagyobb szabadságot és jólétet hoznak-e majd nekik?
A politikát nem véletlenül csinálják pártok. Aki nem végzi el helyettük az ő munkájukat, csak a jelöltségre utazik, az inkább maradjon csendben.
Konrád György szerint Orbán könnyen Ceaușescu sorsára juthat, Bayer Zsolt szerint pedig a gyilkos baloldal a nemzetre ront. Egyik álláspont sem viszi előrébb az országot.
Az EMMI bejelentette, hogy a kormány „elengedi” a jelzálog- vagy diákhitel egy részét gyermekvállalás után. De ez is csak egy eszköz arra, hogy a választások előtt a korrupcióról a családtámogatásra terelődjön a figyelem.
Kicsivel több mint 90 nap van hátra a választásokig. A Fidesztől, és Jobbiktól balra lévő ellenzéknek két miniszterelnök-jelöltje is van: Az LMP-Új kezdet jelöltje, Szél Bernadett és az MSZP-Párbeszéd jelöltje, Karácsony Gergely. De vajon ők a megfelelőek?
Soha nem volt nagyobb szüksége a politikai baloldalnak a szellemi és mozgalmi hátországára.
