Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Alternatív, közösségi, újbank – lehetséges, hogy a jövő az etikus bankoké?

A jelek szerint stabilabbak, sokoldalúbbak és elvi-morális szempontok alapján hiteleznek az úgynevezett etikus vagy közösségi bankok, melyek már bő félszázan működnek világszerte. De konkrétan miben is különböznek, és hogyan jutottak el a siker kapujáig a jövő bankjai?

Amióta világossá vált, hogy kedvenc világmárkáink nyereségességében jelentős szerep jut a környezeti és munkajogi „optimalizálásnak”, a kapcsolódó befektetési hozamok etikussága is sokkal erősebben megkérdőjeleződött, mint korábban. Az “optimalizálás” alatt itt azt értem, hogy a multinacionális vállalat a nyersanyagbeszerzés vagy a gyártás helyén az adott ország jogi minimumát teljesíti csak, ahelyett, hogy az alapítása helyén érvényes (jellemzően sokkal szigorúbb) jogi normáknak kívánna megfelelni.

Gyakorlati példaként valamennyi divatmárka – persze csak szerződött beszállítóként üzemelő – varrodájában (úgynevezett sweatshopokban) 12-14 órán keresztül dolgoztatják, bizonytalanul fizetett éhbérért a munkavállalókat, főként Ázsiában, de Kelet-Európában is. A ZARA, a Nike és más divatcégek részvényeinek áremelkedésében ez az újragyarmatosítás jelenik meg.

Igazából az a kuriózum, ha olyan részvénytársaságot találunk, aminek a működését minden szempontból etikusnak lehet minősíteni. Például az Apple, amely az adatközpontjainak energiaellátását már 96%-ban megújuló energiával oldja meg az egész világon, folyamatosan botrányok kereszttüzében áll adóelkerülési ügyei miatt. Utoljára 2016-ban kapott 13 milliárd eurós bírságot az Európai Bizottságtól az írországi központja kvázi adómentes működése miatt. Mivel ezek az ügyek szinte minden népszerű cégnél előfordulnak, alternatíva hiányában nincs lehetőség mondjuk egy kiadós bojkottra, amivel egyértelmű fogyasztói visszajelzést lehetne adni a vállalatnak. A tőzsdén sem lehet jelenleg még érezhető nyomást kifejteni, főként, mivel a lakosság sokkal kisebb hányada foglalkozik részvénykereskedelemmel, mint ahánynak befektetései vannak.

Ellenben banki szolgáltatásokat gyakorlatilag mindenki igénybe vesz. Márpedig a részvénytársaságok is jellemzően hitelből végeznek nagyobb fejlesztéseket. Tehát már „csak” azt kell elérnünk, hogy a bankok ne adjanak hitelt olyan cégeknek, amelyek környezeti és társadalmi szempontból etikátlan eszközökkel élnek.

Ez első hallásra nagyobb utópia, mint a világszintű bojkott, vagy akár egy 100 százalékban etikusan működő részvénytársaság felkutatása. Valamennyi banktól ezt elvárni valóban utópia is lesz még sokáig. De egyre több olyan bankot találunk, ahol a helyi közösségek fejlődése az elsődleges cél. És ha a hitelcél nem a közösség javát szolgálja, akkor hiába megfelelő kockázatú egy beruházás, a bank nem ad rá pénzt. Ezt a modellt már több mint félszáz bank követi világszerte, s a történet gyökere – mint oly sok zöld innovációnál – Hollandiáig nyúlik vissza.

1968: Hogyan lehetne a pénzt fenntarthatóan kezelni?

A fenti kérdésre létrehozott alapítvány szülte a holland Triodos bankot, amely 1980-ban egy olyan modellel állt elő, ami megkérdőjelezett egy alapvető közgazdasági elvet. Az ún. delegált monitoring szerint a fix hozamért cserébe a betétest nem foglalkoztatja, hogy miből teremti elő a bank a neki kifizetett kamatjövedelmet. Ezzel a szemben az első közösségi banknál a fő mondás éppen az lett, hogy a betétest érdekelje, hogy milyen hatású projektbe fektetik a pénzét. Ez a leglényegesebb elvi különbség, amiből a többi eltérés már jórészt levezethető.

További fontos különbség, hogy a Triodos elsődleges célja nem a minél magasabb profitszerzés, hanem a társadalmilag hasznos fejlesztések támogatása. Az Etikus és Alternatív Bankok Európai Szövetsége (FEBEA) szerint ezzel csak visszatértek ahhoz a banki szerephez, ami 1930-ig jellemezte a bankokat, mikor is a reálgazdaság fejlesztését és az emberek életminőségének a javítását voltak hivatottak támogatni.

A Triodos 2009-ben létrehozott egy bankszövetséget, az Értékalapú Bankok Globális Szövetséget (GABV), amely a társadalmilag vagy környezetileg pozitív projektek iránt elkötelezett pénzintézeteket tömöríti világszerte. Jelenleg 40 tagjuk van, ami a – főként francia nyelvterületen működő – FEBEA-val együtt már több mint 60, értékalapú pénzügyi szolgáltatásban utazó, és hálózatban gondolkodó intézményt jelent.

A szemfüles olvasó észrevehette, hogy eddig etikus befektetésről és bankolásról volt szó, a GABV pedig az „értékalapú” szóhasználattal él.

Nos, a tények azt mutatják, hogy minden igyekezete ellenére

egy bank nem tud 100%-ig etikusan működni. De nem azért, mert háttérhatalmak eszközei lennének, vagy mert szeretnék kizsigerelni az embereket. A bankoknak ugyanis kötelezően vásárolniuk kell az anyaország állampapírjából, főként likviditásmenedzselési célból. És amikor az állam a kölcsönpénzből olajipari céget támogat, vagy épp fegyverkezésre költ  akkor máris megkérdőjelezhetővé válik a banknál elhelyezett befektetésünk etikussága.

A jelenleg használatos kifejezéssel , “az értékalapú befektetések” bankja azt állítja, hogy a saját mozgásterén belül csak olyan vállalkozásokat támogat, amelyek társadalmi szerepvállalásával tud azonosulni, és hasznosságukkal egyetért. A GABV-tagoknál használatban levő elnevezés a közösségi bank, ami a társadalmilag felelős vállalkozások kiemelt támogatására, valamint a civil szektort mikroadományokkal támogató folyószámlavezetési konstrukciókra is utal. A FEBEA-tagok nem ennyire alaposak, ott a szövetség és több tag nevében is megjelenik az etikus bank szóösszetétel. Ugyanezt a megközelítést jelöli még az alternatív bank, az újbank, a zöldbank és a fenntartható bank kifejezés is.

Persze akárhogyan is nevezik magukat, amíg ez az elköteleződés nem mérhető, pusztán marketing eszköz, de legalábbis jószándékú kívánságlista marad. Ezért a közösségi bankok garanciát vállalnak arra, hogy a náluk elhelyezett betétet valamilyen pozitív triple bottom line (TBL) befektetésbe helyezik el.

Ez röviden annyit jelent, hogy gazdasági, környezeti és társadalmi oldalról is pozitív szaldójú egy tervezett beruházás kalkulált mérlege. Továbbá azt, hogy az értékalapú döntések valamennyi, a bank közvetlen döntési jogkörébe tartozó szituációra kiterjednek (az állampapír nem ilyen ). Közvetlen pozitív TBL-alapú döntés lehet még a kereskedelmi bankok által nem hitelezett vállalkozások felkarolása, vagy épp a nagyobb megegyezési hajlandóság a bajba jutott hitelesekkel szemben.

Triple bottom line

A triple bottom line elnevezés a bottom line, azaz mérleg szerinti eredmény továbbgondolása, amit John Elkington brit közgazdásznak köszönhet a pénzügyi szektor. A magyarítva hármas mérleg szerinti eredmény a gazdasági jövedelmezőség mellett a társadalmi és a környezeti eredményességet is számításba veszi. Szoktak „people, planet and profit” szavakkal is utalni az ilyen típusú befektetői gondolkodásra.

Itt már biztosan sokakban felmerült a kérdés, hogy egy ilyen üzleti modell vajon mennyire életképes a globális kapitalizmus korában? A számok alapján meglehetősen. A Triodost 540 ezer euróval alapították, és már vannak fiókjai Angliában, Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Hollandiában és Spanyolországban. Jelenleg 7 befektetési alapot működtet, melyek elmaradott térségben a nők önellátását és induló vállalkozókat segítő mikrohitelezést, megújuló energiatermelést, kulturális projekteket, energiahatékony épületek építését, bioélelmiszerek előállítását, és méltányos kereskedelemből származó, fejlődő országbeli élelmiszerek behozatalát finanszírozzák.

Ennek a szövegnek az eredeti változata az Új Egyenlőség oldalán jelent meg.

Az Új Egyenlőség rendszeresen közöl olyan társadalom-, politika-, gazdaságelméleti írásokat, amelyek hasznos szempontokat, kereteket nyújtanak a közéleti gondolkodáshoz, vitákhoz. A lap öndefiníciója szerint „a gazdasági demokrácia alapértékeit – egyenlőség, szabadság, igazságosság és szolidaritás – képviseli”. A Mérce – az Új Egyenlőség szerkesztőivel egyeztetve, olykor szerkesztve – rendszeresen közli újra a magazin szövegeit.

Versenyképesség

Sőt, a GABV által támogatott külső kutatás szerint az értékalapú banki modell sokkal inkább válságálló, és jobban teljesít a stresszteszteken is, mint a hagyományos kereskedelmi banki modell.

Az egyik leglátványosabb mutató a tőkearányos jövedelmezőség, valamint a részvényhozamok alakulása volt az ingatlanpiaci válság hatására.

Alább megtekinthető két ábra is, melyeken az SFB[1] a közösségi bankokat jelöli, a GSIFI [2] pedig a legnagyobb globális bankokat.

Az alsó ábrán jól látható, hogy a hagyományos bankok profitorientált működése 15% feletti részvényhozamokat is tud produkálni rövid ideig, szemben a közösségi bankok maximálisan 10% körüli hozamával. Viszont a közösségi bankok részvényhozama a válság alatt 8 %, majd 6%-ra esik csak vissza, szemben a hagyományos bankok két éves folyamatos zuhanás utáni 0% alatti negatív rekordjával, ami végül ugyanúgy a 6 % körüli szinten látszik stabilizálódni.

Ami a fenti ábránál sokkal fontosabb, hogy a válság után a kölcsönkihelyezések és a betételhelyezések felfutása egyértelműen tükrözi a közösségi bankok nagyobb ügyfélbizalmi szintjét.

Forrás: Real Economy – Real Returns GABV 2014.

A kutatás összehasonlított 8 európai közösségi bankot 14 hagyományos, globális méretű bankkal. Valamennyi mutató tekintetében még jobban teljesítettek az európai alternatív bankok a nagy versenytársaikhoz képest, mint a világszintű összehasonlításban.

Mitől stabilabb?

A hitelezési döntések a hagyományos kockázatelbíráláson túl tehát a TBL-hatást is vizsgálják. Úgy tűnik, hogy a nagyobb (vagy ideológiai alapú) körültekintés, nagyobb fokú elköteleződést is teremt, ami miatt a hitelezett ügyelek fizetési hajlandósága is sokkal magasabb lesz, mint egy kereskedelmi bank esetében. (Pozsonyi Gábor Magnet vezér-helyettestől azt is megtudtam, hogy a fizetési hajlandóságnak vajmi kevés köze van a fizetőképességhez.)

Magyarán, ha egy hiteles bajba kerül, akkor sokkal többet megtesz azért, hogy a társadalmilag hasznos bankját ne hozza nehéz helyzetbe.

Ez a magatartás az adósok részéről, és főként a kiegyensúlyozottabb működés emlékeztet az iszlám bankok működésére. Ez utóbbiak válságállóságát a szakma véleménye szerint a vallási alapokon nyugvó extra szabályok adják. A hasonlat ott sántít, hogy az iszlám bankok nem is kérnek kamatot a hitelesektől, ezért leginkább egy befektetési alapra hasonlít a működésük. Az iszlám kölcsönfelvevő hitelfizetési hajlandósága azonban nem a befektetők iránt érzett felelősség, hanem egyrészt az erősebb előszűrés, másrészt a kapcsolódó (és általa is támogatott) ideológiai-vallási szabályok miatt magasabb, mint egy hagyományos banki hitelfelvevőnél – és ahogy láthattuk, ez a két tényező a közösségi bankoknál is fellelhető.

Az iszlám bankrendszer

Az iszlám bankrendszer a 2008-as ingatlanpiaci válság után került a közgazdászok érdeklődésének a középpontjába, mivel lényegesen válságállóbbnak tűnt a nyugati kereskedelmi bankoknál. Ennek oka, hogy az iszlám bankrendszer alapvető elve, hogy a profitot és a veszteséget meg kell osztani, valamint tilos a kamat.

A pénz csak a csere eszköze, arra használható, hogy valaminek az árát megállapítsuk. Önmagában nincs és nem lehet értéke, így aztán nem megengedhető, hogy pusztán önmagától, kamatok formájában hasznot termeljen. Az emberi tényező a lényeg: a rizikó, a termelés és a fejlődés, a pénz, mint tőke ehhez csak eszköz lehet. A befektetések csak olyan tevékenységet támogathatnak, melyeket az iszlám nem tilt. Azaz például az alkohollal vagy disznóhússal való kereskedelmet, esetleg kaszinóépítést egyik iszlám bank sem finanszíroz. Ha  egy ingatlan megvásárláshoz szükséges jelzálog hitelről van szó, az iszlám eljárás az, hogy a bank veszi meg az ingatlant, amit aztán magasabb áron értékesít a vevőnek úgy, hogy az részletekben fizet. De mivel pénzből közvetlenül tilos pénzt csinálni, ha az adós például késik az aktuális részlettel, a bank nem számíthat fel büntetőkamatot.

Forrás: theislamicbanker.com

Alapesetben 1-2% körül van a nemfizető hitelesek (NPL[3]) aránya egy zöld bank esetében. A vállalati portfólió még ennél is jobb, viszont a Magnet lakossági üzletágában megjelenik az is, hogy NPL-csomagokat vásárolnak nagy bankoktól. (Jövőre ezt már az MNB kérésére külön fogják kimutatni.) Vélhetőleg a fenti filozófiai megközelítés és a takarékszövetkezetes attitűd (erősebb személyes kapcsolat) miatt tudnak ott bevételt teremteni, ahol egy nagybank már elvérzik. Egyszerűen sokkal megegyezőbbek a hitelesekkel, és emiatt nekik ez egy jó üzlet.

Jó üzlet bedőlt hiteleseket venni

A Magnet Bank által átvett, lakossági nemteljesítő portfólió migrációs mátrixa azt mutatja, hogy a portfólió átvétele után javult az ügyfelek fizetési hajlandósága:

Az ügyleteket általában a követelés eladásával vagy közös megegyezéssel sikerül lezárni:

A kilakoltatás a magnetes csúcsbankár szerint is szükségtelen és rossz üzlet. Ezért bár egy bankár alapvető morális kötelezettsége 3000 éve, a rábízott pénz megőrzése és visszaadása, praktikusan nem ez történik ilyenkor.

Gazdaságilag teljesen indokolatlan ugyanis a kilakoltatás. Nagy értékű ingatlanoknál számtalan egyéb mód van a megegyezésre. Kis értékű ingatlanoknál viszont sokszor kvázi eladhatatlan az ingatlan, ellenben sokat kellene költeni állagmegóvásra.

Példaként Pozsonyi elmesélte, hogy együttműködésük van a Máltai Szeretetszolgálat egy pénzügyes csapatával, akik kvázi life coachként lépnek be a kilakoltatás előtt álló ügyfelekhez. A máltaiknak van esélye rábeszélni az NPL hiteleseket, hogy a hitel bedöntése helyett inkább kérjenek átütemezést, illetve törlesszenek olyan vagyontárgyaik pénzzé tételéből, amiknek az eladására maguktól kulturális okokból, nem is gondoltak. A jelek szerint ez a modell is működik.

Jó kérdés, hogy egy globális nagybanknál tudna e működni a fenti, mikromenedzselős modell. De talán még ennél is fontosabb, hogy mennyiben tudják a tényleges társadalmi fejlődést támogatni az óriásira hízott mammutbankok.

Szükség van-e egyáltalán globális óriásbankokra?

Az a gazdaságfilozófiai tételmondat Ernst Schumachertől, hogy „A kicsi szép”, új értelmet látszik nyerni a bankrendszer lassú átalakulásával. Talán nem is kell majd szabdalni a nagy bankokat, hanem a válságállóság igénye kikényszeríti, a méretgazdaságossággal és a profitmaximalizálással szemben a társadalmi hasznosságot mint alapkritériumot.

Biztosan sokaknak utópisztikusnak tűnik ez, de ne feledjük, hogy alig 50 éve indult az az alapítvány, amelyet a fenntartható pénzkezelés érdekében hoztak létre, és ma már több mint 50 közösségi bank működik szerte a világon.

Köszönet

fenti írás elkészítéséhez Pozsonyi Gábor, a Magnet vezérigazgató-helyettese, valamint Edo Jerkic, a horvát Vivosomnia bank alkalmazottja, továbbá Veres Máté közgazdász adott pótolhatatlan segítséget.

 

[1] – sustainability focused banks – fenntarthatóságra fókuszáló bankok (vagy közösségi bankok)

[2] –  Global Systemically Important Financial Institutions – Fontos Globális Rendszeralkotó Pénzügyi Intézmények 

[3] –  NPL- non preforming loans –nem teljesítő hitelek Ide soroljuk a 90 napon túl nem fizetett hiteleket. 

Olvass tovább!